Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 17. szám - Még egyszer az ügyyéd bírája

— 132 — t.-cz. 11. §-ának pénzkövetelésre vonatkozó a) pontja értelmében 14. §-át. A per birája fogja tehát ezentúl is mindenkor megállapítani a dijakat, és ekkép a paraszt soha sem Ítélni a szellemi munka értéke fölött, hanem csak a liquid tartozás fizetése iránt, mely liquid tartozás csak olyan pénzbeli tartozás, mint akár a kölcsönből eredő, akár a váltón alapuló tartozás. »A bírált döntvény indokolásának súlypontja tehát abban fekszik, hogy »niár megítél t« dijakról volt szó s mi szerencsétlenül elemeztük azt, midőn e kitételt »már megitélt« csak az eset minősítésének vettük, és tévedtünk, midőn azt állítottuk hogy annál inkább fog ítélni a községi biró 20 frton alul levő meg nem állapitottt dijak követelései iránt, mert ezek ezentúl is a 1874: 34. t.-cz. 58. §-a értelmében a perbíróság illetőségéhez fognak tartozni; és végre tévedtünk, midőn az 1874: 34. t.-cz. 58. §-át megállapitott dijak igényeire kiterjesztettük, melyekről az nem szól.< Ezen egész érvelés alapjában nemcsak hibás, hanem hamis, s első sorban a polémia perfidiája botránkoztat meg abban. A ránk olvasott 1874: 34. t.-cz. 58. §-ából ugyanis egyszerűen elhallgattatik a ravasz Névtelen által azon passus, mely bizonyitja, hogy nincs igaza akkor, midőn azt állítja, hogy abban csak a perbíróság kivételes illetősége állapittatik meg, nincs igaza akkor, midőn azt állítja, hogy a paraszt nem fog ítélni szellemi munka értéke fölött, nincs igaza akkor, midőn a döntvényből levont következtetésünket helytelennek s a döntvényt törvényesnek találja. A vonatkozó szakaszt ő ekkép idézi: sLássuk, mit tartalmaz a mondott szakasz ? az szórói-szóra i g y szól: »ha az ügyvéd a jutalomdíj s költségek iránt az általa képviselt féllel sem ki nem egyezett, sem általa ki nem elégíttetett, s ha magában a perben a polgári törvénykezési rendtartás 252. §-a értelmében saját fele irányában dijai még meg nem állapíttattak: díjjegyzékét az illetékes bíróság előtt érvényesítheti. Ezen keresetekre nézve peres ügyekben a per bírósága .... illetékes.« A szórói-szóra idézésben pontozás-jelezte hézagot a törvény e szavai foglalják el: »egyéb ügyekben az ügyvéd személyes b i r ó s á g a«. E szavak hordereje kézen fekvő. A nem peres ügyekből, illetve minden nem közvetlenül perbeli munkából eredő s igy a ptrs. 252. §-a szerint meg sem állapitható díjigény tekintetében is kivételes illetőséget állapit meg e szerint az 1874: 34. t.-cz. 58. §-a s e kivételes illetőséggel az ügyvéd személyes bíróságát ruházza fel. E »s z e m é 1 y e s« bíróság az összegre való tekintet nélkül (1868: 54. t.-cz. 93. §. k.) azon kir. járásbíróság, melynek területén az ügyvéd lakik, s akkor sem volt az a községi bíróság az 1868 : 54. t.-cz. 475. §-a szerint, ha az ügyvéd s fele egy községben laktak s a díjkövetelés 30 frtot meg nem haladt, mert az általános »személyes keresetek« alul az ügyvéd dijkeresete az 1874: 34. t.-cz. 58. §.-a által kivétetett, kinek személyes birósága csak egy lehet s pedig a k. járásbíróság mint rendes személyi bíróság, míg a községi bíróság rendkívüli bíróság illetve puszta béke- vagy quasi választott bíróság (1868: 54. t.-cz. 9. czim, különösen 478., 480. §§.). Ha már most megengedjük azt, hogy az 1877. 22. t.-cz. 11. §. 1. pontja s következésképen a 14. §. nemcsak az 1868. 54. t.-cz. 93 §. a) hanem k) pontjának is derogál; hogy az 1877. 22. t.-cz. szerint a községi (esetleg béke-) biró rendes személyi bírósággá lett 20 frtig; hogy az 1874. 34. t.