Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 15. szám - Törvényjavaslat, bélyeg- és illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról

— 118 — Az 1876. évi 15. t.-cz. a jövedéki áthágásokat két csoportra osztja; az első csoportba tartoznak a 76. §-ban megnevezett esetek, a melyek rendesen nagyobb kihágásoknak neveztetnek, és ezek felett a kir. tör­vényszék illetékes Ítélni, a felebbezés a kir. táblához történik; a második csoportba tartoznak a 77. §-ban jelölt, úgynevezett kisebb ki­hágások, és ezek büntetésére nézve illetékesek az ügy természetéhez képest, vagy a kir. adófelügyelő, vagy pedig a kir. pénzügyigazgatósá­gok ; az adófelügyelőnek határozata a közigazgatási bizottsághoz, a pénzügyigazgatóságé pedig a pénzügyminiszterhez felebbezhető. Sa­játságos az 1876. évi 4. t.-cz. 20. §-ának azon intézkedése, hogy ha a megitélt birságnak csak egy része maradt behajthatlan, a bíróság a ki­töltendő fogság idejét azon arány szerint állapítja meg, mely az egész megitélt birság után megszabott fogsági időből a beszedetlenül maradt birságrésznek megfelel, s ezen határozat ellen felebbezésnek nincsen helye. Szerző a pénzbirságnak fogságbüntetésre átváltoztatásáról szól­ván (39. oldal), azt állítja: »hogy az 1876. évi 15. t.-cz. és illetőleg az 1876. évi 4. t. cz. életbeléptetése előtt elkövetett kihágásokra nézve azonban a pénzbirságnak fogságbüntetésre való átváltoztatása csak a birság végett az elmarasztalt ellen megkisérlett végrehajtás igazolt si­kertelensége esetében különlegesen változtatik át.« Szerzőnek ezen nézete téves; az 1876. évi 4. t.-cz. 20. §-ának azon intézkedése, hogy . . . *>azon Ítéletben, melyben a birság az elmarasz­taltra kirovatik, előre megállapítandó a fogság azon mérve is, mely a birság be nem bajthatása esetében az elmarasztalt személyre alkalma­zandó,*— nem anyagi-, hanem alakijogi intézkedés; már pedig az alaki jognál jogi elv az, hogy a bíró azon alaki jog szerint tartozik el­járni, mely az eljárás alkalmával érvényben van. Itt visszaható erőről nem lehet szó. — De hol volna annak észszerű oka is ? Nem egysze­rübb-e, ha a biró ay ítéletben egyszersmind a fogságbüntetés mérvét is meghatározza, mintha először a birságot és csak ennek be nem hajt­hatása után róvná ki a fogságbüntetést? Ha szerzőnek ezen nézete elfogadtatnék, ugy a legnagyobb zűr­zavar idéztetnék elő, és az 1876. évi 15. t.-cz. többi intézkedései sem volnának alkalmazhatók, s ott volnánk, hogy az előbbi ügyekben az előbbi eljárást, az ujabb ügyekben pedig az ujabb eljárást éveken át kellene követni és igy két eljárásunk volna. Kár, hogy szerző nem nyilatkozik az iránt, hogy az 1876. évi 15. t.-cz. 77. §-ának eseteiben milyen eljárás lesz követendő a birság át­változtatásánál; fenáll-e ezekre nézve az 1855. évi október 10-én kiadott rendelet, vagy át nem változtathatók-e ezen pénzbírságok ezentúl fogságbüntetéssé ? A mi az ítélet végrehajtását és illetőleg a pénzbírságok végre­hajtás utjáni beszedését illeti, szerző az 1874. évi april 23-án 12504. sz. a. kelt rendeletre támaszkodva, azt állítja, hogy azok a törvénykezési rendtartás szabályai szerint bírósági uton hajtatnak végre. Szerző ez állításának helyességét az 1876. évi 15. t.-cz. alapján kétségbe merem vonni. A jövedéki biróságok az 1871. évig kizárólag a közigazgatási uton szedettek be; 1871. évben egyes pénzügyigazgatóságok az ítéletek végrehajtása iránt a biróságokhoz fordultak, de ezen eljárásnak csak­hamar véget vetett az 1872. év január hó 14-én 43036. sz. a. rendelet, mely utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy a pénzügyi törvény­székek ítéleteinek végrehajására nem a biróságok, hanem a törvény­hatóságok hivatvák. Ezen állapot tartott 1874. évig, a midőn is egyes törvényhatóságok az ily ítéletek végrehajtását megtagadták. Ezen felmerült körülmény folytán, de különösen azért is, mert az 1868. évi 21. t.