Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 52. szám - A hitelezők közös képviseletéről

— 424 — nös, merénylete daczára, emberi szempontból becsületes, jellemes polgárnak, az előre meghatározható s azt a biró esetró'l-esetre biztosan felismerheti. Helyén lesz ez intézmény kiválóan a vagyon elleni merényleteknél, melyek többnyire nevelés hiányában, s abból eredt erkölcsi romlottságban gyökeredzettek, aljas nyerészkedési szándékból követtetnek el, s melyeknek tettesei között legtöbben nyomorteljes előélet folytán a szokásszerü gonosztevők seregét képezik, nevelést s javítást igényelnek. Legfontosabb végre kétségkivül kezdő', illetve a fiatalkorú büntevőknél. Erről közelebb. A hitelezők közös képviseletéről.5! Azon nagy megrázkódtatás, mely 1873-ban érte a különböző pénzpiaczokat és magával sodorta azon számos vállalatot, melyek épen közvetlenül előtte a legszebb virágzásnak indulni látszottak, egy nyilt kérdést, a záloglevelek, elsőbbségi és részkötvények birtokosai jogainak biztosítását, hozott felszínre, mely a közforgalmat a legközelebbről érdekli, és valóságos rémülettel töltötte el a különböző törvényhozásokat azon veszélyek láttára, melyek a kérdésben foglalt jogviszonyok rendezetlensége következtében, a közhitelt és a forgalmat fenyegették. Az ezekből folyó általános aggodalmak annál nagyobb mérveket öltöttek, mivel épen azon vállalatok felé fordultak, melyeket addig mindenki, megszokott volt olyanoknak tekinteni, melyeknek biztonságához kétely nem fér, és épen ennek kedveért a szerény, de biztos jövedelemmel beérő tőke, minden más vállalat előtt ösztönszerűleg felkeresett; nagy horderejű nemzetgazdasági jelentőségük folytán pedig ország és törvény mindenütt hazafias gondoskodással támogattak és különbözü előjogokban részesi tettek. Elég a kérdés fontosságának jellemzésére azon körülményre rámutatni, miszerint csak hazai intézeteinknél is több 200 millió forintnál van záloglevelekben elhelyezve, legtöbb vasúti és számos más vállalataink tőkéik nagyobb részét elsőbbségi és részkötvények, sorsjegyek, stb. kibocsátása által szerezték be. A kérdés rendkívüli sürgősségének felismeréséből s a törvényhozási intézkedéseknek ebből folyó lázas természetéből egyrészt, ugy a tapasztalatok teljes hiányából másrészt magyarázható ki leginkább, hogy sem az Ausztriában 1874-ben keletkezett, sem a nálunk 1876-ban hozott, részben ezen kérdést tárgyazó törvények teljesen kielégítőknek nem tekinthetők. Annál nagyobb köszönettel tartozunk ezért a magyar jogászgyülés állandó bizottságának, mely a kérdés egyik részét, az elsőbbségi kötvények közös képviseletét a legközelebbi jogászgyülés napirendjére kitűzte. A kérdés első sorban nem annyira anyagijogi, mint inkább kiválóun eljárási, mert tekintve a záloglevelek, elsőbbségi és részkötvények, stb. birtokosainak jogait, nem lehet kérdéses az, mit és mennyit követelhetnek azok, hanem miként érvényesíthetik követeléseiket. A kérdés megítélésénél két szempont irányadó: 1. lehetséges-e a kérdéses jogokat külön képviselet utján érvényesíteni, vagy szükséges-e erre közös képviseletet létesíteni ? 2. létesithető-e a közös képviselet a többség határozatából, vagy nem, és utóbbi esetben milyen más módon ? A mi az első kérdést illeti, kétségtelen, hogy az összes értékpapírok birtokosait egymással, — közös adósuknak egyetemes kötelezettsége, és az egyes jogosultaknak ezen kötelezett irányában fenálló közös érdeke — mely az adós vagyonának sértetlen megőrzésében, a vállalat fentartásában és kellő értékesítésében nyilvánul — szorosan összeköti. Ezen közős érdek az, mely határt szab az egyes érdekelteknek független jogaik érvényes|itésében. Egy gyár, bánya, vasúti vállalat, stb. által kibocsátott elsőbbségi vagy részkötvények, csak addig képviselik az alapul vett értéket, mig ezen vállalatok fenállanak, forgalomban vannak. Egyes hitelezők közbelépése megsemmisítheti a többiekkel közös érdekeiket, a vállalattal