Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 16. szám - Telekkönyvezett ingatlanoknak a tulajdonos által több izben való eladása megállapitja-e a csalást? (Folytatás)

jelenségek kétségtelenül mutatkoznak, a hol másnak ártalmára irányzott czélzattal, ravaszul és álnok módon oly cselekvények merényeltetnek, hogy azok által a kiszemelt s mi roszat sem gyanító egyén me"károsittatik, vagyonában vagy egyéb jogaiban megrövidíttetik • ott "a büntető birő közönyös nem maradhat, ott a fenyítő igazságszolgáltatás hivatalos ténykedése fel van híva; mert sem a telekkönyvi, sem bármi más törvény intézkedéseinek nem lehet és nem szabad az államczél elérhetésének veszélyeztetésével oly értelmet tulajdonitani, melynél fogva némelyek gonosz szándékú jogsértésekre, valóságos bűntények elkövetésére privilégisáltassanak vagy épen gonosz tettekre haszonvágyólag buzditt ássanak. Már pedig épen ez utóbbi eset állana be, ha az első vevő szándékos megkárosítása czéljából megejtett ismételt adásvevések büntetlenül hagyatnának. Mig viszont ha az ingatlanok többszörös eladása és vevése oly esetekben is tilalmasnak tekintetnék és bünfenyitö uton büntetés alá vonatnék, midőn a csalásnak fentebb jelzett szükséges kellékei mind fen nem forognak: akkor nem csak a honpolgárok cselekvési szabadsága túlságosan korlátoltatnék, a birtokforgalom szükségtelenül megszorittatnék, a büntető hatalom kelletén-tuli és indokolhatlan kiterjesztésével kapcsolatban, hanem a telekkönyvi intézmény is a nyilvánkÖDyvi jogok hitelének és biztosságának koczkáztatásával megbénittatnék s a birtokszerzési és hiteltörvények határozott rendelkezései ténylegesen eltöröltetnének. Jogállamban ily zűrzavaros viszás helyzet teremtése nem tűrhető. A most elmondottakban meg van a nézetünk szerint helyes és természetes határvonal húzva arra nézve, hogy az ingatlan birtok ismételt eladása és megvevése mikor képez fenyítendő bűnös cselekvényt és mikor nem ? Ha a telekkönyvi tulajdonos a vételár fölvétele mellett czélzatosan oly hiányos adásvevési szerződést állíttat ki a vevővel, melynek alapján szerzett tulajdonjogának bekeblezése előreláthatólag nem fog megengedtetni, vagy ha a vevőt a bekebleztetésről lebeszéli s az ezáltal nyert időt és alkalmat felhasználva, ugyanazon birtokát egy harmadik személynek másod izben is eladja és a vételárt illetéktelenül újból fölveszi s elhasználja, főleg ha vagyontalansága miatt annak visszakaphatására reménység se mutatkozik, kétségtelenül elkövette a csalást, mert meg volt kárositási czélzata, s meg az álnok jogellenes eljárás. Hasonlólag bűnös cselekvény forog fen, midőn a jelzett eljárás követése mellett az utóbbi szerző és eladó abekeblezést nem kérő vagy nem nyert első vevő megkárosítása czéljából összejátszanak. Úgyszintén midőn egy harmadiknak tudomására jutván, hogy az első vevő tulajdoni joga bekeblezve nincs, s a megvett birtok még mind az eladó telekjkönyvében, annak többi ingatlanaival együttesen foglaltatik, ennélfogva ezen harmadik egyén az eladót reáveszi, hogy véle minden ingatlanaira vagy pedig csak bizonyos birtokrészletre szerződjék, s azután a kiállítandó szerződvénybe, talán az eladótól észre sem vétetve, vagy legalább nem figyelve, az általa megvásárolt birtokok közé a helyrajzi szám beszúrásával vagy p°dig csak hallgatag az eladó egész tkvi jószágtestének illetve összes ingatlanainak kitételével, a már másnak eladott fekvőséget is becsúsztatja s ezáltal az első vevő megkárosításával egy meg sem vásárolt birtokkal lesz jogellenesen vagyonosabbá. Mindezen esetekben a csalás kétségtelenül létezik, s annak tényezői megfenyitésre érdemesek ; azon felül a bűnös cselekvény eszköze, az adásvevési szerződés is, a második vagyis a bűnös összejátszás esetében merőben, az utolsó vagyis egyedül a vevőt terhelő csalárd eljárásnál pedig a szerződésbe ravaszul becsúsztatott birtokrészletre vonatkozólag érvénytelennek lesz kimondandó, mig ellenben az első