Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 10. szám - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. 14. [r.]

- 78 — az egyéni hajlam pedig a közérdeknek alárendelendő. A prioiitiv faji elem, mely az individuális népszellemet képezi, mint az öröklött természet az egyént, a haladó mivelődéssel mindinkáhb átváltozik és a népszellem mindinkább a szerzett miveltség által határoztatik meg, épugy mint haladó mivelődéssel az egyén jellemét mindinkább a nevelés és a szerzett tapasztalatok és ismeretek, munka, önnevelés meghatározzák. Történelmileg pedig a népszellemet nem egy korszakból mint fix pontból, hanem csak egész életfolyamából lehet meghatározni. Az életfejlödés egyik nagy természettörvénye, az organismus és médiumának kölcsönhatása, a társadalmi fejlődésen is uralkodik. A médiumok változékonysága fokra nézve különböző; a változás sebesedése az öntudatos irányzással együtt jár. A primitív társadalom teljesen a kültermészet befolyásainak uralma alatt áll; ahhoz szabja életének, ösztönei kielégitésének módját. A haladó társadalom e külső médiummal szemben mind szabadabb, hatalmasabb lesz; nem simul többé ahhoz, hanem ellenkezőleg azt idomitja benső, spontán czélhatározásaihoz. Haladása szellemi: tapasztaltsága, ismereteinek tőkéje növekedik, élete czéljait s azok eszközeit felismeri s megvalósitja. A mechanikus, causális fejlődés átmegy idealistikus, teleologikus fejlődésbe. Az indító elem előbb csak a szükség, utóbb az eszmény is. Az emberiség átváltoztatja ekkép életszokásait, hitét, a környező kültermészetet, a talajt, az égaljt. A társadalom müvei hasonlókép kezdetben öntudatlanok, változatlanok és utóbb mind szabadabbakká, módosithatóbbakká válnak. Ezt mutatja a vallások, erkölcsök, jogok, művészetek története. Végre az egyén is közvetlen médiuma, az őt környező társadalom irányában mind szabadabbá lesz ugyanazon fejlődési okok folytán. Azon ismeret és önállóság, mely egykor lángész kiváltsága volt, átlagos, elemi, köztulajdonná lesz. A társadalom mivelődésének egyik gyümölcséről, az egyetemes jogelvekről mi sem mondhatunk le érzelmek ápolása végett; különben ugy tennénk, mint a hajós, ki az iránytű korában is még a csillagok után kormányozna és sorsát a derült ég véletlenére bizná. A gondolat az obiectivált érzelem. Az elvek azon szellemi tőke, mely népek gazdagsága fölött is határoz. Az anyagot s erőt mérő jelen korban a jog is a ponderabiliák közé sorakozott. Nem érzések, hanem érvek vezérlik a jogalkotást; nem lélektani forrás, hanem tárgyi czélszerüség követtetik. Az allegorikus párhuzamokban gyönyörködő elméket elragadta Herder képlete a társadalom és egyén hasonló fejlődéséről. Az anyagi növekedés és elfogyás hasonlatát a szellemre is kiterjeszthetni. A társadalom kezdetben oly érzéki, képzelődő, önző, nyers, vad és gyönge mint a gyermek. A képzelet alkotásai, vallás és művészet, az érzékiségből emelve szabadabb, erkölcsösebb, szellemiebb létet kezdeményeznek. Ay ifjú ókor Indiában, Perzsiában és Galileában a végtelennek sejtelmét, a megváltó szellemi létnek Ígéretét, a szelid szeretet nőies, egyenlősítő erkölcselvét szüli rajongó és merengő vallás-alapitóinak ábrándjaiban; Hellasban a természetes szépségnek, alaki tökélynek és összhangnak eszményeit megvalósitja a művészetben és a szemlélő bölcsészet álmait betetézi a platóni világnézletben. A szellem e szerelmi virágkora véget ér a Platón utáni bölcsészetben. A kétely a hit és képzelet ellen fordul ; a komoly kutatásnak, a tudománynak és észszerüségnek, az igazságnak férfias gyüniölcskora kezdetét veszi. Ez a hatásnak, tettnek, küzdelemnek kora. A té nyékből indulva elveket keresünk a természet és történet magyarázatár és a gyakorlati alkalmazásra. A bolygó szellemi nomád, az alanyi képzelet helyébe az egyesült értelmi munka lép, pártatlanul csak az igazat keresve. Az osztott munka egyesítése a tudományban, e szellemi gazdaságban, oly szükséges és hatásos mint az anyagi gazdaságban. A szellemi tőkét is forgalomba kell hozni, hogy gyümölcsözzék. Csak homogén elemre, értő egyénre hat azonban az eszme; terjedését gátolja tehát a tudatlanság közönye, az önzés számitása, a többség gyermek- és ifju-kora. De a kísérletek chaosában, az eszmék és érdekek létharczában a nemesebb erők életének czélt ad és a tudomány és igazságosság harczosait i fentartja azon hit, hogy e szellemi munkakor eszménye elérhető, hogy azon éden , megközelíthető, melyben az ismeret és erkölcsösség fáján nem terem tiltott gyümölcs. Az észnek és az érzelemnek, az eszménynek és a tényeknek ellenkezéséből eredő pessimismus fölé csak e hit emelhet. E hitet megerősiti a világtörténet mivelődéstörténelmi szemlélete. A sebesedés egyetemes mozgási törvénye a haladó társadalmak fejlődésén is észlelhető. Az emberiség növekedő gyorsasággal halad választott utján, lerontva a gátokat, melyek j elől ki nem térhet, melyek óvatos eltávolítására nem érkezik, legyenek azok intézmények vagy népek; kíméletlenül elhagyja a késedelmezőket, kiket a kor lépteivel haladni nem tanithat. Minél inkább terjed szellemi létczéljának, az észszerüség uralma j megvalósításának öntudata, annál nagyobb | erővel töri meg azon gátokat, melyek más \ kornak igényei szolgálatában emeltettek, melyek hatása jótevőből ártalmasra váltó- | zott. Nem válogat eszközben; megrögzött szokásokat s előítéleteket feláldoz czélszerüsége oltárán. Az uj kort bevezető tudományos felfedezések és gazdasági átalakulás 300 éves harcz után maguk után vonták a társadalmi joglét alkalmazkodását az uj életigényekhez. A vezérszerepü népek példája maga után ragadta a többi nemzeteket. A mozgató gondolat ereje győz az anyag restsége fölött. Ez áramlat, a kor szelleme ellen küzdenünk nem lehet, nem szabad; legkevésbbé nekünk, kik eléggé hátramaradtunk, j legkevésbbé oly érdekek kedveért, melyek | hátramaradásunkat okozták. A rendek államát és jogát nem restau- 1 ráihatjuk. Az egész mivelődés egyik irá- ! nya a haladó közélet, a fejlődés függetlenebb egyén és erősebb közület, szabadabb szervek és a functiók nagyobb öszhangja felé. A hazafiasság magasabb alakját nem a rendi, hanem a polgári államban találjuk. A gyanúsított cosmopolitismus pedig ép oly kevéssé ellenkezik a patriotismussal minta jog az erkölcsiséggel; a cosmopolitismus épugy az altruism, az erkölcsi rokonszenvnek egy alakja, még pedig magasabb, tágabb körű alakja, mint a patriotismus, mely az emberi érzést földrajzi vagy vérségi határokhoz köti. A patriotismus épugy áll a cosmopolitismus alatt, mint a családi rokonszenv, az önzéstelenség első alakja, a patriotismus alatt áll. A világpolgárság különben is az állam befolyása alul teljesen menten fejlődik, mint a haladó gazdasági s erkölcsi társadalom egy gyümölcse. E nemzetközi társadalom léte tény. Bármely nemzetbeli miveltek inkább egy fajú lények, mint az egy fajból eredt miveltek és miveletlenek. E társadalom tényleges léte pedig a jogban is szükségkép érvényesül egyrészt mint nemzetközi jog, másrészt mint a jog nemzetköziessége, azaz egyes népek jogának közeledése egymáshoz ugyanazon egyetemes elvek elfogadása által, melyek a közös mivelődési czéloknak, tényleges érdekeknek, a tárgylagos czélszerüségnek megfelelnek. Még kevésbbé térhetünk vissza a primitív, patriarchális államrendhezl) és joghoz, melyet a feudalismus nálunk teljesen ki nem irthatott s ezért maga enyhébbnek jelenkezett, mint másutt. Elég maradt a keleti vezér-gazdaságból tényleges közigazgatásunkban, a középkorból közjogunkban. Kétségtelen, hogy a jog conservativ; az élet előbb szüli azon érdekeket és viszonyokat, melyek coliisiója folytán a jog szüksége támad, s e jog rendszerint a társadalmi status quo-nak sanctiója. De senki sem állithatja, hogy társadalmi állapotaink meg nem változtak, hogy nem haladtunk legyen Werbőczy óta. Azoknak pedig, kik a >magas politikát mellett csekély közérdeknek tartják a magánjog rendezését összhangban a jelen viszonyokkal, ajánljuk Maine-nek aranymondatát, mely szerint haladásban a társadalmi szükséglet és közvélemény többé-kevésbbé mindig megelőzvén a jogot, mert a jog állandó s a társadalom haladó, » valamely nép boldogságának mérve azon készségtől függ, melylyel ez ürt áthidalj a.«2) Vannak korszakok, melyek különösen alkalmasak nagy jogi alkotások létesítésére, mert a népek életében mintegy válópontot képeznek. Látjuk ezt Augusztusnak, az Antoninusoknak, Justiniánnak, az első franczia forradalomnak korában. Ily váltópontra ért nemzetünk is 60 éves harcz után 1848ban. Ekkor nyilatkozott a nemzet jogi öntudata, a nemzet géniusza; ekkor temette századok haragjának és szégyenének súlyos terhét az újjászületés Lethejébe; ekkor vált meg régi magán jog-e mié kei') Ezt ajánlja Harsányi Pál : Felfordított állami létBudapest, 1877. — Az idők jelének tartjuk hoey ily m« írathatott. °J a) A jog őskora. 20. 1.