-cz. a végrehajtást körülményesen nem szabályozta, é? tekintet­tel az 1870. évi 42. t.-cz-re, a mint azt hivatkozott rendelet is kiemeli, a köztörvényhatóságok az ily czélra megbízott közegekkel nem rendel­keztek, az igazságügyi minisztérium a fent hivatkozott rendeletet bo­csátotta ki, de nem kötelezőiég, hanem csak tudomás és miheztartás végett oly czélból, hogy a törvényszékek tudo­mással bírjanak arról, hogy összeütközések esetén az igazságügyi mi­nisztérium ezen rendelet értelmében fog intézkedni; ezt mutatja, nemcsak a hivatkozott rendelet szövegezése, hanem a következő inci­dens is: az igazságügyi minisztérium fenti rendelete ellen a volt budai törvényszék felterjesztést tett, és ezen felterjesztésre az igazságügyi minisztérium következőleg válaszolt: »16625./I. M. 1874. szám. Folyó évi május hó 29-én 454. sz. a. kelt jelentésével, pártoló véleményével terjesztette fel hozzám Méltósá­god a vezetése alatti kir. törvényszék alelnökének, ugyanazon hó 20-án kelt előterjesztését, melyben megengedtetni kéri, hogy a jövedékkihá­gási ügyekben hozott marasztaló ítéletek végrehajtása f. évi april hó 23-án 12503. sz. a. kelt rendeletiemmel ellentétben, a törvényszék által állítólag eddig követett gyakorlathoz képest a közigazgatási hatósá­gok által eszközöltessék. Ennek folytán értesítem Méltóságodat, hogy hivatkozott rendelemmel a kir. törvényszéket »tudomás és miheztartás végett« értesítettem arról, hogy egy concret esetben felme­rült illetőségi összeütközés folytán utasítottam az illető kir. törvényszéket, miszerint a hozott Ítéletek végrehajtását saját hatás­körében rendelje el, s azok foganatosítása iránt az 1868. LIV, illetve 1871. LI. t.-czikkek értelmében intézkedjék. Ezen speciális ren­deletemet a bel- és a pénzügyminiszter urakkal egyetértőleg az 1869. IV. t.-cz. 25. §-ában a minisztériumra ruházott jog alapján bo­csátottam ki, s a mennyiben fentebb is érintettt 12503. sz. a. kelt ren­deletem ellenére valamely bíróság és közigazgatási hatóság között a jövedékkihágási ügyekben hozott itélétek végrehajtása tekintetében netalán még ezentúl is illetőségi összeütközés merülne fel, ez eset­ben az illető bíróságot az 1869. IV. t.-cz. 25. §-nál fogva kötelező-­1 e g fogom utasítani, hogy az említett ítéleteknek végrehajtása iránt a fentebb irt értelemben intézkedjék. Budapest 1874. évi september hó 8-án.« Ezekből világos, hogy az igazságügyi minisztérium az 1874. évig követett gyakorlaton nem akart változtatni, hanem csak az esetben, ha a törvényhatóságok a végrehajtást megtagadnák, a bíróság a végrehaj­tást bírói uton elrendelni köteles leend. Igaz ugyan, hogy egyes biróságok ezen rendelet alapján a köz­igazgatási hatóságokat, valószínűleg az összeütközéstől tar tván, meg sem keresték, hanem a végrehajtást bírói uton rendelték el, de ezen eljárás szabál) ellenes volt, és ha az eljárás szabályellenessége, tekintettel az előfordult összeütközésekre nézve, némileg igazolható volt is, ugy azt most az 1876. évi 15. t.