esetben, hol csak az eladó bűnözött, ez bűntényéért meg fog ugyan fenyíttetni, de a jólelkű vevőre nézve gonosz szándék és bűnös cselekvény hiányában a szerződés továbbra is érvényben kell hogy tartassék, mert a jóhiszemüleg megszerzett nyilvánkönyvi jog többé meg nem semmisittethetik, hanem csak az első vevő kártalanítására fog az álnok eladó köteleztetni. Ellenben ha a tulajdoni jogának bekebleztetésével késedelmes első vevő fizetni nem akar vagy nem tud, s a pénzére szorult eladó a birtokot újból eladja; valamint ha a nyilvánkönyvi tulajdonos az eladott birtokot továbbra is nevén tűrni s az azzaljáró közterheket hordozni nem akarván, vevőt a nyilvánkönyvi átíratásra sikertelenül unszolta és most a tőle fölvett vételár visszafizetése avagy letételemellett azt egy másik vevőnek ujabban is eladja, azáltal csalást el nem követ, mert sem a kárositási szándék, sem az álnok eljárás itten elő nem fordulnak. Sőt még az esetben sem látok büntetendő cselekvényt, ha a nyilvánkönyvi tulajdonos, egyszerűen azon okból, mert első vevő jogát megóvni és a tulajdoni jogot bekeblezés által megszerezni elmulasztotta, a vásártól visszalépni kivánván, az első vevőtől fölvett vételárt visszakínálja, és ugyanazon ingatlan javait más harmadiknak is áruba bocsátja vagy elajándékozza; mert a kárositási szándék itt sem forog fen, s az első vevő csupán önmagát okolhatja a birtoktól való eleséseért, mivel a törvényben megszabott teendőket és jogi óvatot a maga idejében megtenni elmulasztotta. Oly esetekben pedig, midőn az isméti vevők többen vannak, s azok közül csakis egyik avagy némelyek bocsátkoznak csalási szándékkal vagy bűnösen összejátszva a jogügyletbe, a többiek ellenben jóhiszemüleg járnak el: akkor a bűnös czélzattal cselekvők kétségtelenül megfenyitendők ugyan, s őket illetőleg az adásvevési szerződés is érvényétől megfosztandó lesz, azonban a jóhiszemű szerzők valamint a büntetőjog elveinél fogva bűnösség hiányában meg nem büntethetők, ugy reájuk nézve a telekkönyvi rendtartás szellemében az adásvevési szerződést is érvényében fentartani kell azon arányban, melyben a jogügylethez járultak. Hasonlólag teljes érvényükben fentartani vélemén}ezzük azon nyilvánkönyvi jogokat is, melyeket az ujabbi vevők ellenében harmadik vagy további jólelkű szerzők atkvi rendtartás szabályainak megtartásával nyernek, habár nyilvánkönyvi előzőjük (a bűnösnek itélt másod izbeni vevő) jogügylete később é. vénytelenittetett is, mert .-zen utóbbi helyen érdekelt jogszerzők a telekkönyvben bizva, jóhiszen. deg jártak el, s igy az ő időközben megszerzett jogaikra előzőjüknek későbben bekövetkezett elitéltetése befolyással nem lehet. Áll ez a tulajdoni, zálogszolgalmi s minden anyilvánkönyvek tárgyátképező dologbaDÍjogokra nézve.1) A mennyiben pedig ezen időközben nyert zálog-vagy más jogok fentartása által a panaszlók gyanánt fellépett első izbeni uyilvánkönyvön kivüli szerzők megrövidittetést szenvednének, az ebből származó kár, elvont haszon s más követeléseikre nézve a bűntényben marasztaltak ellen fordulhatnak. Az itt kifejtett elveknek megfelelő felfogásmódot föltaláljuk hazai felső biróságaink némely legújabb keletű bünfenyitö Ítéleteiben is, csak hogy nem állandóan és szigorú következetességgel, sőt inkább a múltban követett rendszer alóli kivételképen s az öszhangzatos eljárás rovására. Állításunkat egynehány bűneset fölemlitésével s az azokban keletkezett Ítéletek kivonatos idézésével kívánjuk igazolni. 