Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 11. szám - A kezességi jog- köréből. A közönséges kezes kötelezettségéről

Hetedik évfolyam. 11. szarn. Budapest, 1877. mártius 15. Megjeíeri r.iníen csútprtíi.C; a .magyar jogász gyűlés-' tartama alatt naponkint. A kéjiratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamétiok a kiadóhivatalhoz intézendő*. MAGYAR ^LŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vafrv vidékre bérmei tes szétküldéssel) a ,Magyar rhemis°-re, az „Igazságügyi rendeletek tára" és a -Döntvények gyűjteménye" czimű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 torint, félévre 5 forint negyedévre 2 torint 50 kr. len t e s en, vidékről leg, llvány útján kulleudSk. Az előfizetési pénzek b . czélszerűbben posta Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. iz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTIÉ ÜGYVDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 'liülön mellekletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „Jgazsác/ügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az ,,^,tlierLa,e-u.m" részvénytársaság. TARTALOM: A kezességi jog köréből. A közönséges kezes kötelezettségéről. K i s Gábor budapesti ügyvédtől. — A csalárd és vétkes bukás a magyar büntető-törvényjavaslat­ban. Di. Schiller Henriktől. — A budapesti ügyvédi kamara választmányának évi jelentése a közgyűléshez. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. (A bagatell-ügy. Jogászkör. A pestvidéki törvényszék.) — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmeg­szüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : A »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A kezességi jog- köréből.*) A közönséges kezes kötelezettségéről. A kezességi jog tana általában a ma­gánjogi elmélet könnyebb részei közé tar­tozik. Terjedelmének csekélysége s a tár­gyát képező jogviszonyok egyszerűsége előre kizárjak annak lehetőségét, hogy el­méletének felállítása s annak egy positiv jog körében törvényképen az életre való alkalmazása valami jelentékenyebb elvi nehézségekbe ütközhetnék. És mégis, ha akár legközelebb saját jogéletünkben, akár továbbmenve az előrehaladottabbaknak is­mert idegen jogrendszerekben is figyelme­sebb szemlét tartunk, azon meglepő tapasz­talásra kell jutnunk, hogy a műveltebb nemzetek jogélete épen a kezességi jog te­kintetében korántsem tünteti föl az egyön­tetű kifejlettség azon fokát, mit az e tárgyra vonatkozó jogelvek általános elismerésre jutott tudományos felfogásától méltán vár­nunk lehetne. Ezt kell legalább állítanom azon pár kiemelkedőbb kérdésre nézve, mi a kezességi jog körében a figyelmet leg­inkább magára vonni képes és miknek egy vagy más irányban való megoldása a gyakorlati életre is fontos befolyást gyakorol. Ezt kell állítanom különösen a kezességi jog azon pontjáról, mely arról van hivatva határozni: mely időpont­ban köteles és szorítható a kö­zönséges kezes az adós által — lejárta daczár a —be nem töltött kötelezettség teljesítésére, melyre tehát — mint a kezes kötelezettségeiről szóló pontok legnehezebbikére — fognak főleg irányulni alább következő fejtegetéseim. A kezességi kötelezettség mint olyan felől, mely a kötelezett — közszólás szerint — adós helyett bizonyos szolgáltatás — vagy mint szokás mondani — fizetés járu­lékos, pótlólagos teljesítésében áll, min­denki tisztában van, s habár e kötelezettség terjedelme iránt pl. a kamatok tekintetében tökéletes megállapodás mindenütt még nem létesült, senki sem esik már ma azon hi­bába, hogy a kezes pótlólagos kötelezettsé­gét az adós főkötelezettségével összezavarva, a kezessel adósként akarna elbánni. Hanem *) A jogászkörben tartott előadás. ! a nézetek ezen nagyban és egészben tapasz­j talható tisztultsága még egyáltalában nem elég annak eszközlésére, hogy a törvények­ben a kezes kötelezettségi terhe a kellőnél s igazságosnál súlyosabbra vagy köny­nyebbre ne szabassék és hogy e