Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 18. szám - Az informátió

— 142 — tassék. Elvileg teljesen igazolt az, hogy ha a kamara rendeli ki az ügyvédi rendtartás értelmében a dij nélkül működő pártfogó ügyvédet, a munkadíj mellett működő perügyelő, ügygondnok, stb. kirendelése szintén az ügyvédi kamarára bizassék. Fájdalommal kell e helyütt megemlékeznünk egy már hatályba is lépett törvényről, mely mig egyrészről törvénykezésünk terén határozottan retrográd lépést jelez, addig másrészt az ügyvédi kar életérdekeit a legérzékenyebben sújtja. Értjük az 1877. évi 22. törvényczikket a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról. A magyarországi ügyvédi kar mindenkor örömmel fogadott minden oly törvényes intézkedést, mely a jogszolgáltatás körüli törvényhozásunk terén haladást jelezett, még akkor is, hogyha az által anyagi érdekeiben sértetett. Például hozzuk föl a váltóügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott miniszteri rendeletet, mely a fizetési meghagyás-féle eljárást hozta be s mely által az ügyvéd perbeli munkadijának tetemes részétől elesett. Nem szólalt föl ezen eljárás behozatala ellen az országnak egyik ügyvédi kamarája sem, a jogirodalom pedig azt föltétlenül helyeselte. De föl kell szólalnunk, fölszólalt az ország majdnem minden ügyvédi kamarája s fölszólalt a szakirodalom a föntebbi törvényczikk által behozott eljárás ellen, mely nemcsak az ügyvédi kart sérti anyagi érdekeiben, hanem e mellett jogszolgáltatásunkat évtizedekkel hátraveti, a zugirászatnak tág mezőt nyit s az igazságszolgáltatás és közigazgatás különválasztásának elvét, melyet törvényhozásunk mindjárt ujabb alkotmányos életünk kezdetén szentesíteni sietett, halomra dönti. Ezen törvényes intézkedéssel szemben teljesen jogosultnak tartjuk és magunkévá teszszük egyik társkamarának eme keserű fölkiáltását: »Valóban megáll az ész és gondolkodóvá lesz a fölött, hogy még mi következhetik be; mert a czélba vett perrendtartási novella léptennyomon súlyos birsággal kivánja sújtani az ügyvédet, a bagatell-törvény előmozdítja a zugirászatot, a tözsdebiróság kizárja az ügyvédet. Hátra volna még, a mennyiben a közjegyzői intézmény is változást szenvedett s a megélhetés ingerénél fogva ügyvédi működést óhajt, hogy ezzel is fölruháztassék. Akkor a munka egy teljesen bevégzett egészet képezend s alig marad az ügyvédeknek még valamit elveszteniük.« Tudjuk, hogy a törvény ép most lépvén hatályba, jelen fölszólalásunk után egyelőre sikert nem remélhetünk; de kötelességünknek tartottuk mégis ellene fölszólalni s szemben azzal álláspontunkat jelezni annál is inkább, mert a törvénynek javaslatát Nagyméltóságod velünk közölni jónak nem látta. Tavalyi jelentésünkben panaszkodtunk Nagyméltóságod előtt a zugirászat terjedéséről, kimutattuk annak fészkét, s kértük, hogy annak meggátlása végett erélyes intézkedéseket tegyen. Ebbeli kérelmünk Nagyméltóságod által nemcsak meg nem hallgattatott, hanem annak mintegy iróniájaként megalkottatott és hatályba lépett a bagatell-törvény, melyről már föntebb szóltunk s melyre nézve e vonatkozásban jelenleg elégnek tartjuk egyik jogi szaklapunk következő szavait idézni: ^Kétségbe nem vonható, hogy a községi bíráskodás és a bagatell-eljárás az úgyis folytonosan elharapódzó zugirászatnak dobatik oda martalékul. Koncz lesz ez eljárás ezen kétes existentiáju, a társadalom legalacsonyabb rétegeiben buján tenyésző egyéneknek, a kiket semmi tisztességes kategóriába nem lehetvén sorozni, a zugirász fogalma alá jőnek. Mintha csak azon czél lebegett volna szem előtt, mikép kell, mikép lehet Magyarországon a zugirász jövedelmét emelni, ugy jártak el, midőn az 1877. évi 22. t.