Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 7. szám - A közjegyzői törvény 81. §-ának alkalmazása

- 58 — álarczába burkolt önző érdekek és hajlamok. Ily harcz pedig nem mulattat, hanem undorít és — elszomorit. Mert mi is szeretjük hazánkat és vérző szivvel látjuk azok törekvését, kik fel akarják ékesiteni nemes homlokát, a megváltó szabadság első csókjától még pirulót, egy — töviskoronával és fojtó vasmezbe szorítani keblét, melyben az újjászületés szivdobogása alig ébredt volt. De bízunk abban, hogy a nemzet kegyelve ámultat, nem tér vissza a rég múlthoz, nem mond le örökjogáról közvetlen szülője után, azon nemzedék után, mely a vérrel szerzett 1848-iki elveket mint köteles részünket örökbehagyta. Zlinszky urnák és elvtársainak pedig Milton szavaival felelünk: >Methings I see in my mind a noble and puissant nation rousing herself üke a strong man after sleep and shaking her invincible locks; methinks I see her as an eagle mewing hermigthy youth, and kindling her undazzled eyes at the full midday beam! purging and unscaling her longabused sight at the fountain itself of heavenly radiance; while the whole nőise of timorons and flocking birds, with those alsó that love the twilight, flatter about, amazed at what she means, and in their envious gabble would prognosticate a year of sects and schisms*. (Areopagitica). Dr. DelV Adami Rezs'ó. I A közjegyzői törvény 81. §-ának alkalmazása. A czimben kitett törvényszakasznak gyakorlati alkalmazása körül támadt egy kételynek és nehézségnek előadása és lehetőleg megfejtése képezi jelen sorok föladatát. Előfordultak esetek, hogy a közjegyző előtt megjelent felek oly magánokiratot kívántak közjegyzői okirat minőségével felruháztatni, mely magánokiratban megállapított kötelezettségek teljesítésének időpontja már eltelt volt; nevezetesen közjegyzői okirat minőségével kívánták a felek az oly kötelezvényeket elláttatni, melyekben a követelés lejárati ideje már régebben bekövetkezett, az adósság pedig még ki nem fizettetett. A czél, mely miatt a felek, illetve a hitelező a közjegyző eljárását ez irányban igénybe venni kívánta, igen könnyen megfejthető: a hitelező kötelezvényének nemcsak mindazon előnyöket akarta biztosítani, melyek a teljes bizonyítékot képező közokirat birtokával járnak, hanem főleg a törvény azon jótéteményében kívánta magát részesíteni, melynél fogva most már a közokirattá vált kötelezvény a törvény X. fejezete értelmében a végrehajthatóság következményeivel birt. Nagyon természetes, hogy ehhez az adósnak is hozzá kellett járulni, mert a fölveendő jegyzőkönyvet mindkét félnek alá kell írni. Sőt előfordultak esetek, hogy a felek pl. egy félévvel előbb lejárt kötelezvényt ily módon közjegyzői okirat minőségével felruháztattak, a hitelező a hiteles kiadványt kivette és azután — nyomban végrehajtást kért és a biróságtól kapott is. Ezen eljárás méltán kételyt gerjeszt az iránt, vajon gyökerezik-e az ilyen jogcselekmény megengedhetősége a törvényben vagy sem ? A közj. törv. 81. §-nak második bekezdése e részben igy szól: »Ily okirat csak azon érdekeltek és jogutódaik ellenében bir közjegyzői okirat hatályával, a kik a letételnél mint felek közreműködtek és csak azon időponttól kezdve, mikor a letétel törté nt.