Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 45. szám - Közigazgatási biráskodás. [21. r.] - A kelet büntető-joga. [2. r.]

— 367 — mint nem hatáskörükbe tartozókat min­dig visszautasítják,1) mert ezeknek végleges döntésére nézve még mindig a mi­nisztérium egyedül competens. * Budapest főváros törvényhatóságának szervező bi­zottsága* 1876. deczember 11-én tartott ülésében azon abnormitásra történt ismé­telve utalás, mely e tekintetben törvény­hatóság és állam között létezik. Mig a törvényhatóságot a bíróságok szám­talanszor elmarasztalják, az állam fran­czia módon minden birói beavatkozástól menten »adlibitum« dönt saját ügyei­ben minden jogorvoslat lehető­ségének kizárásával az általa hozott döntések ellen. A rendőri decernatumokat illetőleg mondhatjuk, hogy korlátot nem ismerő discretionar hatal­mat2) gyakorolhatnak a rendőri kö­zegek még eddigelé, melynek minden ál­lampolgár úgyszólván védtelenül van át­szolgáltatva. 3) Jól érzik ezt törvényhozóink, kormány és a nép egyaránt, és ez állapot megszüntetése végett, melynek tarthatat­lanságáról mindenki egyaránt meggyőző­dött, kilátásba helyezte a jelenlegi kor­mány egy »rendőri büntető-törvény­könyv* alkotását, melynek minél hama­') Legtöbb államban azon sajátságot vesszük észre, hogy az igazgatási hatóságok igazgatási ügyekben való természetes illetékességükön kivül még bizonyos magánjogi ügyekben is positiv jogokon alapuló illetékességgel bírnak ; mig viszont az igazgatás ressortjához tartozó ügyek több századon át folytatott gyakorlatnál fogva a törvényszé­kekre bízattak. Mindenütt az igazgatáshoz tartozó magán­jogi ügyek utolsó sorban a rendes törvényszékek illetékes­sége alá tartoznak ; azonban Ausztriában a nyilvá­nos hivatalnokok fizetés és nyugdíjra való igényei az igaz­gatási törvényszék fóruma elé tartoznak. •— Porosz- és Bajororsz ágban a fiscns elleni magánjogi követe­lésként tekintik s a rendes perutra utasítják. ') >Discretionár hatalmat gyakorolni — mondja egy ujabb publicista — annyit tesz, mint : tehetni, amit valaki tenni akar*. — A közigazgatási bí­ráskodás által épen az igazgatásban való a b s o 1 u­t i s m u s, mely jelenleg korlát nélkül uralkodik, végkép megtöretik. 3) G n e i s t azt mondja : >Die Polizeiverwaltung ist stets das Hauptgebiet, wo wir einen Schutz durch Verwaltungsjurisdiction bedürfen«. L. : »V. d. 12. d. J. t.« Hl. k. 329. 1. Az ind büntető-jog s társadalmi lét ezen sa­játságai csak akkor találják magyarázatukat, ha a nép egész szellemirányával s világnézetével ho­zatnak kapcsolatba. Sehol nem észlelhető szembe­tűnőbben azon szerves összefüggés, mely népélet 8 jogélet között fenáll. Az egyes adatok, kiszakítva ezen összefüggésből, kődképekként foszladoznak szét a homályba s csak az ontogeneticus vizsgáló­dás fényében nyernek alakot s értelmet; miért is, mielőtt az egyes büntettek s büntetések részletezé­sébe bocsátkozom, azon elvi felfogást iparkodom feltüntetni, mely világot vetend az adatok ho­mályára. Az emberi elmélkedés első feltételét min­denütt természetvallási elméletekben találja; az első reflexió gondolatsugara szétoszlódik a termé­szet bájkertjében. A környező természet, mely ezernyi tüneményeivel örök forrást nyit a képze­lemnek, gyengébb s erősebb, alsóbb s magasabb bálványokkal benépesített tarka istenországgá alakul, mig a tapasztalati kör kitágulásával a köz­vetlen szomszédságban lévő bálványok között min­dig több s többen elvesztvén rangjukat, a tulnyo­mólag érzéki fetischismus helyébe egy nemesebb polytheismus lép, melyben a földi istenlények fo­galmakká