Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 48. szám - Megtilthatja-e a kibocsátó a váltónak váltójog szerinti forgathatását? [1. r.]

Hetedik évfolyam. 48. szarr\. Budapest, 1877. november 29. Megjelen minden csütörtökön; a .magyar jogász, gyűlés" tartama alatt naponkint. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. MAGYAR Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoi. hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar rhemis"-re, az „Igazságügyi rendeletek tára* és a „Döntvények gyűjteménye" czimű mellékletekké együttesen: egész évre 10 forint, télévrfc 5 forint negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékről czélszerübben postautalvány útján küldend Kiadó-hivatal: IV. barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Külön mellékletek: a „^öntvények gyűjteménye," és az „ögazságügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: IDr. ^si^rer Xjászló. Kiadó: az „Atüenaeum." részvénytársaság. TARTALOM: Megtilthatja-e a kibocsátó a váltónak váltójog szerinti forgathatását ? Takács István volt jogtanártól. — Örökösödési jogunk reformjához. (Folytatás.) E n y i c z ke i Gábor budapesti ügyvédtől. — Tárcza. (A kelet büntető-joga). t)r. S c h i c k Sándortól. — A legújabb belga törvény az óvásról. — Levél a szerkesztőhöz. Dr. Vida Lajostól. — Jogirodalom. (Un projet de loi sur les sociétés, par A. Vavasseur, avocat a la Cour d'appel de Paris). Nagy Dezsőtől. — Az 1878. évi igazságügyi költségvetés. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A » Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Megtilthatja-e a kibocsátó a váltónak yáltójog szerinti forgathatását? A » Magyar Igazságügye folyó évi május havi füzetében az 510. lapon kezdődő czikkben Bánffay S. pécsi kir. közjegyző ur helytelennek nyilvánítja azon magyarázatot, melyeién »H az ai V á 11 ó j og« cz. munkám 66. lapján az uj váltótörvény 8. §-a második aíineájának *) adok, s mely oda megy ki, hogy az idegen váltó kibocsátója a >nem rendeletre* szavak által az azon váltóra teendő forgatmányokat csak ő maga irányában fosztja meg váltójogi erejöktől s hogy e szerint azoknak váltójogi ereje minden más váltóköteleztek irányában fenmarad; — ennek folytán az én magyarázatomnak ellenkezőjét állítja, azt mondván, hogy az ily váltón levő forgatmányokat csak köztörvényi engedményeknek kell tekinteni. Ujabban Apáthy István egyetemi tanár ur a •»Magyar Themis* f. évi okt. 18-ki számában >A váltóból eredő jogok átruházása* cz. czikkében a kérdés alatti 8. §. második alineájára nézve ugy nyilatkozik, hogy >a váltó forgathatása szabály, mely alól kivételnek csak akkor van helye, ha az intézvényező a forgathatást >nem rendeletre* vagy más hasonló kifejezéssel egyenesen kizárta*. Világos tehát, hogy Apáthy ur is az én adtom magyarázat ellenkezőjét tartja helyesnek. Ha már Bánffay ur czikke gondolkodóba ejtett, az Apáthy ur magyarázata bennem valódi aggodalmat keltett, annyival inkább, mert ő a német birod. keresk. főtörvényszéknek két oly döntvényére (Entscheidungen. II. köt. 409. lap, és XIII. köt. 413. lap) is hivatkozik, melyek az ő magyarázata mellett szólanak. Bánffay ur, ki tüzetesen az én magyarázatomat akarja megezáfolni, saját nézete mellett egyetlenegy érvül azt hozza föl, hogy ha a törvény a kibocsátó által tett tilalomnak ugyanazon jogi hatályt akarta volna tulajdonitani, melyet a forgató ily i) A törvény e szakasza így szól : >Ha azonban a kibocsátó a váltó átruházását e szavakkal: nem rendeletre, vagy más hasonértelmü kifejezéssel megtiltotta, a forgatmánynak váltójogi hatálya nincsen*. tilalmának tulajdonit, akkor a 8. §. második alineáját is épen ugy szövegezte volna, mint a 13. §-t. Apáthy ur pedig, ki ezen alineát, ugy látszik, minden kételyt kizárónak tekinti, indokot még csak fölemlitni is fölöslegesnek lát, hanem elégnek tartja a törvény ezen állitólagos intézkedését abból magyarázni ki, hogy >az intéz vényezőnek érdekében állhat meggátolni azt, hogy váltója a rendes (váltójogi) joghatálylyal forgalomba helyeztessék*. Miután én, mint a t. olvasó már előre gondolhatja, jelenleg is azon véleményben vagyok, hogy az idézett alinea valódi értelmét eltaláltam, a feriforgó körülmények között kötelességemnek tartom előadni azon okokat, melyek engemet az adtom magyarázatra birtak, mérlegelésöket, természetesen a szakértő közönségre bizván. 