Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 51. szám - A végrehajtási eljárás javaslata. [2. r.]

- 417 — szes érdekletteknek, és a kir. adófelügyelőnek kézbesittetik (152. §.) kifüggesztés és körözés által, s ha a kikiáltási ár 500 frtot meghalad, a hivatalos lapba egyszer való beigtatás által tétetik közzé; saját költségére a terjedtebb hirdetés bármely érdekelt félnek jogában állván. Mindezen intézkedések által az czéloztatik, hogy az ingatlan végrehajtási eljárás túlságos költségei lehetőleg leszállittas8anak, s mellőztessék azon anomália, hogy kivált csekélyebb ingatlanoknál a végrehajtási költségek az egész vételárt kimerítik. A 155—158. §§. tüzetes intézkedést tartalmaznak azon esetre, ha valamely osztatlan közös ingatlan nem valamennyi tulajdonostárs ellen vezetendő végrehajtás alá kerül. Ezen esetben rendszerint csak a végrehajtást szenvedő vagy szenvedők hányadára rendeltetik el az árverés, de ha az egész ingatlan kikiáltási ára 500 frtot, vagy ha a végrehajtást szenvedők hányadának kikiáltási ára 250 frtot meg nem halad, továbbá budapesti házak és telkek, ha kikiáltási áruk 10,000 frtnál, vagy a végrehajtást szenvedők hányadának kikiáltási ára 5000 frtnál nem több, más helyen levő házak és telkek pedig, ha az egésznek kikiáltási ára 4000 frtot vagy a hányadok kikiáltási ára 2000 frtot meg nem halad: az egész ingatlan elárverezendő. A végrehajtás alatt nem álló tulajdonostársak az egész ingatlannak árverés alá bocsátását akkor is kérhetik, ha különben csak a hányad lenne árverezendő. Jogukban áll a végrehajtató követelését beváltani, vagy az ingatlanra árverelni; s ha ily tulajdonostársak vették meg az ingatlant, a saját hányadukra eső vételárrészletet befizetni nem tartoznak, és az árfelosztás oly módon eszközöltetik, mintha az ő hányadok el nem árvereztetett volna. Ezen intézkedéseket azon tapasztali tény tette szükségessé, bogy csekélyebb értékű, s kivált természetben fel nem osztható ingatlanok osztatlan hányada árverésen alig értékesíthető ; azt legtöbb esetben maga a végrehajtató veszi meg potom áron, ki azután mert a közösséget folytatni nem köteles, azonnal osztálypert indít, melynek végeredménye természetben fel nem csztható ingatlanoknál rendszerint az, hogy az egész ingatlan elárvereztetik, s a vételár osztatik meg. A 159. §. szerint a tartozékok helyszíni öszszeirását a végrehajtató akkor követelheti, ha az ingatlan kikiáltási ára 5000 frtot meghaladna, vagy helyhatósági bizonyitványnyal igazoltatik, hogy az ingatlanon gyárszerü vagy más rendkívüli építmény van. — A 160. §. szerint a végrehajtást szenvedő az általa előlegezendő költségek mellett az árverési hirdetmény kifüggesztésétől számított 15 nap alatt a tartozékok összeírását és helyszíni becslését szintén kérheti. — A 161., 162. és 163. §§-ban a telekkönyvi rendtartásnak megfelelőenvan szabályozva az eljárás azon esetre, ha az elárverezendő ingatlanra jogérvényesen el nem intézett tulajdonjog-igény, vagy zálogvisszaváltási jog van feljegyezve, vagy szolgalmi jog bekebelezve. — A 169., 170., 171. §§-ban a későbbi végrehajtatónak az előbbi végrehajtatóhoz való csatlakozása, és azon eset nyer a költségkímélés szempontjának megfelelő megoldást, ha ugyanazon ingatlanra egyidejűleg több végrehajtás vezettetik. ^ 172—178. §§. az árverés foganatosítása körüli eljárás szabályait tartalmazzák, melyekből csak azt emelem ki, hogy a kikiáltási áron alul az ingatlan csak akkor üttetik le, ha legalább két árverelő tett ígéretet; és hogy a kikiáltási ár fokozatos leszállítása közben a végrehajtató az árverés felfüggesztését mindaddig kérheti, míg igéret nem tétetett; sőt hivatalból foganatosítandó árverés esetében a kiküldött által hivatalból is felfüggesztendő az árverés, ha a kikiáltási ár az eredeti kikiáltási árnak egy negyedére leszállittatott. A 179. és 180. §§-ban az árverési eljárás elleni előterjesztés és felfolyamodás van szabályozva, tüzetes felsorolásával azon eseteknek, melyekben a foganatosított árverés megsemmisíthető. A 181. — 183. §§-ban az elárverezett ingatlanoknak a vevő általi birtokba vétele, esetleg jogorvoslat használásának esetében zár alá vétele, a vevő tulajdonjogának előjegyzése és bekeblezése, a 186., 187. §§-ban pedig a feltételeket meg nem tartó vevő