részben sem a hitelező, helyesebben jogosított, sem a kezes jól felfogott méltányos érdekei ne sértessenek. E tekintetben pedig kiváló fontossággal bir annak miként való meg­állapítása : mely időpontban köteles a ke­zes marasztalás és végrehajtás terhe alatt az adósért helyt állani s más részéről, mely időpontban nyeri meg a hitelező azon jo­got, hogy követelésének teljesítésére a ke­zest szoríthatja. Ez — felfogásom szerint — sarkpontja minden kezességi törvénynek s egyúttal azon legnehezebb feladat, mivel a törvényhozónak a kezességi jog terén megküzdenie kell, mit tanusit azon körül­mény is, hogy e pontban a magasabb ki­fejlettségre jutott jogrendszerek jelenleg is a legnagyobb mérvű eltérést és ingadozást mutatják, ugy hogy legalább az előttem ismeretes rendszerek közt hiába kerestem olyan kettőt, mely a közönséges kezesre nézve e pontban egybehangzóan intéz­! kednék. Azonban, a mint fentebb is és épen | most hangsúlyoztam, e nehézséget csak a közönséges kezes tekintetében értem, s itt egyúttal helyén látom megjegyezni, hogy a kezesség más alakzatai, nevezetesen a készfizetői s kármentési kezesség tekinteté­ben nem létező s nem gondolható eltérést keresni és csinálni eszembe sem jut. Az, hogy a készfizető kezes az adóssal egyetem­leg mindjárt a lejáratkor köteles fizetni, s hogy a kármentési kezes rendszerint csak az adós ellen folytatott végrehajtási eljárás után a fedezetlen maradt követelésre nézve tartozik a hitelezőt kárpótolni, kérdés tár­gyát sem képezheti. A nehézség egyedül a közönséges kezesre nézve forog fen, azon kezesre, ki minden szorosabb meghatározás vagy kikötés nélkül egyszerűen kezességet vállalt valamely idegen kötelezettségnek teljesítéséért, röviden ugy jelölte meg ma­gát mint egy más személy kezesét. Az ily kezes feleslegesnek tartotta vagy véletlenül s talán tapasztalatlanságból elmulasztotta azon önrendelkezési jog használatát, hogy jótállási ígéretének az adós nem fizetése esetén leendő beváltására az időpontot — a hitelező beleegyezésével természetesen — maga szabta volna meg, rábizta azt egy­szerűen a törvényre, mely a szerződő felek jogviszonyait — ezek másféle rendelkezé­sének hiányában — áltatános érvénynyel szabályozni hivatva van. A törvény feladata tehát pótolni a hitelező és kezes közös czélzatának elmaradt nyilatkozatát, meg­állapítani többek közt azon esetet s felté­teleket is, melyek beálltakor a kezesre ke­rül a fizetés sora. Mire alapithatja már a törvény ez irányban teendő rendelkezését, hogy az mindkét félre hitelezőre ugy mint kezesre nézve egyiránt igazságos saz életre üdvös hatású legyen, ez iránt kell első sor­ban állást foglalnunk és pedig egyelőre el­vonatkozva mindazon positiv intézkedések­től, mikkel az egyes jogrendszerekben ta­lálkozunk és mikre később különben is visszatérünk. Nézetem szerint a törvénynek, midőn e tárgyban rendelkezik, főleg azon tekintet által kell vezéreltetnie: mi ily esetben a szerződő felek szándoka; mert csak ennek lehető tökéletes eltalálása nyújthat módot azon egyetemes érvényű kötelmi jogelv érvényesülésére: kiki ugy nyerjen igazsá­got, a mint magát kötelezte. Ezen főtekintet pedig megköveteli, hogy a törvény 1 e­i hetőleg oly értelmet tulajdonít­son az egyszerű kezességi nyi­latkozatnak, a minőben az a ke­zes részéről téve s a hitelező ré­széről elfogadva lett. S miután ez a törvényben esetenként meg nem állapit­ható, nem marad má s hátra mint ezen nyilat­kozat legáltalánosabban szokásos értelmét állítani fel közönséges szabályul, mi által mintegy a nép jogérzülete lesz türvénynyé emelve s minden oly önkényes értelmezés szerencsésen elkerülve, mely a leggyakrab­ban helyes irányban fejlődő közjogérzüle­tet sértené, a nép jogi öntudatának tiszta­ságát zavarná. Ezen kiindulási pont helyessége ellen — azt hiszem — kifogás nem is tehető. Azon­ban a feltett kérdés megoldásának nehézsége épen akkor tűnik elő, midőn arról van szó

Next

/
Thumbnails
Contents