1. Ha a váltónyilatkozatokat szemügyre veszszük, azt tapasztaljuk, hogy minden nyitkozat kizárólag azon személy jogviszonyára van befolyással, a ki azt teszi, ellenben egy más személy által tett nyilatkozatra semmiféle befolyással nincs. így ha a lát utánra szóló váltónál a kibocsátó az elfogadás végetti bemutatásra egy hónapot, valamelyik forgató pedig 10 napot tüz ki, amaz egy hónapig, ez pedig csak 10 napig marad váltói kötelezettségben, így ha A. forgatóért B. és C. kezességet vállal s B. csupán a kezes szót használja, C. ellenben mint köztörvény szerinti kezes irja magát a váltóra, a váltóbirtokosnak saját tetszésétől függ, hogy az összeget A.-tól vagy B.-től követelje-e, holott C. ellen csak akkor léphet föl, ha A. ellen a végrehajtás siker nélkül maradt, így ha D. forgató a váltót, a törvény 16. §-a értelmében, E.-nek engedményezte, E. pedig F.-re forgatta, D. váltói kötelezettségben nem áll, holott E. ellen mind F., mind ennek következői teljes váltójoggal birnak, stb. stb. Mikép lehetne tehát azt elhini. hogy a kibocsátó használta »nem rendeletre* szavak, azon jogi foganatjokon kivül, hogy a kibocsátó ekkép csak a rendelvényes irányában kötelezi magát váltóilag, még a mások által teendő nyilatkozatokra is befolyással, még pedig oly tetemessel Vi nának. 2. Az idegen váltó kibocsátója és a forgató jogviszonya, azon egy kivétellel, melyről a törvény 90. §-a szól, mely szerint t. i. a váltó elévülése esetében, a kibocsátó ellen, a mennyiben a váltóbirtokos kárával gazdagodott volna, a köztörvényi ut fenhagyatik, egymással teljesen megegyez, s ez nem is lehet másképen akkor, midőn a forgatmány voltaképen nem egyéb mint ugyanazon egy váltónak — az adós és hitelező jogviszonyát illetőleg — reproductiója; adós t. i. a kibocsátó is, a forgató is, hitelező pedig a rendelvényes is, a forgatmányos is. így, mind a kibocsátó, mind a. forgató az elfogadásért és kifizetésért egyformán felelős; igy, ha a váltó annak idejében meg nem óvatoltatott, igy, ha a váltó megsemmisítésének van helye, a kibocsátó is, a forgató is egyformán menekül a kötelezettség alól, sat. sah Mikép lehetne tehát azt elhinni, hogy a midőn az ugyanazon jogokkal és kötelességekkel bíró két személy (kibocsátó és forgató) váltónyilatkozatában ugyanazon megszoritó szavakat használja, a nyilatkozat jogi foganatja különböző lehessen. 3. Az ellenvélemény a gyakorlati élet tüzpróbáját ki nem állja, amennyiben majd nevetséges eredményre vezet, majd pedig a váltó közhitelét veszélyezteti. Tegyük fel, hogy Klein ily váltót bocsát ki fizessen ön (p. Berg intézvényezett) ezen váltónál fogva Kurz J. urnák de nem rendeletére, hatszáz forintot; .... s tegyük fel, hogy Kurz e teljes váltót a tilalom ellenére B i n g r e, ez Kernre, ez Veresre, ez Tóthra, ez Balogra ez végül Weissra forgatja. A fizetés idej eljővén, Weiss váltóbirtokosnak Berg elfogadó , az ellenvélemény szerint jogosan azt mondhatja: 3>Barátom, a pénz készen van s igy önt kifizethetném, de nem teszem azért, mert én váltóilag csak Kleinnak és Kurznak vagyok kötelezve, hanem forduljon ön, köztörvényi engedményes létére, ellenem a köztörvényi birósághoz vagy pedig, ha erre kedve nem volna fizettesse ki magát Baloggal, ez Tóthtal ez Veressel, ez Kernnel, ez Binggel, ez Kurz