« Az első föltétel teljesíttetik, t. i. az összes felek — a szóban forgó esetben — a hitelező és az adós — a letételnél közreműködnek. De a végpont alkalmazásánál tűnik elő a nehézség. A törvény csak azt akarta kijelenteni, — a mi különben a dolog természetében fekszik, hogy a letétel előtti idő tekintetében a magánokirat nem birhat közjegyzői okirat jellegével, mert hiszen akkor az okirat még magánokirat volt és mert sem valamely jogcselekménynek sem a törvénynek visszaható ereje nem lehet. A közjegyzői okirat hatálya tehát csak a letétel időpontjával áll be, de ezen időponttól kezdve az okirat — föltéve a többi kellékek létét — valóságos közokirattá vált. De a felek az itt fejtegetett esetben nem is kívánják, hogy az okiratnak a letétel előtti időre valamely kiváló hatály tulajdonittassék, ők beelégesznek avval, hogy a letételtől fo gva az okirat végrehajthatóvá lett. Kérdés támad tehát már most: lehet-e a közjegyzőnek ilyen okirat fölvételét megtagadni és ha nem, lehet-e ilyen okirat alapján a végrehajtást elrendelni ? Az első kérdésre határozottan és röviden nemmel kell felelnünk, mert a felek kívánságában és a jogügylet természetében nem rejlik semmi olyas ok. mely a közjegyzőt a törvény 59. §-ánál fogva az eljárás megtagadására jogosítaná. A közjegyző ennélfogva a magánokiratot (kötelezvényt), bár az abban kitett fizetési határidő vagy határnap már lejárt, szabályszerűen a fölveendő jegyzőkönyvhez fogja fűzni és ez által közokirattá emelni. Ezzel a közjegyző functiója be van fejezve; a további jogkövetkezmények elbírálása a bíróságot illeti. A második kérdést igenlő értelemben kell nézetünk szerint eldönteni. Mert igaz ugyan — a mint fentebb mondottuk, — hogy a letétel előtti időre nézve a magánokiratnak közokirati minőségéről és hatályáról szó sem lehet. De kétségtelen az is, hogy a letétel után a magánokirat teljes hatályú közjegyzői okirattá válik ; a végrehajtás pedig épen már a letétel után kérelmezhető, a midőn a törvény szavai szerint »az okirat már ! közjegyzői okirat hatályával bir«. Nem lehet itt mondani, hogy a közjegyzői okirat hatályának visszaható ertje van azon időpontra, melyben az ügylet tényleg létesült. Mert igaz ugyan, hogy a magánokirat minden kellékei és jogkövetkezményei a letételig az ezen időszakra vonatkozó tör vényes határozatok szerint fognak elbíráltatni, de a letétel által nyert jogkedvezményektől és előnyöktől nem lehet a hitelezőt megfosztani még akkor sem, ha a kötelezvénybeli követelés még a letétel előtt járt le, mert a végrehajthatóság jogkövetkezménye csak aletétel után áll be és foganatosítható. Ez a mi nézetünk, mely ugy a törvény szavaiban, mint annak szellemében fekszik. Rupp Zsigmond jeles commentárjának 126. lapján az itt fejtegetett kérdést nem érinti és csak arra utal, hogy a letétel »legkevésbbé sem érinti a magán ügylet netáni érvényét és hatályát és az erről felvett okiratnak, mint magánokiratnak bizonyító erejét, a közjegyzői felvétel előtti időre vonatkozólag*. Ezt mint logicai dolgot elismerjük, de az általunk vitatott nézet már a közjegyzői fölvétel utáni időre vonatkozik, a midőn már nem magán-, hanem közokiratot birunk, és a midőn a törvény 111. §-ának azon kívánalma, hogy a követelés már lejárt legyen, teljesíttetett. Tagadhatlan, hogy a jelzett eljárás által sokszor talán nem egészen tiszta eredményeket kivannak a felek elérni; de egyes visszaélések nem jogosítanak föl a törvény félremagyarázására, s a közjegyzői okirat fölvételében fekszik talán épen azon correctivum, mely törvényellenes, mások