Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 15. szám - Törvényjavaslat, bélyeg- és illetéki szabályok némely határozmányainak módosításáról

— 119 _ kr. 7500 forinton felül 9000 forintig 6 frt 9000 » » ]o,500 , 7 » ­10,500 » » 12,000 » 8 » — » 12,000 » » 13,500 » 9 > — » 13,600 » » 15,000 » 10 » — » 15,000 » » 16,500 » 11 » _ » 16,500 » > 18,000 » 12 » — > 18,000 » » 19;500 » 13 > — » 19,500 » » 21,000 » 14 » — » 21,000 » » 22,500 » 15 » — > s így tovább minden 1500 forinttól egy forinttal több; az 1500 forint­nál kisebb maradványösszeg teljesnek veendő. 2. §. Az 1-ső §-ban meghatározott bélyeg alá továbbra is ugyan­azon okiratok és ügyletek esnek, melyek eddig is a bélyegilletéki Lső fokozat alá tartoztak. 3. §. Az 1871. évi LXIII. t.-cz. 2. § ának a váltóktól járó bé­lyegilleték iránti határozatai oda módosíttatnak, hogy a pénzügymi­niszter a magán- váltóürlapokra aláírás előtt felhasznált bélyegjegyek átbélyegzésére más hivatalokat és közegeket is feljogosíthat, s az átbé­lyegzési eljárást rendeleti uton szabályozza. 4. §. Oly váltó alapján, mely bélyeg nélkül, vagy nem a megsza­bott mérvű bélyeg alkalmazásával állíttatott ki, vagy ha az attól járó bélyegilleték nem törvényszerű módon rovatott le, váltóbirósági cselek­ménynek nincs helye. 5. §. Oly kereskedői kötjegyektől s utalványoktól, melyek pénz­fizetésről állíttatnak ki, s a bélyegilleték tekintetében a váltókkal egyenlő okiratoknak tekintendők, továbbá a kereskedők által árukra vagy értékpapírokra adott előlegekről kiállított kötvényektől járó bé­lyegilleték akként rovandó le, hogy oly esetekben, midőn az ilyen ok­iratokra űrlapok nem használtatnak, a megfelelő bélyegjegy az okmány első lapjára előzetesen felragasztassék és az okmány szövegének első sora a bélyegjegy alsó szines részén keresztül írassék, ha pedig űrlap használtatik, ez esetben a váltóknál használt magán-ürlapok bélyegil­letékének lerovására megállapított módozat alkalmaztassák. (3. §.) 6. §. A kereskedők s iparüzők számláinak bélyegilletékére nézve fenálló szabályok következőleg bővíttetnek. A kereskedők és iparüzők által saját üzleteikből származó tény­leges követelések iránt mások részére kiállított számlák vagy számlaki­vonatok, ha a követelési összeg 10 forintot meg nem halad, ivenkint 1 kr.. különben pedig ivenkint 5 kr. bélyeg alá esnek. Ezen bélyeg fizetésének kötelezettségére nézve nem tesz különb­séget, akár elláttatik a számla vagy számlakivonat kiegyenlítési bi­zonylattal, akár nem, vajon a kiállító azt aláirta-e vagy sem, és legyen azon a kiállító czég írásban vagy nyomatva, vagy bármely más módon jelezve. A bélyegilleték akkor is fizetendő, ha efféle számlák vagy szám­lakivonatok a kereskedői és üzleti levelek szövegébe felvétetnek, vagy ily levelekhez mint függelék vagy melléklet csatoltatnak. Midőn kiegyenlített számlák vagy számlakivonatok bírósághoz, vagy valamely közpénztárnál nyugtatvány helyett benyujtatnak, — azoktól a bíróság-, illetőleg a közpénztárnál való benyújtásuk előtt mint nyugtatványoktól a Il-ik fokozat szerint járó bélyegilleték a már felhasznált 1, illetőleg 5 kros számlabélyeg beszámítása mellett bélyeg­jegyek felragasztása által rovandó le. Közpénztárak alatt mindazon pénztárak értetnek, melyek az ál­lam, a köztörvényhatóságok s községek közegei, vagy az állam igazga­tása alatt álló közintézetek s vállalatok által kezeltetnek. Ugyancsak 1, illetőleg 5krajczáros bélyeg alá esnek a bankárok, pénzváltók, hitelintézetek s egyéb vállalatok leszámítolási jegyei is, nemkülönben a szállodák és vendéglök üzletében aláírás és kiegyenlí­tési bizonylattal, vagy ezek nélkül kiállított számlák, valamint a