Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 6. szám - A gyámügyi törvényjavaslat és a közjegyzöség 2. [r.]

— 49 — Mutatvány ily czimü (folyó évi február végén megjelenő) munkából: „Hazai Váltójog", az uj váltótörvény (1876. XXVII. t-cz.J alapján, s nagyszámú váltómintákkal kisérve, a magyar tanuló ifjúság számára öntanulás végett, illetőleg segéd tankönyvül, s a váltóügygyei foglalkodók számára minden lehető esetben eligazodás czéljából irta Takács István, volt jogtanár (jelenleg irodaigazgató a M. T. Akadémiánál). »27. §. Mielőtt a fizetés végetti bemutatást tárgyalnék, vizsgálni kívánjuk azt a kérdést, hogy miután a váltótörvény 21. §. első kikezdése igy szól: Az elfogadást magára aváltóra kell ráírni; a 74. §. második kikezdése továbbá azt mondja: Ha az eredeti példány elfogadás végett elküldetik; e tételekből e szerint az látszik, hogy másolatatot elfogadás végett bemutatni nem lehet: vajon e két §. nincs-e ellenmondásban a törvény 61. §-ával, mely igy hangzik : Ha a fizetés hiánya miatt o v atolt váltón, vagy annak másolatán . . . névbecsülési elfogadás létezik; vagyis csakugyan lehet-e másolatot elfogadás végett bemutatni. Lássuk a következő mintát: Előlap. Győr, decz. 1. 1876. Ér 500 frt. Lát után négy hónapra fizessen nál fogva Barna Péternek ön ezen váltóötszáz forintot Gutmann Jákobra Sz.-Fehérváron szükség esetében, Gurk Ádámra Sz-Fehérváron Öri J. Hátlap. Helyettem Klein Mihálynak. Kecskemét, decz. 15. 1876. Barna Péter. Helyettem a debreczeni gőzmalom r. tártdatnak. Sopron, decz. 31. 1876. Klein Mihály. Helyettünk Róth Józsefnek. ' Debreczen.jan. 20. 1877. Gőzmalom r. társulat Nagy B. igazgató. Helyettem S^>tfz K.-nak. ' Esztergom, febr. 6. 1877. Róth József. Tegyük fel most, hogy midőn Barna, a rendelvényes, e váltót Őritől átvette (melyen e szerint akkor még hátirat nem volt), egyszerre két dologra határozza el magát, még pedig egyikre, hogy e váltót Fehér Mihály üzlettársának Sz.-Fehérvárra oly czélból küldi, hogy ez azt az intéz-vényezett Gutmann Jakabbal fogadtassa el; másikra, hogy e váltóval addig is mig az elfogadás megtörténik, fizetést tesz, illetőleg hitelt eszközöl. Ez esetben Barna e váltót elküldés előtt lemásolja, vagy más által lemásoltatja, ráírván vagy ráhatván a másolatra a Másolat szót, valamint azt is, hogy az eredeti váltó az elfogadás eszközlése végett Sz.-Fehérvárra Fehér Mihálynak küldetett, s ekkor e másolat hátára, mivel Kleinnak 3 hordó kávéért épen 500 forinttal tartozik, önmaga ezt írja: Helyettem Klein Mihálynak. Kecskemét, decz. 15. 1876. Barna Péter. Tegyük fel, hogy midőn e váltómásolat január vége felé, forgatás utján, Róth kezeibe került, ez arra határozza magát, hogy a lejárat idejét, melyet jelenleg — az elfogadás s ennek keltezése meg nem történvén — kiszámítani nem lehet, megtudja. Róth tehát a másolattal (melynek a hátán már 3 eredeti forgatmány van) Sz.-Fehérvárra megy s felszólítja Fehért, hogy neki az eredeti váltót, mint a melyhez a másolaton levő eredeti hátiratok szakadatlan lánczolatánál fogva neki van kizárólagos joga, adja ki, mivel ő azt maga akarja Gutmannak elfogadás végett bemutatni. Fehér azonban az eredeti váltó kiadását (talán azért, mivel Róth egy régibb könyvtartozást neki mindeddig ki nem fizetett) kereken megtagadja. Ekkor Róth az eredeti váltó | kiadásának megtagadása felől óvást vétetvén ki, Gutmannhoz fordul s ezt arra szólítja fel, hogy j — igy állván a dolog — írja elfogadását a máso- | latra. Kérdés most az, vajon Gutmann az Őri j utasítása folytán ráirja-e elfogadását a má- j solatra ? Felelet: nem n fogja ráirni, még pedig azon okból nem, mert Őrinek — különben előtte nagyon ismeretes — eredeti aláírását a másolaton nem látja, s igy az is lehetséges, hogy a váltó előlapja (a másolt rész) hamis. Róthnak tehát azt válaszolja : >Barátom, valamint ön, mint okos ember, váltót nem fogadna el, ha az intézőnek (kibocsátónak) eredeti aláírását nem látná, ugy én sem irom e másolatra elfogadásomat, mert ki tudja, vajon nem hamis váltóról készült-e e másolat (az előlap), hanem tudja mit? névbecsülésből elfogadom Barna Péterre, mint a kinek e másolat hátán levő eredeti aláírását jól ismererem.