Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 10. szám - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. 14. [r.]

Hetedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1877. mártius 8. Megjelen minden csütörtökön ; a .magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. THEMIS f-LOFIZETESI ARAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmeute* szétküldéssel) a ,Magyar rhemis".re, az .Igazságügyi rendeletek tára" és a .Döntvények gyűjteménye" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forini 60 kr. Az előfizetési pénzek b < czélszerűbben posta l e n t e a e n, vidékről legllvány ú:jan küldendő*. Szerkesztőség : V. Nagy korona-uteza 14. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGASZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. ''Külön mellékletek: a „^Döntvények gyűjteménye," és az „Jgazsájügyi rendeletek tara." Felelős szerkesztő: IDr. IFstyer László. Kiadó: az „A,th.enaeui3as' részvénytársaság. TARTALOM: Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. XIV. (Utolsó közlemény). Dr. Dell' Adami Kezső budapesti ügyvédtől. — Igazságügyi levelek. XI. (A bagatell ügyi törvényjavaslatról.) — Kinél kell a váltót bemutatni, ha az elfogadó meghalt vagy csődbe jutott? — A biztosítási szerződés hatályának kezdetéről. Dr H e 1 d Kálmán budapesti ügyvédtől. — A budapesti ügyvédi kamara választmányának évi jelentése a közgyűléshez. — A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. (Vége). — Az ügyvédi kamarákból. (A nagyváradi ügyvédi kamara jelentése). — Különfélék. (Jogászkör. ízleltető a szolgabírói bíráskodásból). — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-böl. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet : A » Rendeletek tárá«-nak 1876. évi tartalommutatója. Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. XIV. A szellem-tudományok körében a nyelvtudomány első' volt, melyben a történelmi felfogáson nyugvó szervességi tan a rationalismus metaphysikáját kiszorította. Azonban épen ugy, mint Bacon egykor az inductiv módszer eszméjét az aristotelikus scholasticismus ellenében gyó'ztessé tette és saját alkotásaiban még sem kerülbette ki a syllogistikus varázsfátyol ámításait, a jelenkori positivismus kezdeményezői is szükségkép elragadtattak metaphysikus conceptiókra. Bizonyos ponton minden történelmi probléma átmegy spekulativ bölcseleti problémába, azaz minden fejlődési probléma az első' eredet problémájába. A szellemnek vágya, a végső' kérdések titkait megoldani, bár a közvetítő ismeret benne még nem érlelődött meg, nem oltatik el azon veszély öntudata által sem, bogy képzeletünk elcsábithat bitre az ismeretlennek puszta symbolumában; e symbolum kétes értékű birtokáról egy nemzedék sem akar lemondani. így a modern nyelvtudomány alapitója, Humboldt Vilmos, ki a nyelvet nem mint basznos találmányt vagy isteni kegyadományt, hanem mint az emberi szellem egy természetes, szükséges fejlődési képzeményét fogta fel,') e felfogásnál megállapodott, a nélkül, hogy e fejlődési processus közelebbi meghatározását megkisérlette volna.2) A >szellem< elvont fogalma, nem elemeztetvén, mint titokszerü önálló lény, mint varázshatalmu alkotó szerepelt, melylyel a képzelet csak ugy élhetett vissza, mint Aristoteles quinta essentiájával vagy bármely feltett primum agens-sel. Ezen tünemény ismétlődött a jogtudomány terén, avval a különbséggel, hogy a népszellemből való eredet elmélete, mely népszellemnek Savigny szerint az állam csak teste, a jog csak külső kinyilatkozta') L. Über die Verschiedenheit des menschlichen Sprachbaus und ihren Einfluss auf die geistige Entwicklung des Menschengeschlechts. Gesammelte Werke. Bd. VI. "') L. Steintbal: Der Ursprung der Sprache ím Zusammenhang mit den letzten Fragen alles Wissens. Berín, 1858. tása, e téren, hol a rationalismus tana, a conventionális alkotás tana, az öntudatos korban mint követelmény jogosult volt, nemcsak elméletileg hibás volt, hanem gyakorlatilag is károsan hatott. A történelem által tanusitott