Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 18. szám - Az informátió

— 141 _ részről kamaránk minden tagja részéről hazánk jogszolgáltatási érdekei iránt kellő és fokozódó érdekeltséget tapasztalunk, addig másrészről, ha Nagyméltóságod bennünket munkára hi föl, még magánérdekeink rovására sem kimélünk sem időt, sem fáradságot. Ha leplezetlenül akarjuk föltárni annak okát, hogy kamaránk e téren a lefolyt évről eredményt nem mutathat föl, és ezt mindenesetre igy kell föltárnunk, akkor kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni hogy e körülménynek oka kamaránk körén kivül esik s abban áll,' ho<4 Nagyméltóságod bennünket munkára föl sem hiv, a mennyiben pedig egyes esetekben munkára fölhivatunk, vagy fölhivás nélkül munkálkodunk, ennek eredménye semmi figyelemben nem részesül. Már tavalyi jelentésünkben panaszként hoztuk föl, hogy az egyes törvényjavaslatok, melyek az igazságszolgáltatás körébe vágnak, véleményadás végett az ügyvédi kamarákkal nem közöltetnek. Ilyenül tüntettük föl a már hatályba lépett törvényt a gyámságról és gondnokságról, mely daczára annak, hogy egy egész magánjogi intézményt codifikál, az ügyvédi kamarákkal sem a törvényhozás elé történt beterjesztése előtt, sem azután nem közöltetett. Ilyenül tüntetjük fel ezúttal az 1877. évi 22. törvényczikket, mely a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról intézkedik s mely da-czára annak, hogy a törvénykezési eljárásban egy egészen uj elveken alapuló modus procedendit honosít meg, az ügyvédi kamarák véleményének meghallgatása nélkül lön a törvényhozás elé vive, érvénybe és •hatályba léptetve. Lehetetlen ezúttal sérelemként fel nem említenünk Nagyméltóságodnak azon eljárását, miszerint a polgári törvénykezési rendtartásról készített törvényjavaslatot is csak akkor küldötte le hozzánk, amidőn azt már előzőleg a képviselőház elé terjesztette. Mi, daczára annak, hogy Nagyméltóságod bennünket a törvényjavaslat fölötti észrevételezésre föl sem hitt, s daczára annak, hogy a törvényjavaslat fölötti észrevételezés ezúttal már törvényhozási faktorok kezében van: meg fogjuk tenni arra érdemleges észrevételeinket s azokat föl fogjuk terjeszteni azoa helyre, hol azok érvényreemelése tekintetében még reményünk •lehet. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy az ügyvédi kamarák az által, hogy tagjaik fölött a fegyelmi bíróságot az ügyvédi rendtartás által meglehetősen szűkre vont korlátok közt gyakorolják, tagjaikat nyilvántartják, ezekre az évi tagdijat kivetik és behajtják, föladatukat korántsem merítették ki. Meggyőződésünk szerint fő, legszebb és legnemesebb föladatuk a jogszolgáltatás körébe eső kormányi és törvényhozási intézkedések tekintetében véleményezni, eltekintve egyebektől már csak azért is, mert a törvényben kifejezett állami akarat csak ugy nyer teljes alkalmazhatóságot, bensőleg biztosított kivihetőséget, ha az, az állami szempontokon kivül még a helyi érdekek és viszonyok szempontjából is bírálat alá vétetik, mely bírálat gyakorlására első sorban az ügyvédi kamarák hivatvák így levén meggyőződve az ügyvédi kamarák hivatásáról és föladatáról, megbocsássa Nagyméltóságod, de kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy mi a föntebb jelzett s irányunkban évi jelentéseinkben kifejtett panaszaink daczára következetesen folytatott eljárásban a kamarai intézmény oly mérvű kicsinylését, sőt semmibevételét látjuk kifejezve, mely semmiesetre sem alkalmas arra, hogy a jogszolgáltatási szerkezetünkbe beillesztett fiatal intézmény életét támogassa, sőt ki kell jelentenünk, hogy ily eljárás mellett annak életéért lelkesülni nem tudunk. A kifejtett körülményeknek kell felrónunk azt, hogy leszámítva azon indokolt véleményt, melyet a telekkönyvi reform tárgyában az elmúlt évben Nagyméltóságod elé fölterjesztettünk a melynek figyelembevételét ezúttal is kérjük, a jogszolgáltatás általános érdekeibe -vágó szellemi munkálkodást fölmutatni nem tudunk. Merjük azonban remélni, hogy Nagyméltóságod szellemi munkálkodásunk föntjelzett akadályait el fogja hárítani s igy folyó évi működésünk e részéről fölterjesztendő jelentésünk a lefolyt év munkaeredményére kevesebb keserűséggel, nagyobb megnyugvással fog visszatekinthetni. B) Az ügyvédség terén. Mult évi jelentésünkben e czim alatt indokoltan kifejtettük, hogy az 1874. évi 34. t.