veszélyére való ujabb árverés van szabályozva. A 188. §. figyelembe vételével azon szomorú j tapasztalati adatnak, hogy ingatlanok gyakran az árverelők egyetértése mellett potom áron adatnak el: következő komoly megfontolást érdemlő intézkedést hoz javaslatba: »Ha valamely ingatlan a 145. és 159. §§. szerint az árverési hirdetményben, illetőleg a 146. és 160. §§. szerint pótlólag megállapított kikiáltási árnak felén alul adatott el és az árverés napjától számított 8 nap alatt a telekkönyvi hatósághoz beadott hitelesített ajánlatba valaki részéről a megállapított bánatpénz letétele mellett a vevő igéretét ennek legalalább egy ötöd részével meghaladó igéret tétetett: a telekkönyvi hatóság a leütést hatálytalannak nyilvánítva ujabb árverést rendel, melyre vonatkozólag az árverési hirdetmény kibocsátása és kézbesítése tárgyában a 167. és 186. §§. szabályai alkalmazandók. Az ujabb árverés a megállapított szabályok szerint történik, azon különbséggel, hogy az utólag beadott ajánlat az ajánlattevőre feltétlenül s akkor is kötelező ; ha ő az árverésre meg nem jelent, és ha ennél magasabb igéret nem tétetik, az ingatlan reá ütendő le. Az utólag tett ajánlataz ajánlat-tevőre kötelező akkor is, ha az annak folytán tartott ujabb árverés megsemmisíttetik. A jelen szakasz értelmében megtartott ujabb árverésen eladott ingatlanra nézve beadott utólagos ajánlat figyelembe vétele mellett ismételt ujabb árverés akkor sem rendelhető el, ha jelen szakasz szerint megtartott ujabb árverésen az ingatlan a kikiáltási ár felén alul adatott el«. A 189 — 207. §§. az elárverezett ingatlan vételárának felosztására vonatkozó, s gyökeres változtatásokat tartalmazó eljárási szabályokat állapítanak meg. Az árverés jogerőre emelkedése, s legalább a vételár egyharmad részének befizetése után a vételár-felosztási tárgyalásra egy bírósági tag vagy közjegyző küldetik ki, kinek az iratok, s az időközi bejegyzésekkel hivatalból kiegészített telekkönyvi kivonat kiadatik. A kiküldött ennek folytán árfelosztási határnapot tüz, s erre az öszszes érdekletteket megidézi. Az árfelosztási határnapon a kiküldött által felveendő átalános felszámitási jegyzőkönyvbe előbb a tüzetesen megállapított előnyös tételek, azután a jelzálogos követelések és járulékai sorrendben felszámittatnak; s ezek közöl az érdeklettek valamelyike által kifogásolt tételek külön rovatba, a nem kifogásolt tételek ismét külön rovatba igtattatnak. Ezen átalános felszámítás eredményéhez képest a kiküldött, azon nem kifogásolt tételeket, melyek a netalán előbb sorozott összes kifogásolt tételek megállapítása esetében is kielégítést nyernek, részint az adóhivatalhoz, részint a vevőhöz kiadott utalványok által kielégíti, az eredetieket beváltja, illetőleg az utalvány általi résztörlesztést reá vezeti, s az adóhivatal és a vevő részére az illető utalványok jegyzékét közvetlenül is megküldi. Minden kifogásolt tétel tárgyában elkülönitettjegyzőkönyvi tárgyalás tartatik, mely az érdeklettek által 3 nap alatt befejezendő, s az árfelosztási eljárás befejezése után a kiküldött által az összes iratok s a kifogások tárgyában felvett külön jegyzőkönyvek együttes jelentés mellett a telekkönyvi hatóságnak bemutatandók. A telekkönyvi hatóság valamennyi kifogás felett együttes végzésben határoz; az előnyös tételekre és a telekkönyvi rangsorozati elsőségre nézve perre-utasitás nélkül döntő határozatot hoz. Ha valamely követelés valódisága az adós által támadtatik meg, s a hitelező nem igazolta, hogy követelése jogerejü ítélettel vagy egyességgel van megállapítva, vagy hogy követelése iránt per van folyamatban : a hitelező 30 napi zárhatáridő kitűzése mellett perre utasittatik; ha pedig az adós a követelést nem kifogásolja, akkor ugyancsak 30 napi határidő kitűzése mellett a kifogásoló hitelezők utasitandók perre. Ha végre a követelés jogerejü ítélet vagy egyesség által van megállapítva: a kifogások csak akkor vehetők figyelembe, ha valószínűvé tétetik, hogy későbbi tények által a követelés egészben vagy részben megszűnt; ezen esetben is a kifogásolók utasíttatván perre. Az utóbbi eset kivételével a határozat azon része ellen, mely a perre utasítást tartalmazza, jogorvoslatnak helye nincsen. A kifogások felett hozott határozat jogerőre emelkedése, illetőleg