finomulnak, eszmékbe elpárolognak s messzetávolból a sidericus-hatalmakban mint sze­mélyesített természeterők imádatnak. így váltotta fel az Olympus a Titanusok gazdálkodását, igy következett Indiában India s phantasticus isten­országára az eszményies Trimurti. Mily irányt vegyen az eszmefejlődés ezen menete, az nagy mérv­rább életbeléptetését, mint a jogrend meg­valósítására szolgáló egyik főtényezőt, örömmel kell üdvözölnünk. Némely állam annyira ment, hogy a rendőri bíráskodást egészen kivette a rend­őri hatóságok hatásköréből s külön bíró­ságokra bízta,') abból az elvből indulva ki, hogy arendőrség, mely vádló, nem lehet biró is egyszersmind. Most kerül (?) tárgyalás alá egy rend­őri büntető-törvényjavaslat, melyben, re­mélhető törvénynyé válta után, ki lesz mondva, mit tart az állam rendőri kihágás­nak, mily büntetést szab reá, s mily eljá­rást kell követnie az illető hatóságnak. Mindezt még a hivatalnok dönti el, bölcs belátása szerint. Tőle íügg2) még kimon­dani, vajon valamely cselekmény vagy mulasztás rendőri kihágás-e s büntetendő-e; tőle függ a büntetés mértékének kiszabása, minden formális eljárás nélkül. »A közigaz­gatási tisztviselő* — ugy mond Grün­w a 1 ds) — törvényhozó és biró egyszerre, s ezt nevezzük mi patriarchális és liberális megyei állapotnak. Pedig ez nem egyéb a hatósági önkény uralmánál a rendőri állam virágzó korsza­kában. Fent felelős kormányunk van ugyan, de lent felelősség nélküli hatósá­gaink*. Ez más szóval formulázása azon a nép­ben homályosan szunyadozó sejtelemnek, — tudatnak nem akarnám általában ne­vezni — hogy nálunk a személyes szabadság biztosítékai s a tör­vényszerű közigazgatás feltéte­lei életbeléptetésüket még várják. Annyira mentünk, hogy a rendör­') L. iPester Lloyds 1877. évf. 93., 94,, 96. és 101. sz. vezérczikksorozat a rendőrségről. — Ná­lunk szintén az államilag kezelendő fővárosi rendörségnél annak szervezetét illetőleg vezérelvként ki van mondva, hogy >» tulajdonképeni rendőri működés a rendőri bíráskodástól külön választas­sák^ L. 1872 : XXXVI. t.-cz. 21. §. — Eddigelé ez azon­ban még mindig >pium desideriu m« ! •) L. G r ü n w a 1 d Béla többsz. id. m. 101. 1. ») Ibidem 100. 1. ben azon természeti viszonyoktól függ, melyeknek uralma alatt valamely nép áll. De bármily fokra is emelkedjék, az mindig döntő befolyással lesz az illető nép szellem- s erkölcs-művelődésére. Nincs nép e földön, melynek szelleméletére a környező természet éghajlati s physikális saját­ságain alapuló eszmefejlődés oly döntő befolyást gyakorolt volna, mint az ind. A természet szemlélődésében s abból eredt világ­nézletükben gyökeredzik az indek bölcsészeti, erkölcsi s j o gi rendszere, s különösen büntető-joga is. A világ, melyben az ind él, tündérálom; a hová tekint, körüle hóditó változatosságban hul­lámzik a természet tuldagadó termöereje. Északon a Missisipi irtóztató folyamvölgye s zöldülő pál­maerdők felett a Himalaya hókoronázott gránit­palotája, melynek jégfedeléről a Ganges lezu­hanva, több száz mérföldön a leggyönyörüebb vi­dékeken át Bengalia forró földjére siet, kies part­jait mindenütt templomok-, pagódok- s fürdőkkel behintvén. Az egész, majdnem Európa terjedelmé­vel felérő, két tengertől körülövedzett tündérfer­dény a tropicus égöv fénylő színjátékában csillog ; a legtarkább parányi madárvilágtól az elefántok s szarvorruak colossusai, — smaragd- s rubintelt gránátalmáktól a fáklyafa varázságai sa Jacquier 50 fontos gyümölcseiig — mindenütt óriási, cso­dás mérveket öltő növényzet s állatvilág, mindenütt a legvizgazdagabb folyamok, a