Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 9. szám - A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [2. r.]

_ 73 — A evési jogügyleteknél a 46. §. d) pontja értelmében a tulajdonjognak előjegyzése az esetben megengedtetik, ha ennek bekebelezése a vételár lefizetésétől feltételeztetett. A tulajdonjog a vevő javára birói árverés eseteiben pedig annál is inkább előjegyzendö, mert a puszta árverési feljegyzés által az illető eladott ingatlan a vételár felosztásáig ugy az előbbi tulajdonos, mint a vevőre nézve extra commercium van téve, holott a tulajdonjognak a vevőre leendő előjegyzése folytán a megvett ingatlan még a vételár felosztása előtt is forgalom alá lenne helyezve, a mi mindenesetre a nemzetgazdászati szempontból kiindulva előnyösebb. Az albizottság tehát ezen 78. §-t egész kihagy andónak és a helyett a 45. és 46. §§. közt egy uj §-t felállitandónak vélne, melynek ugy kellene szólani: »Azon bíróság, mely által valamely fekvöség avagy jelzálogos követelésnek végrehajtási árverése foganatosíttatott, a tulajdonjognak vagy átruházásnak előjegyzését a vevő javára hivatalból eszközölteti.« »Ezen előjegyzés hatálya, hogy az eddigi tulajdonos ellen eszközlendő további bejegyzések csak az esetre birnak érvénynyel, ha az árverés megsemmisíttetik.« »Ha az árverés meg nem támadtatott vagy a beadott semmiségi panasz elutasittatott, az előjegyzés után az előbbeni tulajdonos ellen netalán eszközölt minden további bejegyzések, valamint netalán az ezekre vonatkozó bejegyzések hivatalból törlendők«. A 80. §. 1-sö pontjában valamely birokrészlet eldarabolásánál hiteles térvázlat kívántatik. Tekintve azonban, hogy a hiteles térvázlat megszerzése oly költséggel van összekötve, mely a legtöbb esetben az eldarabolandó birtokrészlet értékéhez semmi arányban sem áll, az albizottság elégségesnek véli, hogy a térvázlat okirati minőségben vétessék fel és az azonosság tekintetében az elöljáróság által is hitelesittesék. — Habár a bizottság a 38. §-bau emiitett hitelesítési jogosultsággal a községi elöljáróságot felruházaridónak nem találja is, a térvázlatra nézve az elöljáróság általi hitelesítést mégis indítványozza, és pedig azon oknál fogva, mert erre nézve csakis az elöljáróság bir legjobb tudomással. Ennélfogva a 80. §. első bekezdése 2-ik pontjának ugy kellene szólani : >Ha ezen lejegyzés folytán valamely birtokrészlet eldaraboltatik, egyúttal egy okirati minőségben felvett, és az azonosság tekintetében az elöljáróság által is hitelesített térvázlat felmutatandó, melyen mind a megmaradt, mind a lejegyzett részlet kiterjedése, fekvése és térmértéke külön kitüntetendő«. A 81. §. bekezdésében már kifejeztetik, hogy a lejegyzendő birtokrészletre a tulajdonjog előjegyezhető, és az a) pontban ismét az mondatik, hogy ily előjegyzésnek helye van, ha a felmutatott okmányok alapján előjegyzés elrendelhető. Ebben legalább stylistikai túltengés foglaltatik, és ezért a bizottság a 81. §. a) pontját következőképen véli módositandónak: »a felmutatott okmányok a tulajdonjog bekebelezésére ugyan nem, de az előjegyzésre alkalmasak*. A 85. §. 2-ik alineájában a törvényszékeknél egy törvényszéki biró mondatik megbizandónak a telekkönyvi hatóság teendőivel; az »egy« szócskából azonban azt lehetne következtetni, hogy a telekkönyvi hatóság teendőinek akárminő halmozása daczára mindig csak egy biró lenne megbízandó, a mi azonban oly törvényszékeknél, a hol a telekkönyvi ügydarabok száma tetemes, teljes lehetetlenség lenne; a miért is az albizottság az »egy« szócskát kihagyandónak véli, minek folytán a 85. §. 2-ik alineájának ugy kellene hangzania: »a törvényszékeknél az elnök törvényszéki hirót biz meg a telekkönyvi hatóság teendőivek .stb. stb. A 86. §. 