Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 6. szám - A gyámügyi törvényjavaslat és a közjegyzöség 2. [r.]

— 48 — vagyonával s az általa kötendő szerződések formáját szabadon meghatározhatja, addig az, ki nem saját nevében cselekszik, hanem a gyámsága alatt álló egyének vagyonát kezeli, köteles az erre vonatkozó ügyletek lehető legbiztosabb s leghitelesebb módját választani, s igy ott, hol magánokirat és közokirat közt van a választás, mindig ez utóbbihoz kell nyúlni. Hogy a külföldi törvényhozások menynyire át vannak hatva ezen elvek igazságától, arról meggyőződhetünk, ha tekintjük Bajorországot, hol azon szerződések, melyeknél kiskorúak vagy gondnokság alatti személyek érdekelve vannak, kivétel nélkül és kötelezőleg a közjegyzők által veendők fel; Bádent, hol az u. n. Gerichtsnotare hatásköréhez tartozik azon szerződések felvétele, melyek kiskorúakat illető vagyonfelosztást tárgyaznak; továbbá ehhez hasonló intézkedéssel találkozunk ElszaszLotharingia, a rajnai bajor tartományban és a rajnai Hessenben; Würtenbergben az úgynevezett Gerichts- und Amtsnotare a gyámhatóság jogi tanácsadóiként működnek mindazon ügyekben, melyek különös törvényismeretet igényelnek, s azonkívül a közjegyzők a gyámi számadások vizsgálatát önállóan eszközlik ; végül Németországban a közjegyzőségnek jelenleg folyamatba tett újjászervezése alkalmával szintén a gyámság alatti egyének ügyleteinek a közjegyzők teendői közé sorozása czéloztatik. Mindez szorosan a kiskorúakra vonatkozik; azon országokról pedig, hol a törvények s különösen a Ventose-törvény és a Code civil, ugy a nagykorúak mint a kiskorúak igen számos ügyleteit a közjegyzőhöz utasítják, emlitést sem teszek. Azonban annál inkább szükségesnek tartom indokolni azt, hogy a mi hazai és különösen vidéki viszonyainknál fogva miért látnám czélszerünek a kiskorúak ügyleteinél a közjegyzők közreműködését igénybe venni. Nálunk a vidéki gyámok legnagyobb része irni és olvasni nem tud, s a kiskorúak nevében kötendő ügyletek iránt a községi gyámhoz s a községi jegyzőhöz fordul. Ezek az ügyet ugy a hogy tudják, elvégzik, s szerződéseket csinálnak de rebus omnibus et quibusdam aliis; ekkor azután megbirálás végett beküldik ezen összetákolt szerződést az árvaszékhez. Az árvaszék az ügyet megvizsgálás végett leküldi a szolgabíróhoz; ez pedig, ha ideje engedi, kimegy a helyszínére s ott törvényt tart, vagy pedig ha jónak látja, egy-két embert beidéz magához kihallgatásra s annak alapján véleményes jelentését beterjeszti az árvaszékhez, mely azután ez ügyben érdemileg határoz. Mily hosszú ut; s mindez csupán azért, mert az ügylet keletkezésénél nem volt jelen oly egyén, kinek szakképessége és megbízhatósága az ügyletnek a kiskorura előnyös volta, s a szerződés szerkezetének elfogadhatósága iránt kellő biztosítékot nyújtott volna. — Mindezen nehézség elesik akkor, ha a gyám a gondviselésére bízott kiskorúak ügyleteinek felvétele végett egyenesen a közjegyzőhöz fordulna. Ez a szolgabírói felülvizsgálásnál már azért is jobb volna, mert sokszor nincs a szolgabíró azon helyzetben, hogy egy már alapjában roszul készült szerződést megváltoztasson, mivel a felek azt a megkötés után azonnal, még a gyámhatósági jóváhagyás előtt, foganatba szokták venni. Az a kérdés már most, hogy a kiskorúak mely ügyleteit bízzuk a közjegyzőre ? Részemről a közjegyzői kényszert csak bizonyos fokig pártolom, s azt kelletén tul kiterjeszteni nem látnám czélszerünek, mert az igen nagy actió igen nagy reactiót szül. Ennélfogva azt vélném czélszerünek kimondatni : a) hogy a gyámság alatti egyének tőkepénzei csakis közjegyzői okiratokba foglalt kötelezvények mellett adhatók kölcsön; b) mindazon terhes szerződések, melyekből a gyámság alatti egyéneknek meghatározott pénzösszegről szóló követelésök támad, pl. az árva vagyon iránti a,dásvevési szerződések, midőn a vételár ki nem fizettetik, s a haszonbéri szerződések a közjegyzők által vétessenek fel; végül c) a fontosabb gyámi számadások megvizsgálása a közjegyzőkre volna bízandó. Dr. Markó Sándor, kir. közjegyző. Külföldi jogélet. (t. j.) Angolországban a bíróságok különös figyelemmel kisérik a forgalmi élet jelenségeit s nagy gonddal őrködnek a felett, hogy azon naponkint nagyobb mérveket öltő gazdasági tusában, milyen a mai piacz és tőzsde, a helyesnek és helytelennek, a jónak és rosznak fogalmai meg ne zavarodjanak. Az angol törvénykezés kitűnik azon tulajdonsága által, hogy benne a biró személyisége erősen előtérbe lép s hogy azon