Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 7. szám - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. 12. [r.]

- 57 — tanilag a kevésobé észszerűt támogatnia? A véletlenség észszerütlenségéből indulva hasonlókép csak az öröklés észszerütlensége következik, s fó'leg ez indokolja megszorítását oly családtagokra, kiknek öröklésemellett a tettleges solidaritás, köztekintetek és méltányosság szólnak. Hogy a rokonság fokai a közös eredetből indulva igen könynyen meghatározhatók, erről Zlinszky urat minden természetrajzi kézikönyv meggyőzhette volna. A tudományos »fikcziók«-on nyugvó modern jogban a családi szeretet elölését látni, csak Zlinszky ur lélektanából indulva lehetséges. Saját észtani levezetése >a ki örökölt volna, ha mások nem léteztek volna*, a legnyersebb »fikczió«-nál nem egyéb, mely azonfelül semmit sem bizonyít, mert a keresett öröklési rendet már adottnak tételezi fel, mi nélkül nem tudni, ki örökölt volna, ha mások nem előzték volna meg. Az észtani indokok ez érett áttekintése után Zlinszky ur visszatér érzelmi álláspontjára. A magyar családi érzet, mond, évszázados szokás folytán a jogközösségen nyugszik. Az osztályosok akkor is szeretik egymást, ha csak mult fény emlékén osztakozhatnak. A családi kötelék ez alapja, öröklés reménye, kizárólag anyagi érdeken látszik nyugodni, de még sincs ugy; magyar atyafit nem sért, ha más ág öröklésben megelőzi őt. A magyar atyafi tehát annyira érez százados szokás szerint, hogy csak észszerűbb rend behozatala vérezteti önzetlen lelkét. Zlinszky ur és elvtársainak erkölcsi felfogása egy szóval az osztályérzetet a polgári érzet felé helyezi; ők nem a népnek, hanem egy rendnek érdekeit képviselik, s ez még jobban rí ki a nemzetgazdasági indokolásban, melylyel ősi öröklési rendünket támogathatni vélik. Zlinszky ur szerint »a család a gazdasági élet legtermékenyebb központja, a vagyon és tőke legtisztább alapja*. A vagyonfentartás érdeke a családban legerősebb s ezért »a családi kötelék minél szorosabbá fűzése a nemzetgazdászatnak is érdekében áll«. E czél elérése végett a családtagok vagyonigényei biztositandók; ez a köteles rész rátiója. Leghatalmasb szerzési ösztön az öntudat, hogy a vagyonban részesülünk. A családi vagyon megkötése nemcsak erkölcsi rugó volna a gyermekek munkásságára, több becse levén azon bir- i toknak in natura öröklésének, melyen él- I tünk, éreztünk, stb.. mint értékhányadáé- j nak; hanem a köteles rész kapcsolatba ho- I zatala a vagyon-eredet szempontjával a | káros, túlságos vagyonmozgósitás ellen is megóvna, mely eddig annyira ártott, mert átmenetel nélkül szűnt meg az ősiség. Könnyelmű véralkatú, miveletlen népünket igy a takarékosságra is kényszeritjük s eléljük a fóczélt, hogy a magyar föld magyar kezekben maradjon. A hazafias érdek igy karöltve jár a helyes tudományos elvekkel. Mindezekből következik, hogy >a magyar öröklési rendszer nemcsak hogy nem ellenkezik az okszerű közgazdasági elvekkel, hanem inkább azokat sokkal jobban előmozdítja, minta modern európai rendszerek*. Ismét mindenki bocsánatára számítunk, ha a nemzetgazdászattanból elemi értekezést nem igtatunk ide. A vagyoni jólét növelése a szabad versenyen és forgalmon nyugszik s az egyéni szerzésnek, a munkának legfőbb ösztöne az egyéni szükség. A lélektan és a logika alaptörvényeit, a modern nemzetgazdászattan sarkelveit Zlinszky ur nem értette meg vagy nem akarta megérteni. De a történelemből azt, tanulhatta volna, hogy a birtokos nemességet mindenütt a henyélés és a tudatlanság tette tönkre s hogy a tönkretételt nem gátolta a birtok elidegenithetlenségének törvényes sanctiója. A szükség a munkára, a munka, a nehéz szerzésnek öntudata a takarékosságra ösztönöz; ellenben a nyert, örökölt biztositott vagyon tétlen élvezetre, pazarlásra csábit. Az élet folyama mindig talált kerülőt, mielőtt az alámosott joggátok összeomlottak. A magyar nemes hitelre kényszerülve zálogba adta birtokát; ha a hitelt elzárhatták volna előle, annál előbb ment volna tönkre. A haladás nem a fentartáson, hanem a szerzésen nyugszik; s én részemről nem kárnak, hanem áldásnak tekintem, ha az ősi örökségre méltatlan, azt fen nem tartó nemes elszegényedik s ez uton munkára s tanulásra kényszerittetik. Nem a föld forgalmának megkötése, hanem a munkásság és az értelmiség növelése tarthatják fen egyedül hazánkat. Tegyük fel, hogy Zlinszky urnák j igaza van, hogy