Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 14. szám - A Duchesne-szakaszok a magyar büntetö-törvénykönyv javaslatában

— 107 _ kai által is vallott akarategységet, mint a szövetség és a több tettesség alkotó elemét, puszta fictiónak tartjuk, mint ahogy a bünrészesség tana különben is, különösen a causalis nexus kérdései tekintetében hemzseg az igazolatlan képzelmektó'l: mert nézetünk szerint a mit ugy akarategységnek neveznek^ nem más mint egy és ugyanazon jogellenes eredményre irányzott különböző önálló egyéni akaratok puszta agregatuma, tényleg összefüggő, de fogalmilag osztatlan egységet nem képező halmaza; — feltéve továbbá a közös c s el ekmény eszméjének valóságát, — mit azonban még igazolatlanabb, mert az okozatosság fogalmát meghamisító képzelemnek tekintünk, mert nézetünk szerint az állítólag közös cselekmény a cselekvők mindegyikének causaliter csupán saját cselekvése erejéig számitható be, a közös szándék azok és okozat természeti törvényét megváltoztatni nem lévén képes, azért az, a minek bekövetkezését mindegyikük akarta, még eo ipso nem lesz mindegyikük tette, — feltéve mondom az emiitett szövetségi és többtettességi elméletek helyességét: szövetséget csupán aczélbavett bűntett közös vagy együttes elkövetésére irányzott előzetes megállapodásban, szóval a több tettesek társaságában birunk feltalálni. Akarategység-, közös cselekményről, egyáltalában ha lehet, csak ott és akkor szólhatunk, ha a vállalkozók akarata teljesen egybevágó, ha a vállalkozók mindegyikének cselekvése a főcselekvés fogalma alá esik; ha nem csupán közösen szándékolják a büntettet hanem szándékolják a közös véghezvitelt is, szóval ha mindegyikük »cum animo auctoris* lép be a társaságba. A ki más kezekre akarja bizni a végrehajtást, a ki csupán könnyiteni, előmozditani akarja a végrehajtást : szövetkezőnek nem tekinthető. Mint emiitettük, ugy a német codex mint a magyar javaslat a szövetségről szóló szakaszának szövegezése a szövetség alanyi körének helyes körülhatárolása tekintetében, ha akarjuk, kételyekre ád okot. Ugyanis a magyar javaslat 132. §-a értelmében szövetség létrejöttnek tekintendő, ha két vagy több személy .... elkövetését közös egyetértéssel elhatározza. A >közös egyetértéssel^ az elhatározásra vonatkozván, — jelzi, hogy szükséges az »animus coauctoris«, a szándék közösségének kölcsönös tudata, megfelelően a praegnansabb német kifejezésnek »verabreden,« — «a közös vagy együttes elkövetés elhatározása« pedig külön nem hangsulyoztatván, könnyen odamagyaráztathetnék a kérdéses szakasz, hogy nemcsak azok tekintendők szövetkezőknek, a kik a közös vagy együttes elkövetést elhatározzák, hanem azok is, kik az elkövetést egy ált aláb a n közös egyetértéssel elhatározzák. Látszólag tehát a felbujtó és tettes közt létrejött megállapodás szintén a reábirás tárgyát képező bűntett elkövetésének közös egyetértésseli elhatározása. >Wass unter einem strafbaren Complott zu verstehen sei, erfahren wir aus dem §. 83 des R. St. Gr. B. Hier wird die Verabredung Mehrerer zur Ausführung eines hochverratherischen Unternehmens unter Strafe gestellt. Nun fehlt hier zwar der Ausdruck der gemeinschaftlichen Ausführung des Verbrechens, und man könnte daher meinen, dass auch solche, welche an der Ausführung selbst sich nicht b etheiligen wollen, wie Anstifter und Gehilfen Subjecte dieses Verbrechens werden könnten.< (Steeman. Gerichtsaal 1876. évf. 273. lp.) Hasonló okoskodásnak ki van téve a magyar javaslat emiitett szakasza is. Ezen magyarázat alaptalansága azonban kétséget sem szenved, ha a javaslat indokaiban jelzett álláspontjáról vizsgáljuk a szakaszt. A javaslat nem ismeri a szövetséget, mint a több tettességtől különböző fogalmat. A szövetség előzetes megállapodás folytán létrejött több tettesség. A több tettesség tetteseket, codeliquenseket tételez fel. Tetteseknek pedig a 70. §. szerint azok tekintendők, kik a büntettet vagy vétséget együtt vagy közösen követik e 1. Következve az előzetesen megállapított több tettesség, vagyis a szövetség nem lehet más, mint annak előzetes megállapitása, hogy a bűntett közösen vagy együtt követessék el. Következve a felbujtó vagy a segéd nem lehet az előzetes megállapodás, tehát a szövetség alanya. A segéd már azért sem, mert a segéd sohsem az elkövetésre, hanem csupán az előmozdításra vállalkozik. Az előinozditás pedio- nem elkövetés. Az »elkövetés közös egyetértéseli elhatározása* különben nyelvtanilag is »közös elkövetést-re