szám­láknak másolatai. Oly könyvecskék, melyekben a kereskedők és iparüzők által a fe­lek részére a nekik kiszolgáltatott áruczikkek, teljesített munkák vagy egyéb üzletbeli szolgálmányok és ezekből származó követeléseik beje­gyeztetnek, számláknak tekintendők, és azok után ivenkint 1 kr. bé­lyeg jár. A megfelelő bélyegjegy, különbség nélkül, ugy a számlák — va­lamint a könyvecskék minden megkezdett ivének első lapjára ragasz­tandó fel, s a számla vagy könyvecske első tételével keresztül irandó. A számlától járó bélyegilletéket mindig első sorban a kiállító tartozik fizetni, ki ellenben jogosítva van, a befizetett illetéket a szám­lában mint követelést felvenni. Törvényszerű bélyeggel el nem látott számlát senki sem köteles elfogadni. — A ki mégis elfogadja, az, az elkövetett bélyegcsonkitás bűnrészesévé válik, és a kiállítóval ugy a bélyegilleték, mint a törvény­szerű birság befizetéseért egyetemlegesen felelős. 7. §. Bélyegröviditések és kihágások eseteiben, melyek: a) váltók utánazl-ső fokozat szerint fizetendő bélyegilietékeknél, b) a jelen törvény 5-ik §-ában említett kereskedői okiratok után, c) a jelen törvény 6-ik § ában felsorolt számlák után, d) a kereskedők és iparüzők mérlegei, vagy mérlegezett számlái utái?, — és e) a kereskedők s intézetek által kézi-zálogra adott kölcsön iránt az úgynevezett tartási üzletben 8 napot meg nem haladó időtar­tamra kiállított zálogjegyek után járó bélyegilletékre nézve elkövet­tettek, — azon felek, kik a szabályok szerint az illeték lerovására kö­teleztetnek, vagy kiket az ebbeli illeték lerovásáért jótállás terhel, — :a pénzügyi hatóság által az épen nem, vagy a törvényszerűnél kisebb mérvben lefizetett, vagy pedig nem szabályszerű módon lerótt bélyeg­illetékeknek ötvenszeres összegében egyetemlegesen elmarasztalandók 8. §. Midőn a váltók, és a jelen törvény 5-ik §-ában emiitett ke­reskedői okiratok után a bélyegilleték, a szabályok alapján Il-ik fo­kozat szerint fizetendő, vagy pótlandó, az előző 7. §-ban jelzett jöve­dékrövidités, s kihágás eseteiben az illető felek az épen nem, vagy hiá­nyosan vagy pedig szabályellenesen lerótt bélyegilleték tízszeres ösz­szegében egyetemlegesen elmarasztalandók. 9. §. Ha a 7. és 8-ik §§-ban elősorolt jövedéki kihágások oly körülmények közt követtettek el, melyeknél fogva az elbírálás a pénz­ügyi bírósággal felruházott kir. törvényszékek körébe esik, — ezen bí­róságok a pénzbüntetést az idézett §§-ban megállapított mértéknél kisebb összegben nem szabhatják meg. 10. §. A váltók és üzleti-számlák után járó bélyegilletékek körül elkövetett rövidítések vagy egyéb szabályellenességek miatt a felekre rovandó felemelt illetékekre vagy bírságokra nézve sem elengedésnek, sem mérséklésnek helye nincs. 11. §. Ha nem törvénykezési ügyekben a közhatóságokhoz és hi­vatalokhoz bélyegköteles beadvány nyujtatik be a nélkül, hogy az a törvényszerüleg járó bélyeg-jegy gyei elláttatott volna, a hatóságok és hivatalok a bélyegtelen beadványt nem vehetik tárgyalás alá, hanem az, ha a fél személyesen jelen volna, neki egyszerűen visszaadandó, kü­lönben pedig az iratokhoz teendő. 12. §. A közhatóságokhoz, bíróságokhoz, s általában a közhiva­talokhoz magánfelek által táviratilag intézett oly tartalmú kérelmek, melyek különben írásbeli beadványba foglalva az illetéki szabályok szerint bélyeg alá esnének, az ily rendes beadványokra szabott bélyeg­illeték alá vonandók. A megfelelő bélyegjegy a fél által a távirdai állomáson feladott sürgönyre felragasztandó. A távirdai tisztviselő az igy alkalmazott bélyegjegyeket a hiva­tali pecséttel átbélyegzi, s a távirati sürgöny szövegének végén hivatal­ból díjmentesen megjegyzi, hogy milyen összegű bélyeg alkalmaztatott, vagy hogy bélyeg nem adatott. A közhatóságok és közhivatalokhoz érkező és bélyeg-illeték alá eső kérelmet tartalmazó olyan magánügybeli távsürgönyre nézve, melyért a bélyeg-illeték a feladáskor le nem rovatott, tárgyalásnak he­lye nincsen, hanem az, egyszerűen az iratok közé sorozandó. 