állapotaink középkoriak • volnának ; ebből a középkor fentartásának vagy az újkor létesitésének szüksége következik-e? Zlinszky ur sem habozik; de ő Roschert s a történelmi relativitást odaérti, hogy átmenet kell, azaz ma: visszamenet. Itt is, mint mindenütt, azok pártjával találkozunk, kik a változásnak áldozatait látják csupán, és nem látják áldását. Zlinszky ur biztosit, hogy Európa előtt nem kell szégyelnünk oly erkölcsi és gazdasági tanokat, melyek az egyén szabadságát a holt birtoknak alárendelik és a gazdaságnak, tőkének forrását nem a mindenkép serkentett produktív és reproduktív nemzeti munkába helyezik, hanem a lebilincselt rendi földbirtokba. Zlinszky ur csak »hangzatos phrázisoknak* tartja a szabadság és tudomány követelményeit, a jelenkor szellemének kinyilatkoztatásait. 0 bevallja, hogy a nemzetgazdák más tanulságot vonnak le tanaikból, mint ő, de azért ő nem ijed meg, s ugy festi le olvasói előtt a >józan és helyes* tudományt, hogy összhangban legyen gyakorlati czéljával. Ez a jelenkori tudomány nem nekünk földhöz ragadt, miveletlen embereknek való; Zlinszky ur csinál tehát belőle oly tudományt, mely hozzánk illik, mely a miveletlennek megfessék és népszerűvé lehessen a földimádók közt. Ez azután a nemzeti tudomány, a vörös-fehér-zöld tudomány, j az ősi tudomány, a paraszttudomány. De | nem — tévedünk — a nemes tudora á n y, melynek törzsfája felnyúl az Őskor értelmiségéig. Es Zlinszky ur ez őskort is másnak ismeri, mint mi ismerjük azt. A hazai tör| ténetet és hazánk nagyjait felhívja tanai j mellett tanuknak és — hamis esküt tétet | velük. Meghamisitja a történelmet, mint | meghamisitotta a tudományt, a legtisztább | szándékból, a tévedés és tudatlanság mentő örve alatt. Indokolásának utolsó, megezáfolhatlan, nyilt és czimeres részében elmondja nekünk, hogy mindent meg kell j tenni s hogy e mindennek fontos része az I általa indítványozott öröklési rendszer eli fogadása, arra nézve, hogy megmentsük a J rohamos haladásunk által megsebzett középnemességet. E középnemesség »fészkeit*, melyeket a korszellem vihara széttépett, újra összeragasztani, leszegezni kell, mert ez a »leghazafiasabb és legéletrevalóbb* néposztály. Zlinszky ur ezt hazánk történetéből tudja; őhazafiasságnak nevezi a nemesség azon törekvését, saját hatalmát és a nemzet legnagyobb részének rabszolgaságát fentartani; Ő életrevalóságot lát a mesterséges oltalom szükségében, mely nélkül e »legéletrevalóbb* osztályt a szabad verseny első lehelete elhervasztotta. »Koldusbotra jutottak nemes családok*, kiált fel fájdalmasan ; segíteni kell a hazát! Védvám kell a külföld ellen, mert mi kevesen vagyunk, a külföldiek sokan. Zlinszky urat az indiánusok királylyá tették volna. Nem látja, hogy mindnyájunk is koldusbotra juthatunk, a föld rabjai, az idegenek colonusai lehetünk, ha követjük azon irányt, melyet ő javasol, ha útnak indulunk ámult felé, mely útnak utjele — Ázsia felé mutat. Mert nem az öröklési rendszer, hanem az elvek életfontosságuak, melyek népünket, törvényhozásunkat vezetni fogják. És méltán aggódunk, hogy Zlinszky ur hangja a pusztában visszhangra találand. Zlinszky ur azt szereti: a pusztát, a falut, a nemes fészket, a »született* aristokratiát; mert az iparos, kereskedő, nagyvárosi, újkori, vagyoni aristrokratia nem hazafias, hanem cosmopolitikus, nem kegyeli a multat, nem nekünk való. S ez a punctum saliens. Ki figyelemmel olvassa e könyvet, ki nem sajnálja a lelki erőt, mely ehhez kell, az megl győződik, hogy nem az érvelő itélet, hanem | a hajlam előitélete azon alap, mely benne j kiinduláspont és eredmény, azon archime desi pont, melyből az industrialistikus újkort sarkaiból kiforgatni akarja. E hajlam elvezeti Zlinszky urat oly öröklési rendszerhez, mely szerint az ősi birtok teljesen s a szerzett vagyonrészben leköttetik s a végrendelkezés alul elvonatik. Egészen uj, felette bonyolódott, ellenmondásos, elvnélküli rendszer, mely a gyakorlatban magát szörnynek mutatná. Ez egyéni alkotását Zlinszky ur eléggé szerényen a történelmi fejlődés követelményéj nyének, a nemzeti géniusz leghívebb viszszaadásának tartja s ezért bátran ajánlj.*;, ha mindjárt elfogult, sophistikus ellenzői kikaczagnák. Csak bátorság kell tehát! S valóban, Minerva nem uyujthat nyilat azok ellen, kiknek a ^tudomány és szabadság csak phrázis*, és legfölebb a kedvelt középkor fegyvereivel támadhatók meg a hazafiság