Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 16. szám - Még egy utóhang a kamarai választásokhoz

124 kedö szerződvényt érvényre emelni nem tudván, a vásártól kölcsönösen elállottak, s az előpénz visszaadatott, most azonban a Hermán S. vásáráról Oláli Miklós értesülvén, óhajtotta a birtokmegörökitésben megelőzni. Megjegyzem még, hogy Hermant megkárosítani egyik fél sem kivánta, minthogy eladók a vételárt Oláh Miklóstól nem is kérték, hanem a Hermán S. kártalanítása végett nála hagyták; továbbá a vizsgálati eljárás és a végtárgyalás rendén kiviláglott az is, hogy eladók mint a miveltség alanti fokán álló falusi nők, -voltaképen tisztában sem voltak a történtekkel s azok horderejét föl nem fogták. így történt aztán, hogy Oláh József és Hermán Sámuel a különböző szerződések alapján tulajdonjog bekeblezése iránti kérelmüket egyidejűleg nyújtván be, közös és egyenlő arányú tulajdonjogot nyertek. Az első fokú kir. törvényszék 1877. 27/IV-énkelt 3359|1876. bf. számú Ítéletével mind Debrenty Klára és társai eladókat, mind Oláh Miklóst (fia József vád alá sem helyeztetvén) hamis okirat kiállításával párosált csalásban bűnösöknek mondván ki, börtönbüntetésben marasztalta őket el és az adásvevési szerződést is megsemmisítette. A bpesti kir. ítélő tábla azonban 16287/1877. b. számú ítéletében az alsó biróság ítéletének megváltoztatásával vádlottakat az ellenök emelt vád és következményei alól bűnvádi u t o n torolható c s e 1 e k v é n y tárgyi tényálladékanak hiányából fölmentette, s panaszost (Hermán Sámuelt, az első vevőt) szerződós érvénytelenítési keresetével a polgári peruira utasitoita, mert jóllehet a kétszeri eladás vádlottak ellen teljesen beigazolva lett, »tekintve mégis, hogy nevezett vádlottak kétségtelen telekkönyvileg kitüntetett igaz tulajdonukat adták el, tekintve továbbá, hogy Oláh Józseftől, ennek saját beismerése szerint a vételárt roszhiszemüleg tettleg föl nem vették, apusztakétszerieladásbóleredhető elsőbbségikérdés elbírálása pedig a birtokszerzési törvények értelmében polgári p e r u t r a tartozik.* Kétségtenül helyesen ítélt a kir. ítélő tábla, mert vádlottaknak csalási szándékuk nem volt. Azonban a kir. ítélő tábla az itt kimondott elvhez nem maradott következetes, mint alábbi esetben is látható: 4. Koszta László és neje Keresztes Juli a sz.-kövesdi 98. sz. tjk.ben fölvett ingatlanaik közül a 103. hr. számút 1875. november 20-án eladták Paczai Mihály és neje Dobai Zelmának, egy évvel később pedig az 1876. november 18-án kiállított közjegyzői okmányban összes birtokaikat, az előzetesen Paczainak s nejének eladott parczellát is beleértve, 183 frt 66 kr. kialkudott vételárért megvette tőlük özvegy Bencze Tódorné Pap Lina, de az első rendbeli vásárlók fedezésére az 50 frt vételárt a körjegyző kezéhez egyetértőleg letették. Az e. f. kir. törvényszék a hozzá épen akkor leérkező Debrentyféle bűnügyben hozott fenébb csaknem egész terjedelmében idézett kir. táblai Ítéletből kiindulva, 1877. július 27-én 1920. sz. a. kelt végzésében a további fenyítő eljárást megszüntette, az eset hasonlóságánál fogva szórul-szóra ugyanazon indokokat ismételvén, melyeket a kir. it. táblának 16287/1877. sz. ítélete tartalmazott. Úgyde a kir. it, tábla ezen utóbbi ügyben 1877. 13/XI. 26743. sz. a. akként határozott, hogy : »mivel jogos gyanuokok merültek fel, hogy az előző eladásról tudomással birt (t. i. Benczéné Pap Lina), sezek szerint csalás bűntettével alaposan vádolható levén, a neheztelt végzés megváltoztatásával vád alá helyezése elrendeltetik*. Csakugyan ezen táblai végzés alapján azután Koszta Lászlóné (férje időközben elhalt) és Bencze Tódorné jogérvényes ítélettel csalásban bűnösöknek kimondattak, biróilag inegdorgáltattak. s hogy az eset annál kirívóbb legyen, az érdekelt adásvevési szerződés érvénye érintetlenül hagyatott, mert hiszen ^mindenik fél kielégítve levén, s az első vevő Paczai és neje is 50 írtjukat visszakapván, a szerződésnek érvénytelenítésére ok fen nem forgott, annál kevésbbé, mivel az egyik érdekelt is nemcsak nem kivánta, de sőt a büníenyitő eljárás megszüntetését mindannyian kérték. Hasonló ellentétes intézkedésekre bukkanunk a m. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának ítéleteiben is. Ugyanis a 3574/1877. számú curiai ítélet szerint: »fia még tudomásával volna is az utóvevőnek a birtok előzetes eladása, a vétel csak a mennyiben gonosz szándékból, roszhiszemüséggel s olyan czélból történt, hogy azáltal a vevő magának illetéktelen hasznot s másnak pótolhatlankárt szerezzen. büntetendő«. Nagyon is praegnans módon nyer kifejezést ezen legfőbb itélőszéki ítéletben az általunk felállálitott elv; s mégis a Debrenty-féle bűnügyben ugyancsak a Curia 8852/1877. sz. alatt a táblai Ítélet megváltoztatásával az alsó bíróság Ítéletét hagyta helyben, mely szerint eladók és a masodizbeni vásárló hamis okirat kiállításával párosult csalásban bűnösök, s az adásvevési szerződés mint hamis okirat semmis, de mintegy enyhítéséül ezen tulszigoru Ítéletnek, a 3 Debrentynek, tekintve, hogy ők a szerződést azon hiszemben írták alá, hogy abban csak a földnek megelőző haszonvételéről tétetik intézkedés (azaz nem bűnözési szándékból) büntetéséül eddigi perben-állásukat számította be, Oláh Miklós azonban 3 havi börtönt kapott. 5. Még egy esetet hozunk fel, melynél a későbbi vevőtársak nem mindenikét terheli a bűnös összejátszás. Ennél Jánk Tógyer és neje Medve Mária a náprádi 116. sz. tjkben foglalt ingatlanaikat előbb Farkas Ferencznek 120 írton, 5 évvel később pedig Majerán Józsefnek és neje Farkas Máriának 160 írton adták el, miért is eladók és a vásárló férj Majerán József mind a 3 biróság által (a kir. táblán 29649/1876. és a Curián 2404/1877. sz. a.) csalásban bűnösöknek mondattak ki, két előbbi 3—3 és a még egyéb -1 áltetbünös cselekvénynyel is terhelt Majerán József 6 havi börtönre ítéltettek utóbbinak neje Farkas Máriára az egyik vevotársra nézve azonban — sbünös részesüléssel nem terheltetvén* — vizsgálati eljárás ínég előzetesen megszüntettetett. Eddig még csak rendben volnának az em. litett Ítéletek, jóllehet az eladók az egész vételárt fel nem vették, hanem az első vevő fizetéseinek fedezésére szolgáló 120 irtot Farkas Fe. reneznek fölajánlottak, és ezt a pénz átvétele végett Majerán Józsefhez utalták, miből kitetszik, hogy csalási szándékuk nem volt, úgyde nem mondható hasonló az egyhangú Ítéletek azon ágaira, melyek szerint a bünper alapjául szolgált adásvevési szerződés nem csak a marasztalt Majerán Józsefre, hanem a felmentett Farkas Mária szerzőtársra nézve is megsemmisíttetett, és pedig az utóbbit illetőleg minden indokolás nélkül. Végül az időközben további jóhiszemű szerzők által nyert dologi jogok tekintetében felemiitjük még, hogy az 1. alatti esetben a bekeblezett utóbbi szerző Lábó Gávrilla ellen Zachariás János jóhiszeműleg 15 frt s járulékai erejéig zálogjogot nyervén, ezen zálogjog a tlkvi intézmény szellemében a csalás miatt elitélt Lábó Gávrilla adásvevési szerződvényének megsemmisítése után is érvényben tartatott, az ezen zálogjog fentartása következtében szenvedett kárai iránti s egyéb követeléseivel panaszló (az első vevő Erdei Ferencz özvegye) polgári perre utasíttatván. — Több példát é9 gyakorlati esetet szükségtelennek is tartunk felhozni, mert az eddigiekkel bíróságaink követett eljárása és a magunk elibe tűzött kérdésnek bünfenyitő uton való megoldása eléggé kiderítve van. (Befejezése küv.) Még egy utóhang a kamarai választásokhoz. Miután a kamaraválasztás elmúlt, leköszönések pedig, miktől tartottam, nem történtek, ideje volna megemlitni oly ideákat is, mikről a választást kiszínezett pro- és epilogok hallgattak. Az egész mozgalmon bizonyos arcadiai felfogás ömlött el az ügyvédi tekintély emeléséről. Mintha nem élne még ma is azon valaki, aki bizonyos környéken szállongó hír szerint az ügyvédjét, ki nem volt nemes, formaliter deresre huzattá. Mintha azaz 1844. 