-cz. 58. §-ában tekintettel az akkori birói szervezetre s eljárásra privilegiált illetőségű ügyvédi díjigény most már k özönséges pénzkövetelésként az általános, érték szerinti illetőségű birósághoz tartozik, mint ezt feltételezi a bírált döntvény, melynek indokolásában a súlypont azon fekszik« hogy 20 frton aluli pénzköveteiés« forgott fen: akkor világos, hogy még azon esetre is, ha a névtelen érvelése értelmében a semmitőszék meg nem állapított perbeli dijak perlése tekintetében fentartaná a perbíróság illetőségét, mind azon esetekben, midőn nem perbeli dijak igényeltetnek, sőt akkor is, midőn perbeli dijak követeltetnek de a perbiró épen bagatell-biró, a paraszt fog ítélni a szellemi munka értéke felett és botrányos sérelem fog ejtetni az ügyvéden. Már pedig e dijak átlagos ügyvédi gyakorlatban a jövedelem nagyobb részét képviselik. Jogi tanácskozások, jogügyletek közvetítése, a képviselet perenkivüli törvénykezési és közigazgatási ügyekben rendszerint több idejét s munkáját igényli az ügyvédnek a szoros perbeli képviseletnél. Egy fenyitőügyi panasz vagy vádlevél, egy szerződés vagy végrendelet, telekkönyvi, hagyatéki, pénzügyi beadvány, — mindez szellemi munkát, annak dija számtalan ügyvéd mindennapi kenyerét, képviseli. Botrány, hogy, ha ily díjigény esetleg hátraléka 20 forinton aluli összeg, a paraszt biró, a minta-könyvből zugirászkodó községi jegyzőnek skálája alá szállva, ítéljen az időveszteség kárpótlása és arányos jutalomdíj, tehát szellemi munka értéke felett, az a paraszt, ki a törvény e distinctióját meg sem értheti, mert nála minden szellemi munka puszta időveszteség. De még peres ügyben is azon munka, melynek dijai meg nem állapíttathatnak a perbíróság által, u. m. levelezések és értekezések, sürgetések és informatiók stb., melyek szellemi értéke s befolyása az ügy sorsára minden actáénál nagyobb lehet, a perről mit sem tudó paraszt ítélőszéke előtt egy nemes collegánk azon mértékével fognak megbecsültetni, hogy az ügyvédnek több láb mint ész kell. Mindazon ügyekben a fél által perre kényszeritett ügyvéd költségeinek megtérítésétől is elesik. De a megállapitott dijak fizetése is a fél jóakaratától függ, ha azokat községi biró előtt újra perelni kell. Az ügyvéd védtelen minden chicane ellenében és kiérdemelt dija után lóthat futhat községi bíróhoz, bagatell-biróhoz stb. íme: feljajdulásunk nem volt alaptalan! Pedig a bírált döntvény ezen álláspontja helytelen, mert a köz. ségi biró az 1877. 22. t.-cz. szerint csakúgy mint azelőtt pusztán békevagy quasi-választott biró, kinek határozata sem itélt dolgot nem alkot, ha a félnek nem tetszik, sem jogorvoslat által hatályon kívül helyezést nem igényel, hanem bármely elégedetlen fél kívánatára egyszerüen semmivé lesz; a mennyiben az ügy áttétetik a bagatell-biróhoz (25. 26. §§.), ki uj eljárást indít meg, az előző községi birói határozat pedig jogilag nem létezőnek tekintetik. A községi bíróság most sem rendes személyi biróság s az ügy. védi díjigény az 1874. 34. t.-cz. 58. §-a következtében akkor sem utasítható oda, ha az nem perbeli megállapitatlan dijakra vonatkozik. De észszerütlen s anomális a Névtelen szerint követendő : azon gyakorlat is, hogy a meg nem állapított perbeli dijak praemiáltassanak perbirósági illetőséggel, a már megítéltek pedig még néhány szerinte haszontalan retortán sajtoltassanak át. Jogászok előtt nem igényel czáfolást azon nevetséges felfogás, hogy a megállapítás által a díjigény jogi természete olykép változnék, hogy az ^pénzköveteléssé lesz«, holott tárgya, hacsak nem köttetett ki más tárgyban való díjazás, ab ovo pénz (a munka ellenértéke: bér, s a szellemi munka praemiája: a honos aequivalense) s a követelés e megállapítás által legfölebb res iudicatává lehetne, mivé a birált döntvény szerint nem lesz. A községi biró tehát nem csak »fizetés«, hanem mindennemű kifogások (megbízás tagadása, nem kellő eljárás, beszámítás etc.) és ellenkövetelések fölött is ítélni fog. Kétségtelenül elvileg helytelen volt és a ptrs. 252. §-a s az 1874. 34. t.-cz. 6. fejezete intentiójának sem felelt meg azon gyakorlatunk, hogy megítélt dijakat valóságos perrel kellett érvényesíteni. Mennyiben a semmitőszék azonban e gyakorlatot uralja, azt az 1874. 