Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 18. szám - Az informátió

— 140 — ják s annak alapján a véghatározat egészeu eltér attól, ami e nélkül bekövetkezett volna vagy az előadó által terveztetett. Volt idő, még pedig nem régen, hogy az ügyek előadása zárt ülésekben történt. Azonban a titkolódzás csak arra szolgált, hogy a felek tiltott utakon iparkodtak megtudni az ügyekben hozott határozatokat. S ez a legtöbb esetben sikerült is nekiek, anélkül hogy évek hosszú során át csak egyszer is lehetettvolna a hivatalos titok á r u 1 ó j á t f e 1 f e d e z n i. Pedig valóságos kereseti forrást képezett némely alantas közegekre nézve az elintézés módjának közlése, s nyilt titok volt a felek előtt, hogy pár forintért néhány óra múlva egész terjedelmében lemásolva lehetett megkapni az elnök és az előadó által mélyen titkolt határozatot. A Curia és a Tábla közelében bizonyos alakok rendszerint ott ólálkodtak, s ha egy tapasztalatlan idegent megpillantottak, a ki ügye után jött messze földről tudakozódni, legott megfogták s felajánlták nekiek titkos szolgálataikat. Azzal vetett véget Horváth Boldizsár ezen demoralizáló üzelmeknek, hogy behozta az előadás nyilvánosságát. Tagadhatlan, hogy az informálás által visszaélések is történhetnek, a mint hogy a legnemesebb institutióval is visszaélni lehet. De én ezeket nem tartom az által orvosolhatónak, ha a birák tetszésétől tétetik függővé, vajon akarnak-e informatiót elfogadni avagy sem, egyik féltől igen, a másiktól nem; sem pedig az által, ha az informálás teljesen eltiltatik, hanem az által, ha korlátlanul megengedtetik, sőt szabályoztatik. A tapasztalat bizonyítja ugyanis, hogy az első bíróságoknál, különösen fenyítő és sommás ügyekben, hol a feleknek módjukban van közvetlen szóbeli előadás által megértetni magukat biráikkal, azok előzetes informálása soha sem fordul elő. Ezen tapasztalat folytán arról lehet meggyőződni, hogy az informálás csakugyan a feleknek csupán azon jogos törekvéséből ered, hogy az itélő bírákkal közvetlenül is tudatni akarják sérelmöket, s hogy ott, hol az eljárási szabályok lehetővé teszik ezt a félnek rendes uton, a közlés ezen rendkívüli útjához nem is folyamodnak. Ha tehát életbe fog léptetettni a felsőbb bíróságok előtt is a közvetlen szóbeliség, akkor minden tilalom nélkül meg fog szűnni az informálás a felek részéről. Ettől ugyan még meglehetősen távol vagyunk egyelőre, mert a jelen országgyűlés aligha fog e kérdéssel már foglalkozhatni. De lehetne egyelőre novelláris uton segíteni a bajon. Meg kellene engedni a feleknek, hogy a felsőbb bíróságokhoz felebbezett ügyekben felebbezésök indokait ugy mint most írásban, ha czélszerübbnek tartják, szóval is előadhassák. Eltekintve attól, hogy ez mintegy előkészítését és előiskoláját képezhetné a felsőbb bíróságoknál is behozandó szóbeliségnek, s eltekintve attól, hogy ez minden előkészületek, a fenálló eljárási szabályok minden lényeges megváltoztatása nélkül megtörténhetnék, azon előnyökkel járna: hogy az informatiók jelen módja mint felesleges azonnal megszűnnék s a birák meg lennének kímélve attól, miszerint a felek lakásaikon alkalmatlankodjanak s az ügy kétszeri ferde előadása által idejüket rabolják; hogy viszont a felek és képviselőik is meg lennének kiméivé azon időt rabló munkától, hogy végig járva a bírákat, ugyanazon ügyet 7 — 8-szor mondják el; hogy a birák ferde informálása lehetetlenné válnék, ha az nyilvánosan, ünnepélyes ülésben az ellenfél, és az ügy állását az iratokból ismerő előadójelenlétében történnék; hogy a fél nem lenne kitéve, annak, miszerint legfontosabbnak vélt érvei az azokat lényegtelennek tartó előadó által elhallgatassanak vagy helytelenül adassanak elő. Azon időveszteség, melyet a felek szóbeli előadása okozna, meg lenne takarítva az által, hogy ily esetekben az előadó fel lenne mentve a felebbezésben felhozott érvek előadásától vagy annak felolvasásától. Ezen változtatás életbeléptetése a mostani eljárási szabályok keretében sem kívánna valami nagy törvényhozási működést. Egy 5—6 szakaszból álló törvény elég lenne reá ugy a polgári valamint a bűnügyekre nézve is, vagy egyelőre legalább az utóbbiakra. Nem mintha egy alkotandó törvényjavaslatra nézve mintát akarnék készíteni, mert hiszen nem kétlem, hogy jobban fogják ezt tudni nálamnál azok, a kik a törvényjavaslatok szerkesztésével hivatásszerüleg foglalkoznak; hanem, hogy megmutassam, miszerint e czél csakugyan el lenne érhető egy 5—6 szakaszból álló törvénynyel: ide iktatom azon rendelkezéseket, melyekkel e kérdés nézetem szerint teljesen meg lenne oldva. Ezek: 1. Meg van engedve a feleknek bűnügyekben, (valamint a polgári peres eljárásban is, ide értve a váltó és kereskedelmi ügyeket is), hogy felebbezésük indokait akár szóval akár Írásban előterjeszthessék. 