Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 16. szám - Még egy utóhang a kamarai választásokhoz

- 125 föltételezték.) Mert mentül nehezebb valamit megszerezni, annál biztosabban lebet azt meg is tartani. Az ötvenes években megpróbálták az ügyvédkedést többeknek megtiltani, de a tilalmat visszavonatta a főrend; ki viszi hát — úgymond — az ő ügyeiket? Némelyek a bíróságok részéről lenézéstvélnek tapasztalni; de ha ez való, akkor még ez is az ügyvédi erőt edzi. Lenézéssel kényszerítenek bennünket foglalkozásunk két szélsőségében, az Íróasztal melletti gőrnyedésben és a minden perczbeui lótás-futásra kész agilitásban megelégedést találni, s Ovid tanácsát »pralustria vita« megfogadni. Ha annyit megtesznek, hogy jegyzőkönyvbe nem eresztett tárgyi észrevételeinket élőszóval meghallgatják, vagy hogy valamely kérelmet s minő alakban fogadhatnának el, saját fáradságuk egyszerűsítése szempontjából, peren kívüli esetekben megmondják: az tőlük elég. Minden tekintetekben az egyéni igyekezet többet visz ki, mint a társulati föllépés. A törvényhozásra hatásról már szólni sem merek. Huszonkét éve hogy a telekkönyvi rendszer fenáll, és czélszerüsbitése nagyszabású modern apparátussal vitattatik ; de azért még sem vagyunk ott, ahol a »rosz« pesti telekkönyvi kezelés 22 év előtt állott, mely mellett boldog emlékű Urbanek bátyánk félkezével (az is bal volt) tiz perez alatt elkészített oly extractust, minőnek megfelelőt most a megyékben két hét alatt se expediáltathatunk. Vagy a perrendtartási novellát sürgessük ? melynek öröklésről szóló 138. §-a szerint az egyes osztályrészek átírásánál megint csak a már úgyis bekebelezve volt terhekre lesz hivatalos gond, — a hagyományokra s egyéb átvett beszámítási tételekre nem. Vagy a szóbeliség és közvetlenség behozatalát sürgessük? Hogy 51 fitos perekben három bíróságon keresztül három ízben folyosón, drabantok közt heteken keresztül lessük, míg ránk kerül a tárgyalás sora? Vagy közigazgatási törvényszékek behozatalát sürgessük ? Hogy ezek hosszas formaságaiba veszszünk bele, — az érdeklett hatóságok pedig bajaink orvoslását ezekre való utalással tagadhassák meg? Vagy codificatiót sürgessek ? Hiszen van már pl. gyámi codex; de azért az árváknak még isten tudja kitől s mikor várandó örökségét is előre el lehet harácsolni. — ennek útját már elébb feltalálták, s a codex sem segített rajta. Vagy meglevő törvényeink meg nem tartásán panaszkodjam ? De hátha panaszom épen állami orgánumokat ér ? Például: Ha sorrendtárgyalásra az adóhivatal illetéket jelent be azzal, hogy az épen az elárverezett ingatlan elébbi átruházásából ered, s reá be is tábláztatott; ha aztán ezen állitások egyike se igaz, ha mindemellett a sérelem teljes orvoslására sem a tkkvi tvszék, sem a pénzügyi igazgatóság expedienst nem talál ? Vagy ha az adóhivatal a földtulajdonos illetéktartozása miatt a haszonbérlő termését exequáltatja, ha aztán a föld elárvereztetésénél a sorrendtárgyalásra a haszonbérlőtől az illetékbehajtást el nem fogadják, az adóhivatal pedig, ki az illetéket bár illetéktelen uton becassálta, sorrendre jelentkezni vagyis a szegény haszonbérlő prókátorává lenni vonakodik ? Ily bajokra még legjobb elővennünk a patriarchális tréfát: »az ügyvédnek több láb kell, mint ész,« — a jogintézmények modernisálása mellett is elvégre ezen talismánunk megmarad. Testületi petitionalástól sokat nem várhatni. A főváros legközelebb felirt a rövid időn belőli birtokváltozások illetéke végett. Azt mondták, úgyis készülnek illetékreformokra; a reform a napokban meg is jelent, hol benne a rövid időn belőli adásvevés díjmérséklése ? Egykor kevésbbé petitionáltak. Az ötvenes években az ügyvédség a hazai nyelvért folyamodott. Alig találtak rá collegát, ki föl merte tenni (boldogult Ledniczky vállalta el). A nyelvet erre vissza nem állították; egy hadjárat-vesztés kellett hozzá. Ma hogy petitionálni könnyű is, gyakori is, — gondoljuk-e hogy több sikere lesz ? Dr. Vida Lajos. Jogirodalom. Das belgische Gefangnisswesen. Ein Beitrag zu den Vorarbeiten fűidre Gefangnissreform in Preussen von W. Starke. Berlin, 1877.Enseln.