Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 52. szám - A magyar büntető-javaslat a törvényhozás előtt

Hetedik évfolyam. 52. szám. Budapest, 1877. deczember 27. Külön mellékletek: a «D8ntvények gyűjteménye", aí „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi tör­vények anyaggyüjteménynyel". * kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza 14. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak: (bclybcn házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a . Magyar Themis", a „Dontvények gyűjteménye", az „Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazságügyi tőr­vérvek anyaggyüjteménynyel" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 torint, negyedévre 2 forint 60 kr. Az elífizetósi pénzek bérmentesen, vidékrSl leg­czélszerübben postautalvány utján küldendők Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 7. sz. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A magyar büntető-javaslat a törvényhozás előtt. Dr. Fayer Lászlótól. — Örökösödési jogunk reformjához. Enyiczkei Gábor budapesti ügyvédtől. — Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. — A hitelezők közös képviseletéről. Dr. H e 1 d Kálmán budapesti ügyvédtől. — A jogi oktatás reformja. Dr. V é c s e y Tamás egyetemi tanártól. — A végrehajtási jog elévülése, (n.). — Jogirodalom. (Die oesterreichische Polizeipraxis. "Von W. Prucha). D. J. — Az ügyvédi kamarákból. (Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi kamaránál). — Különfélék. (Az olasz váltótörvényjavaslat). — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A magyar büntető-javaslat a tör­vényhozás előtt. Az 1874-iki év nyarán látott napvi­lágot a magyar büntető-törvénykönyv ja­vaslata. A codifikátor nem ragaszkodott szi­gorúan valamely külföldi codexhez; ecc­lectice járt el és az alapul vett 1870-iki osztrák javaslat mellett sok tekintetben kö­vette a belga törvényt, az olasz javaslatot és a német törvényt. A magyar szakközönségnek a belga törvényből és az olasz javaslatból átvett categoriák nem igen voltak Ínyére, mivel kissé távolesnek a magyar praxistól és an­nak megszokott légkörétől. S annál nagyobb idegenkedést szült a javaslat ezen iránya, mivel a német büntető-törvény mindinkább bóditott nem csak a német cultura terüle­tén, de Olaszországban és Belgiumban is. Tudva volt nem különben az is, hogy az ecclecticismus utján igen nehéz egységes codexet létrehozni. De miután már a javaslat ez alapon ki­dolgoztatott, remélték — s ezek közt voltunk mi is —, hogy nem lesz lehetetlen az előké­szítési stádiumok alatt a javaslatot módo­sítások utján a német büntető-törvény­hez közelebb vinni s a különböző codexek­ből átvett határozmányokat összeolvasz­tani és kiegyenlíteni. Rövid idő alatt több kritikai dolgozat jelent meg, melyek mindannyian német irányú módosításokat sürgettek. Egy évvel a javaslat megjelenése után közzététetett .a második szöveg. Ez tartal­mazott néhány részleges módosítást, melyet a budapesti ügyvédegylet ajánlott; s némi csekély figyelemben részesültek a szakiro­dalomban felmerült indítványok is. Nagy­ban és egészben az intéző körök ragasz­kodtak az eredeti határozmányokhoz. A második szöveg 1875. nyarán az •enquéte elé terjesztetvén, itt is némely ha­tározmányok módosíttattak — többnyire a német törvény szellemében. Az enquéte határozatai nyomán álla­píttatott meg a végleges szöveg, mely a képviselőház elé került. A jogügyi bizottság nem járt el fel­adatában rendszeresen és öntudatosan. Érezték ugyan e bizottság tagjai, hogy a javaslatnak romanisáló merev határozmá­nyait a német törvény szellemében hajlé­konyabbakká kellene tenni, de a módo­sitványokban nem nyilvánult valamely egységes irány. Némely helyen a német törvény határozmányai