Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 6. szám - A gyámügyi törvényjavaslat és a közjegyzöség 2. [r.]

— 47 — annál erősebb védelemre szorul [ az. Egyes iparágaink már is európai jelentőséggel birnak: ilyen a liszt-, ilyen a szeszgyártás. Ezen gyártmányaink védjegyeit a külföldön csak akkor fogjuk megvédhetni, ha az idegeneknek viszonosságot biztosítunk. Már most: lehetséges, hogy egyik-másik kereskedőnek sikerül a gácsi posztót hamisitott angol védjegy alatt angol áron értékesiteni. A vevő részéről ehhez nagy együgyűség kell; de lehetséges. Nem is tekintve azonban a kétségtelen erkölcstelenséget, melyet az által nem csak a vevő, de az angol gyáros ellen is elkövetni engedünk: hiszi-e czikkiró ur, hogy e haszon ellensúlyozza a kárt, melyet malomiparunk szenved, ha Angliában az oláh vagy orosz lisztmagyar védjegy alatt s szabadon árusítható ? Téve, hogy Magyarországon gazdag petróleum forrásokra akadunk; téve, hogy ezen petróleum, kellő tisztitás folytán, sikeresen versenyezhet az amerikai gyártmánynyal. A közönség az amerikai áruhoz szokott; s az árujegy védtelensége esetében kétségtelen, hogy a magyar földolaj egy ideig amerikai jegy alatt fog árusittatni. Ebből nagy haszna lehet egyes vállalkozóknak; de mondhatni-e, hogy a magyar nemzetgazdaságnak is? Mondhatni-e, hogy az egyeseknek nyújtott előny felér azon hátránynyal, hogy a magyar föld petroleumtartalroa annyi meg annyi évvel később lesz ismeretes, értéke annyi meg annyi évvel később emelkedik? E példákat tetemesen szaporithatnók, de legyen elég a mezőgazdasági ipar tág terére utalni, melynek hazánkban minden emberi számítás szerint nagy jövője van. Czikkiró különösen azért neheztel az 1857-iki törvényre, mert az az előleges biztosítás tekintetében >minden theoriát arczul csapó jogi határozmányokatc tartalmaz. Kétségtelen, hogy a peres jogok biztosításának kérdése a >theoria< egyik legvitásabb pontját képezi s hogy eddig a törvényhozás még csak az ismérveket sem tudta meghatározni, melyekből ajogok veszélyeztetésére stricte következtetni lehetne. Csak a perrendtartás zárlati és biztosítási intézkedéseire s a gyakorlat eltérő felfogásaira kell utalnunk, hogy jelezzük a megállapodottság teljes hiányát e téren. De czikkiró urnák, ki a külföldi törvényhozásokra szeret hivatkozni, nem lett volna szabad elfelednie, hogy azon előleges intézkedéseket, melyeket védjegytörvényünk tartalmaz, egy idegen törvény sem tartotta nélkülöz hetőknek; büntermészetü ügyekben pedig a bűnjelek biztosítása, eltávolításuknak meggátlása az igazságszolgáltatás érdekében mindig szükségesnek tekintetett. A törvénykezés dolga a visszaéléseket meggátolni, illetőleg azokhoz segédkezetnem nyújtani, amihez a törvény elégséges eszközt is ad a 26. §. azon intézkedése által, mely szerint a bíróság >für Schimpf und Schaden* biztosítékot követelhet. Egyébkép minden zárlat a végrehajtató veszélyére rendeltetik el, sasértett félnek kártérítési joga minden esetre fenmarad. Czikkiró ur főargumentátiója odamegy ki, hogy Magyarország felhasználva a »mundus vult decipi, ergo decipiatur* kétes értékű erkölcsi elvet, aknázza ki polgárainak azon gyengéjét, hogy a külföldi termékek után bolondulnak s engedje meg iparosainak, hogy a félrevezetés ezen ártatlan nemével gazdagodhassanak. Megvallom, nincs érzékem az erkölcstelenségeknek kis és nagy fontosságuakra való felosztása iránt, midőn arról van szó, hogy azoknak üzleti életünkben teret engedjünk. De miután a közönség ezen szeszélye rendszerint alárendelt fontosságú ipartárgyak, mint divat- és luxus-nemüek körül fog nyilvánulni (mert a fontos életszükséglet fedezésére szolgálók körül meglesz a kellő óvatosság), nem látom át, miért adjuk prédául ezen kisebb fontosságú tárgyakon való magánnyerészkedés kedvéért reánk nézve életkérdést képező solid iparunkat. Azon hátrányért, hogy boraink külföldi piaezokon saját czégünk alatt tilos versenyt kénytelenek eltűrni, nem kárpótolhat bennünket az, hogy idehaza hamis franczia pezsgőt ihatunk. Én is kivánom, hogy a fenálló törvény mielőbb jobbnak, tökéletesebbnek adjon tért. De a haladást semmi esetre sem fogja az enyhébb felfogás jelezni, hanem inkább az iparforgalom biztonságát elősegítő azon szigor, melyet a külföldi ujabb törvényhozásban észlelhetünk. Dr. Tauszig János. A gyámügyi törvényjavaslat és a közjegyzöség. II. Valamely uj intézmény csak akkor verhet erős gyökeret, ha a törvényhozás ujabb alkotásainál ezen már meglévő intézményt kellő figyelemben részesiti s az őt megillető hatáskört a jogviszonyok további fejlődésében neki megadja, mert ily módon azon intézmény az ujabb alakulásokkal összenőve s egybeforrva biztos jövőnek néz elé. Ha ezen általános elvet a közjegyzőségre alkalmazzuk, megelégedéssel kell constatálnunk, hogy a magyar törvényhozás az 1874. XXXV. t.