5.t.-czikk, mely hivatalra nem nemest legelőször eresztett, vagy az 1848. 5. t.-cz., mely az ügyvédnek mint ilyennek választó s választhatási képességet adott, csak valamely ős időbeli törvény recapitulálása lenne. Nem. A tekintélyemelkedés nem osztályunk kizáró érdeme, még kevésbbé monopóliuma ; hozta azt a társadalmi nagy átalakulás, s osztozott benne átalán véve minden, ami munka, melynek nemei közt még rangfokozati lépcsőzettel se igen kérkedhetni; legalább én tiz frtos perekbe belefojtható ügyvédi állásomnak ötven forintos végvászonban működő kereskedővel, vagy ugyauolyat gyártó iparossal szemben valami nagy fölényt igényelni nem mernék ; s ha náluk állásomnál fogva különb volnék is, sülyedésük mellett emelkedésemet képzelni nem tudnám; ha pedig politikai rázkódások nyelvváltoztatásra kényszeritnének, akkor nyelvhez kötött voltomnál fogva tekintélyfentartásban velők épen nem is versenyezhetném. Tisztán ügyvédi elemre szoritkozással a választási szóvivők valami nagyon nem törődtek ; amit mondtak, azt bármely testületi gyűlésen is épugy elmondhatták volna; törvényhozásra hatni, bent rendet tartani, kifelé erélyesen védekezni, előítéletek ellen harczolni: bárhol érdekkel fogadott programm lenne. Hanem ha már Horácz characteristiconja: »inceptis gravibus plerumque et magua professis purpureus late qui spLndeat unus et altér assuitur pannus« — nem csupán iróniára való. de komolyan is követtetik, és ha a nagyobb résznek ez tetszik: kár volna ellene harezra kelni, — bárhonnét veszik is a »pannus purpureus«-t. Csak szabad legyen hinni — s tán még emlékezetbe is hozni, hogy az ügyvédi erő egészen másutt keresendő ; a hova a kamarai intézmény behozatalának hatása alig volt, és hároméves fenállásának befolyása alig lett. Felmerült eddig ismeretlen sdrága köveink* köztünk maradni nem fognak; — máskor is >merültek fel«, de ki országos, ki városi, ki megyei képviselő, ki tisztviselő, ki intézeti hivatalnok, ki közjegyző lett. A most »felmerülőkre« is ezen sors vár; ily irányú előmenetelükre, a kamarai gyülésezések is nem épen megvetendő lépcsőzetek. Miniszter is hamarabb lehet valaki, mint fővárosban állandó ügyvéd. Ez vagyon és nexus nélkül az egyéni mortificatio non plus ultráját igényli. Auuyi önmegtagadásról, mennyi ide szükségeltetik, nálunk talán szólni is szégyenlenének; én csak 1870-ben olvastam párisi hírekből, hogy ott Blanqui a maga elnöki képességének indokolásául azt hozta fel, hogy első rendű szükségleteit naponkint fél frankkal fedezheti. Még eldődeim is az ügyvédi biztos keresetet évi ötszáz írtra merték tenni; legfölebb azt tették hozzá, hogy a »plus« már valami rendkívüli, mihez hajszürkület előtt kevés remény lehet. A központon vagy hatszázan csak igy férünk el, mert házi úrban, kereskedőben, iparosban, tőkepénzesben, földbirtokosban külön-külön ugyanannyi fél e piaezon mégis bizonyára érdekelve van, s érdeke bizonyára annyi általa szenvedhetlen — mondjuk nem is értett — jogi elvégezni valótól függ, hogy aki helyette elvégzi, annak egy pár száz frt fizetést inkább kevcsel, mint sokai, — kivált ha neki csak ügyeiről beszélünk és nem politisálunk; e helyett évek hosszú során sem jó sem rosz sorsban el nem hagyjuk, élő levéltárává leszünk és ambitiót vele nem éreztetünk. Minisztériumok jönnek, mennek, biróságok, kamarák változnak, törvények keletkeznek s enyésznek; az ügyvéd megmarad, ha türelemben és összehúzódásban nulla dies sine linea elvet követ. Ebben volna az ügyvédség igazi ereje, melyet még az is növel, hogy leieket szerezm igen nehéz. (Hajdanában 10—15 évi gyakorlattól