Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 14. szám - A gyámsági törvény 254. §-ának értelmezéséhez - Észrevételek "az 1875. XXXVI. t.-cz. hatályon kivül tételéről, valamint az 1871: VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módosításáról szóló igazságügyminiszteri törvényjavaslat felett

— 108 — A gyámsági törvény 254. §-ának értelmezéséhez. A »Magyar Tkemis« 6. számában azon tételt állítottam fel: hogy az 1877. XX. t.-c z. 254. §-ánalc esetében hagy atéki bíróság alatt abirtokbiróság, azaz a királyi tör­vényszék értendő. Megtámadtatott ezen nézetem a »Jogt. Közi.* 10. számában Hánrich József törvényszéki biró ur által. Meggyőződésemhez mai napon is ragaszkodom. Tévednek mindazok, kik azt hiszik, hogy a fenti tétel felállítása által bírói illetékességi zavart szándékoltam volna elérni; s még inkább tévednek azok, kik azt gondolják, hogy a fenálló bírósági gyakorlatot nem ismerném. Épen azért, mivel tudom, hogy a jelenben fenálló és az idézett törvényczikk életbeléptetéséig fenállott bírói gyakorlat törvénybeüt­köző ; s miután kétségtelen az : hogy a jogszokások csak annyiban le­hetnek érvényesek, amennyiben azok a törvénynyel ellentétben nem ál­lanak, tökéltem el magamat arra, hogy a jelzett szakasz értelmezésébe bocsátkozzam. Tény az, hogy a semmitöszék mindazon esetekben, ha az örök­hagyó szab. kir. vagy oly rendezett tanácsú városban tartotta utolsó rendes lakását, mely az első folyamodásu királyi biróságok ren­dezéséig birói joggyakorlattal birt, az örökösödési eljárás vezetésére nézve a királyi törvényszéket, minden egyéb esetben a járásbiróságot mondotta ki hagyatéki bíróságnak. Daczára ennek nem lehet azt mon­dani, hogy a királyi járásbíróság ott is, hol a hagyatékhoz ingatlanok tartoznak, törvény szerint eljárhat, s különösen : hogy az ilynemű ha­gyatékok átadására feljogosítva lenne. A semmitöszék ezen illetékességi megállapodását a polg. törvk. rendtartás 562. §-ára fekteté. Azért, mivel ezen szakasz azt tartalmazza: hogy a halálesetekről a hivatalos jelentés megyékben a járásbeli szol­gabíróhoz, városokban a törvényszékekhez illetőleg annak gyámható­sági osztályához intézendő, mint a mely biróságok illetékességéhez az örökösödési eljárásban foglalt intézkedések tartoznak. Azonban ezen szakasznak a 37. §-ra való hivatkozását érintetlenül hagyta. Míg az 562. szakasz egész valójában fenállott, volt annakértelme, hogy a semmitöszék határozatait az első folyamodásu biróságok akké­pen magyarázták, hogy a járásbíróságok is feltétlen hagyatéki birósá­gok ; de jelenben ezen értelmezés magát fen nem tarthatja. Igaz az, hogy az 1877. XX. t.-cz. a hagyatéki biróságok hatás­körén változtatott. Igaz az is: hogy a törvénykezési rendtartásban fog­lalt, a bíróságoknak egymás közötti bagyaték-birói illetékességét nem érintette. Épen ezért, miután a hagyatékok körüli birói illetékességi gyakorlat — amennyiben ingatlan hagyatékok felett a járásbíróság korlátlan birói hatóságot gyakorol —törvénybe ütköző: állítom, hogy az 1877 : XX. t.-cz. 254. §-a által az eddigi birói gyakorlatnak válto­zás alá kell jönni, s a jelzett szakasz esetében illetékesen egyedül a ki­rályi törvényszék járhat el. A járásbíróság egyedül azért volt és lenne hagyatéki biróság : mivel a halálesetről szóló jelentés oda mutattatik be. Mar most, miután az 1877: XX. t.-cz. 227. §-a szerint a halálesetek soha sem a törvény­széknek, hanem mindig a járásbíróságnak mutattatnak be, ebből azt lehetne következtetni, — de lehet is, mint azt a budapesti királyi tör­vényszék megtette — hogy minden hagyatéki ügyben — hol birói be­avatkozásnak van helye — illetékesnek a járásbíróság tartassék. Ezen szakasz által a polg. törv. rendt. 