-cz. mindaddig, mig novelláris uton egyes intézkedései meg nem változtatnak, vagy az egész át nem alakittatik, az ügyvédi állás fontos hivatását elősegíteni nem fogja. Kijelöltük az idézett törvényczikk azon szakaszait, melyeket e tekintetben fölötte sérelmeseknek tartunk s kértük Nagyméltóságodat, hogy a törvény általunk kijelölt sérelmes szakaszainak megváltoztatására a kellő lépéseket •megtenni méltóztassék. Ezen kérelmünkkel nem állottunk egyedül. Ugy hiszszük, volt alkalma Nagyméltóságodnak tapasztalni a beterjesztett évi jelentések tartalmából, hogy az idézett törvényczikk 44., 48., 55. és 66. §-ainak intézkedéseit az ország, merjük mondani, minden ügyvédi kamarája sújtó csapásként fogadta, s az alatt egyhangúlag ájdult fel. Azon indokokhoz, melyeket az idézett törvényhelyek sújtó intézkedései ellenében hivatkozott jelentésünkben Nagyméltóságod elé terjesztettünk, s melyek az azokban foglalt intézkedések téves es méltánytalan voltát kellő világításba helyezték, nincs mit hozzáadnunk, de nincs is azokból mit elvennünk, azért ezúttal is kijelentjük Nagyméltóságod előtt, hogy mi az idézett törvényczikk föntkijelöit szakaszait jelenleg is sérelmeseknek tartjuk s azoknak megváltoztatását kérjük. Kérjük azoknak megváltoztatását oly értelemben, először: hogy az ügyvéd mindaddig, mig költségei és dijai megtérítve nincsenek, a felnek ügyiratait kiadni ne tartozzék; másodszor: hogy az ügyvéd a behajtott pénzösszegből egyezségileg előre megállapított diját levonhassa a mennyiben pedig a mennyiség kérdése peressé válnék, azt biroi letétbe helyezhesse; harmadszor: hogy az ügyvédi jutalomdíj és költségek iránti per illetőségét a polgári törvénykezési perrendtartás 93. §-ának k) pontja szabályozza, s negyedszer: hogy addig is, mig a fentkijelölt szakaszok intézkedései fenállanak. az ügyvéd ellen az ügyvédi rendtartás 44., 46. és 48. §-aiban fölsorolt kötelességszegések esetében - kivéve a bűntett esetét — kizárólag az ügyvédi kamara előtt legyen orvoslat kereshető. Ha tavalyi jelentésünkben csupán az ügyvédi rendtartásnak fontidézett szakaszait jelentettük ki sérelmeseknek s jeleztük első sorban orvoslandóknak, ezzel nem akartuk kifejezni azt, hogy az ügyvédi rendtartás egyéb szakaszainak intézkedései mind helyesek, jók. az ügyvédi kamarai intézmény életképességét es jövőjét biztosítók; sőt ellenkezőleg, a három évi tapasztalás megtanított bennünket arra, hogy vannak az ügyvédi rendtartásnak egyéb fogyatkozásai is, melyek a kamarai rendszer érdekébeu, anélkül hogy ez által jogos érdeke és a jogszolgáltatás általános érdekei sérelmet szenvednének, mellőzhetők, illetőleg javíthatók volnának. Ilyenül jelöljük ki mindenelőtt az ügyvédi rend" tartás 8-ik §-át, mely az anyakamara területkörének elhagyása esetében követendő eljárást szabályozza, egyrészt az anyakamara, másrészt az uj kamara tekintetében. Az e szakaszban előirt módozat fölötte nehézkes, lassú s igy érdeksértő, s e mellett számos incovenientiákra szolgáltathat alkalmat. Azon kamara választmánya ugyanis, melynek területére az ügyvéd lakhelyét áttenni akarja, az anyakamara egyszerű kérdésére nincs és nem lehet azon helyzetben, hogy a fölvétel megengedhetősége tekintetében, akár igenlőleg akár tagadólag nyilatkozhassék, s igy e tárgyban csak hosszas, s igy az illető ügyvéd érdekeire nézve sérelmes