elvek, melyeket egyes nagy jogászok maguknak a jogról képeztek, döntvények alakjában életteljes kifejezést nyernek és generatiókon át uralkodnak a judicaturán. Ily körülmények között az ítéletek indokolása különös fontossággal bir. Ha a biró kijelenti, hogy valamely követelés belső jogosultsággal bir ugyan, de a fenálló jog szempontjából kénytelen azt elutasítani; ha kijelenti, hogy valamely cselekmény a jó erkölcsbe ütközik, de nincs sem törvény, sem praecedens, mely az ellen keresetjogot adna : akkor meg lehetünk győződve, hogy ezen indokolás idővel jogteremtő eszme lesz, melyet egy későbbi biró elég bátor lesz magába felvenni és értékesíteni. így terem a modern praetori jog, s igy tömörül a jogérzet jogszabályokká. Egy példa segítségével Mustrálhatjuk a dolgot és bepillanthatunk a jog géniuszának csodálatos műhelyébe. Napjaink üzleti élete, a mint egyrészt nagyban fokozta a forgalmi hitelt és bizalmat, másrészt azon szomorú eredményre is vezetett, hogy a közönséges fogalmak szerinti becsületesség némely körökben mindinkább veszendőbe megy. Az angol bíróságok ismételve foglalkoztak esetekkel, melyekben üzleti közvetítők mindkét féltől fogadtak el jutalmat (commision); nem vesztegetés ez, hanem egészen ingyenes, valóságos üzleti »szokássá« vált ajándék, melyről azonban a közvetítőt alkalmazó mit sem tud. Nevezetes angol főbirák kimondották ezen eljárás erkölcsi helytelenségét, s lord Cockburn a Queens Bench nevében kijelenté, hogy »az ily ajándékoknak meg kell szünniők, mert fölötte helytelenek és jogtalanok, és mert arra számitvák, hogy aláássák a közvetítők becsületességét és megrontsák náluk a főnökeik irányában tartozó integritást«. Idővé* azután döntvény hozatott, mely szerint a megbízó az ily jutalom kiadatását követelni jogosítva van. » Ujabban egy más eset tárgyalását közlik az. angol lapok s a »Saturday Review« a következő »érdekes* párbeszédet teszi közzé, mely fényes bizonyítéka a megzavarodott erkölcsi világnézletnek.. Arról volt szó, hogy néhány ember egy nem is létező társulat részvényeit mint a Stock Exchange Commithee jegyzékében előfordulókat, tehát törvényesen jegyzetteket, akarta elárusítani,., s azokat igy hirdette is. Biró: Nem büntetendő jogsértés-e, csalni é& sikkasztani ? Ügyvéd: Nem; ha csak nem pénzről é« javakról van szó. Biró: Nem büntetendő jogsértés-e például szövetkezni hamis kártyajátékra ? Ügyvéd: Ez közönséges jog szerinti bűntett, de a fenforgó eset nem a közönséges jog sértése, hanem csak összebeszélés; nincs véghezvitt csalás, nincs szó pénz-kicsalásról. Az mondatott, hogy a Stock Exchange bizottság megcsalására létesült szövetkezés ez; de nincs bizonyítva, hogy a tett pénz kicsalására irányul, mert az csupán igazolványokravagyjegyzésekrevonatkozik. Biró: Részvényeknek a Stock Exchange bizottság jegyzékébe való felvételére. Ügyvéd: Ez nem bűntett. Biró: Nem, ha nem tekintjük ar elérni szándékolt czélt; de be van bizonyítva, hogy a végből történt, hogy azok, kik utóbb részvényeket venni vagy eladni akarnak, azon hiszemben tegyék ezt, hogy a részvények kellően lajstromozvák, holott ez tényleg nem történt Lehet, hogy az összeesküvés felfedeztetett és meghiusittatott, mielőtt sikerült volna tényleg valakit megcsalni. Ügyvéd: Ez csak hazugságra alakult szövetkezés ; ez erkölcsi rendetlenség, de nem bűntett. Olyan, mint ha kis gyermekek hazudnak, hogy ajándékot kapjanak a papától. Biró: De hátha »kis gyermekeké arra állanak össze, hogy 1000 frtot kapjanak a papától? Kétségtelenül jogos a papától 1000 frtot kapni, ha lehet: de törvényes dolog-e ezt álnokság és hamis előadás által szerezni ? Második biró: Nem ér-e fel ezzel, ha a vádlottak szövetkeznek, hogy elhittessék, miszerint törvényesen megalakult társaság részvényeiről van szó, holott tényleg azok nem voltak részvények, sőt nem is volt társaság ? Harmadik biró: Képzelhető-e, hogy vannak emberek, kik nem létező társulat részvényeiért ugyanannyit adnak mint létezőkért? Ügyvéd: A társaság eredeti czélja becsületes volt, és sikerült volna, ha elegendő tőkéje lett volna. Biró: Nem büntett-e valótlan dolgokat adni elő azért, hogy elárusíthassunk oly részvényeket, melyeket különben eladni nem lehetne ? »E kérdésekre, jegyzi meg a »Saturday íteview«, a védő ügyvédnek minden szőrszálhasogatása sem igen tudna felelni; de kétségtelen, hogy az, a mit egy vastag csalás kimentésére és enyhítésére elmondott, nagy és veszedelmes mértékben gyakoroltatik, vagy legalább tűretik bizonyos pénzemberek és kereskedők körében*.