562. §-a módosítás alá jön ugyan, azonban a törvénybeli birói illetékességet meg nem változ­tatta ; — csak a jelenbeni birói gyakorlatnak alapját rontotta le; s nincs mód benne, hogy ezentúl ingatlan hagyaték átadására a járásbí­róság magát illetékesnek vélje. Ha törvénykezési eljárásunkat figyelemmel átolvassuk, azon egyik vezérelvet látjuk benne lefektetve, hogy, ingatlanra vonatkozó jogok felett egyesbiróság nem biráskodhatik. És ha megengedtetnék az, hogy ingatlan hagyatékot a járásbíróság törvény kivánta módon átadhasson, akkor ez, minthogy ingatlan felett — bár perenkivül, de mégis •— bí­ráskodik, birtok-birósággá minősíttetnék. Mi a fenálló törvénynyel merőben ellentétben áll. Nem vonom kétségbe, hogy az e. f. kir. biróságok rendezése előtt, a járásbirák elődei, t. i. a volt szolgabirák, a hagyatékot, a hagyatéki vagyon miségére tekintet nélkül betárgyalták, sőt még az osztály tervet is elkészítették; határozottan állítom azonban, hogy ott,hol a hagya­tékhoz ingatlan vagyon is tartozott, a hagyatéki tömeget — ámbár a szolgabirák saját járásukban, illetve szakaszukban, mint tiszti főgyá­mok is működtek — az örökösöknek soha sem adták át. A szolgabíró a polg. törv. rendtr. 37. §-ának utolsó bekezdése szerint, a hagyaték kö­rül annak biztosítását és az előleges egyéb szükséglendő intézkedése­ket teljesítette. Ámde az ingatlan vagyont tartalmazó hagyatékot az örökösök nevére a megyei volt törvényszék telekkönyveztette, a telek­könyvön kivüli vagy nem telekkönyvezett ingatlanokat ez adta át. Már most, miután a kir. e. f. biróságok a törvényhatósági volt bírósá­goknak csak helyükbe léptek, és a birói hatáskör a rendezés által mi változás alá sem jött, a járásbíróság több jogot nem formálhat magá­nak, mint a mennyivei a szolgabírói biróság birt. Most térjünk át az általam felállított tétel beigazolására. Törvénykezési eljárásunk szerint — az 583. §-ban foglalt esetek kivételével — a tulajdonképeni hagyatéki eljárás — az előleges intéz­kedéseket és igy a hagyatéki vagyonnak biztosítását sem értve bele — nem áll egyébből, mint abból: hogy az eljáró, tehát az illetékes hagyatéki biróság az érdeklett felek között az egyességet megkísérli, ha sikerül, azt megköti, ha pedig nem, az örökösöket — a körülmé­nyekhez képest — perre utasítja. Az 1877. XX. t.-cz., 233. §-ának a) és b) pontja esetében a ha­gyaték körüli eljárást a gyámhatóságra ruházta: és miután a 254. §. esete ezen hivatolt szakasz alapján áll elő, az egyességet nem a hagya­téki biróság, hanem a gyámhatóság eszközli, illetve eszközölteti. A bi­róság nem levén oly helyzetben, hogy a hagyatéki eljárás körül a jelzett esetben eljárjon, csak annyiban avatkozhatik be, a mennyiben a tör­vény rendeli. A gyámhatóság előtt kötött egyességet a 254. §. szerint a hagyatéki biróság hajtja végre. E szerint nem marad egyéb megfej­tendő, mint az: hogy melyik legyen azon biróság. mely az ingatlan hagyaték átadására hivatva van? A polg. törv. eljárás e tekintetben határozott rendelkezéseket foglal magában. És ha jól, okodatoltan és következetesen vizsgáljuk, lehetetlen, hogy a nyitját fel ne lelhessük. Mig a polg. törv. rdts. 37. §-ának végső pontja egyedül annak ad kifejezést: hogy az egyes birák hatásköre az előleges intézkedések és biz tosi tás tekintetében az örö­kösödési eljárásban van szabályozva: addig a 23-ik §. határozottan rendeli: *hogy az árva-és gyámhatósági ügyek­ben — tehát hagyatéki ügyekben — illetékes bíró­ságnak a törvényszék tekintendő, mely a 37-ik §. ér­telmében az örökösödési perek elintézésére van hi­vatva. Minthogy pedig ezen szakasz azt foglalja magában, hogy ha az örökség tárgyát ingatlanok is