Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 11. szám - A kezességi jog- köréből. A közönséges kezes kötelezettségéről

— 8G — a mindennapi életben, mi a legigazibb s legáltalánosabban vallott értelme egy egyszerű kezességi nyilatkozatnak. A eddigi jogfejlődés — egyetemes szempontból tekintve — e kérdésben két egymással ellenkező felfogás hatása alatt ingadozott s ingadozik maig. Az egyik, melyet enyhébbnek nevezhetünk, az egyszerű kezességi nyilatkozatnak oly tartalmat tulajdonit, hogy az ily nyilatkozatot tevő jótálló csak azon esetre s annyiban kötelezi magát az adós elmulasztott kötelezettségének teljesítésére, ha és a mennyiben maga az adós e teljesitésre nem képes, ha az adós nem fizethet, vagy általában rajta a követelés be nem hajtható. A másik a szigorúbb felfogás a közönséges kezest akkép kötelezett félnek tekinti, ki a jótállással biztositott tartozás teljesitésével már azon esetben köteles, midőn azt az adós nem teljesítette, midőn az adós, daczára hogy a lejárat elérkezett, nem fizet. E két felfogás, a mint elvileg élesen ellenkezik egymással, ugy a gyakorlatban is szembeszökőleg eltérő eredményeket szül. Az első felfogás azt hozza magával, hogy a hitelező, mielőtt a kezest perrel s különösen végrehajtással megtámadhatná, adósának fizetésképtelenségét s illetőleg követelésének az adós elleni behajthatlanságát tartozik igazolni; mig a második felfogás a kezes elleni felléphetésre elégnek tartja már azt, hogy az adós nem fizetett. Azon nagy különbség áll tehát elő, hogy első esetben a kezesre nézve egészen bizonytalan azon idő, melyben a fizetés sora reá kerülhet, mig a második felfogás a kezest is a lejárati időponthoz köti annyiban, hogy annak sikertelen elmulta reá nézve a tartozás teljesitésére való kötelezettség beállását jelenti. E két felfogás közt kell választania annak, ki a közönséges kezes kötelezettségi jogviszonyát a hitelező irányában így vagy amúgy szabályozni akarja, mert ebbeli eljárásához az alapot csak a kezes fogalmának egy vagy más irányú, de mindenesetre határozott megállapítása szolgáltathatja s minden rendelkezésében önmagához következetes törvény csak ugy alkotható, ha a következtetések az alaptétellel lánczolatos összefüggésben állanak. Én — annak ismétlésével, hogy e kérdést ezúttal az egyes külön jogrendszerek rendelkezéseitől teljesen függetlenül tekintem — határozottan az utóbb emiitett — a szigorúbb felfogást tartom olyannak, mely ugy az elmélet, mint a gyakorlati élet szempontjából leginbább megfelel az egyszerű kezességi nyilatkozat természetének, s nézetem indokolására — mivel hosszasabb okadatolás talán felesleges is lenne — rövi den csak a következőket hozom fel. Ha —a mint tennünk kell—akezessé i nyilatkozat tartalmának megállapításában határozóul a szerződő felek akaratát tekintjük, nem állítom, hogy minden, de bizonyosan a legtöbb esetben odaczéloz az, hogy a kezes jótállása a hitelezőnek összes — a főszerződésben foglalt jogait vagy helyesebben az adós egész kötelezettségének teljesitését akként biztositsa, hogy a hitelező az őt szerződésileg vagy ritkább esetben törvény szerint megillető szolgáltatást a szerződés vagy a törvény tartalma szerint megkapja. Ha tehát a kezes jótállási kötelezettséget csak egész általánosságban vállalt, leghelyesebb azt az alapkötelezettség egész tartalmára — ugy a mint az az adósra nézve fenáll — minden módosítás nélkül elfogadni. E közönséges jótállási nyilatkozat hatálya többre mint a főkötelezettség — már a kezességi jogviszony természete szerint nem terjedhet; de vajon forog e fen elegendő ok e nyilatkozat értelmének megszorítására. En ily okot nem gondolhatok, azért legmegfelelőbbnek találom, ha az egyszerű kezességi nyilatkozat hatálya sem többre, sem kevesebbre nem vonatkoztatik mint az alapkötelezettség. Úgyde minden érvényesíthető követelés, illetőleg behajtható kötelezettség tartalmát nem csak az képezi, hogy az adós valamit teljesíteni tartozik, hanem egyszersmind az is, hogy a teljesítés azon időben történik, a mely lejáratul mcgállapittatott. A lejárat megállapítása sarkpontja azon szerződéseknek, melyekre a kezesség leggyakrabban irányul, s megtartásának lehető biztosítása a hitelező egyik legfontosabb érdeke, a miért mig egyrészről fel sem tehető, hogy a hitelező a lejárat megtartásának biztosítását a kezestől is ne igényelné, más részről mi sem természetesebb, mint az, hogy a kezes is, midőn valamely kötelezettség teljesítéséért egész általánosságban jótáll, azért is, hogy a teljesítés idejében történik. Az ily kezes kötelezettsége legtermészetesebb értelmezés szerint abban fogható össze, hogy a kezes jótáll