Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 17. szám - Még egyszer az ügyyéd bírája

— <WL — lat kiegészítése iránt 'félmerülő; inézetkülöaWégsk eldöntése — ugy^mint ná!l>um k — a javaslat szerint is a fegyelmi biróság hatásköréihez tartozik. A javaslat értelmében az elöljáróság azon tagjai, kik a vádhatározat hozartaláuál közreműködtek, mint 'bírák a végtárgyalásban is részt vehetnek. A német ügyvédgyülés épen az ellenkezőt vagyis iezek egyenes kizárását kivánja. A fegyelmi per felmentő;itélet esetén •— a javaslat szerint >esak öt évemibélül újítható meg uj ténykörülmények vagy uj bizonyítékot alapján. Elnöki megfeo.yitéS' esetén a fegyelmi biróság az elővizsgálsutottteljesen mellőzheti; az ebbeli határozat ellen jogorvoslatinak nincs helye. Az ügyészi indítvány az annaküielytadó határozattal és a végtárgyálásra szólói idéz vény nyel egyidejűleg kózbesittetik vádlottnak. A végíárgyalásnál egy az elöljáróságon kivül álló, de a kamara székhelyén lakó kamarai tag teljesiti a jegyzői te. endőket. A végtárgyalás nem nyilvános.; a kamarai tagok azonban jelen lehetnek, mások csak elnöki engedély mellett. A végtárgyalásmál előadó terjeseti elő a vizsgáiért eredményét; ez nálunk a kamarai ügyész teendője. A taiauk-és szakértők az .államügyész vagya vádlott indítványára idéztetnek be és ellenük a rendes biróság utján a törvényeaerü kényszeresáíkí?zök alkalmazhatók — mint nálunk. A vétkesség kérdésében az absélut szótöbbség dönt. A német ügyédgyülés a inémet büntető perrendtartás 262. ;§ át startja alkalmazandónak, mely szerint a vétkesség csak két harmad -szótöbbséggél mondható ki Nálunk az absolut szótöbbség elengedő vádlott elítéléséhez. , Egyszerű felfolyamodás felett a javaslat szerint az or* szágoe főtörvényszék, ítélet elleni felebbezés felett a biro. dalmi törvényszék első büntető tanácsa dfönt. .'Az ügyészi teendőket (*zóbéli eljárás alkalmaztatván a i felebbyíteli bíróságoknál is) az első fokú fegyelmi bíróságoknál a- főtörvényszéknél, a másodfokú bíróságnál pedig a birodalmi törvényszéknél alkalmazott; államügyész látja el. A fegyelmi eljárás költségeit—-a mennyiben azok megtérítésére sem vádlott sem esetleg egy harmadik nem köteeztetik =- a kamuara viseli; a vádlott által közvetlenül meghívott tanuk vagy szakértők költsége és dijai vádlott által a titkárnál előlegesen letéteméjayezendők. Nálunk akaimara előlegezi s ^esetleg viseli is az eljárás összes költségeit .Az ítéleteket vagy.ezekből a kivonatokat a titkár kiadmányozza. VN á 1 u n k az Ítéletek az elnök és a titkár aláirásá igénylik. Az ügy védségtőli való elmozdítás azitélet jogérvényével lép hatályba; az ebbeli jelentést a jogérvényességi záradékkal ellátott ítélet közlése mellett a titkár teszi át a kormányhoz és az országos főtörvéayszékhez. Nálunk az elmozdítás hirdetmónyileg közhírré teendő, az igazságügyiminiszteriumnak bejelentendő és a kamarákkal, valamint az itélő kamara területén székelő bíróságokkal és kir. ügyészekkel közlendő. Pénzbírságok a kamara pénztára javára ítéltetnek meg; azok behajtása a titkár feladatát képezi. Nálunk a pénzbírságok a segélyalapot illetik; behajtásuk a kamara ügyészére van bizva, A fegyelmi eljárást tárgyazó fejezetre nézve a német ügyvédgyülés csak két irányban tett módositványokat: először az ügyészi teendőket kamarai ügyészre kívánja bízatni, a felebbezéet pedig egy külön szervezendő fegyelmi főbíróság által (Ober-Ehrengerieht) elintéztetni, a mely a birodalmi tőrvényszék négy tagjából és a birodalmi törvényszéknél felállítandó ügyvédi kamara három legidősebb tagjából volna alakítandó; az előbbi módosítás egyhangúlag emeltetett határozattá. Nálunk tudvalevőleg a legfőbb ítélőszék képezi a felülvizsgálati első és utolsó forumot. A javaslat ötödik fejezete az ügyvédek egy külön osztályát állítja fel, t. i. a birodalmi törvényszéknél ügyköd| hető ügyvédeket; ew;k a javaslat értelmében a birodalmi kanczellár belátása seerint az illető ügyvédi kamara és a birodalmi törvényszék meghallgatása után bocsáttatnak az ügyvédségnek kizárólagosan a birodalmi törvényszék előtt való gyakorlására és külön kamarát alakítanak. A német ügyvédgyülés ezen fejezetben a kanczellár szabad rendelkezési jogát találta törlendőnek, az ügyködésre bocsátást pedig — mely nem lenne csak a birodalmi törvényszék előtt folyamatban való ügyekre szoritva a birodalmi törvényszék utján kivánja eszközöltetni. A hetedik