-cz. 34. és 35. §§-ait megalkották. Ezen két paragrafus lesz a magyarországi zugirászok aranybullája. Rövid, mint II. András királyé, de értéke ma mindenesetre nagyobb. Ez a várvavárt reform eredménye.«*) Sajnálattal jelentjük ki Nagyméltóságod előtt, hogy ezen vélemény minden egyes szavát kénytelenek vagyunk magunkévá tenni. Valamint jogszolgáltatásunk általában pénzügyi tekinteteknek van alárendelve, mely körülmény legtöbb miseriánk oka, ugy az állam pénzügyi érdekei az ügyvédek magánérdekei fölött is teljesen uralkodnak. Nem volna okunk fölszólalni ez ellen e helyütt, ha látnók azt, hogy más állampolgárokkal e vonatkozásban egy tekintet alá jövünk, ez esetben a sérelmek orvoslása más uton volna sürgetendő. De e helyütt föl kell szólalnunk, midőn látjuk azt, hogy törvényi és kormányzati intézkedések a közteher egyenlő viselése elvének megsértésével egyenesen az ügyvéd anyagi érdekei ellen irányozvák, s megnyirbálják még azon igen szerény jövedelmét is, melyre, daczára a föntebb panaszolt intézkedéseknek, talán még szert tehetne. Ily intézkedésnek tekintjük az 1873. 9. t.-cz. 7. §-át, mely szerint az ügyvéd ellenében fölemelt illeték elengedésének helye nincs, ily intézkedésnek tekintjük továbbá azon tudtunkkal sem törvényen, sem kormányrendeleten ugyan nem alapuló, de a pénzügyi hatóságok által következetesen folytatott eljárást, mely szerint az ügyvéd perügyelői s tömeggondnoki dijai, sőt egyes speciális perekből befolyó jövedelmei általános kereseti adóján kivül külön adóalapként vétetnek föl s újólagos kereseti adóval sújtatnak. Kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék ezen sérelmeink orvoslása iránt intézkedni már csak azért is, mert azok által az állampolgári jogegyenlőséget is határozottan megsértve látjuk. C) AJz igazságszolgáltatás terén. Mult évi s különösen az 1875-ik évről fölterjesztett jelentésünkben jeleztük azon hiányokat, melyeket ugy az anyagi, mint az alaki *) allagyar Themis'* 1878. 1. az. jog terén észlelünk s melyeket az igazságszolgáltatás érdekében mielőbb pötlandóknak tartunk. Örömmel ismerjük el, hogy a legközelebb lefolyt két év alatt e téren ugy a törvényhozás, mint a kormány üdvös buzgalmat tanúsít, s nem habozunk kijelenteni, hogy e buzgalom folytán ugy anyagi, mint alaki jogunk sok lényeges hiánya uj törvények által pótoltatott. A kereskedelmi törvény, az uj váltótörvény, a legközelebb törvényerőre emelkedendő büntető törvényjavaslat, a gyámság- és gondnokságról alkotott s már hatályba is lépett törvény, anyagi jogunk terén mindannyi haladást jelző mozzanatokat képeznek. Alaki jogunk terén ilyenül a váltóügyekben követendő eljárásról szóló igazságügyminiszteri rendeletet említhetjük. Sajnálattal kell azonban fölemlítenünk, hogy magánjogunk codificatiója s egy rendszeres polgári törvénykönyv készítése tárgyában az ujabb időben semmi mozgalmat nem észlelünk. Jóval ezelőtt még volt alkalmunk itt-ott olvasni, hogy az igazságügy-minisztérium által ez vagy az, hol egy, hol többen bizattak meg a polgári törvénykönyv javaslatának kidolgozásával, sőt néhány évvel ezelőtt a leendő polgári törvénykönyv készítése kézzelfogható alakban is jelentkezett, a meny. nyiben annak általános része gyönyörű alakban, de általában hasznavehetetlennek deciaráit tartalommal meg is jelent. Ez idő óta azonban ez ügyben síri csend uralg. A rendszeres polgári törvénykönyv e hiányából keletkező nehézséget elég constatálni, indokolni azt alig kell. Érzik ezt a birák, ügyvédek, felek ép ugy, mint a kormány, mely az ennek hiányából származó visszás belyzet nyomása alatt kénytelen a codificatiónak leghelytelenebb neméhez folyamodni és a magánjog egyes intézményeit kiszakítva szabályozni, mint ez például a gyámság- és gondnokságról, a nők nagykorúságáról, a végakarati intézkedések