Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 6. szám - A gyámügyi törvényjavaslat és a közjegyzöség 2. [r.]

javaslat által a kir. Curia mindkét osztályához az okból, mert habár a Curia legfőbb itélőszéki osz­tályánál ezúttal számba vehető hátralék nem lé­tezik, ez csak az illető birák oly rendkivüli tevé­kenységének eredménye, mely a mily elismerésre méltó, ép oly kevéssé tarthat huzamos időn át és legkevésbbé az előadott ügyek meritumának elő­nyére, mit az ország legfelsőbb bíróságánál figyel­men kivül hagyni soha sem szabad. Budapest, 187 7. január 31-én. Perczel Béla s. k., igazságügyminiszter. TO&ESETEi:. A budapesti kir. itélö tábla elvi jelentőségű határozatai kereskedelmi ügyekben. A budapesti kir. itélő tábla ifj. Dr. Neumann Sándor ügyvéd által képviselt Tráger Ida felpe­resnek Dr. Mezei Mór ügyvéd által képviselt ma­gyar hivatalnokok hitel- és biztositó-intézete mint alperes ellen 5000 írt és jár. iránt a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereske­delmi bíróság előtt folyamatba tett és az 1876. évi september hó 11. napján 85375. sz. a. hozott Ítélettel befejezett kereskedelmi perét felperesnek 1876. évi september hó 28. napján 108059. sz. a. közbevetett felebbezése folytán az 1876. évi de­czember 20. napján tartott nyilvános ülésébeD vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: Az eljáró bíróságnak fenti keletű és számú ítélete helybenhagyatik; mert a becsatolt alapszabályok­ban »részvény« és ^részvényes* kifejezés elő nem fordul, hanem azon jogokat, melyek a törvény sze­rint a részvényeseket megilletik, az alapszabályok 4., 5. és 57. §§. szerint a részesek, résztvevők és üzleti betevők gyakorolják, — az utóbbiak tehát, kik az alapszabályok 57. §-a szerint betétök ere­jéig a társaság kötelezettségeiért is szavatolnak, a részvénytársaság egyszerű hitelezőinek nem te­kinthetők, hanem köztük és a társaság részesei és résztvevői közt csak azon különbség létezik, hogy az üzleti betétek felmondhatok. Alperes részvény­társaság felszámolása 1876. évi ápril 9-én, tehát az 1875. évi XXXVII. t.-cz. hatályba lépte után határoztatván el, a felszámolásra nézve ugyanazon törvényczikk szabályai alkalmazandók; ezekből s különösen a 204. és 205. §§-ból pedig világosan következik, hogy a tartozások kielégítése előtt azok, kik a tartozásokért részletjegyeik vagy üzleti betéteik erejéig szavatolnak, a társaság vagyonából kielégítést nem követelhetnek ; felperesnek 1876. évi május 1-én, tehát a felszámolás elhatározása után lejárt üzleti betéte tehát alperes részvény­társaság tartozásainak kielégítése előtt még akkor sem fizettethetnék ki, ha a ki nem fizetést a köz­gyűlés el sem határozta volna. Az ügyyédi kamarákból. Az aradi ügyvédi kamara évi Jelentése az 1876. évről. A mult évről hátralékban maradt 13 ügy­szám; az 1876. évben érkezett fegyelmi és folyóügyi 841, elintéztetett 43 választmányi és 27 fegyelmi ülésben összesen 854 ügydarab, 2 közgyűlés tar­tatott, 20 pártfogó ügyvéd rendeltetett. Fegyelmi panasz mult évről folyamatban maradt 12, ehhez jött a jelen évben 34 ügyvéd el­len 60 panasz, elintézésre várt 72, ebből 6 ille­téktelenségből, 27 tényálladék hiányából eluta­sittatott, 4 visszavonás folytán megszüntettetett, 3 rendreutasitással és 5 a fegyelmi eljárás elren­delésével lett elintézve, 27 pedig más módon. Vizsgáló biztos kiküldetett 12 esetben. Ügyvéd mult év végén be volt jegyezve 169, jelen évben 18 felvétetvén, lett 187 beje­gyezve. Kitörültetett a lajstromból önkéuytes lemon­dás folytán 8, mint közjegyző 1, elhalálozás kö­vetkeztében 2, elköltözés folytán 4, bejegyezve maradt 172, melyből 2 ügyvéd fel van függesztve. Ügyvédjelölt 1876. évben be volt jegyezve 81, kitörültetett átköltözés folytán 4, az ügyvédi lajstromba jegyzés által 6, bejegyezve maradt 71. Ezek kitüntetése után áttérünk jelentésünk «gyéb tárgyaira. - 50 — Jóllehet ismét letelt egy év a kamarák mű­ködési körében, mindazonáltal ki