34. t.-cz. szellemében legalább lehetőleg enyhévé tenni kell. Az 1874. 34. t.-cz. 58. §-ának azon magyarázata, melyet annak a Névtelen ad, kétségtelenül szűk; abból azt kiolvasni, hogy a kivételes illetőség megállapitott dijakra ki nem terjed, nem lehet. Az 58. §. feltevései: »ha még egyességi vagy a ptrs. 252. §-a szerint birói díjmegállapítás nem forog fen« — szorosan csak arra vonatkoznak hogy ez esetben a díjjegyzék a perbeli vagy személyes biróság előtt per utján érvényesíthető. Ebből a contrario nem következik tehát egyéb, mint az, hogy egyességileg vagy bíróilag megállapitott dijak nem díjjegyzék, hanem csak az egyesség vagy birói megállapítás alapján érvényesitendők az illetékes biróság előtt. Az illetékes biróság mint kivételes, az 58. §. uj bekezdése: »Ezen keresetekre* stb. által már csak azért sem állapíttathatott meg, mint a Névtelen akarja, pusztán a díjjegyzék perlésének feltételekhez kötött eseteire nézve, mert különben a Névtelen által elhallgatott passus tekintetében, hogy t. i. »egyéb ügyekben az ügyvéd személyes birósága illetékes,« egyik feltevés értelemmel nembirna, mert ily ügyben a ptrs. 252. §. szerinti előző birói megállapítás soha sem foroghat fen, a törvényben coniunctive előirt feltételek egyike tehát fölösleges lenne. De az 56. §-ból is, mely szerint a fél is köteles az egyességileg megállapitott dijak leszállítása iránti pert az ügyvéd kivételes illetőségű birósága előtt t. i. a perbeli biróság vagy az ügyvéd személyes birósága előtt megindítani, következtethető, hogy viszont az egyességileg megállapitott dijak e kivételes biróság előtt is perelhetők, minek feltevése nélkül nincs ratiója az 56. §-nak. Pedig a Névtelen szerint magyarázva az 58. §-t, egyességileg megállapított dijak is ki lennének véve a kivételes illetőség alul. Végre a kiváltság nem magyarázandó a kiváltságolt hátrányára. Ugyanazon érvek szólnak a dijak megítélésének, mint megállapításuknak kivételes illetőségű bíróhoz utasítása mellett. A törvény rátiója az volt, hogy az ügyvédi díjigények perlése az ügyvédre nézve megkönynyittessék s hogy ne legyen kényszerítve azokat az ország ezer birósága előtt perelni s hogy ne legyen oltalmazva azon jogsérelem, melyet e dijak fizetésének megtagadása képez. E ratióból kiindulva, logikai interpetatió szerint, a kivételes illetőséget általánosnak tekinteni kell, mely megállapitott dijakra is kiterjed, melyek fizetésének megtagadása mindenesetre még nagyobb sérelem, mint a félnek magasnak tetszhető díjjegyzék fizetésének megtagadása. E sérelemre felhív azon gyakorlat, mely az ügyvédet majdan kényszeritheti százféle, feleivel cimboraságban levő paraszt előtt perelni, ki feleket személyesen megidézni, megbírságolni, biztosítást elrendelni stb. egy őrült törvény által felhatalmaztatott. E sérelem ellen szólaltunk fel, a törvény betűi ellen esetleg szellemére s arra hivatkozván, hogy rosz törvényt lehető szorosan magyarázni érdemes. Ezért tanácsoltuk a dijak meg nem állapittatását, mert ha ugy is perelni kell, józan észszel kivételes illetőségű biránkat preferáljuk annak, kinek Ítéleténél nem nyugtathat meg a Névtelen bölcsesége, hogy csak pénzünk fizetése iránt disponál. Ezért utaltunk jobb időre, mely nemcsak az ügyvédi, hanem minden szellemi és anyagi munka oltalmát az ingatlan tőke oltalmánál nem kevésbbé fontosnak tekinteni fogja; mely a jogérzület és közerkölcsiség rovására a kötelemszegés jutalmazását eredményező azon törvények fölött pálczát fog törni, melyek tendentiája az elijesztés a biró! segély igénybevételétől; mely az uri székek pendant-ját képező hozzánk idegen törvények s könyvek nyomán importált parasztszékeket eltörölni fogja, mert a birói hivatal első sorban sociális tekinté lyen nyugszik, mert a miveletlen osztály bíráskodása az általános bírói