utal. Hol elhatároztatott, hogy csupán az egyik kövesse el a büntettet, nyelvtanilag sem volna helyes mondani, hogy a bűntett elkövetése közös egyetértéssel elhatároztatott. Mindezekből kitűnik, hogy a szövetségről szóló szakasz bár szövegezése nem is szövegeztetett a kellő határozottsággal, mégis csak látszólagos s a komolyabb vizsgálat probatüzét meg nem álló támpontokat nyújt a félremagyarázásnak. A szövetség ^.anyi körének a felbujtó- vagy a "segédre való kiterjesztése — s ez uton a Duchesne-szakasz elejtett eszméjének újbóli becsusztatása, — a komoly törvényinterpretatio és exegesis híveinél aligha fog visszhangra találni. Az elfogadott uj szakaszok belevezetik azonban a gyakorlatot más nem könnyű controversiák tömklegébe is, melyek a »complott« tanának egyéb részletei körül támasztattak. Az uj szakaszokban büntethetőség alá helyezett szövetség önálló bűncselekményt képez-e, vagy csupán a szövetkezéstárgyát képező bűntettre vonatkozó el őké szül e ti cselekménynek tekintendő? Ebből azon további kérdések, hogy van-e helye részességnek, kísérletnek a szövetséguél is ? Továbbá miután a szövetkezésen felül előkészületi cselekmények hozzájárulta is kívántatik, védekezhetnek-e majd a szövetkezők a 74. illetve 82. §§-ra való hivatkozással? Segit-e majd a szövetkezők egyikén azon kifogás, hogy ő nem tett előkészületeket, vagy hogy nem is tudott a társa által tett előkészületekről? Ott van továbbá a visszalépés kérdése. Mindenesetre hézagnak tartjuk, hogy a javaslat 136. és 137. §-ainak megfelelő rendelkezések az uj szakaszok kapcsában nem fordulnak elő. A szövetségtőli visszaléphetés semmikép sem értetik magától. Még kevésbbé a szövetségtől az előkészületi cselekmények hozzájárulta utáni visszaléphetés. Per analógiám a biró senkit sem fenyíthet, senkit sem menthet fel. A törvényben a sok és a kevés egyaránt veszélyes. A világos rendelkezés szükségessége mellett külső bizonyíték, hogy a 130. és 131. §§. tekintetében a 136. és 137. §§. szükségeseknek találtattak. A mi ott, itt is szükséges lett volna. A' kérdés nem döntetett el azáltal, hogy itt a szövetség csak akkor büntethető, ha előkészületi cselekmények is követik. Mert hogyan és mint kelljen a szövetségtől visszalépni, hogy a létrejött, bár még bűntelen szövetséghez később járulandó és visszahatólag a szövetkezés büntethetőségét megállapító előkészületi cselekmények alól jó előre menekülni lehessen? Vagy használhat-e a szövetkezőknek az előkészítés abbanhagyása ? Ha a szövetség bűnössége az előkészületi cselekmény szempontjára vezettetik viszsza: a visszaléphetés joga kétségtelenül megilleti a szövetkezőket, mégha a szövetkezésen felül egyéb előkészületek tétettek is, a 67. szakasz alapján. Ha a plus-tól — a kísérlettől lehet visszalépni, mért ne aminustól— az előkészülettől ? Mihelyest azonban a szövetséget »delictum sui generis«-nek tekintjük, a szövetkezőknek a 67. szakaszra való hivatkozása figyelembe nem jöhet. A tett elkövetése utáni visszalépés, az u. n. >thatige Reue,« nem ment, ha a törvény >expressis verbis« nem engedi meg az ilyetén visszalépést. Mindenesetre tehát nézetünk szerint az uj szakaszok mellé azoknak megfelelő szakasztársai, —- ugyanis a »visszalépési és abbauhagyási« 136. és 137. §§. — felveendők lettek volna."A hézagon a gyakorlat csak ugy segíthet, ha a szövetséget az előkészületi cselekmény categoriája alá helyezvén, a javaslat 67. szakaszára való hivatkozásnak helyet ad.') ') A »Pester Lloyd< criminalistájának ugyanazon lapban ellenünk tett kifakadásaira az érdemleges választ megadják a fenebbiek. Iparkodtunk meggyőzni a szakközönsé^et álláspontunk helyességéről — tisztán tudományos érdekben és távolról sem azért, hogy a »P. L. criminalistája »mit klingendem Spiel. táborunkba vonuljon át. Az igazságnak, a tudománynak toborzunk, — nem taboru.iknak. Elveket akarunk meghonosítani és nem személyeket megnyerni. - Wahlbergre történt hivatkozása nem egyéb, mint .referátum s i n e r e 1 a t o« vagy Wahlbert-nek a föreadiház tárgyalásait jellemezni akaró szavaival elve .Husarenstüekehen der D i a 1 e c t i k.< Wahlbergnek odavetett és meggyőződésünk szerint csupán »hirlapi« referátumra alapított megje-yzése nem bizonyít <riminalista ur mellett és nem Wahlberg ellen. Nem merészelnök a híres tudósnak imputálni akarni, hogy ö a főrendiháznak kétségtelen ,Ducbesne«-szakagzaibam >complott<-izakaszt talált volna, ha a főrendiház szakaszainak előtte lekvö szövege nem .transumntum transumpti.«