külső alakszerűségeiről szóló törvényekben történt, melyeknek a magánjogi törvénykönyv család- illetőleg örökjogi részeiben volna helyük. Ha büntető törvényünk rövid idő múlva lesz is, hiányozni fog a büntető eljárás. A képviselőház központi bizottsága által elfogadott és az igazságügyminiszterium által a bíróságoknak megküldött, azok által azonban hol elfogadott, hol el nem fogadott törvényjavaslat ideje óta e téren sem észlelünk komolyabb mozgalmat. Pedig e téren a törvény általi intézkedés annál szükségesebb, minél bizonyosabb az, hogy az állampolgár személyes szabadsága ez időszerint hazánkban a birói önkény ellen biztosítva nincs. Már e helyütt kijelentjük, amit egyébiránt akkor, ha e tárgyban véleményadásra fölszólítva leszünk, bővebben kifejteni fogunk, hogy mi a vizsgálóbíró azon jogát, melynélfogva vádlottat letartóztatja, elvileg helytelenítjük s a személyes szabadság érdekében megszoritandónak tartjuk. Tudjuk, hogy a I. Tit. 9. intézkedéseit vissza nem hozhatjuk, de a személyes szabadság érdekében kívánnunk kell, hogy a vizsgálati fogság elrendelésének föltételei a iegszükebb körre vonassanak s az elrendelés joga kollegiális bíróság kezébe tétessék le. Hitelügyi törvényhozásunk azáltal, hogy a kereskedelmi törvény, váltótörvény s a vonatkozó eljárási szabályok megalkottattak, még teljesen kiegészítve nincs, sőt az ebbeli codificatió egyoldalú és hézagos marad, a csődjog megalkotása nélkül. Jelenlegi csődtörvényünk tömérdek hiányt s téves intézkedést mutat, melyek miatt a panaszok egymást érik. Nemzetközi hitelünk hanyatlásának főoka csődjogi viszonyaink rendezetlensége, mely miatt a külföld recriminatiói naponként megújulnak. Hatályban lévő perrendtartásunk minden részében tömérdek a hiányos, a javitaui való intézkedés. Hosszura nyúlnék jelentésünk, ha az általunk ilyennek tartott szakaszokat csak egyszerűen megjelölni akarnók. Nem teszszük ezt jelenleg, mert kamaránk kebelében a Nagyméltóságod által velünk közlött uj javaslat fölött ép most folynak a tanácskozások, melyeknek befejezésével kötelességünknek fogjuk tartani, fölterjesztendő indokolt véleményünkben mind e hiányokat kimutatni. Kénytelenek vagyunk e helyütt a jogszolgáltatás érdekében panaszt emelni Nagyméltóságodnak a birói állások s a segédszemélyzeti hivatalok betöltése körül tapasztalt azon eljárása ellen, mely szerint a birói pályán hosszabb idő óta működő s az előléptetésre érdemesült személyek magasabb birói állások betöltésénél mellőztetnek, sőt egyes esetekben,törvény ellenesen a megüresedett hivatal pályázat nélkül töltetik be. Ámbár ezen panaszunk jogosultságának igazolására eseteket hozhatnánk föl a kamaránk területén működő bíróságok személyzete köréből, elégnek tartjuk ezúttal a jogszolgáltatás közegeinek működésére okvetlenül bénitólag ható ezen eljárás elleni panaszunkat jelezni azon reményben, hogy Nagyméltóságod annak belső jogosultságáról meggyőződve, annak okait meg fogja szüntetni. Mindenütt, hol az állami pénzügyigazgatás a jogszolgáltatással érintkezésbe lép, feltűnő hiányokat észlelünk. A jogszolgáltatás általános állapotairól lévén kötelességünk jelentést tenni, áttörnők annak természetszerű keretét, ha e tekintetben speciális eseteket hoznánk föl, s azért általában bátrak vagyunk Nagyméltóságod figyelmét a következőkre felhívni: a) Az ingatlanok árverezésénél bemutatott kincstári kimutatások rendszerint halmozottak. b) Jogutódok, kikről az ingatlan birói árverés utján szállott harmadik személyekre, 3 évnél régibb adóhátralékok miatt zaklattatnak. c) Az adóhivatalok által a kincstár javára eszközölt zálogjogi kebelezéseknél nem találjuk kitüntetve a jogczimet, melyen azok fizetendők. d) Az illeték-rövidités esetében történő leletezések igen gyak-