Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 7. szám - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója. 12. [r.]

szágbirói értekezlet érdemdús tagjai, kik nem állottak pressio alatt, mert különben nem tartották volna fen a telekkönyvi intézményt s az ősiség eltörlését. Ez érvelések helytelensége szembeötlő. Az emberek természeténél fogva azok, kik uj öröklési rend által valamit vesztenek, azt gyűlölik, mig azok, kik általa nyernek, örvendeznek felette. Hogy van annyi hazafiatlan földmiveló' mint hazafias iparos és kereskedő, kétségtelen tény; mert a hazafiasság érzelme tiszta forrását a jellem m i v e 11 s é g é b e n és semmi esetre a'z önzésben találj a s mert a közjólét nem kevésbbé solidáris az iparos és kereskedő érdekével, mint a földmivelőé. S miután átlag mindég s mindenütt a városi élet, a több ismeretet igénylő, haladást, felfedezéseket, szellemi ösztönzést involváló foglalkodás, társulás stb. folytán az iparos és kereskedő osztály miveltebb, nemcsak hazafiasbb érzésre, hanem hazafiasbb tevékenységre is képesül. Ugyanez áll a családi érzékről, mint minden erkölcsi érzelemről. A valódi, öntudtatos erkölcsösség miveltséget tételez fel; a földmivel ők tiszta erkölcseinek meséin túlvagyunk. A gyakorlati jogélet terén működő tudja, hogy a legnagyobb szívtelenségét rokonok közt, még szülők s testvérek irányában is, a parasztoknál találjuk. A családi vagyon érzékét, a várományosok érzületét illetőleg pedig Zlinszky ur egész uj lélektani alapokat fedezhetett fel, ha a családi rokonszenvvel okkapcsolatba hozza azokat. Nagyon különös erkölcsi érzület, valakit azért szeretni, mert halálából nyereséget szerezni vágyunk. Az osztályos perek statisztikája minden épeszű embert meggyőz, hogy a vérkötelék nálunk csak ugy mint ott, hol kevesebb földet mivelnek, soha sem erősebb az egyéni hajlamnál, maga mellett zsákmányosztályosakat lehetőleg el nem ismerni. Ezt a rómaiak jobban értették, kik a titkos végrendelet mellett azon érvet hozták fel, hogy különben a mellőzött vagy az örökössé tett a végrendelkező élete után leskelődhetnék. De, ha a rokonszenv látszatát, a kegyeletes bánásmódot az önzés segítségével létesíteni akarnók is, épen a szabad végrendelkezés biztosítaná az örökhagyót életében, hogyafüggésben maradó gyermekek vagy vele érintkező rokonok őt gyöngéden ápolni fogják. A nemes, valódi rokonszenv pedig csak a szabadon választó hajlamból s nem a közös származás véletlenéből ered. Zlinszky ur az első földmivelő vérrokon osztályosoknak, Káinnak és Ábelnek mythoszát, Attila fiainak nagy osztályos perét, melyen az országot eljátszották, s a történelmünk minden lapját vérrel festette testvérharczokat s örökösödési viszályokat leg— 5G — nagyobb földbirtokosaink, királyfiak s mágnások közt, ugy látszik, elfeledte, kz 1861-iki értekezlet érdemdús tagjai közül pedig Zlinszky ur elvtársai maguk elismerték az alkalmi indokoknak, a pressiónak befolyását. Hogy e pressiónak teljesen nem engedtek, érdemük; ebből azt következtetni, hogy semmi concessiót nem tettek a pressiónak, a közönséges logikával ellenkezik, a memzeti logikát* pedig mi nem ismerjük. Zlinszky ur elismeri, hogy a demokrata elvekkel a családi vagyon kötöttsége össze nem fér, sőt azt hiszi, hogy afranczia forradalom a családi vagyont alapjaiban kiirtani szándékozott s hogy Napóleon saját czéljai ellenére kénytelenült a Code civilben csak korlátolt tért juttatni az ország egy részében még mindig kegyelt visszaháramlási jognak. Hogy a franczia forradalom mivelödéstörténelmi jelentősége, alkotásai és hagyományai becse felett nem fogunk vitatkozni Zlinszky úrral, mindenki megbocsátandja. A családi vagyon alapos kiirtását a Code civilben találni, Zlinszky ur érdeme. Csak azt az egyet csodáljuk a j közvélemény s közérzület bajnokától, hogy I ő egy törvénykönyvben nem a nép, hanem ' egy részének (természetesen a multat kej gyelő résznek) akaratát kívánná érvénye| sülni látni; hogy ő a forradalmat és deJ mokrata elveit nem a népérzületnek tulaji donitja, s hogy ő az ősi családi vagyon- s ! örök-jog mellett azok összhangzását egy ' zsarnok saját czéljaival hozza fel, melyek a | népérzülettel ellenkeztek. De meg kell szok! nunk a >nil admirari* gnomának alkalma| zását Zlinszky urnái, ki nekünk 50 lappal I odább