Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 10. szám - A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [3. r.]

— 82 — hunyt iránt annak életében a kamarának minden tagja viseltetett s melyet ez szive mélyéből viszonozott. Az ügyvédvizsgáló bizottság 25 tagja a lemult évben újból választatván, a bizottság több tevékeny fiatalabb kartárs megválasztása által is nem csak uj, de mint okunk van binni, buzgó és jeles tagokkal szaporodott, kik abennök belyezett bizalomnak lehető legjobban megfelelni igyekeztek. A választmánynak az ügykezelés egyszerűsítése és gyorsitása érdekében hozott több rendbeli megállapodásai közül kiemelendőknek tartjuk a következőket: 1. Igazolvány-másodlatok kiadása iránti kérvények sürgősségüknél fogva ülésen kivül elintézendők. 2. Szegényvédő kirendelése iránti hatósági megkeresvények, miután a pártfogó ügyvédek sorrendé már eleve meg lett állapítva, ülésen kivül elintézendők; egyúttal kimondatott, hogy a sorrend szoros megtarthatása és a pártfogói tisztség terhének egyenlő felosztása érdekében minden egyes ügyre külön rendelendő ki a pártfogó ügyvéd, egy szegény félnek több vagy összes ügyeire ugyanegy pártfogó ügyvéd hivatalból ki nem rendelhető. 3. Erkölcsi bizonyítványok kiadása iránti kérvények, mint sürgősek, miután az ily bizonyítványok különben is csak a kamara lajstromaiból meríthető adatokra alapithatók, — rendszerint ülésen kivül elintézendők. 4. Könyvhitelesitések az elnök és titkár által aláírandó külön jegyzőkönyvek felvétele mellett, ülésen kivül elintézendők. Magától értetik, hogy a hol az ülésen kívüli elintézés akadályba ütközik, a vonatkozó ügydarabok a választmányi ülésekben nyerik elintézésüket. A választmány által egyes minisztériumokhoz intézett feliratok közül kiemeljük: A budapesti letéthivatal áthelyezése ellen a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztériumhoz intézett felterjesztést; kalocsai ügyvédtársaink által indítványba hozott, és a nagyméltóságú m. kir. igazságügyi minisztérium elé terjesztett feliratot; végre a magyar alattvalóknak a romániai bíróságok ellenében megvédése tárgyában, egy helybeli ügyvédtársunk panaszos feljelentése folytán ugyancsak a m. kir. igazságügyi minisztériumhoz beadott feliratot. A kamara anyagi helyzetét az évi számadások tüzetesen tárgyalván, e helyütt elegendőnek hiszszük arra utalni, hogy a kedvezőtlen helyzet daczára a kamara vagyoni viszonyai teljesen rendezettek, hogy a segélyalap mindinkább gyarapodik, ugy, hogy már most a segélyezési szabályok megállapítása és életbe léptetése is szükségessé vált, s végre, hogy könyvtárunk rendszeres kiegészítése lényegesen előrehaladt s szakszerű berendezése is befejeztetett, ugy, hogy a könyvtár használata most már a budapesti ügyvédjelöltek és joggyakornokok egylete tagjainak megengedhető volt. (Folytatása köv.) A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában.*) A (Vége.) A107. §. stylisátiója az albizottság nézete szerint annyiban téves, a mennyiben ebben azon kifejezés használtatik: »mihelyt a telekkönyvi hatóság értesül valamely elutasító végzés jogerőre emelkedéséről«; már pedig az elutasító végzés jogerőre emelkedése oly tény, melyet maga a telekkönyvi hatóság nyilván tart és igy tehát erről nem értesülhet, a miért is ezen §-nak igy kellene szólani: »Ha valamely elutasító végzés jogerőre emekedett, a telekkönyvi hatóság az elutasított •) Megkerestettünk a következő helyreigazítás közésére. A 78. §-ra tett megjegyzésnek a jegyzőkönyvben igy kellene liangzania : >Az albizottság a már foganatosított árverésnek feljegyzését czélszerütlennek tartja, hanem inkább az árverési jegyzőkönyv alapján a tulajdonjognak a vevőre hivatalból leendő előjegyzését ajánlja, mert a birói árverés utján történt vétel által a vevő az illető ingatlanra már tulajdonjogezimet nyert és csak a vételár teljes befizetésétől s illetőleg az árverési föltételek teljesítésétől tétethetik csak függővé a tulajdonjogának megsértése, minél fogva, stb.