Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1878 / 1. szám - Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához

jól tud imponálni, szellemi fölényénél fogva bíró és meg­hatalmazott egy személyben ó' lesz. Ez a várva várt reform eredménye. A helyett, hogy a községi biróság előtt a meghatalma­zás általi képviselet a legszűkebb körre szoritatott volna és a törvény III. fejezetében szabályozott eljárásra több külföldi állam példája nyomán igen mérsékelt díjszabály állitatott volna fel, mely az ügyvédi képviseletet olcsóvá tehette, jobb­nak tartatott kimondani a zugirászoknak: >szabad a pálya, legyetek meghatalmazottak«. Mert ma midőn a rendes biró­ságok a zugirászat özönének, az ügyvédi rendtartás ez iránti szabványa daczára, gátot nem tudnak vetni, senki sem fogja komolyan elhinni, hogy erre a községi biró lesz képes. Tönkre lesz téve a bagatell biróság által a vidéki ügyvédség nagy része, a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás magasabb érdeke javulna. A »minimis non curat praetor« régi római jogi elvet ugy látszik akként szándékoznak a bagatell-eljárásban érvényre juttatni, hogy szabad legyen mindenkinek a legalsóbb polgári igazságszolgáltatásra kénye-kedve szerint befolyást gyako­rolni, csak azoknak nem, a kik valamit a joghoz értenek. Telekkönyvi intézményünk zilált voltának mi más az oka, mint az. hogy kiszolgált káplárok, elcsapott Írnokok, falusi kántorok és valamennyi községi jegyzők szerkesztik a telek­könyvvel kapcsolatos jogügyletekhez szükséges folyamod­ványokat és okiratokat s ezek hiányossága okozza azt, hogy összes bíróságaink telekkönyvi restantiákkal jó bőven évekre vannak ellátva. Sokkal veszélyesebb lesz azonban a zugirá­szat a bagatell eljárásban különösen a községi bíráskodásnál. Itten néhány kraj'czárért, mindenféle élelmi szerekből álló ajándékokért a felek arra fognak bedresziroztatni, mit tagad­janak és mit állítsanak a leghatározottabb konoksággal a községi biró előtt, a ki kivált a kisebb községekben nem a római pretorok jogi felfogásával fog bírni, hanem csak a jog azon fogalmával, melyről a büntető-törvényjavaslat álta­lános tárgyalása alkalmával az mondatott >est jus quod na­tura omnia animalia docuit«. Minthogy a magyar zugirászat a »tiszteletdíj* tekinte­tében nem igen válógatós, előtte minden bir értékkel, a mi használható. Az egyszerű falusi ember pedig mindig szívesen fogad tanácsot, a mely oly egyéntől jön, a kit maga-magánál jártasabbnak tart. A községi bíráskodás minálunk tehát minden bizonynyal határozott ellentéte lesz a gyakorlati életben azon ideálnak, a melyet elérni szándékoltak. Lesz a szegény embernek igazságszolgáltatása, de sem olcsó sem jó; s igy ebben sem az országnak sem a szegény embernek nem lesz köszönöte. Nem akarjuk ezen elszomorító kép még több részleteit ecsetelni. Az ügyvédi kar és ennek felszólalásai az igazság­ügyi reform körül folytonosan hideg nagyúri lenézésben részesültek. Az ügyvédi kamarák mint független közegek arra is vannak hivatva, hogy az igazságügyi reform félszeg kinövései ellen nem csak az ügyvédi kar, de mindazok érdekeit is meg­védjék, a kik — és a jelen esetben ez Magyarország összes lakossága — ily alapjában eltévesztett intézkedések folytán kárt szenvedhetnek, a midőn az igazságszolgáltatásnak özönvíz előtti állapotba való helyezése által az ország reputatiója is kérdésbe jön. Elvárjuk, hogy az ügyvédi kamarák, a bécsi példán indulva, mielőbb bizonyságot teendenek arról, hogy az élénk érzés a kar és az ezzel kapcsolatos magasabb érdekek iránt bennük hathatós szószolóra talál, nehogy az mondassák: a ki nem tartja érdemesnek érdekeire ügyelni, annak nincs szava akkor sem, ha azokban kára jut. Egy vidéki ügyvéd. Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. V. A büntető-törvényjavaslat megfelel a humanismus s a helyesen felfogott bűnt. politika szellemének, midőn a fegy­házreform legegészségesebb eszméjét elfogadva, a fiatalkorú büntevők meo-fenyitésénél nemcsak gondos súlyt fektet azok­nak más gonosztevőktől való elkülönítésére, hanem íőczélul a nevelést tűzi ki; indokolásában (109. lap) helyesen mond­ván • »különösen s kiválólag ezekre kellene irányúim a leg­főbb s legnagyobb figyelemnek A fiatalkorú törvény­szegőkre nézve a büntetés egyéb szempontjainak alá kell rendeltetni a javítás uralkodó szem­pontja alá, mind az őérdekűkben, mind az állam érdeké­ben*, mi által magasan áll az 1843. büntető-javaslat felett, mely' e tekintetben semmi megkülönböztető intézkedést nem tartalmaz. Tapasztalás szerint különösen a lopásnál s ily fele bűntet­teknél nagy a fiatalkorú gonosztevők arányszáma, és statistikai adatok bizonyítják, hogy ezeknél legtöbb esetben a szülők romlottsága vagy hiánya, erkölcsi elhanyagoltság szülő okai a bűntettnek. Az ész és szív teljes elhanyagoltságában felnőve, társadalmi kötelességek ismerete, erkölcsi kötelék s vallási támasz nélkül zsenge gyermekkoruktól fogva az erkölcstelen­ség és a bün iszapában gázolnak; — innét magyarázható Galgóczy állítása: »legerkölcstelenebb a legfiatalabb kor<r mi nálunk s másutt még ma is áll. Ezeknél legfontosabb a nevelés, vallási s erkölcsi javitás és munkára szoktatás, mert ezek javításánál ugyanaz áll, mi a sorvadás betegségénél, mely kezdetben nehezen felismerhető, de könnyen gyógyít­ható; idővel azonban könnyen felismerhetővé ugyan, de nehezen gyógyithatóvá lesz. S épen itt, hol a feltételes sza­badonbocsátásnak alapját képező javítási elv és társadalmi szempont döntő, épen itt nem nyújt az semmi segélyt. Itt volna szükséges kiválóan a fegyházbiráskodás intézménye, mert az ítélet által megállapított fogságidő rendszerint rövi­debb, semhogy a büntetés végrehajtása érvényesíthetné nevelő s nemesbitő befolyását. Itt ezenkívül még más is okvetlenül szükséges. A fogságidő tartama rövid arra, hogy a henyélés­hez s erkölcstelenségekhez szokott ujoncz jobb útra téríttes­sék; de elég hosszú arra, hogy a tömlöczben a bűntett tit­kaiba beavattathassék, hogy szövetkezve tervezhessen jövő­ben elkövetendő merényleteket, hogy mint jól iskolázott, diplomáit gonosztevő kerüljön ki fogságából. S meddig fog az ilykép megbélyegzett, gyorsan szabadonbocsátott ifjú szabadságban maradni ? Az iparszerü zsebmetszők, a fegy­házi törzslakosok statistikája szomorúan megfelel a kérdésre. M. D. Hill, volt birminghami biró, azon helyes meggyő­ződésből indulva ki, miszerint a fiatal a-b c-se a bűntettnek, épen a gyalázó s erkölcsrontó fogságbüntetés által hajtatik a bűntett pályájára, 1848 előtt állandóan azon praxist kö­vette, hogy csekélyebb merényletekben bűnös fiatal gonosz­tevőket — miután külön javitó intézet nem állott rendelkezé­sére — bezárás helyett becsületes polgárok őrizetére bízta, kik hajlandóknak nyilatkoztak ily fiatal emberek megőrzé­sére s foglalkoztatására. Tizenöt év múlva hivatalosan con­statáltátott, miszerint azok között, kiket Hill ilykép tömlöcz helyett magánőrizetbe adott, aránytalanul kisebb volt a vissza­esők száma, mint azon fiatal büntevők között, kik büntetésü­ket a börtönben töltötték ki. Ugyanezen egészséges gondolat jutott kifejezésre egy Londonban dívó sajátságos szokásban (City custom of appi entices). E szerint oly segédek, kik leg­először valamely csekély büncselekvényt követnek el, meg­dorgáltatnak, visszaesésnél minden további formaszerüséo­nélkül s mintegy titokban Bridewillban rövid időre bezá°­ratnak. Sokan az ilykép megintett s titokban megbüntetett ifjak között elérték később az Alderman sőt aMayor-tisztet Ez intézkedés oly fiatal egyénekre vonatkozik ugyan, kiknek előélete tiszta volt s kik nem mutattak erkölcsi romlottságot s azért fősúlyt fektet a nyilvános megszégyenítés erkölcsle­lenito hatásának kikerülésére; de itt is érvényesül a bün­tető-javaslat által elfogadott azon eszme, mely szerint a fia­tal böntevők megfenyitésénél nem a megtorló igazság, hanem a czélszerüség legyen döntő. Még fontosabb e tekintet a nevelés nélkül nyomorban s bűnben felnőtt fiatal büntevőknél. Ennek helyes felfogása egy intézményt létesített, mely a fegyházjavitási törekvések legszebb vxvmányát képezi: az állami javitó intézeteket. országikkal alapon.! Euda'ptstMsí^'^ *' ' kÖzl)átorsá« állása MW

Next

/
Thumbnails
Contents