perre-utasitás esetében a per meg nem indítása, v&gyl jogerőre emelkedett ítélettel való eldöntése után, a telekkönyvi hatóság a vételárra vo| natkozó további kiutalványozásokat teljesiti, és pedig folytatólag a mint a kifogások egyike vagy másika jogerejü elintézést nyert. Mindezen intézkedés által a vételár felosztási eljárás egyszerűsítése, és különösen az czéloztatik, hogy azon nem kifogásolt követelések, melyeknek kielégítése nem függ a kifogásolt tételek sorsától, lehető legrövidebb idő alatt nyerjenek kielégítést. Az egyetemleges jelzálogokból kifolyó sajnosán észlelt bajok orvoslása szempontjából kiváló figyelmet érdemel a 192. §. következő intézkedése : »Ha ugyanazon telekkönyvi hatóság telekkönyveibe bejegyzett különböző ingatlan vételára egyidejűleg kerül árfelosztás alá: azon jelzálogos hitelezők, kiknek követelése több ingatlant terhel, ezen ingatlanok vételárából aránylag elégitendők ki. Ugyanezen szabály áll azon jelzálogi követelésekre is, a melyek valamely közös ingatlannak több tulajdonos társát illető hányadát terhelik. Ha pedig a jelzálogilag biztosított követelés egyidejűleg árfelosztás alá nem kerülő más ingatlant, vagy valamely közös ingatlannak más tulajdonos társat illető, de el nem árverezett hányadát is terheli: a mennyiben a hitelező kívánja, a vételárból teljesen kielégítendő. A későbbi jelzálogos hitelezőknek azonban jogukban áll az utóbb említett esetben az előttök levő jelzálogos követelést készpénzzel kifizetve magokhoz váltani. Azon hitelező, a ki valamely jelzálogos követélést magához váltott a többi jelzálogokból vagy több tulajdonos társak jutalékából, a magáhozvá ltott követelésnek az elárverezett ingatlan vételárából ki nem elégített összeg erejéig aránylagos kielégittetését követelheti. Az arány, ha a többi jelzálog vagy jutalék is árverés alá kerül, a vételárak szerint, ellenkező esetben az elárverezett jelzálogok vagy jutalékoknak vételára, s a többiek becsára szerint állapítandó meg«. A 208. §. az önkéntes és hagyatéki árverésekről intézkedik; a 209. §. pedig kapcsolatban a hagyatéki eljárást szabályozó tervezet 55. és 56. §§-nak intézkedéseivel szabályozza a végrehajtást azon ingatlanokra, melyek a végrehajtást a szenvedőre örökség vagy hagyomány utján szállottak át, de még nevőkre át nem Írattak. Azon figyelmen kívül alig hagyható tapasztalati adat, hogy élők közötti jogügylet által is igen gyakran szereztetnek ingatlanok, melyeknek telekkönyvi átirása nem eszközöltetik: tette szükségessé a 210. §-nak elvileg talán megtámadható következő intézkedését: »Ingatlanokra, melyeket a végrehajtást szenvedők közötti jogügylet által szerzett, a tulajdonjog bekelezése vagy előjegyzése előtt azon esetben rendelhető végrehajtás, ha a végrehajtási kérvény mellett a telekkönyvi tulajdonos által a telekkönyvi rendelet 82. §-nak szabályai szerint kiállított nyilatkozattal, vagy az illetékes községelőljáróság bizonyítványával igazoltatik, hogy az ingatlant a végrehajtást szenvedő megszerezte. Az ekként elrendelt végrehajtás, az illető telekkönyvben a végrehajtást szenvedő, mint telekkönyvön kívüli tulajdonos ellen feljegyeztetik; mely feljegyzésnek csupán azon joghatálya van, hogy ha később a végrehajtást szenvedő tulajdonjoga bekebeleztetik vagy előjegyeztetik, ezen bejegyzéssel egyidejűleg s attól számított elsőséggel a végrehajtató javára a végrehajtási zálogjog hivatalból bekebelezendő leszen. Több végrehajtatónak ily módon ugyanazon telekkönyvön kivüli tulajdonos ellen feljegyzett követelése egymás között a feljegyzés sorrendének elsőségével bír. A korábbi tulajdonos által a tulajdonjoguak a végrehajtást szenvedő javára való bekeblézésével vagy előjegyzésével]egyidejüleg nyert telekkönyvi jogok, az ily feljegyzés által biztosított követeléseket feltétlenül megelőzik. A feljegyzést elrendelő végzés feljogosítja a végrehajtatót, hogy a tulajdonjognak a végrehajtást szenvedő javára való bekeblezését oly módon eszközölje, mint ezt eszközölni a végrehajtást szenvedőnek jogában állana. Ha azon naptól fogva, a melyen a telekkönyvi hatóságnak a feljegyzést megrendelő végzés kézbesittetett, fél év alatt a tulajdonjog bekeblezése vagy előjegyzése, vagy a tulajdonjog iránt indított per feljegyzése sem a végrehajtató sem a