« kérvény feljegyzését hivatalból törölteti s erről az érdekelteket értesiti«. A 112. §. a telekkönyvi bejegyzés foganatosítását tartalmazó bizonyítványt záradéknak nevezi, holott záradék alatt csakis a bekebelezési engedély és a hitelesítési tétel értetik és maga a tervező is a telekkönyvi ügyvitelben a megfelelő dolgot bizonylatnak nevezi, és a telekkönyvi bejegyzés teljesítésének az illető eredeti okiratokon történendő tanúsítása csakis bizonyítékául szolgál annak, hogy az elrendelt telekkönyvi bejegyzés valósággal teljesíttetett is. Ennélfogva az albizottság ezen §-t igy véli módositandónak : »Az eredeti okirat, melynek alapján valamely bejegyzés foganatosíttatott, foganatositási bizonyítván ynya 1 látandó el. Ezen bizonyítványban, mely a hivatalos pecséttel megerősítendő, a bejegyzés lényege s tartalma, és a telekkönyvi betét, melyben, ugy azon sorszám, mely alatt a bejegyzés történt, adandó elő. Ha valamely okirat több kiadványai mutattattak be, mindenik ezen bizonyítvány nyal látandó el. Ha a bejegyzés több egymással összefüggésben álló okirat alapján eszközöltetett, elégséges, ha a bizonyítvány a föokmányra a többiekre való hivatkozással vezettetik. Elsőbbségi kötvények bejegyzésénél a bejegyzési bizonyítvány a főkötvényre vagy a bejegyzés alapját képező föokmányra vezetendő és az egyes részkötvényekre ezen bizonyítványnak rávezetése nem szükséges*. A 113. §. végbekezdésében az rendeltetik, 1 hogy a főbetétnél a mellékbetétek, és mindegyik i mellékbetétnél a főbetét kitüntetendő ; az albizott| ság azonban czélszerünek tartaná, hogy ugy a főI betét, mint a mellékbetét kitüntetésénél a teherJ tételek, azaz azon folyótételszámok, melyek alatt az illető tétel a fő- vagy mellékbetétben bevezet I tetett, kitüntessenek, minélfogva ezen §. végbekezI désének igy kellene szólani: »A főbetétnél a meli lékbetétek és tehertételük, és mindegyik mellékI betétnél a főbetét és tehertétele kitüntetendő«. A 114. §. 4-ik bekezdésében azon intézkedés foglaltatik, hogy ha a telekkönyvi hatóság észreveszi, hogy valamely követelésre nézve, melynek I biztosítására a zálogjog bekebelezése vagy előjegyzése kéretik, a saját vagy más telekkönyvi hatóság telekkönyveiben már zálogjog jegyeztetett be, köteles erről azon telekkönyvi hatóságot, melynek { telekkönyvében a követelés már bejegyeztetett, I értesíteni. Miután azonban a fő- vagy mellékbeI tétnek minősége csakis azon telekkönyvi hatóságI nál tüntettetik ki, a mely a jelen törvény hatálya alá tartozó területen létezik, p. o. Ausztriában a mi honunkban történt bekebelezések ugyanazon ! követelésre nézve az ottani telekkönyvekben ki nem tüntetnek, ennélfogva az albizottság szükségesnek véli, hogy határozottan felvétessék, hogy ezen törvényes intézkedés csak oly más telekkönyvi hatóságoknál nyert zálogjogokra vonatkozik, mely a jelen törvény hatálya alá tartozó területen létezik, a miért is a 114. §. végbekezdésének igy kellene szólani: »Ha a telekkönyvi hatóság észreveszi, hogy valamely követelésre nézve, melynek biztosítására a zálogjog bekebelezése vagy előjegyzése kéretik, a saját vagy más, de jelen törvény hatálya alá tartozó területenlétező I telekkönyvi hatóság telekkönyveiben már zálogjog bejegyeztetett, stb.« A 115. §. 1-ső bekezdésében előforduló szó »láttamozott« helyett a bizottság a 95. § ra vonatkozólag fentebb kifejtett okoknál fogva a szót »h i t e 1 e s i t e 11« véli alkalmazandónak. A 118. §. 2-ik bekezdésében azon intézkedés foglaltatik, hogy ha a kérvény nem a főbetét telekkönyvi hatóságánál, hanem más telekkönyvi hatóságnál adatik be, ez azon utasítással adandó vissza, hogy a főbetéti telekkönyvi hatóságnál nyújtandó be. Az albizottság azonban ily eljárás által az illető fél érdekét igenis veszélyeztetettnek találja, mert a kérvénynek a folyamodó fél kezéhez leendő visszaadása oly időt venne igénybe, mely alatt az illető főbetéti hatóságnál más bekebelezési kérvények is benyujtathatnának, mi által az illető fél elsőbbségére nézve megkárosittathatnék, minek elhárítása czéljából a bizottság sokkal czélszerübbnek, de igazságosabbnak is tartaná azt, hogy a mellékbetét telekkönyvi hatóságánál benyújtott kérvények hivatalból az illető főbetét telekkönyvi hatóságához áttétessenek. Ennélfogva ezen §. 