kell jelentenünk azt, miszerint a váltótörvény meghozatala ős a kereskedelmi törvény életbeléptetése által igaz­ságügyi viszonyaink csak részben javultak, jó anyagi magánjog és eljárás nélkül a legjobb birák mellett is az igazságszolgáltatás meg van bénítva. Kellemesen hatott az országra számos vi­déki törvényszék megszüntetése, mert ez által az állam kiadásai tetemesen csökkentek; mi ez in­tézmény iránt szintén hálával viseltetünk, de nem hagyhatjuk említés nélkül azt, hogy mig a boros­jenői kir. törvényszék egészben s a kőrösbányai kir. törvényszék nagy része az aradi kir. törvény­székbe olvadt s ekként a munka ezen kir. törvény­széknél tetemesen növekedett, addig az ügyek gyors elintézése és kiadmányozhatása szempontjá­ból sem a birák száma a szükséghez képest, de különösen az iroda egyetlen egy taggal sem sza­porittatott. Tekintve pedig, hogy az aradi kir. törvény­széknél az ügyforgalom polgári, telekkönyvi és bűnügyekben 63380 számot megütötte, melyből miután itt 12 kinevezett bíró van, egy biróra aránylag 5281 ügyszám esik, a tulterheltetés foly­tán valóban helye lett volna a birák és segédsze­mélyzet szaporításának. Az által, hogy ezen körülményekre figyelem nem fordíttatott, azt értük el, miszerint a birák munkával felettébb tul vannak halmozva, s külö­nösen a telekkönyvi iroda nem képes az elinté­zett tárgyakat kellő időben leírni s igy a határo­zatok csak hónapok múlva kézbesittetnek, mely egyrészt a hitelre és másrészt a gyors eljárást igénylő ingatlan árverési ügyekre nyomasztó­lag hat. Továbbá a tájékozatlan felek nem ritkán mulasztással vádolják az ügyvédet, ki a lasBuság­nak egyáltalában nem oka. E baj csak ugy orvosolható, ha az aradi kir. törvényszék birói, de mindenesetre irodai sze­mélyzete legalább 3 taggal szaporittatik. A gyors igazságszolgáltatás érdekéből óhajt­juk határozottan a kir. tábla decentralisatióját oly helyekre, hol jelenleg esküdtszékek léteznek; óhajtjuk az általánosan kötelező közvetlen szó­beliség és nyilvánosság behozatalát ugy az első, valamint a felsőbb bíróságnál; ez alkalmat adand a, népnek, hogy önmaga ellenőrizze az igazság­szolgáltatást, és végül óhajtjuk, hogy a bűntények feletti bíráskodás szintén az esküdtszékre ruház­tassék. Csak ily szabadelvű institutiók költhetik fel a népben a törvény iránti bizalmat, s ezek •melhetik csak az ügyvédi tekintélyt. Az 1875. évi jelentésünkben kifejezést ad­tunk annak, miszerint a bíróságok nem követnek egyöntetű eljárást, — Nagymáltóságod erre adato­kat kívánt. Azthiszszük, miszerint a jogtudományi szak­lapok hasábjain közlött birói határozatok, továbbá egyes birák és ügyvédek által emelt indokolt fel­szólalások észrevételeinket eléggé igazolják. A közvélemény e kérdést már rég szellőz­teti, tehát bővebb támogatásra véleményünk sze­rint nem szorul, de czélunk nem is az volt, hogy az egyes esetekért a biró felelősségre vonassék, hanem hogy jövőre Nagyméltóságod kegyesen oda hatna, miszerint a tapasztalt igazságügyi hiányok általánosan megszüntettesenek. E tekintetbeni alázatos kérésünket tehát azzal ujjitjuk meg, miszerint egyidejűleg a birákra és igazságszolgáltatásunkra oly zsibbasztólag ható birói felfüggetlenség felfüggesztését mielőbb szin­tén hatályon kivül helyezni kegyeskedjék, mert a jelen bizonytalan állapot demoralizálja a bírákat, s erős azon aggodalmunk, hogy a birói független­ség tartós felfüggesztésének nyomása alatt a szak­képzett birák állásaikat részint odahagyják, ré­szint pedig elvesztvén ösztönüket, igazságszolgál­tatásunk régi odiosus medrébe visszazökken. Ezek kapcsában helyén találjuk megérin­teni egyszersmind, hogy az aradi kir. törvény­széket az ügyviteli szabályok értelmében felkér­tük, miszerint a tanuhallgatást ne eszközöltesse a tárgyaló teremben a pertárnok, mint arra jogosi­tatlan személy által, hanem ezzel kizárólag az ügy eladó birája bizassék meg, mert a pertárbani tanuhallgatás a tárgyalásokat lassítja s nem ke­vésbbé a tanuhallgatást vagy a tárgyalást lehetet­leníti és mert egyrészt a felekre sokkal megnyug­tatóbb, ha a birák veszik ki a tanú vallomását, és másrészt a biró személyes tájékozottságot nyer az ügy állásáról. Továbbá nem mellőzhetjük hallgatással, hogy a közgyűlés megbizásából indokolt felter­jesztést intéztünk Nagyméltóságodhoz az igény­hirdetési dijak megszüntetése s illetőleg szabá­lyozása iránt. Ma ezen kérdés annál fontosabb az igazságot kereső felekre, mert az 1876. évi XV. törv.