1. A nyilvánkönyvi tulajdonos és az ujabbi szerző bűnös összejátszására az előbbi vevő megkárosítása végett példa: Özvegy Hegedűs Péterné Mokucz Mária az egrespataki 130 tjkönyvben foglalt 186. hr. számú ingatlannak őt illető részét előbb, azaz 1872. martius 15-én 82 frt 50 kr. vételárban írásbeli szerződés mellett eladta és tényleges birtokába bocsájtotta Erdei Ferencz a Györgyének, később pedig ezen vevő közbejött halálát s tulajdonjogának bekebleztetése körüli mulasztását felhasználva, harmadfélév múlva 1874. okt. 4-én kiállított ajándékozási szerződvény alapján Lábó Gávrillára ruházta át s önmaga részére lakási szolgalmat kötött ki. Lábó Gávrilla a kérdéses telekrészt magára íratván, attól Erdei Ferencznek örököseit jogilag és tényleg megfosztotta. Ugy az első fokú bf. törvényszék, mint a bpesti kir. ítélő tábla 3/V-én 7297/1876. és a Curia mint legfőbb ítélőszék 16/X-én 7140/876. b. sz. a. kelt ítéleteiknél fogva Mokusz Máriát és Lábó Gávrillát a csalás bűntényében bűnösöknek mondották ki, s előbbit 14 napi, utóbbit pedig 3 havi börtönre Ítélték, a közöttük létrejött ajándékozási szerződést mint a bünf. törvények által tiltott cselekvényen alapulót szintén érvénytelennek nyilvánították. 2. Az eladó tudatlanságának vagy tévedésének felhasználása mellett a későbbi vevő álnok jogellenes eljárása által első szerzőnek megkárosítására példa: Dumitrás Alexa a tóháti 21. számú tjkben 349. hr. sz. alatt fölvett birtokrészletét 1873. deczember 21-én kelt örökvásári szerződés mellett Száv Dókának, később pedig 1874. okt. 12-én összes még meglevő ingatlanait Berger Mártonnak adta el; minthogy azonban Száv Doka tulajdonjogát be nem keblezíette, Berger Márton, — jóllehet eladó részéről figyelmeztetve lön, hogy a 349. hr. sz. részlet Száv Dókának már el van adva, a tóháti 21. sz. tjkben eladó nevén állott összes ingatlanokra, tehát a 349. hr. számura is saját tulajdonjogát kebleztette be, s igy Száv Doka a kifizetett fekvőséget elveszítette, Berger Márton pedig annak kárával jogtalanul gazdagodott. Mindhárom fokú bíróság (abpestikir. ítélőtábla 2 jV. 8072/876. s a legfőbb ítélőszék 6/XI. 6372/1876. b. sz. a.) Dumitru Alexát á vád alól fölmentette, mert csalási szándéka nem volt kideríthető, Berger Márton azonban csalásban bűnösnek s 14 napi börtönre Ítéltetett, egyúttal az adásvevési szerződésnek is a 349. hr. számú ingatlanra vonatkozó része érvénytelennek mondatott ki. Ezen két esetben marasztaltakra nézve a kárositási szándék és a jogellenes álnok eljárás bebizonyulván, az általunk fenébb kifejtett elvek szerint is — egyezőleg a régi iskola nézeteivel, melynek irányelvénél fogva azonban Dumitrás Alexa is elmarasztalandó lett volna — helyesen ítéltettek a csalásban bűnösöknek, ugy szintén a megtámadott szerződvény is az igazságnak megfelelőleg tétetett érvénytelenné. Lássunk mármost egypár oly esetet, melyekben telekkönyvezctt ingatlanok ismételt eladása és vevése majd bűnös cselekvénynek, majd a bünfenyitö eljárás körébe nem tartozónak mondatott ki, s melyeknél e szerint, hol az ujabb, hol pedig a régibb elmélet érvényesült. 3. Debrenty Klára Ballá Imréné, Debrenty Zsuzsa Kiss Péterné, és Tulkos Erzsébet özvegy Debrenty Sándorné a kémeri 349. sz. tj.könyvben foglalt ingatlanokból őket illető jutalékaikat 1875. május 18-ikán eladták Hermán Sámuelnek s a vételárt is fölvették, de ugyanazon birtok iránt 8 nap múlva Oláh Miklós közbenjárására és unszolása folytán utóbbi fiának Oláh Józsefnek részére is egy másik adás;si szerződést írtak alá, minthogy jóval előbb mint Hermán Sámuel, birtokot csakugyan el is alkudta, de az alaki hiányokban bövelvevesi ő a i) Ezen utóbbi nézetünk különben vitás, mert sokan azt tartják, hogy 3 évig a jóhiszemű szerzőnek joga sincs teljesen biztosítva, mert ha előzőjének joga érvénytelenné tétetik, az 6 annakalapján szerzett joga is önkényt elenyészik, i-zen elennézetröl jegyzi meg Zlinszky, hogy elfogadjmert a feOálló törvény Bxermt ugy van, de azért kijelenti, hogy ezen egész intézményt mm tartja helyesnek Láed idézett műve 269. lapján. Hasonló véleménynek ad kifejezést Herczeg Mihály, telekk. rendtartásának 274-276. és 278. lapjain. Mi ugy tartjuk hogy egy jóhiszemű szerző szabályszerüleg megnyert és bekeblezett jogainak kesöbb barmi okon val.. megsemmisítése - mely nem saját roszhiszemü cselekvényeben gyökerezi* ellentétben áll a telekkönyvi intézmény természetéve), szellemével és czeljaval.