képezik: azon birtokbiróság az illeté­kes, melynek területén az örökhagyónak utolsó rendes lakása volt, bir­tokbiróság alatt pedig a 42. §. szerint egyedül a törvényszék érthető, lehetetlen, hogy ingatlan hagyatékra vonatkozólag hagyatéki bíróság­nak a járásbíróság vétessék. A most idézett 42. szakasz szerint a birtokbiróság az egyesbiró­ságot dologi cselekvényekkel — idő- és költségkímélés tekintetéből — megbízhatja. Sőt megyékben a polg. törv. rdts. 562. és 568-ik §-ai szerint a járásbíróságnak kötelessége is. De miután az előleges intéz­kedések a 18-ik §. igazolásaként csak kivételesen gyakoroltathatnak és gyakoroltatnak az egyesbiróság által, mi a hagyatéki vagyon leltározása, becslése és zár-alávételéből áll — ebből azt következtetni nem lehet, miként ingatlan vagyon felett peren kivüli eljárásban a járásbíróság törvény szerint bíráskodhatnék. Annál is inkább, mert épen a most hivatolt szakasz az ingatlan vagyonra vonatkozó minden jogok feletti bíráskodást a birtokbiróságnak tartja fen. Ezek után tekintetbe véve a.ít, hogy a midőn az 1877: XX. t.­cz. 254-ik §-a azt mondja: miszerint a hagyatéki biróság az ingatlannak vagy telekönyvi jognak az örökösök vagy hagyományos nevére leendő átiratását meg­rendelni, és evégből az illetékes telekkönyvi ható s­ságot megkeresni köteles«,már magában foglalja, hogy a ha­gyatéki ingatlannak az örökösök nevére való átiratását csakis a birtok­biróság rendelheti el; tekintetbe véve azt, hogy a polg. törv. rendts. 586. §-a, hivatkozással az 581. §-ra minden kételyt eloszlatólag rendeli: hogy ha az érdeklett örökösök által kötött egyes­sé g b e n ingatlan javak is vannak érintve, a telek­könyvi bekeblezést megrendelni vagy a nem telek­könyvezett ingatlant átadni a birtokbiróság vau hivatva, be van igazolva: hogy a gyámi és gondnoksági törvény 254. §-a esetében hagyatéki biróság alatt a törvényszék értendő és hogy a járásbíróság ingatlanra vonatkozottan hagyatéki bíróságnak nem te­kinthető. Molnár Jenő, aljárásbiró. Észrevételek »az 1875. XXXVI. t.-cz. hatályon kivid tételéről, valamint az 1871: VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módosításáról* szóló /\ igazságügyminiszteri törvényjavaslat felett. (A budapesti ügyvédi kamara választmánya által rendkívüli közgyűlés elé ter­jesztendő javaslat). A törvényjavaslat czélja: I. javítani a törvénynek a fegyelmi eljárásra vonat­kozó némely, az eddigi tapasztalatok folytán mutatkozott hiányain; II. oly intézkedéseket tenni, melyek az 1875: XXXYI. t.-cz-ben foglaltakhoz hasonló törvények alkalmi hozatalát a jövőre nézve szükségtelenné tegyék, és ennek utána III. visszaállítani az 1875: XXXVI. t.-cz. által fel­függesztett birói függetlenséget. A- x f^waZ 1 P°nt alatti czél elérésére javaslatba hozott intézke­déseket illeti, szükséget pótlónak tartjuk a javaslat 4-ik 8-ában foglalt azon módosítást, hogy az elnökileg hivatalosan megintett biró vagy bíró­sági hivatalnok, ha ebben sérelmet lát, orvoslásért a fegyelmi bíróság­hoz iolyamodhatik; ugyan miután azonban ezen folyamodhatás határ­időhöz eddig kötve nem volt s megtörtént, hogy ily folyamodások hó­napok múlva adattak csak be, nem is annyira a megintés sérelmes volta miatt hanem egyéb okoknál fogva, ezen folyamodásnak 15 napi Sáv* l ° f6fatí- E' e^reszrö1 eléS ídö arra, hogy a megintett önma­gával tlsztába jöhessen, vajon megérdemelte-e a megintést vagy sem; mászreszrol nem csak véget vet azon eseteknek, melyek eddigelé a tör yeny határozatlanságánál fogva előfordulhattakWyt ily kérdések tsTb°bá0nt át 18 ÍÜggÖb6,í V°ltak; haDem az elkökPme A S £S lyosabbá teszi, a menny,ben a folyamodásnak 15 nap alatti igénybe

Next

/
Thumbnails
Contents