*) A magánelzárás és a fegyenczek osztályozása mellett a belga börtönrendszer legfontosabb factora a munka. A munkakénys/er alól csakis a vizsgálati fogságban levők és azok, kik pénzbirsággal megváltható fogságra ítéltettek, képeznek kivételt, A munkakényszer czélja azonban nem a büntetés súlyosbítása vagy a rabtartás költségeinek fedezése vagy az állam bevételeinek szaporítása. Ezen elvnek folyománya, hogy az, ki a rabtartási költségeket sajátjából fedezi, a munkakényszer alól még nincs felmentve. A munkakényszer hathatós eszköze a javításnak; azáltal, hogy a bűnösben a munkakedv felébresztetik, javulására hatalmas lépés tétetik; mert a bűnösnek lehetővé van téve, hogy midőn a társadalomba ismét visszalép, egy a börtönben megtanult mesterség által szükségleteit becsületes keresménye által fedezhesse. Ezen czéllal természetes hogy össze nem egyeztethető azon szokás, hogy a rabok munkaereje nagyobb iparosoknak bérbe adatik, kik azt saját anyagi érdekük szempontjából aknázzák ki. Helyesen jegyzi meg e tekintetben Füesslin: » Ugyanazon bérlőnek levén átadva a fegyenczek élelmezése, ruházása, munkáltatása s egészségi ápolása, a bérlő, a ki ebben csak pénzüzletet lát, felszámításába foglalja ugy az élelmezést mint a munkát is; haaruházásnál veszt, az élelelemnél nyer, minthogy kevéssé jövedelmező munka mellett az •őt terhelő fentartásban keresi kárpótlását. Továbbá a fegyenczet *) L, »Magyar Themisc 9. és 10. sz. csak munkagépnek tekinti s mindent elkövet, ami által dolgoztathatja a fogház tulajdonképeni czélja hátrányára is«. Nálunk eddig a bérbeadás rendszere divatozott; az egyes bérlök mestereket tartanak, kik a fegyenczeket a legkülönfélébb mesterségekben oktatják. Belgiumban főleg a szabó-, czipész-, szövés-, esztergályozás-, könwkötés-. asztalos-, kádár-, lakatos- és kovácsmesterségben gyakoroltatnak a fegyenczek; a nők főleg a női kézi munkák, varrás-, kötés-, hímzés- és csipkekészitésben ; — szóval oly munkanemek választatnak, milyet a fogoly maga is elvégezhet; ujabb időben a gyári munkát is meghonosították oly gépek segélyével, melyekkel 3-4 munkás is együtt dolgozhatik a nélkül, hogy egymásról tudomásuk lenne. Minden munka a fegyházon belül végeztetik ; külső munkára, mint pl. Angliában, a közbenső osztályoknál, hol a foglyot a szabadságra szoktatni és egyszersmind megkisérteni akarják, a fogoly nem alkalmaztatik, mert ez a meghonosított magánelzárással semmikép sem volna megegyeztethetö, és belga nézet szerint a büntetést jellegéből kivetkőztetné. A munkabér egy része Belgiumban ép ugy mint más országokban a fegyencének jut osztalékul. Az osztalék magassága azoknál, kik a munkakényszeruek alá vannak vetve, 3—5°/0; azok, kik önkényt foglalkoznak munkával, mint a vádlottak, keresményöket minden levonás nélkül kapják me». Ezen osztalék nem mint jutalom adatik a fegyeneznek. hanem ez törvényben gyökerező osztályrésze. Az osztalék feléről fogsága ideje alatt szabadon rendelkezhetik a fogoly, a másik fele elbocsátásakor szolgáltatik ki neki. A szabadságtóli megfosztás érzete a fogljok egy részére igen nyomasztó hatást gyakorol; némelyek vigasz után vágyódnak, mely nekik a közös isteni tisztelet és a papnak a czellákban való gyakori látogatása által nyujtatik, másoknál ismét szükséges a vallásos érzelem felköltése, és ha azon czél eléretik, akkor már egy nagy lépés van a fogoly javítására megtéve, miért is Belgiumban erre különös gond fordittatik, és a pap kiváló állást foglal el a fogház hivatalnokai között. A lelkész feladata rendes isteni tisztelelet tartani, a foglyokat czellájukban gyakran meglátogatni és