levelezés utján lehet az anyakamarának a kitörlés, az uj kamarának a bejegyzés fölött határoznia. Ilyenül jelöljük ki továbbá az ügyvédi rendtartás 100. §-át, mely az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának eljárásába a kamara székhelyén levő királyi ügyésznek befolyást biztosit. Mi ugy hiszszük, hogy ép az ügyvédi kamarának áll legfőbb érdekében az, hogy tagjai egyike se tegye magát vétkessé oly cselekményben, mely az ügyvédi állás tekintélyével össze nem fér, sőt azt helyrehozhatlanul aláássa, vagy a mennyiben valaki magát ily cselekményben vétkessé tenné, büntetése el ne maradjon. Egyesek ily cselekményének erkölcsi hatálya nem szorítkozik pusztán a vétkezőnek egyediségére, hanem aláássa azon tekintélyt is, melylyel kartársai a társadalomban bírnak, s mely nélkül épen foglalkozásuk sajátszerűségénél fogva, melynek élet-elve a bizalom, erkölcsileg és — legalább foglalkozásukból — anyagilag élniök úgyszólván lehetetlen. És épen ez okból, ugy hiszszük, teljesen fölösleges a kamara fegyelmi bírósága irányában azon bizalmatlanság, melyet e szakasz oly félremagyarázhatlanul kifejez s mely mellesleg mondva, az egész ügyvédi kar irányában, az egész ügyvédi rendtartáson vörös fonálként húzódik keresztül. Mi ugy hiszszük, hogy a magánfélnek és a kamara ügyészének megadott fölebbezési jog teljesen biztosit minden jogos érdeket a kamara fegyelmi bíróságának határozatából keletkezhető minden jogsérelem ellen, s ez okból kérjük Nagyméltóságodat, miszerint a föntidézett szakasznak az előadottak szellemében leendő módosítása végett a szükséges lépéseket megtenni méltóztassék. Sérelmesnek jelentjük ki az ügyvédi rendtartás 105. §-ának a) és b) pontjait, melyek az ott fölhozott esetekben az ügyvédet az ügyvédség gyakorlatától fölfüggeszteni rendelik. E törvényhely intézkedései gyakorlatilag véve nem egyebek, mint a kamara fegyelmi bírósága által, vagy a büntető bíróság által hozott határozatnak jogerőre emelkedés előtti végrehajtása, mert az ügyvédség gyakorlatától való fölfüggesztés s az ügyvédségtől való elmozdítás egymástól csak időtartam dolgában különböznek, gyakorlatilag véve erkölcsi hatályuk s az illető ügyvéd magánérdekei szempontjából majdnem teljesen azonosak. Mindkét idézett törvényhely intézkedése a fizetéses hivatal s az ügyvédi gyakorlat benső természete egy szempont alá vonásán, illetőleg mindkét functió félreismerésén alapszik. A felfüggesztett hivatalnoknak van hivatala, melybe a fölfüggesztés megszűnte után visszatér s húzza előbbi javadalmait, az ügyvédnek nincs hivatala s ezzel egybekötött fix-javadalmazása, melybe visszaléphetne, de ügyfelei hozzá vissza nem térnek. Az ügyvédre nézve tehát a fölfüggesztés sokkal sérelmesb, mint a hivatalnokra, s ez okból sürgetve kérjük Nagyméltóságodat e szakasz megváltoztatására. Kérnünk kell ezt annál inkább, mert megtörténhetik, a mint hogy már meg is történt, hogy a fölebbviteli biróság az elsőbirósági határozatot a vádlott ügyvéd javára megváltoztatja, mely esetben az ügyvéd érdekein a fölfüggesztés által elkövetett sérelem teljes nagyságában tűnik élőnkbe. Valamint örömmel üdvözöljük Nagyméltóságod épen jelen évi jelentésünk készítése közben tudomásunkra jutott azon intézkedését, miszerint a birói függetlenség visszaállítására az első lépést megtette, a óhajtjuk, hogy e lépés valóban a valódi birói függetlenség helyreállítására vezessen, ugy óhajtanunk kell azt is, hogy az ügyvéd a bíróságtól a lehető legnagyobb mérvben függetlenittessék. E czél elérésének egyik eszközéül tekintjük az ügyvédi munkadijaknak törvény vagy rendelet által történhető fokozatszerü megállapítását mindazon esetekre nézve, melyekben ez a dolog természeténél fogva lehetséges. Ennek eszközéül tekintjük továbbá, hogy a díjazással járó birói megbízatásoknál, a megbízott kinevezése az ügyvédi kamarára ruház-