irrationális, absurd jogképzemények bizonyitották ugyan az észszerű ős eredet hiányát, de nem igazolták, hogy a keletkeztető erők változatlanul ugyanazok, hogy az észszerütlennek felismert jogot fentartani kellene, a helyett, hogy az észszerűvé lett népszellem azt elejtené s öntudatos állapotának megfelelő, homogén jogot alkosson. A nyelvnek és jognak különbözését e tekintetben már Müller Miksa kiemelte.l) A nyelv korábbi képződmény, melynek öntudatos fejlesztése a nyelv természetéi öl folyó, csaknem leküzdhetlen, ellenálló nehézségek folytán mindenkor csekély, az iránti hatalmunk korlátolt marad. A jogképezés ellenben eredetileg is már az öntudatos állapothoz közelebb álló szellem-fejlettségi korba esik, és hatalmunk a jog öntudatos képezése iránt magának öntudatunknak, ismereteinknek növekedésével, a miveltség terjedésével, az előitéletek s öröklött szokások hatalmának gyengülésével, egyenes arányban fokozódik. Minél inkább képesülünk tettleges állapotainktól különböző állapotokat képzelni, felfogni, megérteni, annál inkább közeledünk azon tehetség elsajátításához, a tényleges állapotainkon valóban változtatni; e tehetség pedig a miveltségnek, az emberi boldogság ezen eszközének legnagyobb vivmánya, czélja és eszménye. Különböző korok és népek állapotaiuak és miveltségének összehasonlítása leginkább tesz alkalmassá, a bennünket körülfogó szellemi légkörnek súlyát érezni, melyet a szokásnál fogva különben ép oly kevéssé érezünk mint testünk a physikai légkört, és e szellemi légkör fölé emelkedni. Taine Henrik, a modern irodalomtörténet lángelmü alapvetője, kifejtette 2) a nemzeti aesthetikai mivelődésnek is összefüggését idegen nemzeti művészeti miveltség ismere') L. Lectures on the Science of Language. =) L. főleg : Histoire de la littérature anglaise. Párig 187 3 ; és legnagyobb követőjétől, Brandes Györgytől : Die Hauptströmungen der Litteratur des neunzehnten Jahrhunderts. Berlin, 1872 — 74. tével, emelkedését ennek kölcsönhatása folytán. Pedig a művészetben, a kedély ál tal termékenyített szellem szabad alkotásában,kétségkivülugy anépnek mint az egyénnek indivualitása leginkább talál jogosult kifejezésre. A hellén és német mivelődés gyors menete nagyrészben e népek azon szellemi hajlékonyságának tulajdonítható, mely által tágabb, egyetemes szempontokat felölelő látkörhöz felemelkedni és idegen miveltségi körök oltványait gyümölcsözőkké tenni bírtak. Hellas sülyedése akkor kezdődik, midőn a fejlődésében előképezett összhang vágy és erő közt megszűnik, midőn az egyetemes, haladó szellem fölött a nemzeti reaktió győz, mely az ősi talaj elhagyását mint felhők közötti járást gúnyolta és mint vallás- és hon-árulást üldözte; mely Aristophanes tendenciáját megkoszorúzta és a vovg ti-eoqiyzw.óc-t Sokrates személyében halálra itélte. A történelem és tudomány bizonyságot tesz arról, hogy a népszellem nem állandó valami, hanem változékony, nem önálló, hanem az egyéni szellemek kölcsönhatásának ') elvont eredménye. Meghatározhatlan, aether-természetü népszellemből, mint mythikus jósdából, törvényhozási vezéreszméket meriteni anynyit tesz, mint ellenmondani a történelemnek és tudománynak, megnyugodni egy metaphysikus légvárban, melyet tettleg hajlam épit és szinez, visszastilyedni egy alanyi álláspontra, melynek elfoglalását a politikai realismus épugy tiltja mint a tudományos obiectivismus. A babonát megerősíteni, erkölcstelenség; nemzeti amuleteket mesterkélní, ezenfelül esztelenség. Senki sem fogja tagadni az érzelmek és hajlamok alanyi jogosultságát, senki félreismerni a rationalismus tévedését, mely mindent észszerű okból magyarázott és igy a képzeletet és érzést, mint az emberi természet és történet elemeit, figyelmen kivül hagyta; de az észszel ellenkező érzel, mekre nem alapithatók állami intézmények ') Az alapvető egyéni lélektannal, mint valóba n ma gyarázó természettannal, szemben a néplélektannak pusztán osztályozó, természetrajzi jelentőségéről 1. Wilhelm Wundt: Grundzüge der phvsiologischen Psvchologie. Leip zig, 1874. 5. 1.