megrövidítésére czélzó cselekvényeknek ellensúlyozására és esetleges megtorlására szolgál. Dr. Fürth Miksa. Külföldi jogélet. (t. j.) A német >Gerichtsverfassungs-Gesetz« szerint külön törvény lesz hivatva meghatározni a leendő birodalmi főtörvényszék székhelyét. A szövetségtanács közelebb elkészítette az erre vonatkozó törvényjavaslatot és abban Berlint indítványozza. Az indokok szerint Berlin főkép azért volna alkalmas, mert az a birodalom fővárosa, a császár, a parlament, a főhatóságok és egy első rendű egyetem székhelye, s igy az állam értelmi és hatalmi főtényezőinek központja. Ezenfelül gyakorlati érveket is emlegetnek az indokok, különösen azt, hogy a birodalmi vasúti hivatal, melynek tagjai részben főbirákból állanak, szintén Berlinben működik, s hogy a főtörvényszéknek más városban elhelyezése szükségessé tenné, hogy vagy ennek vagy a vasúti hivatalnak tagjai időnkint hosszabb utazásokat tegyenek. A szövetségtanács teive nem találkozik a jogászközönség osztatlan helyeslésével. Már is hallatszanak hangok, melyek attól mi jót sem várnak, sőt vannak olyanok is, kik a rendszabálynak a judicaturára egyenesen káros befolyást jövendölnek. Szerintök a legfőbb törvényszék, ha Berlinben helyeztetik el, egyszerűen utódja leend a porosz >Obertribunal«-nak, annál inkább, mert a tanácsosok legnagyobb részét Poroszországnak van joga kinevezni, s igy természetes, hogy azok a porosz főbirák sorából fognak vétetni. E párt nem igen nagy tisztelettel beszél az Obertribunaltól. Azt állítja, hogy a főtörvényszék sok aprö német állam eddigi legfőbb fórumaival nem állja ki a versenyt; Ítéleteit, állítólag, bureaukratikus szűkkeblűség jellemzi, sőt a tulhalmozottságból eredő felületesség vádját is felhozzák azok ellen. Állítják, hogy a pártbefolyástól sem egészen ment, s gúnyosan utalnak a 60-as évek eseményeire, midőn a »segédbirák« készsége döntvényt szavazott meg, mely az alkotmány világos tilalma ellenére korlátozni akarta a népképviselők parlamenti szólás-szabadságát. Arra, hogy az állami legfőbb hivatalok és intézmények úgyis Berlinben vannak már. az ellenzék nemcsak súlyt nem fektet, de e körülményt egyenesen a terv ellen használja fel érvül. Ugyanis épen azt tartja kívánatosnak, hogy a birodalom ítélőszéke távol tartassék még levegőjétől is azon mozgalmaknak, melyek udvari és politikai eselszövények, politikai és gazdasági hullámzások és válságok alakjában épen az ország fővárosában legizgalmasabbak. Hogy Berlin Németországnak szellemi tekintetben is fővárosa volna, a malcontensek által egyszerűen tagadtatik. Azt állítják, hogy akárháuy középszerű nagyságú egyetemi városban sokkal több a tudományos szellem és érdeklődés, mint a porosz metropilisban. Egyébkép még ha megfordítva állana is a dolog, a bíróság ebből vajmi kevés hasznot húzna az óriás terjedelmű fővárosban, hol az érintkezés már csak távolsági tekintetekből is sokkal ritkább, s különben is sokkal feszesebb és felületesebb, mint egy kis városban, hol az egyetemi tudósok és a legfőbb törvényszék birái társadalmilag egymásra utalvák. Megtámadtatik a kormányjavaslat azért is, mert semmi figyelemre sem méltatja az eddigi tapasztalatot. A Lipcsében székelő kereskedelmi főtörvényszék, mely néhány évi fenállása óta európai tekintélyre tett szert, élő tiltakozás a szövetségi tanács intentiói ellen. E biróság világos tanúsága annak, hogy épen nem a »residentia« az