2. A ki felebbviteli indokait közvetlenül a felülvizsgáló bíróság előtt kívánja előterjeszteni, tartozik ezt az ügy felebbezésekor kijelenteni s a felsőbb bíróság székhelyén lakó ügyvédet megnevezni, ki is az ügy tárgyalás alá vételéről értesítendő. 3. Az ügy felsőbirósági tárgyalásához megjelent fél vagy ügyvédje az ügy előadása után terjeszti elő szóval felebbezősének indokait, artozik azonban az iratok által constatált bizonyítási anyag korlátai között maradni. 4. A fél vagy képviselőjének meg nem jelenése az ügy tárgyalás alá vételét nem akadályozza. 5. Azon bűnügyekben, melyekben a vádlott vagy képviselője az ügy felsőbirósági elbírálásánál felebbviteli indokainak előszóval való előterjesztését jelenti be, szabadságában áll e joggal a királyi ügyészségnek is élni. Ily ügyekben a vádat a felsőbb bíróságoknál a királyi főügyészség képviseli. — Azt hiszem, hogy egy ily rövid törvényjavaslat egyszerre véget vetne az informálásoknak, minden költséges átalakulások nélkül keresztülvihető lenne, a közönség bizalmát a felsőbirósági tárgyalások alapossága iránt emelné, 8 a közvetlen szóbeliségnek a felsőbb forumoknál is utat nyitna. A szegedi ügyvédi kamara évi jelentése 1877. évről. Nagyméltóságú Igazságügyminiszter ur! Az 1874. évi 34. t.-cz. 32. § a értelmében az ügyvédi kamarának, a fegyelmi tanács eljárásának főmozzanatairól, ugy az ügyvédség és jószolgáltatás terén tett tapasztalatokról Nagyméltóságodnak általános jelentést fölterjeszteni kötelességében állván, ebbeli kötelezettségünknek ezennel megfelelve, a lefolyt 1877-ik év folyamáról jelentésün. ket az alantiakban terjesztjük föl. Teszszük ezt azon, — fájdalom, — eddigi évi jelentéseink sorsa által nem igazolt reményben, hogy Nagy méltóságod az általunk előadandókat részesíteni fogja azon méltatásban, melyet egyrészről az ügyvédi kamarai intézmény, másrészt pedig a jogszolgáltatás érdekei megkívánnak, sürgetőleg követelnek. Jelentésünk A) a kamara beléletét, B) az ügyvédséget, C) az igazságszoltatás terén tett tapasztalatainkat fogja érinteni. A) A szegedi ügyvédi kamara belélete. Kamaránkhoz beérkezett a lefolyt éven át: I. Folyó ügyekben 612 beadvány II. Fegyelmi ügyekben 273 > Összesen : 885 darab. I. Folyó ügyekben: a) Ügyvéd-fölvétel iránti kérvény volt 26 b) Ügyvédjelölt-fölvétel iránti kérvény volt 13 c) Egyebek (megkeresések, értesítések, jelentések, miniszteri rendeletek, stb.) 573 612 II. Fegyelmi ügyekben: a) Panaszföljelentés volt 62 b) Átiratok hatóságok részéről 34 c) Egyebek (miniszteri rendeletek, jelentések, értesítések) ... 175 271 I. Folyó ügyekben: a) A beérkezett 26 ügyvéd-fölvétel iránti kérvény közül egyben a fölvétel megtagadtatván, fölvétetett 25 1876. év végéig bejegyezve volt 174 1877. év végéig bejegyezve volt tehát 199 ügyvéd. Ezek közül önkénytes lemondás folytán kitörültetett 4 Elhalálozás folytán 5 Más kamara területére lett átköltözés folytán 2 11 1877. év végéig bejegyezve maradt tehát 188 ügyvéd. b) A beérkezett 13 ügyvédjelölt-fölvétel iránti kérvényből 1 visszautasittatván, azonban a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék által fölvétetni rendeltetvén, fölvétetett 13 1876. év végéig bejegyezve maradt 60 1875. év végéig bejegyezve volt tehát összesen , 73 ügyvédjel. Ezekből: aa) A kamara területéről elköltözött 12 bb) Ügyvédi vizsga letétele folytán az ügyvédek lajstromába vezettetett 12 24 1877. év végéig gyakornokként bejegyezve maradt összesen , • 49 ügyvédjel. Pártoló ügyvédül. 1877. év folyamán kirendeltetett 19 ügyvéd. Kilencz ügyvédnek könyve lett hitelesítve. II. Fegyelmi ügyekben. Panaszföljelentés volt 41 ügyvéd ellen 62 esetben. Ezekből : beszüntettetett illetéktelenségből 16 esetben tényálladék hiányából 14 > törvényszékhez áttétetett 6 » rendreutasittatott 3 » fegyelmi vizsgálat rendeltetett 10 » az eljárás függőben maradt 13 , 62 Végül megjegyezzük, hogy a kamara a lefolyt 1877. évben a) közgyűlést 3 jzben b) választmányi ülést 34 , és pedig: aa) folyó ügyekben 19 , bb) fegyelmi ügyekben 15 , c) fegyelmi bírósági ülést 6 » tartatott; fegyelmi végtárgyalás azonban még nem tartatott. Az eddig előadottakban kamaránk beléletét statisztikailag föltüntetvén, áttérünk azon szellemi munkálkodás ecsetelésére, melyet kamaránk a lefolyt évben kifejtett. Fájdalommal kell jelentenünk, hogy e téren nem mutathatunk föl oly eredményt, amilyet fölmutatni szeretnénk s amilyenre kamaránk már lényénél fogva hivatva volna. E sajnálatraméltó körülményt azonban ne tulajdonítsa Nagymeltóságod annak, mintha kamaránk az igazságügy érdekei iránt közönyösséggel viseltetnék, avagy tagjaiban a munkaösztön és munkaszeretet hiányoznék; mert megnyugvással constatáljuk, hogy mig egy-