13. §. Az érvényben levő szabályok szerint a bélyeg-illetéki II. illetve III. fokozat alá eső következő okiratok: u. m. kötelezvények, nyugtatványok, áruszerzési vagy szállítási kötések, bérleti, építési, tár­sasági vagy szegődési szerződések, csupán ingók iránt kötött adásve­vési okmányok és egyezségek csak az esetben szolgálhatnak bármely bírósági vagy hatósági cselekmények alapjául, ha az azok utján járó bélyeg-illeték szabályszerű módon lerovatott, vagy az okiratnak ille­tékkiszabása végett a törvényes 8 napi határidő alatt történt bejelen­tése igazoltatott, illetőleg, ha a megrövidített bélyeg-illeték (büntetés­képen) háromszoros mérvben a fél által lefizettetett. (Befejezése köv.) Különfélék. A cselédtörvény alkalmazása a fővárosban. Volna cselédtör­vényünk, de vajmi csekély annak haszna, mert ép azok, a kik e tör­vény oltalmát igénybe vennék, nem részesülnek abban. Az 1876. évi XIII. t.-cz. VII. fejezete világosan intézkedik a cselédügyekre illeté­kes hatóságokról, mely szerint a fővárosban a gazda és cseléd közt tá­madható viták elintézésére, úgyszintén a törvény rendeleteinek áthá­góira a kerületi alkapitányságok az illetékes elsőfokú hatóságok; sda­czára a törvény ezen határozott intézkedésének, általánossá kezd válni a fővárosban azon törvényellenes állapot, hogy jogaikat kereső cselé­dek illetékes hatóságuk, az alkapitányságok által a kir. jbíróságokhoz küldetnek, mely utóbbi helyeken a cselédtörvény intézkedéséhez képest — a mennyiben az 1868. évi LIV. t.-cz. 93. §-nak k) pontja hatályon kívül helyeztetett — panaszaik meg nem hallgattatnak, hanem illeté­kes hatóságukhoz utasíttatnak, ahová azonban hiába fáradoznak, mert mindannyiszor az amúgy is óriási ügyforgalom mellett roppant munká­val elhalmozott járásbíróságokhoz küldetnek. így a jámbor ügyefogyot­tak keresve az igazságot járnak-kelnek Pontiustól Pilátusig és haszta­lan, mig végre is belátják, hogy nincs sikere fáradozásuknak s a dolgot abban hagyják. Tekintve azon igen figyelemre méltó körülményt, hogy Budapest fővárosnak lakossága a háromszázezret meghaladja, az igaz­ságszolgáltatást kereső nagyszámú cselédséggel szemben az alkapitány­ságoknak a cselédtörvény helyes alkalmazását s a lehető leggyorsabb eljárást kellene foganatba venni, s evvel nemcsak hivatalos tisztöket töl­tenék be, de a cselédség közt oly gyakran elharapódzó számos rendőri kihágásoknak is eleje vétethetnék, mi egyúttal a közerkölcsiség hasz­nára is válnék. Tudva levő, hogy a cseléd és gazda közt felmerülő vi­tás kérdések s a követelési jog körébe eső ügyletek, tehát a szolgálati bérek feletti bíráskodás is, az alkapitányságok hatáskörébe esik; csak a gazda és cseléd között szolgálati szerződési viszonyból támadt kárté­rítési kérdések felett azon bíróságok — tehát a fővárosban nem a ker. al­kapitányságok — Ítélnek, melye.; a fenálló, törvény szerint a kártérítési összegek nagyságához képest illetékesek. Óhajtandó volna tehát, hogy vé»re-valahára a fővárosban a ker. alkapitányságok az 1876. XIII. t.-cz. szigorú megtartására s végrehajtására utasíttassanak. Soltész Lajos. — Az Olasz jogászok közt még folytonosan nagy vita és élénk eszmecsere tárgyát 'képezi a mult őszkor nálunk is megfordult Crispi volt miniszter esete, a ki ellen a kettős házasság büntette miatt vád

Next

/
Thumbnails
Contents