2-ik alineájában azon intézkedés foglaltatik, hogy oly esetekben, midőn egyéb bíróságok rendelnek el valamely telekkönyvi bejegyzést és az annak teljesítésével megkeresett telekkönyvi hatóság telekkönyvi akadályt észlel, erről csak a megkereső hatóság értesítendő. Miután azonban azon idő alatt, mig az akadály a megkereső hatósággal közöltetik, az utóbbi pedig ismét erről a felet értesiti, ez •— ha ő közvetlenül az illető telekkönyvi hatóság részéről értesíttetnék a fenforgó akadályról — ezen akadályokat némely esetben elháríthatná; ezért az albizottság sokkal czélszerübbnek tartaná, hogy a fentemiitett esetekben a telekkönyvi hatóság a fenforgó akadályról nemcsak a megkereső hatóságot, hanem egyúttal az érdekelt felet is értesítse. A 87. §. azt rendeli, hogy azon esetben, midőn egy más bíróság vagy hatóságnál beadott kérvényben egyúttal telekkönyvi bejegyzés vagy feljegyzés is kéretik, ezen kérvény egyik felzete az iktató által a beiktatás után hivatalból átteendő a telekkönyvi hatósághoz, mely azt saját iktatójába bevezeti, az illető telekkönyvi lapon feljegyzi, és a bíróság vagy hatóság végzésének beérkeztéig nyitva tartja, ezen végzés beérkezte után pedig a telekkönyvi hatóság az elrendelt bejegyzést vagy feljegyzést a felzet beérkezésétől járó elsőbbséggel foganatosítja. Noha ezen törvényes intézkedés lényegileg az albizottság nézetének is megfelel, mert ez a jelzálogos hitel előmozdítására igen nagy befolyással bir, a bizottságnak mégis ezen §-t 2-ik pontjára nézve kifogásolnia kell, és pedig 1-ször nem helyeselheti azt, hogy az illető kérvény egyik felzete az iktató által tétessék át a telekkönyvi hatósághoz, mert megtörténhetik, hogy ugyanazon ingatlanra nézve ugyanazon hatóságnál és ugyanazon napon több oly kérvény adatik be; és akkor az iktató az illető érdekelt felek, jelesül a folyamodók irányában igen nagy felelősséget vállalna magára, a mennyiben a manipulatiónál csaknem lehetetlenség, hogy az iktató ugyanazon pillanatban, melyben nála a kérvény beadatik, ennek egyik felzetét a telekkönyvi hatósághoz átküldje és így előreláthatólag igen gyakran tapasztalható lenne az, hogy a több órával előbb benyújtott kérvénynek felzete a későbbi kérvény feketével együtt a telekkönyvhez áttétetnék, miáltal az egyik vagy másik fél elsőbbségére nézve megkárosittatnék; — és mert egyáltalán az iktatótól nem lehet követelni azt, hogy halmozott beadványok mindegyikét megvizsgálja és azáltal az elnökre és járásbirákra is aránytalan felelősség rovatnék. Az albizottság tehát sokkal czélszerübbnek tartaná, hogy maga a folyamodó adja be az illető kérvénynek az iktatószámmal ellátott egyik felzetét a telekkönyvi hatóságnál, miáltal maga a fél gondoskodhatnék arról, hogy az ő elsőbbsége meg ne hiusittassék. A 87. §. ugyan a felzet feljegyzését rendeli, mindamellett ezen §. szerkezetéből kitetszik, hogy ezen feljegyzés nem lenne más, mint az illető lapon való irónnali széljegyzés (plombirozás). Mivel az iktatószámnak irónnali felírása, különösen ha az ügy érdemleges elintézése csak hosszabb idő múlva várható, — könnyen elmosódik és olvashatlanná válhatik, de azon lehetőség sincsen kizárva, hogy az rosz akaratból kitöröltethetnék; — tekintve továbbá, hogy az utóbb bekövetkező sürgős beadvány elintézése majdnem lehetetlenné tétetnék, a mennyiben a netaláni bejegyzés csak a széljegyzetre vonatkozó fentartással történhetnék; — és tekintve, hogy ezen §-sal csakis az czéloztatik, hogy ugy mint oly esetben, a hol valamely telekkönyvi bevezetésnek alapjául szolgáló okirat eredetije valamely más bíróságnál létezik, a rangsorozat az eredeti beérkeztéig feljegyeztetik, itt is a rangsorozat az illető telekkönyvi bevezetést elrendelő végzés beérkeztéig feljegyeztessék : az albizottság czélszerübbnek tartaná, hogy a telekkönyvi hatóságnál a fél részéről beadandó felzet alapján a rangsorozat az illető bíróság vagy hatóság által hozandó végzés beérkezéséig valósággal törvényszerüleg feljegyeztessék. Ennélfogva a 87. §-nak ugy kellene szólania: »Azon esetben, midőn egy más bíróság vagy hatóságnál beadott kérvényben egyúttal telekkönyvi bejegyzés ] vagy feljegyzés is kéretik, folyamodó annak az j iktatószámmal ellátott egy felzetét a telekkönyvi hatóságnál bemutathatja, mely azt saját iktatóI jába bevezeti és annak rangsorát a bíróság vagy j hatóság végzésének beérkeztéig feljegyzi. Ezen • végzésnek beérkezte után a telekkönyvi hatóság az elrendelt bejegyzést vagy feljegyzést a felzet beérkezésétől vagyis az annak alapján teljesített fel; jegyzéstől járó elsőbbséggel foganatosítja. A 90. §. 