Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 14. szám - A Duchesne-szakaszok a magyar büntetö-törvénykönyv javaslatában

- 106 kik tekinthetők in concreto szövetkezőknek, a modern criminalisták között soha sem képezte nagyobb s élesebb vita tárgyát. A régibb olasz criminalisták Gandinus, Farinacius, Clarus, a németek közül Kress még a lehető legtágabb értelemben vették a szövetség (az általuk u. n. corapactum, soeietas delinquendi ex compacto, conspiratio, conjuratio, conventio ad homicidium, praevius tractatus, complott) fogalmát. Szerintük a »complott<f többeknek előzetes megállapodása valamely bűncselekmény elkövetésére, tekintet nélkül azon szerepre, melyre a szövetkezők egyike vagy másika vállalkozott. A »principalis« és az »auxiliator«, a nnandans« s a »mandatarius<, a felbujtó, a segéd, a tettes, a több tettesek egyaránt szövetkezőknek tekintettek. A szövetség egyedüli criterionja az előzetes megállapodás tényében találtatott. A megállapodók bíínrészesi minősége, nem vétetett figyelembe. Az előzetes megállapodás folytán elkövetett vagy megkisérlett bűntett valamennyinek »ex compacto« számitatott be. A bíinrészesség tanának későbbi fejlődése azonban szükségessé tette a megkülönböztetést. A szellemi és physikai bünszerzőség a több tettesség, a bünsgély mindinkább tisztult fogalmai szűkebbre vonták a szövetség alanyi körét. Nem lehetett többé a »complott« kedvéért a részesség elismert categoriáit tekinteten kivül hagyni. Maga Feuerbach, a complott-elmélet leghirnevesebb védője, már következőkép határozza meg a szövetséget: »Wenn Mehrere durch gegenseitiges Versprechen wechselseitiger Hülfe die Begehung eines Verbrechens gemeínschaftlich beschliessen und sich zu gemeinschaftlicher A u s f ü h r u n g d e s s e 1 b e n v e r b i n d e n, so ist ein Comlott vorhandenc. (Lehrb. 47. §.) Tehát Feuerbach is kizárja a szövetség fogalma alól a felbujtó és a tettes vagy a tettes és a segéd között létrejött előzetes megállapodást, egyedül a physikai bünszerzöket tekintvén a szövetkezés hivatott alanyainak. Az ujabb criminalisták közül Bar (»Versuch und Theilnahme*. 24. §.) szerint a szövetkezők az által különböznek a segédektől, hogy a bűntett elkövetői, szerzőiként jelentkeznek s akarnak jelentkezni, — a felbujtóktól, hogy a véghezvitelnél közvetlenül közreműködni akarnak. Az ujabb törvénykönyvek közül, melyek a szövetséget mint sajátszerű bünrészességi formát, még ismerik, p. o. a hannoverai (57. art.) a » Complott «-r ól következő meghatározást állit fel: wenn Mehrere die Begehung eines bestimmten gemeinschaftlich bezweckten Verbrechens mit einander entweder gleichzeitig oder durch spatern Beitritt beschliessen — und sich dessen gemeinschaftliche Ausíührung gegenseitig versprechen.* Hasonló értelemben a bajor (50. art.), zürichi (51. art.), badeni (125. art.), hesseni (71. §.) s a »Preuss.-Landrecht« (66. §. ». . . zu derén Begehung sich Mehrere verbanden«). Nézetem szerint a bünrészesség tanának mai állásával nem is lenne összeegyeztethető a szövetségnek a felbujtó vagy a segédre való kiterjesztése, de még a szövetségről íel állított különféle elméleti constructiók nézpontjaival sem. Az egyik s tán legelterjedtebb nézet szerint ugyanis a bűntett elkövetésére irányzott előzetes megállapodás, a szövetkezés által létesitett akarategység (»Gesammtwille«) volna az, mely az egyes szövetkezők bármennyire különböző és bármily mérvű cselekvéseit egy közös és oszthatlan, valamennyiüket egyenlően terhelő cselekménynyé (j>Gesammtthat«) összeforrasztaná. Az akarategység, acompactum adna létet a tettnek, állapítaná meg a közös bünszerzőséget. Mindegyikük közös szándéka különböző cselekvéseiket mindegyiküknek közös cselekményévé alakitaná át. Mert »együtt« akarják végrehajtani s mert »együtt« hajtják is végre a bűntett tényálladékául a törvény által meghatározott tettet: azért tettestársak, a bűntett tettesei. Ámde a szövetség s a több tettesség ilyetén constructiójának álláspontjáról lehet-e a felbujtót vagy a segédet is szövetkezőnek tekinteni? Lehet-e egyáltalán a felbujtó és tettes vagy a tettes és segéd között létrejött akarategységről szólani? Igaz, hogy felbujtó is, tettes is akarják a bűntettet, de mégis van tán némi különbség az oly akarat közt, mely az idegen kezek által végrehajtandó bűntettre irányul, és az oly akarat