2-ik bekezdésének igy kellene szólani: *Ha a kérvény más telekkönyvhatóságnál adatik be, ez azt a főbetéti telekkönyvi hatósághoz hivatalból teszi át«. A 120. §-ban valószínűleg tollhibából »hiteles másolat* helyett íhites másolat« íratott, a mely tollhibát a bizottság érintés nélkül nem hagyhatta. A 123. §-ban emiitettesetben az albizottság még jónak találná, az előbbségi jog megóvása tekintetéből a megsemmisítési eljárás megindítását még hivatalból is feljegyeztetni, és ugyanazért a 123. §. első bekezdésének igy kellene szólani: »Kérvényező kérvényében a kért megsemmuités okait köteles előadni. A telekkönyvi hatóság, ha a kérvénynek helyt ád, hirdetmény által mindazokat, kik ezen jelzálogos követelésre igényt tartanak, bejelentésre felhívja, és az eljárás megindítását fel j egy zi«. A 125. §. bj pontjára nézve a 123. §-ra vonatkozólag tett indokolásnál fogva a bizottság szintén a törlési kérvények hivatalból leendő feljegyzését czélszerünek találja és ennélfogva ezen §. b) pontjának végén még következő hozzáadást véli alkalmazandónak : »A kérvény hivatalból feljegyeztetik*. A 126. §. 2-ik bekezdésében foglalt esetekre a bizottság a 125. §. 2-ik bekezdésére vonatkozó fenebbi hozzáadást szintén indítványozza hozzáadandónak. A 128. §. 6-ik alineájában foglalt azon intézkedést, hogy ha a bejegyzés a kérelem értelmében elrendeltetett, a kérelmező minden végzés nélkül csak a bejegyzési bizonyitványnyal ellátott eredeti okiratnak kézbesítése által értesíttessék, a bizottság csak oly esetekben helyeselheti, a hol a folyamodó ily végzés általi külön értesitetését nem kérelmezi ; mert sokszor folyamodónak fontos okai lehetnek, hogy neki az illető bejegyzést elrendelő végzés is kézbesittessék. Ily eset foroghat fen akkor, midőn ugyanazon kérvény alapján több okirat alapján több bejegyzés eszközlendő, a hol is a végzés a történt bejegyzéseket tisztább világlatban mutatja s könnyebb áttekintetésöket adja, mint az egyes okiratokon olvasható bejegyzési bizonyítványok, és ily esetekben folyamodótól ez ne tagadtathassék meg, minélfogva ezen §. 6-ik alineájának igy kellene szólani: »Ha a bejegyzés a kérelem értelmében elrendeltetett, a kérelmező értesítéséhez a bejegyzési bizonyitványnyal ellátott eredeti okiratnak kézbesítése elégséges, h a folyamodó végzés általi külön értesítését nem kéri«. A 129. §-ban emiitett kézbesítési módot illetve a bizottság tekintettel arra, hogy telekkönyvi ügyekben a kézbesítés sokkal lényegesebb mint más peres ügyekben, és tekintettel arra, hogy a gyakorlatban számtalan oly eset fordul elő, a hol az illető érdekelt fél lakhelyének ismeretlen voltánál fogva az értesitő végzés kézbesíthető nem volt. szükségesnek tartaná, hogy azon esetben, ha az ellenfél holléte ismeretlen, és ez községi bizonyit, ványnyal tanusittatik, a végzés az egyidejűleg, és pedig a folyamodó költsége, kára s veszélyére kirendelendő ügygondnok kezeihez kézbesítendő legyen ; és ugyanazért az albizottság a 129. §-hoz még a következő uj pontot véli felveendőnek: »Ha az ellenfél holléte ismeretlen, és ez községi bizonyitványnyal tanusittatik : a végzés az egyidejűleg, és pedig a folyamodó költsége, kára és veszélyére kirendelendő ügygondnok kezeihez kézbesítendő*. A 131. §-t a bizottság egészen ki! hagyandónak véli, mert ott, a hol a közI jegyző a felek nevében telekkönyvi beadványokat ád be, a közjegyző közhitelű személynek nem tekinthető és ha a kézbesítés az ügyletnél érdekelt összes felek részére csak a közjegyző kezeihez eszközöltetnék, akkor azon félnek érdeke, ki daczára a közjegyzői okiratnak, a telekkönyvi bejegyzés ellen mégis felfolyamodhatnék, koczkáztatva lenne. A 132. §. végbekezdésében foglalt azon intézkedést, hogy felfolyamodványok szóval is jegyzőkönyvbe mondathassanak, a bizottság a 99. §-ra nézve kifejtett indokolásnál fogva kihagy and ón a k véli, és ennélfogva ezen végbekezdésnek igy kellene szólani: »A felfolyamodások írásban adandók be, és ehhez az értesítésekhez szükséges felzetek is csatolandók*.