megint azt mondja, hogy a forrada! lom a család s egyenlőség érdekében a szaj bad végrendelkezést eltörölni akarta. Olaszországban s Némethonban csak i azért lett Zlinszky ur szerint a római jog I egységes jogul befogadva, hogy a tarka j helyi jogok egyikének hegemóniája se sértse í méltánytalanul a többiek egyenlő létjogát, j »Mi czélszerübbet sem tehettek*, mond; e j szerint a békák sem tehettek czélszerübbet, mint királyul választani a gólyát. Hogy a helyi jogok is fenmaradtak, midőn a római jog már uralkodott, s hogy épen ez utóbbit miért tették mindenütt közönséges joggá, Zlinszky ur nem magyarázza meg; az ő szellemében koczkáztatjuk nézetünk oly alakban való kifejezését, hogy ez egyetemes í receptió megfelelt a római jog >sajátlagos viszonyainak«. Zlinszky ur hivatkozik arra, hogy Angolország ősi intézményei mellett nagygyá lehetett; mondhatta volna »azok daczára*. Csakhogy ma a hivatkozás már teljesen helytelen, miután Angolországban a középkori jogot minden jó hazafi ártalmasnak elismeri, és csak az érdekelt, hatalmas nemesség védelmezi. De nem követjük tovább Zlinszky urat jogtörténelmi világsétájában, melyből ő azon tanulságot vonja le, hogy mi is megélhetünk régi jogunkkal, bár az ősiségét, mint politikai intézményt, nem állítjuk vissza, és hogy nincs szükségünk »tudományosan compiláltc jogra. Zlinszky ur azt véli, hogy a politikai változás daczára a polgári jogi megállapodás igazolható. Ezután annak bizonyításához fog, hogy örökjogunk nem ellenkezik sem a jogbölcseletnek, sem a nemzetgazdaságtannak követelményeivel. Jogbölcselet alatt Zlinszky ur Kant, Fichte, Schilling (kit Schellingnek tart), Rotteck, Hegel, Stahl, Trendelenburg, Ahrens, Bluntschli, Leibnitz és Munzinger nézeteit érti s ezek eltéréséből lehozza, hogy az öröklési jog észjogi alapjára nézve nincs megállapodás. E negatívummal egyáltalán semmi sem ellenkezhetik, tehát ősi jogunk sem; quod erat demonstrandum. — Zlinszky ur különben I birálata mérvéül e bölcseleti »elmefuttatások* tekintetében »a gyakorlati értéket* vallja, mely természetesen nem egyéb a megegyezésnél saját gyakorlati felfogásával. Zlinszky ur tehát bátran mellőzhette volna ez excursust, melyből eredményül lehozza, hogy, >ha a modern jogászoknak gyakorlatilag egyedül elfogadható elméletét fogadjuk . . . el*, ;alig hiszi, hogy valaki állit hatná, hogy öröklési jogunk (azzal ellentétben áll*. »Alapelve annak a családi öröklés; s e mellett a családi érdekek által parancsolt korlátok között tér en gedtetik az örökhagyó akaraté nak is, mely a végrendeletben s az öröklési szerződésekben nyivánul*. Ez homlokegyenest ellenkezce a valónak; a modern jogbölcselet kiindláspontja az egyén szabadsága, melyna . alkatrésze a vagyona fölötti szabad rendeI kezés. Azonban Zlinszky ur nem éri be neír J zeti jogunk észszerüs :gének bizonvitásáva hanem bizonyitja azt is, hogy minden öröI lési jog észszerütlen, mely nem indul kia vagyon eredetének megkülönböztetéséülA rokonsági fok mérve ugyanis valami >izonytalan, észjogilag meg nem állapithíó; j ennek bizonyitja az egy alapú törvén^o| zások eltérése az elv alkalmazásába) A ! rokon közelsége egyáltalán valami vél len s abból még nem következik azörökhgyó j nagyobb hajlama a közelebbi roko.W. Tiszta észszerüséget arómaigraduális íudj szerben leginkább talál; ellenben a p'en1 tális rendszer észszerű alapja avagycereI detének megkülönböztetése, mely Ükül j azon rendszernek ratiója nincs. A 3teles I rész intézményében is kevés észszerüg van. i A véletlen minden örklésben u^kodik l ugyan, de az ági öröklés a vagyor^'edete szerint azért legészszerübb, mert nagyon arra száll vissza, a ki, vagy a kii* elődje azt ö r ö k ö 11 e volna, ha az ökhagyó J vagy annak elődje akkor, midő^z örökj lésre hivatottak voltak, nem éteztek volna*. Ezeket, mond Zlinszi ur, tanulmány és gondolkodás érlelték/eg benne. Zlinszky ur, mint látni, ^yi indokot produkál feltett szándoka Vllett, hogy azok békétlen osztályos v'°konokként éhségből egymást felfalják Í törzsvagyon — a bizonyítás — igy semvó lesz. A tételes törvények téréséből indulva épugy bizonyíthatta^hia Zlinszky J uri h°gy az egész öröklésig absurdum s i hogy nemzeti jogunk sem pez ez alul kij vételt. Ha pedig maga legpb észszerüséget I a római rendszerben talJhogy lehet ész-