azért, hogy az adós pontosan fizet s magát kötelezi fizetésre az esetre, ha az adós nem fizet. A felhozott jogi szempontok mellett mellékesen bár, azonban mégis számbaveendőleg a közhitel, a forgalom fontos érdeke is azt követeli, hogy a fizetéseknél annyira fontos szereppel biró lejárati idő nemcsak az adós, hanem a kezes irányában is egyformán határozott legyen, ne terjesztessék ki ok nélkül s különösen a kezes hallgatása ne használtassék ürügyül elvállalt kötelezettsége betöltésének huzavonására. Azért, ha még attól eltekintünk is, hogy az egyszerű kezességi nyilatkozatot maguk a szerződő felek is legtöbb esetI ben az általam helyeselt értelemben veszik, i ha valahol, itt van helye annak, hogy a ! törvényhozás a közönség jogi meggyőződésének ne csak tolmácsa, hanem szükség esetén vezetője is legyen s nyilvánítsa törvényül azt, mit a következetes jogi felfogás és az élet egyiránt követendőül jelöl. További fejtegetésem alapjául tehát azon tétel szolgál: a közönséges kezes azért áll jót, hogy az adós ! tartozását megfizeti s nemcsak z é r t, hogy m e g b i r j a fizetni. , Ennek pedig legegyenesebb következése I az, hogy a kezes, mihelyt a kötele| zettség lejárt és nem teljesitt ejtett, azonnal helyt tartozik á 1| la ni s igéretét beváltani. A helyes következtetés eredménye nem lehet más és ' nekünk nincs okunk e szigorú következJ mény elől visszariadnunk. Legyen készen j minden kezes arra, hogy esetleg a lejárat után aJÉ>nnal fizetnie kell, vagy gondoskodjékj^jpiak kifejezéséről, hogy ő csak az ajMP'zetéskéjK.•sségéért, illetőleg a hitelező által szenvedhető kárért áll jót. A tudomány szempontjából pedig még határozottabban ragaszkodnunk kell az egyszerű kezességi nyilatkozat most felállított értelméhez, mert csak ez uton juthatunk a kezesség különböző fajainak, nevezetesen a készfizetői, közönséges és kármentési kezességnek tiszta fogalmához, mely nélkül a kezességi jogviszonyok kielégítő szabályozása lehetetlen. Csak ha tisztán áll előttünk, hogy a készfizető kezes az adóssal egyetemleg már a lejárat perczében, a közönséges kezes a lejárat sikertelen elmulta után s a kármentési kezes csak az adós ellen vezetett per és végrehajtás eredménytelensége esetén köteles fizetni, csak ekkor maradhatunk távol azon tévedésektől, miket az egyes törvényhozások az egyszerű kezességi nyilatkozat értelmezése s a közönséges kezes kötelezettségének szabályozása körül elkövettek. Ily tévedéseket pedig — főleg egy irányban — a kezesség lehető enyhe értelmezése után való törekvésben közel-távol tapasztalhatunk. Nem nagyon kedvező álláspontomra nézve, de tény, a melylyel már itt kell számolnunk, hogy az eddigi jogfejlődés és különösen a tételes jogok nagyobb részének e tárgyban követett iránya semmikép sem egyezik az általam helyesnek ismert felfogással, így legközelebb s a mi bennünket első sorban érdekel, hazai jogunk egyike azon jogrendszereknek, melyek határozottan az egyszerű kezességi nyilatkozat enyhe értelmezését követik. Azon töredékes jogtételek közt, miket jogéletünk leginkább a felsőbb bíróságok egyöntetű eljárása nyomán a kezességre vonatkozólag felmutathat, régtől-kezdve folytonosan érvényben áll azon általános elv, hogy addig, mig nem igazoltatik, miszerint az adós a fizetésre képtelen, a kezes végrehajtás utján jótállásának beváltására nem szorítható. Ezen elvet vallják magánjog-íróink is, és habár ugy ezek, minta prdts 78. §-a megengedik a kezesnek az adóssal egy perbe hívását, marasztalását csak feltételesen, csak azon esetre engedik meg, ha az adós fizetésképtelennek vagy általában a követelés ellene behajthatlannak bizonyul. Ez a magyar jog álláspontja ; olyan, mely határozottság tekintetében legkisebb kivánni valót fen nem hagy. Kár, hogy nem mondhatom ugyanezt helyességére nézve is. Az egyszerű kezességi nyilatkozat általam elfogadott értelme legélesebb ellentétben áll hazai gyakorlatunkkal, s én azon nézetben vagyok, hogy gyakorlatunk néma legszerencsésebb irányban fejlődött eddig s nem áll ma azon ponton, hogy a jogtudomány tisztultabb elveinek s a gyorsan fejlődő forgalom kívánalmainak megfelelhetne. A régi nehézkesség s az adós iránti túlságos kímélet jellemzi hazai jogunk e részbeni felfogását is, a mi annál tarthatlanabb, mivel a nem rég hazánkban is érvényben volt osztrák ált. polg. törvénykönyv e pontbani szigorú de üdvös határozmányai ma is élénken emlékeztetnek egy ily irányú reform szükségére. Fentebb a szerződő felek akaratát ismertem a kezességi nyilatkozat érteimezesében kiindulási alapul, s miként valósul ez elv bíróságaink ítéleteiben? Akként, hogy oly I kezes ellen, ki valamely kötelezettség telj esi-