fogadtattak el; másutt egészen önkényüleg a >józan ész< szerint rontottak; majd ismét itt-ott meg­hagyták a javaslatnak a már előbb keresz­tülvitt módosításokkal ellentétben levő ere­deti szerkezetét. így történt, hogy mig a büntetésne­mek felosztása megmaradt az eredeti franczia-belga szellemben: a büntetés vég­rehajtásánál (36. §.) a börtönt a fog­házzal — a német reminiscentiák folytán — összevegyitették. Mig a börtön minimumát egy évről leszállították 6 hónapra: a fegy­háznak két évi minimumát egy évre leszál­lítani — mint a következetesség megkí­vánta volna — elmulasztották. Mig a mel­lékbüntetések kötelező kiszabását a be­fejezett bűnös cet leleményeknél meghagy­ták: a kísérletnél, a segédnél és a 92; §-ban körülirt enyhítő körülmények esetében a facultativ kiszabást mondották ki, s en­nek következtében a 15 évi fegyházzal súj­tott segédnél a biró a mellékbüntetést mel­lőzheti, a pár havi fogsággal illetett vétség tettesénél azonban nem. A kísérletnek franczia körzetű defini­tióját átalakították a legújabb Glaser-féle javaslat értelmében, a részességet pedig ugyanily czélzat mellett rendszertelenül el­rontották. A különös rész büntetési tételeit majd meghagyták az eredeti 5 éves spatiumokkal, majd pedig 8 évesekké tágították. így a felségsértéstől kezdve (I. fejezet) egész a szemérem elleni büntettek (XIV.) lejeze­téig egyetlen egyszer sem tértek el az ötös rendszertől; ezen fejezetnél megtörtént egy esetben (232. §.); utána ismét maradt a régi. Az élet elleni bűntetteknél (XVIII. fejezet) ujolag áttöretett az ötös rendszer; de már a legközelebbi fejezetben, a testi sértéseknél, két helyen meghagyták az ere­deti tételeket. Innen származik az, hogy mig a szándékos emberölés (281. §.) 2—10 évi fegyházzalbüntettetik, addig a testi sértésnél, a 307. §. esetében, midőn a tettes akarata ellenére következik be a halál, a bünte­tés 5—10 évi fegyház, vagyis a minimum 3 évvel magasabb; s ami még nagyob ano­mália: ha életveszélyes szer beadása vagy alkalmazása folytán nem is. halál, hanem csak a 304. §-ban felsorolt súlyos testi sér­tések valamelyike áll be, a büntetés maxi­muma 15 év, minimuma pedig az, a mi az emberölésnél a maximum 10 év. (Az igaz, hogy mindezen testi sértéseknél felö­leli a büntetési tétel a praemeditatiót, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy benne van az affectus is). A testi sértést az ember­öléshez képest ily súlyosan büntetni nem egyéb, mint praemium az ölésre. A későbbi fejezeteknél ugyanigy megy tovább. Az összeredmény az lett, hogy a jog­ügyi bizottság a codex egyöntetűségét nem­csakhogy nem mozdította elő, de, néhány tagadhatlanul helyes módosítást leszámítva, az eredeti bajokat ujakkal tetézte. Azt lehetett ezek után feltenni — s bevalljuk, mi valóban azon naiv hiedelem­ben voltunk —, hogy a javaslat hiányai a képviselőház plenumában fognak bizonyos határozott megállapodás szerint kiküszöböl­tetni. Csalódtunk. Nemcsakhogy nem volt egységes terv a szükséges módosítások meg­tételére, de a >lelkesült* többség egyetlen­egy vezérelvét az képezte, hogy körömsza­kadtig kell védeni mindent, és nem engedni sehol. Ezzel természetesen meg volt pecsé­telve a javaslat sorsa. A keresztülvitel biz­tosíttatott ; de a hibák megmaradtak. A sibylla könyvei folytonosan keves­bednek. Még csak a felsőház van hátra, hol a szükséges módosításokat meg lehetne tenni. Azon férfiakhoz fordulunk, kik a code­xet készítették. Ne hagyják magukat elal­tatni a dicsénekek által — jöjjenek azok bárhonnan. A hibákat ezek csak addig ta­karhatják, mig a codex életbe lép. Ha el­következik ezen idő, nem lesz oly ékesen szóló panegyrikus, a ki képes volna helyessé tenni az olyhatározmányt, melyetazélet elitéi. Dr. Fayer László.

Next

/
Thumbnails
Contents