2-ik bekezdéséhen a telekkönyvi ha' táridő számítása módjára vonatkozólag többek | közt azon időről történik említés, melyben a te! lekkönyvi hatóságnál beadandó irat a postán érkezik. Az albizottság azonban a szó »érkezik< helyett a szót >fekszik« czélszerübbnek véli, ugy szintén ezen §. utolsó bekezdésében előforduló azon kifejezés helyett: ^elmulasztása végett«, ezt találja alkalmazandónak: »elmulasztása miatU. Ennek folytán a 90. §. 2-ik bekezdésének igy kellene szólani: »Ezen határidőből vasár-, ünnepés szünnapok, valamint azon napok, melyeken a telekkönyvi hatóságnál beadandó irat a postán fekszik, le nem számithatók*. Továbbá ugyanezen §. utolsó bekezdésének ugy kellene szólani: »Az ezen törvényben kiszabott határidők elmulasztása miatt igazolásnak vagy perujitásnak (illetőleg előbbi állapotba való visszahelyezésnek) nincs helye«. A 91. §. azt határozza, hogy a telekkönyvi hatósághoz a kérvények szóbelileg is előterjesztethetnek, és hogy ezen szóbeli kérvényekről a telekkönyvi hatóság teendőivel megbízott biró által jegyzőkönyv veendő fel. Habár el kell ismerni, hogy a telekkönyvi kérvények szóbeli előterjesztése a falusi népre nézve előnyös, ezen nemes óhajtás kivált a mi viszonyaink mellett még sem valósitható, mert: 1-ször az ily szóbeli bekebelezési kérvények által épen csak a bíróság tulterheltetnék oly peren kívüli teendőkkel, melyeket épen a legújabb törvényhozás a közjegyzői s egyéb intézmények életbeléptetése által tőlük elvenni s ez által rajtuk könnyebbíteni törekedett. 2-szor. Az igazságszolgáltatási téren a magas kormány által legalább eddig tanúsított takarékoskodási elvekbe oly intézkedés nyilván beleütköznék, a melynek folytán a biró még a telekkönyvi kérvények jegyzőkönyvbe való felvétele és a felek oktatása által is igénybe vétetnék; mert előre látható, hogy a felek ezen szóbeli kérvények előtérj eszthetési kedj vezményével a legtöbb esetben fognak élni, hogy I az ügyvédi vagy közjegyzői dijakat megtakaritj hassák, miáltal az illető birónak nem is maradna annyi physikai ideje, hogy az elintézéseket teljesíthesse, ugy hogy aztán a birói személyzet számának csekélységénél fogva a telekkönyvi ügyekheni eljárás még késedelmesebb lenne mint jelenleg, ha csak a telekkönyvi teendőkkel megbízott bírák száma tetemesen nem szaporittatnék. 3-szor. A biró a feleket többnyire személyesen nem ismervén, a felek ugyanazonossága bebizonyítása tekintetéből szintén félre nem ismerendő nehézségek merülnének fel. 4-szer. A telekkönyv és annak hivatalos helyisége inkább nyilvános lévén, alig kerülhető el, hogy a szóbeli kérvény előadása alkalmával egy harmadik esetleg érdekelt fél is jelen I lehet, a ki aztán az Írásbeli kérvényt hamarább eli készítheti és az iktatóba beadhatná, mintsem a szój val előadott kérvény az iktatóba kerülne, és 5-ször a telekkönyvnél az elsőbbség mégis a legfontosabb mozzanat lévén, épen az elsőbbségre nézve a szóbeli kérvényeknél a legtöbb különbözetek támadhatnának. Mindezek tekintetbe vételével az albizottság a telekkönyvi kérvények szóbeli előterjesztését czélszerütlennek tartván, azt elvetendőnek véli, a miért is a 91. §-nak igy kellene szólani: »Telekkönyvi hatósághoz a kérvények csakis Írásban nyújthatók be«. A 92. §-ban emiitett kellékekre vonatkozólag az albizottság még a felek lakhelyének kitételét és azonkívül a telekkönyvi betétek számainak rövid megjelölését szükségesnek tartja, kivált az utóbbit azon oknál fogva, mert a telekkönyvi betétek számainak a kérvényeken való megjelelése a lustrálást gyorsítja. Ennélfogva a 92. §-nak igy kellene szólani: »Mindegyik telekkönyvi kérvényen a telekkönyvi hatóság, melynél az benyújtandó, nem különben a kérelmezőnek és azon személyeknek, kik az elintézésről értesitendők, vezeték- és keresztneve, polgári állása és lakhelye, és ha ezek erkölcsi személyek (testületek stb. stb.), az azokat megillető elnevezések és képviselőjük előadandó, valamint a kérelem lényege és a telekkönyvi betétek számai röviden megjelelendők«. A 93. §. a telekkönyvi kérvények kellékeiről intézkedvén, az albizottság az ezen §-ban felhozott kellékeken kivül még azon rendelkezést találná czélszerünek, hogy »a kérelem illetőleg a folyamodvány petituma ugy szerkesztessék, a hogy a végzés hozandó és a bejegyzés eszközlendő«. Ez által a kérvények elintézése tetemesen gyorsabhittatnék, a mi Ausztriában — a hol a kérvények i ilyképen szerkesztetnek — eléggé tapasztaltatott^