leghatalmasabb hegyóriások, troglodytikus erdők, bámulatos vál­tozatosság s termőerő. ségnél jogról beszélni, fogalmi ellentétnek tekintetik. Alkotmá­nyos államban az államjog szellemében kell a rendőri hatóságok arbitrar büntető ha­talmát revideálni; kell, hogy a rend­őri orgánumot is felelősségre lehessen vonni; akkor rendőrségünk igazságosabban fog eljárni, nem tekintve azt, hogy rabszolgákhoz illő félelem helyett tisztelettel fog találkozni a rendőri közeg, s intézkedéseinek, melyek jelenleg majd­nem csak kényszerrel foganatosíthatók, kész leend az állampolgár, mint az igaz­ságosság követelményeinek engedelmes­kedni, azon tudatban, hogy utólagosan fe­lelősségre vonhatja és hogy elégtételt nyer­het. A dolog természetében rejlő jelenség az, melynek jogi érzékkel biró ember csak undorral lehet mindennapi tanuja, hogy a nép a rendőri közegek intézke­déseinek tettlegességekkel el­len t á 11. Ez jogi államban szomoritó pha­nomen, mely az ökölbarcz komor korsza­kára emlékeztet. Tehát a rendőri bün­tető-törvény behozatala után egy közigazgatási törvényszéknek1) rendőri decernatumok ellenike­reseteknek is elintézésére való felállítása további hátrány nél­kül el nem halasztható jogköve­telménynek látszik lenni.2) Po­roszországban — mint fentebb3) láttuk — a rendőri intézkedésekre nézve is a >Kreis­Ordnung«-ban megállapított egész folyam­menet használható. Közvetlen kényszer csak azon esetben alkalmazható, midőn a ') ^Budapest főváros törvényhatóságának szervező bizottsága* 1876. évi deczember 11-én tartott ülésében a rendőri bíróságnak a rendőri tevékeny­ségtől való elkülönítésének szükséges­sége lön legújabban ismét hangsúlyozva. 2) Bluntschli: Staatsrecht II. k. 345. p. : >Az ok, mely miatt itt (t. i. a rendőrségnél) az igazgatásnak — törvényszéki eljárás nélkül — kell, hogy megengedve le­gyen, ezen kérdéseket eldönteni, nyilvánvaló az állam és társadalom szükségleteiben fekszik. Félnek, hogy a rendőri hatalom megzsibbasztatnék, ha arra nézve egy törvényszéki peres eljárás kezdetnék*. =) L. III. rész, VII. fej. A természet e kábitó termékenysége, mely örökké szűzies bájaival hullámzik köröskörül, mé­lyen hatott az ind népszellemre; a Hindu elvész ezen tarka, végtelenül változó tünemény világ szem­lélődésébe ; contemplatióiba elmerül, mint vízcsepp a tenger végtelenségében; az anyag dúsbősége va­kítja, tárgynélkülivé teszi ábrándos merengéseit. De egyidejűleg tervszerű összhangot, fensé­ges törvényszerűséget lát az örökös változás felett, szemeit az egység meglepi az ezerféle jelenségek ezen zűrzavarában s evvel eltűnik előtte az egész tündérvilág mint egy phantasmagoria, szemlélkezé­sében fata morganakép vonul az érzéki világ, mely­től a valóságot megtagadja; a levő csak látszat, optikai tévedés (Maya), csak az egység, az összhang a való, (evxal xáv) csak egy létezik, Brahma, a világlélek, s annak viszfénye az emberi lélekben. Ezen alapszik az indek Mayatana, azon nagyszerű pantheismus, forrása egy furor divi­nusnak, ábrándos eszményiességnek, melynek kö­vetkeztében képzeletükben a földi lét s a túlvilág határai összemosódván, a gyakorlati ügyek prózai összefüggését egykedvűen tekintek; s mely — ugy reméljük —iránytűt is szolgáltatand jogéletük s különösen büntető-joguk tévegében. A természet bámulásában gyökeredző s ábrándszerüen képzelgő: azon felfogás, mely irányt adott az ind erkölcs- s jogélet fejlésének. A világ csak Maya, teremtésének actusa nem egyéb mint elszakadás a tiszta őslénytől, a földi lét nyomorhely a mennyei honból szám­*

Next

/
Thumbnails
Contents