közt, mely a saját kezek által végrehajtandó bűntettre irányul? A tettes akarja a büntettet, s pedig végrehajtani is akarja,— a felbujtó is akarja a büntettet, de csupán ugy akarja, hogy más hajtsa azt végre. Ily akaratok közt akarategység nem jöhet létre. Az akaratok bár egy közös czélba futnak össze, de még sem egyek. Az egység fogalma pedig kizárja az alkatrészek még legparányibb nuance-ait is. Még kevésbbé jöhet létre akarategység a tettes és a segéd közt. A tettes okozni, a segéd csupán előmozditani akarja a jogellenes eredmény bekövetkezését. Az elhatározás, a végrehajtás a tettes tette, a segéd tevékenysége, bármily befolyásos legyen is az in concreto, a causalitas viszonyában mindig csak másodrendű erőkifejtés. Az önálló és mondhatni az accessorius szándék között képzelhető-e oly akarategység, mint melyet a szövetség fogalma feltételez? Ha tehát a szövetség characteristiconja az akarategységben találtatik, lehetetlen annak alanyi körét a felbujtó vagy a segédre is kiterjeszteni. Feuerbach és mások a szövetség bűnösségét az abban rejlő kölcsönös felbujtással vélték construálhatni. Szerintük ugyanis a szövetkezők az előzetes megállapodással egymásra felbujtólag hatnának illetve visszahatnának. »Jeder Urheber maciit sicli gegen jeden andern Miturheber einer verbrecherischen Einwirkung resp. Rückeinwirkung schuldig«. A szellemi hatás és visszahatás a tett elkövetésében! közreműködés, a közös részvétel és támogatás egymásnak tett Ígéretében feküdnék. A szövetkezők mindegyikének elhatározása ezzé a szövetkezők mindegyikének biztos kilátásba helyezett közreműködése és segédkezése által szilárditatnék. A megállapodást megelőzi a közös megfontolás és valamennyinek valamennyiveli tanácskozása, mely tanácskozás az egyeseknek még még ingadozó akaratát rendithetlen elhatározássá érlelné, a már tökéletesen elhatározottakat pedig egyéni elhatározásukban megerősitené, ^Zugleich wirkt Jeder auf Jeden schon dadurch zurück, dass er sich bestarken, auch wohl im Einzelnen, namentlich in Feststellung derMittel und "Wege umstinnnen lasst, jedenfalls aber das Bewnstsein der verbrecherischen Übereinstimmung in Anderen hervorruft, ein Bewustsein, das einem Krankheitsstoff ahnlich durch Hin-und Rückgabe der Influenz zur Seuche sich steigert. So werden Einzelplane begrenzt, erweitert, bestiitigt, Zweifel zerstreut, Bedenken gehoben. So trittjeder verwandelt, aber mit gesteigertem bősen Wi 11 en a u s d e m P r o c e s s e der Verabreduug h e r v o r.« így ecseteli Schütze (»Nothwendige Theilnahme« cz. m. 224. lapjn.) a szövetség felbujtási elemét, a szövetkezésben rejlő kölcsönös hatást és visszahatást. Ámde első pillanatra látható, hogy itt nem a rendes, közönséges felbujtással, a tisztán szellemi bünszerzoséggel: hanem a felbujtás különös, sajátszerű nemével, a physicai közreműködéssel párosult szellemi bünszerzoséggel, — mint Feuerbach mondja — vegyes természetű bűnrészességgel van dolgunk. A felbujtás ezen külön nemének sajátszerűsége abban állana, hogy mig a közönséges felbujtásnál a felbujtó csupán felbujtó és a részesség tisztán értelmi, egyoldalú: addig a szövetkezés által a felbujtók mindegyike nem csupán felbujtó, hanem felbujtó és felbujtott egy személyben, a felbujtás itt physicai közreműködés megigérése által közvetített szellemi befolyásolás. A felbujtó a tiszta reábirással ébreszti a bűnös elhatározást, de tettleges közreműködést, physicai segélyt és támogatást nem ígérvén, egész más uton és módon gyakorolja a szellemi hatást, egész más minőségben lép a jogellenes eredményhezi okozatosság viszonyába: mint a minő uton és módon gyakorolnák állítólag a szövetkezők egymásra a kölcsönösen felbujtó hatást és visszahatást. A bűnös elhatározás ébresztése által eszközölt felbujtás, lényegileg minőségileg különbözik a szövetkezés által állítólag gyakorolt viszonos felbujtástól. A felbujtó azért felbujtó, mert a bűntett elkövetésére a bűnös szándék ébresztése által reábirt, — de nem szövetkező, mert és mivelhogy felbujtott, valamint a szövetkező nem sajátképeni felbujtó, mert és mivelhogy a szövetkezéssel társaira felbujtólag hatott. Akárhogy fogjuk fel a szövetséget, a felbujtó vagy a segéd sohsem vonathatik annak alanyi körébe. Feltéve az akarategység eszméjének valóságát, — noha álláspontunkat jelzendő bevalljuk, hogy a miniszteri javaslat indo-