-czikkből a birák egy része azt kívánja ki­magyarázni, hogy a prts. 446. §-a szerint privi­legiálisnak kimondott költségeket is a három évi adó megelőzné, jóllehet ezen birói meggyőződés­ben nem osztozhatunk, miután az 1876. évi XV. törv.-czikk a prts. 446. §. a) pontja érvényességét sehol el nem vonta; mindazonáltal ha ennek csak képzelt valóját is feltehetnők, már ez maga elég arra, hogy az eddig gyakorlatban volt felette költséges igény- és árverési hirdetés megszüntet­tessék, 8 legroszabb esetben 300 frt értéken felül becsült vagyonoknál csekély összegre szállit­tassékle. Örömmel olvastuk a zügirászat tárgyában emelt felterjesztésünkre hozott, s a bíróságok ugy ügyészségekhez intézett magas rendeletet; ennek eredményeként tapasztaljuk azt, miszerint a zug­irászok felette meggyérültek. Csak 6zigoru ellenőrzés és intézkedés mel­lett lehetséges az annyira elterjedt zugirászatot kiirtani. Ezenkívül az ügyvédek életérdeke megkí­vánta volna, bogy a költségek és munkadijakra nézve az ügyvéd a bíráktól függetlenittessék ; csak megilletődéssel fejezhetjük ki azt, miszerint daczára számos kamarák feliratainak mindeddig az ügyvédi munkadijak és költségek lehetőleg egyöntetű megállapítása tekintetében felsőbb he­lyen intézkedés nem történt. Minden civilisált állam oltalma alá veszi e kérdést, s bogy tovább ne menjünk, maga Ausz­triában az ügyvédi munkadijak és költségek az ügyvédi kamara választmányából alakított Com­promis bíróság által szabályoztatnak ; hogy miért nem nyerhet ez nálunk is gyakorlati alkalmazást, indokait feltalálni képesek nem vagyunk. Még sujtóbb az ügyvédekre nézve az, hogy a perben behajtott összegből az ügyvéd munka­dijait és költségeit visszatartani jogosítva nem lehet. Ha oly szigorú felelősség alá helyeztetik az ügyvéd, miként az az 1874. évi 34. törv.-czikk­ben szentesítve van, akkor minden esetre méltán megilleti őt az is, bogy a törvényhozó hatalom akként intézkedjék, miszerint a kiérdemlett mun­kadijak és költségek a féllel szemben biztosit­hatók legyenek ; az 1874. évi 34. t.-cz. nem csak hogy ily biztosítékot nem ad, sőt egyenesen azon álláspontra helyezi az ügyvédet, hogy legtöbb esetben kénytelen vagyontalan felénél kiérdemelt dijait és költségeit elveszteni. Adjuk meg mindenkinek a magáét és sen­kitől jogtalanul ne vonjunk el semmit, ez elv az alapigazságon nyugszik; ennélfogva tehát ba a magyarországi ügyvédi kar méltó volt az ügyvédi t rendtartásra, akkor nem élvezheti csupán meg­nyirbálva azon jogokat, melyek az ügyvédi tekin­tély emelésére szolgálnak. A törvényhozó hatalom az ügyvédi kama­rákba kell, hogy annyi garantiát helyezzen, misze­rint a kifogást emelő fél és ügyvédje között a munkadijak és költségek megállapítása körül fel­merült kérdések a kamarák által igazságosan és méltányosan meg fognak oldatni. Ha ily bizalom a kamarák iránt nem táplál­tatik, illusorius a kamarák létezése s fictión alap­szik az egész ügyvédi tekintély. Engedje meg Nagyméltóságod, hogy a most előterjesztettek után röviden jelezzük a fegyelmi j eljárás főbb mozzanatait. A lefolyt 1876. év nem volt oly kedvező a ka­maránk területén működő ügyvédekre, mert mi­ként már fentebb ecseteltük, habár csekély mérv­ben, de mindazonáltal mutatkoztak oly szabály­ellenes kinövések, melyek a fegyelmi bíróság ér­demleges intézkedését igénybe vették, ugyanis : 3 ügyvéd a választmány által csekélyebb kö­I telességszegés miatt rendreutasittatott.

Next

/
Thumbnails
Contents