-cz. meghozatala óta alkotott ujabb törvényekben a közjegyzőségről meg nem feledkezett, hanem azt mint életképes és hasznos intézményt ! felkarolta. A kereskedelmi törvény ugyan ! a közjegyzői intézményről tüzetesen meg I nem emlékszik, hanem az annak végre! hajtásával megbízott kereskedelmi és igaz' ságügyi miniszterek által 1875. évi deczem; ber 1-én a czégjegyzékek berendezése és I vezetése tárgyában kiadott rendelet 22. §-a, j mely a czimpéldányoknak a közjegyzők i általi hitelesítéséről szól, a közjegyzőket a I kereskedelmi törvény keretében uj hatásI körrel ruházta fel, mely ugy a közönség | mint a közjegyzők szempontjából előnyösnek bizonyult. A végrendeletek alaki kellékeiről szóló 1876. évi XVI. t.-cz. 23.§-aaközjegyzőségre ; nézve fontos intézkedést tartalmaz, mert a I közjegyzőket — s csakis őket — feljogo] sitja holographicus végrendeletek elfogadá| sára tanuk alkalmazása nélkül, mely intézkedés folytán a tanuk nélküli végrendelke, zés a közjegyzöség közvetítése által előmozdittatik. Végre figyelmet érdemel a váltótörvény 98. §-a, mely a közjegyzői székhelyeken és az ezekhez csatolt járásbíróság területén a váltóóvások felvételére nézve a közjegyzői kényszert hozza be — mi az előbbi törvény, t. i. az 1874. XXXV. t.-cz. 104. §-ával szemben a közjegyzői intézmény javára szolgáló jelentékeny haladást tanusit. Ezen utat követte eddig a törvényhozás. Annál nagyobb meglepetést szült azon körülmény, hogy az uj gyámi törvényjavaslatban az eddigi iránynyal homlokegyenest ellenkező elvekkel találkozunk. A hagyatéki tárgyalásokról mult czikkemben emlékeztem meg. Most azt emelem ki, hogy azuj javaslatban annak, miszerint a gyámság alatti egyének jogügyletei közjegyzők által volnának felveendők vagy legalább felvehetők, s hogy a gyámi számadások megvizsgálására közjegyzők is lennének alkalmazhatók, még csak nyomára sem akadunk. Sőt ajavaslat283.,306.és310.§§-ai, melyekben a kiskorúak vagyonának kölcsönadása tárgyaltatik, csakis > magán-kötvény ek<-ről szólnak. Nem tudom, hogy ezen kifejezés alatt a javaslat magánokiratokat (a közjegyzői okiratokkal ellentétben) akar-e érteni, vagy pedig a magánosoknál elhelyezett kölcsönök kötvényeire egyáltalában vonatkozik-e az. De tény, miszerint ha e kifejezés a törvényben benne marad, akkor árvaszékeink conservativ irányuknál fogva ezt olyképen fogják magyarázni, hogy a közjegyzők a kiskorúak ügyleteinek felvételétől mindig el lesznek zárva. Már pedig, hogy a közjegyzői intézménynek a gyámság alatti egyéneknél igénybevétele mennyire czélszerü, azt általános jogi elvek, a külföldi törvényhozások példája s a hazai, különösen vidéki viszonyainkból merített tapasztalás egyaránt igazolják. Felesleges talán azon általános jogi szempontokat elősorolnom, melyek a közjegyzői okiratok előnyeire vonatkoznak, miután e lapok szakközönsége azokat nálam alaposabban ismeri. Itt csak két okot hozok fel arra nézve, hogy miért tartom én a közjegyző működését a gyámság alatti egyének ügyleteinél jogi szempontból kiválóan indokoltnak. Az egyik az, miszerint a valódiság és hitelesség kétségbevonhatlan jellegével biró közokiratok különösen azon ügyleteknél ajánlatosak, melyek fontos és messzeható jogkövetkezményekkel birnak olyan egyénekre nézve, a kik az ügylet megkötésénél — bármi oknál fogva — jelen nem lehettek.*) S ennek szüksége sehol sem érezhető annyira, mint a kiskorúak ügyleteinél, kik nemcsak hogy jelen nincsenek, de sőt évek múlva, nagykorúságuk elértével, jönnek csak tudomására azon ügyleteknek, melyek vagyonuk felett köttettek. A másik figyelmet érdemlő ok pedig az, hogy mig az önjogu egyén szabadon rendelkezik *) h. »Denkschrift betreffend Wünsche und Antráge bei Neugestaltung des Notariates im Deutschen Reiche.* XI. (Zeitschrift für Notariat und Freiwillige Gerichtsbarkeit. 1876. évi 37. sz.)