együtt. Egy közös ház tulajdonosai nem érvényesíthetik egyenkint, egymástól függetlenül jogaikat, ha ez által a közös érdek kárt szenvedne. A közös tulajdonosok vagy megegyeznek egymással az őket közösen érdeklő kérdésekre nézve, vagy elválnak. Nevezetesen az elsőbbségi kötvények és záloglevelekből folyó jogok tekintetében meg nem engedhető, épen a kötelezettség egyetemessége folytán, hogy a jogosultak közül egyik a másikat megelőzve, őt meg nem illető előnyben részesüljön. De meg nem engedhető, miszerint a közösen érdeklettek jogaikat külön-külön érvényesítsék, a fentérintett indokokon kivülmég azon igazságügyipolitikai tekintetnél fogva sem, mely szerint kötelessége a törvényhozásnak arról gondoskodni, hogy kikerültessék azon veszély, hogy a különböző uton és személyek által indított perekben hozandó ítéleteknek, ha nem is épen szükségképen bekövetkező, de lehető különbözősége folytán a jogérzet biztonsága megingattassék, és a jogfogalmak megzavartassanak. Ehhez járul még egy másik, szintén figyelmet érdemlő körülmény, hogy a legtöbb esetben nem állana arányban az egyesek által maguk számára elérendő eredmény az arra fordítandó költséggel és fáradsággal, és ez okból épen nem, vagy csak kevesek részéről érvényesíttetnének a veszélyeztetett jogok, mi által ismét csak a jogérzet és biztonság szenvedne csorbát. De a kérdéses bemutatóra szóló értékpapírok fogalmánál és természeténél fogva is ki van zárva a külön érvényesítés, mert azok alapján minden jog a birtokost csak birtoka idejére illeti, és annak lekötése a per idejére, ellenkezik az értékpapíroknak folytonos birtokváltozás iránti rendeltetésével. Az egyesek külön képviseltetése tehát ugy jogilag, mint fogalmilag ki lévén zárva, azon kérdéssel állunk szemben, miként érvényesitendők a fentemiitett értékpapírok birtokosainak azon jogai, melyek külön érvényesítést az egyesek részéről nem engednek, mert közös érdeket érintenek? A felelet nem lehet más mint az, hogy közös képviselet utján. Vannak azonban a peres eljárás körén kívül eső körülmények is, melyek a többször emiitett értékpapírok birtokosainak érdekében közös képviseletet okvetlen szükségessé tesznek ; ilyenek: mindennemű transactiok, egyességek létesítése, zálogjog-elsőbbségek átengedése a vállalat folytatásához szükségelt kölcsönök felvétele tekintetéből, melyek ezen értékpapírok birtokosainak hozzájárulása nélkül nein történhetnek meg. És itt megérkeztünk azon nehézségnél, mely az értékpapírok birtokosainak közös képviselete létesítése körül előáll. Meddőnek tartom a kérdésre nézve a vitát a felett, vajon jogilag közösségben (commnnio incidensben) levőknek tekintendők-e a felsorolt és tudvalevőleg nem névre szóló értékpapírok birtokosai, vagy nem? mert abból nem következik a közös képviseletnek más, mint a közös egyetértésen alapuló előállítása; miután acommunio tagjai egymás irányában csak a communi dividundo actióval léphetnek fel, mely ép az ellenkezőre, mint a közös képviselet előállítására van irányozva. Annyi bizonyos, hogy az értékpapírok birtokosai egymással szerződési viszonyban (societasban) nem állanak, és nem változtat ezen semmit, ha az értékpapírjaik alapjául szolgáló jogviszony, a kibocsátó kötelezettsége, közös záloggal van biztosítva; mert a jogosítvány minden egyes értékpapírban már külsőleg is független kifejezést nyer, melynek határát, számra és összegre való tekintet nélkül,-az egyes értékpapírok magukban tartalmazzák. Ezekből önkényt következik, hogy a közös képviselet, az értékpapírok birtokosai közti szerződési viszony hiánya folytán, az önkénytes megegyezés esetét kivéve, jogilag elő nem állitható. A tapasztalat azonban mutatja, hogy teljes lehetetlenség oly számos egyént, mint a százezrekre menő értékpapírok birtokosait, egy közös önkénytes képviseletben egyesíteni, még ha el is tekintünk attól, hogy ezen papírok folytonos birtokváltozásnak vannak alávetve, és nagyrészt külföldön lakó ismeretlen