-cz. élétbeléptetése után igazolni egyáltalán nem lehetne, mert nemcsak, hogy ezen törvény a végrehaj­tási eljárást körülményesen szabályozza, a törvényhatóságok ezen törvény értelmében az ily czélra meghatározott közegekkel bírnak, ha­nem ezen törvény III. részében az államot illető egyéb tartozásokról is szólván, összeütközések többé nem képzelhetők. Ha már a fenti igazságügyminiszteri rendelet kibocsátását kénytető okok megszűntek, az esetleges eljárást is megszűntnek kell tekinteni, és azért az ítélet végrehajtásának foganatosítása nem bírói, hanem közigazgatási uton rendelendő el, a mint ezt több kir. törvény­szék mindig követte és követi most is. Hogy a végrehajtások csak közigazgatási uton foganatositandók, következtetni lehet az 1876. évi 46565. sz. a. az igazságügyi miniszté­riummal egyetértőleg kibocsátott pénzügyminiszteri rendeletből is, mely szerint a kihágási ügyekben szükségesnek mutatkozó biztosítási végre­hajtások a közigazgatási hatóságok által a közadók biztosítása iránt fen­álló szabályok szerint foganatositandók: a biztosítási végrehajtás pe­dig a közönséges végrehajtástól csak bizonyos a végrehajtás lényegét nem alteráló formákban különbözik, és bizonyosan, ellenmondás rejlenek abban, ha a biztosítás a közigazgatási hatóságok, a végrehajtás pedig a kir. végrehajtók által foganatosíttatnék. A végrehajtásokra vonatkozólag kiemelendő még az, hogy a biz­tosítási végrehajtásnak elrendelése nem a bíróság, hanem a pénzügyi hatóság hatáskörébe tartozik. Kívánatos lett volna, ha szerző munkájában kiemelte volna, hogy a letartóztatások nincsenek szabályozva, hogy a megesketendő tanukat a vizsgáló hatóság jelöli ki és hogy ez ellen nincs perorvoslatnak he­lye, ismertette volna továbbá a vizsgálati hatóságokat és azok ha­táskörét a jövedéki kihágásoknál, és pedig mind a vizsgáló hatósági il­letőségükre, mind pedig az elállási hatáskörükre nézve, de kivált a pénzügyőri személyzet hatáskörét a jövedéki áthágásoknál, a mi min­den körülmények közt nagyobb érdekkel bírt volna, mint oly dolgok felhozatala, amiket a jövedéki törvények és rendeletek nem szabályoz­nak, és azokat szerző csak az átalános elvek szerint ismerteti, mint a bizonyítási eszközöket, önvallomást, okiratokkali bizonyítást, a tanuk hitelérdemlőségét, stb.; ez már azért sem mutatkozott szükségesnek, mert a munka csak szakértő közönségnek van irva. • Mindezek hiányok ugyan, de a munka nyereséget képez irodal­munkra nézve, mert a törvényekben és rendeletekben szétszórt intézke­déseket összefoglalja és ez által könynyebb áttekintést nyújt, de főleg azért is, mert eszmecserére alkalmat fog szolgáltatni. Egyébiránt, bármily szerényen nyilatkozzék maga a szerző mü­véről, annyi kétségtelen, hogy elismeréssel tartozunk neki, hogy ezen járatlan rengetegben az úttörő munkájára vállalkozott, és a jövedéki kihágások, úgyszólván, teljesen hiányzó irodalmát tudományos me­derbe terelni igyekezett: s ez elismerésünk annyival nagyobb kell, hogy legyen, mert a maga részéről megezáfolni igyekezett, sokszor hangoztatott vádját a mindig elégedetleneknek, mely abban áll. hogy bíráink a reájuk nehezedő munka sokasága alatt csak gépiesen végzik teendőiket és még azon szakmákban sem igyekeznek tudományosan ha­ladni s maguknak a traditionális gyakorlat motívumairól számot adni, mely szakmákban az egyesek kiválóan foglalkoznak. Ihlmbacher Nándor, kir. alügyész. Törvényjavaslat, a bélyeg- és illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról! 1. §. A bélyegilletéki 1-ső fokozat tételei érvényen kívül helyez­tetnek, s azok helyébe következő uj tételek lépnek érvénybe : . . -. Bélyeg 75 íonntig 75 " 150 300 450 600 750 900 1050 1200 1350 1500 3000 4500 6000 forinton felül 150 forintig 10 3» 2> » 300 » » 20 » » » 450 » 30 > » 600 » 40 > » 750 » 7> 50 » » 900 » » 60 » » » 1050 » » 70 80 » 1200 » » 70 80 > » 1350 » J> 90 > » » 1500 » 1 » » 3000 2 » » 4500 » 3 » » 6000 4 » > > » 75(10 5 » >

Next

/
Thumbnails
Contents