* Világos ezekből, hogy másolaton csak névbecsülési elfogadás (mert p. Gurk épen ugy szólott és cselekedett volna szükség esetében mint Gutmann) létezhetik, mivel óvatos ember arra közönséges elfogadást irni nem fog. Ebből pedig az következik, hogy midőn a törvény a 21. és 74. §§ban egyszerűen elfogadásról szól, kétség kivül k özönséges elfogadást ért; a miből megint az következik, hogy egy részről a 2]. és 74. §§., más részről a 61. §. nincsenek egymással ellenmondásban. Q. E. D.« Takács István. Törvényjavaslat, az 1870. XVI. és 1871. XII. törvényczikk módosításáról. Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a királyi Curia semmitő- és legfőbb itélőszéki osztályánál, a midőn azt a befolyó ügyek mennyisége s az ennek folytán felszaporodott hátralékok szükségessé teszik, ideiglenesen kisegítő birákul, a budapesti kir. ítélő tábla rendes bírái közül, kellő számú birót alkalmazhasson. Budapest, 1877. január 31-én. Perczel Béla s. k., igazságügyminiszter. Indokolás. Mielőtt az 1870. XVI. és 1871. XII. törvényczikk módosításáról szóló törvényjavaslat indokolásába bocsájtkoznám, szükségesnek tartom a m. kir. Curia mindkét osztályának ügyforgalmi kimutatását közölni, mely mig egyrészről a befolyó ügyek mennyiségét, tünteti fel, másrészről világot vet ama fokozott tevékenységre, melyet az említett két bíróság kifejtett. A semmitöszéknek ugyanis, mely mint a m. kir. Curia egyik önálló osztálya működését 1869. évi június hó 1-én kezdette meg, ügyforgalma volt: Időtartam Hátralék Érkezett Lett összesen Elintéztetett Hátralékban maradt 1869. június l-jétől 5,265 5,265 4,339 926 1870. évben . . 926 14,137 15,063 14,448 615 1871. » . . . 615 16,500 17,115 16,395 720 1872. > . . . 720 17,620 18,340 17,231 1,109 1873. > . . . 1,109 20,740 21,849 20,265 1,584 1874. > . . . 1,584 21,840 23,424 21,328 2,096 1875. » . . . 2,096 22,400 24,496 22,408 2,08g 1876. > . . . 2,088 24,400 26,488 23,315 3,173 A legfőbb itélőszéknek, mely jelenlegi minőségében ép ugy, mint a semmitőszék, működését 1869. június hó 1-én kezdette meg, ügyforgalma volt: Időtartam Hátralék Elkésett Lett összesen Elintéztetett Hátralékban maradt 1869. június 1-sőtői deczember 31-ig 5,502 6,791 12,293 5,433 6,860 1870. évben . . 6,860 11,960 18,820 15,464 3,356 1871. » . . . 3,356 16,110 19,466 19,188 278 1872. » 278 14,617 14,895 14,696 199 1873. » . . . 199 18,504 18,703 18,427 276 1874. » . . . 276 20,085 20,361 20,053 308 1875. » . . . 308 22,648 22,956 22,416 540 1876. » • • • 540 23,797, 24,337 23,782 555| A magyar kir. Curia semmitőszóki és legfőbb itélőszéki osztályának e kimutatásból látható növekedő ügyforgalma következtében felszaporodott hátralékok elintézése végett, már 1870. és 1871. évben kénytelen volt az igazságügyminiszter előterjesztésére a törvényhozás, a semmitőszék és legfőbb ítélőszék bírói számának szaporításáról olyképen gondoskodni, hogy a felebbviteli bíróságok ítélő birái számának meghatározásáról szóló XVI. törvényczikk 3. §-ában felhatalmazta volt az igazságügyminisztert, hogy addig, mig a magy. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályánál felhalmozódott hátralékok elintéztetnek, a kir. itélő tábla ítélő birái közül tizenhatot kisegítő birákul alkalmazhasson. Később pedig 1871-ben a törvényhozás a semmitőszéken segítendő, a pesti királyi itélő tábla bíráinak szaporítása tárgyában hozott 1871. évi XII. törvényczikkel, a pesti kir. itélő táblánál négy uj bírói állomást rendszeresített, felhatalmazván ugyané törvényczikk 2. §-ában az igazságügyminisztert, hogy a pesti kir. itélő táblánál négy birót ideiglenesen a semmitőszékhez kisegítő birákul szavazati joggal beoszthassou. A törvényhozás ez intézkedése következtében a m. kir. Curia legfőbb itélőszéki osztályának hátralékai — mint a kimutatásból látható — évrőlévre apadtak ugyan, de a pesti kir. itélő táblánál, — mely a fentebbi intézkedés következtében ideiglenesen 16 birót volt kénytelen nélkülözni — az ügyek folytonos szaporodásával a hátralékok is növekedni kezdvén, a legfőbb itélőszékhez beosztott bírák, azon arányban, a mint a legfőbb ítélőszék hátralékai apadtak, a pesti kir. táblához rendeltettek ismét vissza, ugy, hogy 1875-ben a legfőbb itélőszéknél beosztva volt utolsó bíró működése is megszűnt s ezzel a legfőbb ítélőszék bíráinak száma, az 1869-től 1876-ig még egyszer oly nagyra növekedett ügyforgalom mellett, az oda eredetileg megállapított bírói létszámra olvadt le. Más részről a semmitőszék ügyforgalma 1869-től kezdve szakadatlanul a birák számához aránylag oly mérvben növekedett, hogy a befolyó ügyek elintézése, nem csak a semmitőszéknél eredetileg rendszeresítve volt, hanem a fenidézett törvényczikk alapján beosztott négy biró működését is teljesen igénybe vette, s a birák minden kifejtett buzgalma s elismerésre méltó tevékenysége daczára a hátralékok folytonosan szaporodván, a legközelebb lefolyt év végével már 3173 számra nőttek. E körülmények késztetének arra, hogy a törvényhozás elé a mellékelt törvényjavaslattal járuljak, mely a m. kir. Curiánál felszaporodó hátralékokból a perlekedő felekre s ezekkel együtt az ország hitelére visszaható baj orvoslását czélozza, a nélkül, hogy az az államra ujabb terhet és költségeket róna, felhatalmazást kérve a törvényhozástól, hogy valahányszor a befolyó ügyek mennyisége és a felszaporodó hátralékok szükségessé teszik, a m. kir. Curia mindkét osztályánál az igazságszolgáltatás menetén segítsek az által, hogy a budapesti kir. táblától kellő számú biró osztassék be, mert nem tartom a jelenlegi viszonyok közt sem időszerűnek, sem czélszerünek azt, hogy ugy a semmitőszék, mint legfőbb itélőszéknél a birák létszámának szaporítását hozzam javaslatba. Nem tartom ezt időszerűnek és czélszerünek azért, mert eltekintve a jelenlegi kir. Curia két osztályának egy ujabb perrendtartás életbeléptetésével leendő egyesítése eszméjétől, a bagatellügyek elintézésére vonatkozó törvényjavaslatnak szentesítése és életbeléptetésével, a felső bíróságok ügyforgalma jelentékenyen csökkeni fog s igy ott a személyzet aránytalanságában álló baj is egyelőre megszünend. Kénytelen vagyok ez oknál fogva felhatalmazást kérni a birák beoszthatására az egyének számának meghatározása nélkül, mert a restantia magában véve a bíróságoknak csak időszerű baját képezi, mely ma van, holnap megszűnik, de legközelebb — a perek számának mindenütt való folytonos növekedése után ítélve — hol egyik, hol másik bíróságnál ismét felmerülhet, miért is nem tartom czélszerünek, hogy az igazságügyminiszter azon helyzetbe hozassók, hogy minden egyes alkalommal a felmerülő bajon ismét csak uj törvényjavaslat által segíthessen, vagy ellenkező esetben az igazságszolgáltatást a felsőbb bíróságoknál a jelenlegihez hasonló helyzetnek tegye ki. Felhatalmazást kérek pedig szükség esetében a bírák beoszthatására a mellékelt törvény-