birtokosok kezei közt vannak, kikkel — miután épen csak veszély idejében áll be a képviselet szüksége — rövid idő alatt érintkezésbe helyezkedni nem is lehetséges. Nem lehet szó arról, a közös képviseletet a többség határozatából előállítani, mint ez, p. o. részvénytársaságoknál vagy csődhítelezőknél történik, mert hiányzik a szerződési jogalap, melynél fogva a kisebbséget, ugy mint ez részvénytársaságoknál az alapszabályokban kiköttetik, kötelezni lehetne arra, hogy a többség akaratának magát alávesse; és nem hasonlítható össze az értékpapirosok birtokosainak állapota a hitelezők állapotával csőd esetében, mert itt csak a jelentkezett hitelezők érdekeinek megóvásáról van szó, holott azoknál a távollevők érdekeit és jogait is kell megvédeni. Ehhez járul, hogy a tapasztalat a majoritásban nyújtott eszköznek értékét mindinkább problematicusnak bizonyítja, mert a legtöbb esetben a majoritás tényleg épen csak a minoritás. Ezen tekintetek vezették a törvényhozást Ausztriában 1874-ben, az ellenzék erős ellentállása daczára, mely a külön képviselet kizárása és a majoritás elvének mellőzése által a magánjogokon ejtett sérelemnek hangsúlyozása mellett, tiltakozott minden hivatalos beavatkozás ellen, ezen szükségesnek felismert közös képviseletnek gondnok kirendelése általi létesítésére. A közös gondnoki képviselet alapját egyébiránt már az osztr. polg. törvénykönyv 276. §-ában megtalálhatni, mely azt hasonló esetekben, azonban csak p a s s i v alakban, vagyis az illetők mint alperesek számára szabályozza. De nem ismeri a majoritás elvét e téren, a közös vagyonnak r e ndes kezelési kérdéseit kivéve, mely ide nem tartozik, az osztr. polg. törvénykönyv sem. A római jog is csak a közadós vagyoná* nak kezelésére nézve ismeri a többség által választott gondnokot. A franczia jog szerint egyáltalában mindenki jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben az a társak jogaival megegyeztethető. A porosz jog szerint pedig a majoritás, szintén csak kezelési kérdésekben, de nem a társak jogai felett határozhat. Saját törvényeinket a közös képviselet kérdésében tekintve, perrendtartásunk 67. §-a szerint: »több felperestárs az eljárás egész folyamában egy személynek tekintetik. Ennélfogva a felperestársaknak ugyanazon egy keresetben és egy közös meghatalmazott által kell képviseltetniük*. A 72. §. szerint pedig: »h a valamely kereset által egy harmadik személy jogközösségnél vagy törvénynél fogva magát felperesi minőségben érdekeltnek véli, a felperes ellen intézendő alkeresettelaperbe avatkozhatik«. Beavatkozásnak egyedül a rendes eljárásbsn van helye, stb. A beavatkozó minden más esetben jogait csak külön per utján érvényesítheti. A 73. §. szerint: >ha beismeri az ellenfél a beavatkozó jogát, akkor a főper általuk közösen vezetendő*. Világos, hogy ezen intézkedések, amennyiben kérdésünkben foglalt viszonyokhoz hasonlókra tartoznak, ki nem elégitők; mert a kereset közös megindításához megkívánt közös képviselet létesítése körül felmerülő nehézségeket egészen fenhagyják, a mellett hogy a külön képviseletet kizárják; a per folyamában megengedett beavatkozás szabályai pedig egészen figyelmen kivül hagyják a be nem avatkozók jogai megvédésének szükségét. A gondnok általi közös képviseletet, a külön képviselet kizárásával, nálunk csak az 1876. évi XXXVI. a záloglevelek biztosításáról szóló törvényczikk ismeri, azon a 22. §-ban emiitett j egyetlen esetben, midőn az intézet ellen végre- | hajtás foganatosittatik. A kirendelt ügygondnok feladata, a 24. §. szerint, a záloglevelek biztositékául szolgáló vagyonnak lefoglalása esetében, annak a végrehajtás alóli felmentését kérni. Hogy ezen intézkedés a záloglevélbirtoko^ sok jogainak érvényesítését fel nem öleli, felesleges mondani. De magában ezen törvényben a záloglevél birtokosainak biztosított jogok üres szavak maradnak mindaddig, mig azok érvényesítéséről kozos képviselet által gondoskodva nem lesz. Elég