a hittanban oktatni, továbbá az olvasmányokat ellenőrizni, a mennyiben az vallásos és ájtatos könyvekre vonatkozik; egyéb olvasmányok ellenőrzése a tanítót illeti. Minden vasár- és ünnepnapon mise mondatik, és evvel kapcsolatos a hitszónoklat. Az isteni tisztelet hatása magasztos és ünnepélyes, a mi főleg fokoztatik az orgona és a már említett czélszerü berendezés által. A vallási oktatás kiegészítése az oskolai oktatás. Kiemelendő itt különösen az erkölcstanitás ; míg u. i. a pap tanítása főleg dogmaticai, vallási szempontból indul ki, addig a tanitó erkölcsoktatása az embernek socialis kötelességeit tárgyalja, egészen eltekintve a vallástól. Tárgya rendesen a polgári társadalomban elharapódzott bün és annak szomorú következményei, hogy a fogoly meggyőződjék i rról, miszerint csakis munkás, erkölcsös és vallásos élet ama feltételek, melyek az egyén társadalmi állását lehetségessé teszik; czélja, hogy az igazság érzete, a haza és a család iránti szeretet felköltessék. Nem csekély gondot forditanak Belgiumban a fegyencz anyagi jólétére. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a fogság bármely természetű is legyen, az mindig kisebb-nagyobb befolyást gyakorol a fogolyegészségére és életére; a betegségek sokkalgyakoriabbakmint hasonló korú és foglalkozású szabad embereknél. Ezen tünemény oka a börtönlakosság testi, szellemi- és erkölcsi constitutiójában keresendő, továbbá a szigorú fegyelem-, az akarat szabadságának korlátolása-, a nagy kedélyfelindulások- és a családtóli elszakitásban. Ennek ellensúlyozására azonban sokat tehet az állam a börtönök czélszerü építése, a foglyokkali tervszerű bánásmód, az élelmezés és ruházat által. Az építkezés terén Belgium az újkor minden vívmányát felhasználta, és főleg a magánrendszer czélszerü kivitele elé gördülő nagy technikai nehézségek a legszerencsésebben meg vannak oldva. Az étel a fegyházon belül főzetik, és bérbe a foglyok élelmezése soha sem adatik; ez oly előny, melynek jó oldalait alig lehet kellőleg méltányolni. A lelketlen bérlő, ki a verseny következtében ajánlatát a minimumra szabja, mindenesetre csakis arra fog tekintettel lenni, hogy saját érdekét előmozdítsa, hasznát növelje, miért a legolcsóbb és legroszabb, csak csekély tápanyagot tartalmazó élelmet fog a fogolynak szolgáltatni annál is inkább, mert a legszigorúbb ellenőrzés is igen könnyen kijátszható, sőt ellenőrzés e téren alig valósitható. Elvetették Belgiumban azon embertelen elvet, hogy a fogolynak rosz minőségű és a minimumra szorított étel adassék, hogy a büntetés súlyát annál keményebben érezze; sőt inkább mindig annyi tápanyag nyujtatik, a mennyi az°egészség fentartására szükséges. A fogoly háromszor naponként meleg ételt kap és négyszer hetenként, habár kis adagokban, hust. Vádlottak, és olyanok, kik fogságra átváltoztatott pénzbírság miatt vannak fogva, ételüket kívülről hozathatják, a mi a körülmények különös méltánylása mellett néha az elitélteknek is megengedtetik. A betegek orvosi rendelés szerint kapják élélmüket. Különös gondosságban részesittetik a fogoly, szabadonbocsáttatása alkalmával. Ruhái visszaadatnak és osztaléka kiszolgáltatik neki. Miután Belgiumban közbenső intézetek nincsenek, a szabadonbocsátás napjának közeledtével a lelkész, igazgató és tanitó sűrűen látogatják a fogolyt, kik igyekeznek őt feltett javulási szándékában megerősíteni, és a jörőre nézve üdvös tanácsokkal látják el. Ha a fogság ideje alatt magát jól viselte, ugy erről külön bizonyítvány állíttatik ki, mely az elbocsátási igazolvány kiegészítő részét képezi. Az elbocsáttatás által a büntetőjogi tevékenység végét érte. Hogy azonban a fogoly ne legyen mindjárt elhagyatva és a hirtelen átmenet káros veszélyeitől meg legyen óva. kir. rendelet alapján gondoskodva lett a foglyokról közvetlen elbocsáttatásukat követő időre. Minden kerületben óvó intézetek.