fejezet átmeneti intézkedéseiből kiemelendő, hogy az első alakulásnál a birói minősitvény hiánya kizárási okul nem szolgálhat és hogy az eddigi törvények szerint alkalmazott felfüggesztés a feddésnél súlyosabb beszámítás alá eső büntetésnek tekintendő. A fentebbiekben vázolt javaslatból egy tanulságot mi is meríthetünk, és ez az, hogy a m i ügyvédrendtartásunk annyira sürgetett átalakításánál a német ügyvéd rendtartási javaslatot mintául venni — nagyon elhibázott dolog volna. Még egyszer „az ügyyéd bírája". A »Magyar Thernis« f. é. 15. számában közölt döntvénybirálatunk alkalmat nyújtott a »Jogtudományi Közlöny« f. é. 16. számában valamely, nevét nemeslelküen elhallgató jóakarónknak oly támadásra, melyet az »ügyvéd« érdekében, mint valószinüen valamely (fájdalom nem községi) »birájától« eredőt, hallgatással nem mellőzhetünk. Névtelen jóakarónk czikkének azon ízléses bevezető részére, melyben »ridiculus mus, nyúl, medve« stb. az aesopi állatvilágra emlékeztető allegóriákban feldicsér és költői licentiát meghaladó merészségű trópusokban arról vádol, hogy a »locus communisok özönét a se ráírni tő szék fejéhez vágtuk« (!) stb., csábitó szépsége daczára, miután a dologra nem tartozik, nem felelünk. Csak annyit jegyezünk meg, hogy egyrészt e czikk után Ítélve inem hihetjük, hogy névtelen irója a »s e m m i t ő s z é k fejévek valamely közel összefüggésben áll, és hogy másrészt a semmitőszék érdemeit mindenkor méltattuk, s ennek részünkről telhető élénk kifejezést adtunk a »Törvényszéki Csarnok«-ban közölt, a semmitőszék fentartiása mellett felszólaló czikkeinkben. Ha a Névtelen haragját azon állitásunk keltette, hogy nálunk elemi jogmagyarázati szabályt bizonyítani kell, ugy ő ennek helyességét legfölebb annyiban rontja le czikkében, mennyiben igazolja, hogy vannak szaklapi irók, kik előtt azt bizonyítani ugyan nem kell, de csak azért, mert meggyőződtetésük alanyi lehetetlensége forog fen. Infallibilitást azonban semmitőszékünk sem arrogál magának; és miután tudjuk, hogy tagjainak nézetei a szóban forgó kérdés iránt elágaztak, nem véltünk tekintélye ellen véteni akkor, midőn a döntvény bírálatában az érvényre nem emelkedett kisebbségi nézetet, mint nézetünk szerint helyest, tárgyi érvekkel igazolni törekedtünk. E tárgyi érvek lehetnek helytelenek; tudjuk, hogy azokhoz kételyek férnek, mint ezt czikkünk végén magunk sejttettük. Csakhogy e kételyek legkevésbbé a névtelen érvei, a ki kiindulási alapunkat, hogy az 1874: 34. t.-cz. 58. §-a kivételes illetőséget állapit meg, és hogy azt az 1677: 22. t.-cz. hatályon kivül nem helyezte, elfogadván, csak következetlenségek és ellenmondások utján juthat a miénktől eltérő conclusióhoz. Az ellenérvelés azonban valóban megvigasztalna minden fonáksága mellett, ha conclusiói a semmitöszéki interpretátiónak megfelelnének. Ha a közölt döntvényből csakugyan a contrario arra lehetne következtetni, hogy még meg nem állapított ügyvédi dijak tekintetében nem itél a községi bíró, és igy soha sem itél paraszt szellemi munka értéke felett; ha »feljajdulásank« csakugyan alaptalan volna s tanácsunk kárba veszett, mert a bírált döntvény nem enunciálta az 1874: 34. t.-cz. 58. §-a hatályon kivül helyezettségét; ha a semmitőszék csakugyan a névtelen véleményén lenne s ily irányban döntene, ugy hogy czikkünk fölösleges volt; ha csak mi nem értettük volna a döntvényt és a törvényt, és nem a döntvény magyarázta volna félre a törvényt: akkor örömmel fogadnók a leczkét, mert hiszen nem volt felszólalásunknak más czélja, mint lehetőleg ily üdvös irányba terelni a gyakorlatot. Sajnálatunkra azonban a semmitőszék fejének védője nem csak minket nem győzhetett meg bírálatunk alaptalanságáról, mi egészen mellékes dolog, hanem méltán tartunk attól, hogy meg nem fogta győzni magát a semmitőszéket sem arról, hogy az 1877 : 22. t.-cz. 14. §. valóban nem léptette hatályon kivül az 1874: 34. t.-cz. 58. §-át és nem szüntette meg az abban megadott kivételes illetőséget. Ennek igazolására röviden fel kell derítenünk a névtelen érvelésének fonákságát. Ez érvelés resumé-je következő: »Az 1874: 34. t.-cz. 58. §-a csak meg nem állapított dijak perlésére állapit meg kivételes illetőséget; a birált döntvény ellenben megítélt tehát pénzköveteléssé vált dijakra vonatkozik, és ennélfogva helyesen mellőzte az 1874: 34. t.-cz. megítélt dijakra nem vonatkozó 58. §-át és helyesen alkalmazta az 1877: 22.