Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877 / 45. szám - Közigazgatási biráskodás. [21. r.] - A kelet büntető-joga. [2. r.]
— 367 — mint nem hatáskörükbe tartozókat mindig visszautasítják,1) mert ezeknek végleges döntésére nézve még mindig a minisztérium egyedül competens. * Budapest főváros törvényhatóságának szervező bizottsága* 1876. deczember 11-én tartott ülésében azon abnormitásra történt ismételve utalás, mely e tekintetben törvényhatóság és állam között létezik. Mig a törvényhatóságot a bíróságok számtalanszor elmarasztalják, az állam franczia módon minden birói beavatkozástól menten »adlibitum« dönt saját ügyeiben minden jogorvoslat lehetőségének kizárásával az általa hozott döntések ellen. A rendőri decernatumokat illetőleg mondhatjuk, hogy korlátot nem ismerő discretionar hatalmat2) gyakorolhatnak a rendőri közegek még eddigelé, melynek minden állampolgár úgyszólván védtelenül van átszolgáltatva. 3) Jól érzik ezt törvényhozóink, kormány és a nép egyaránt, és ez állapot megszüntetése végett, melynek tarthatatlanságáról mindenki egyaránt meggyőződött, kilátásba helyezte a jelenlegi kormány egy »rendőri büntető-törvénykönyv* alkotását, melynek minél hama') Legtöbb államban azon sajátságot vesszük észre, hogy az igazgatási hatóságok igazgatási ügyekben való természetes illetékességükön kivül még bizonyos magánjogi ügyekben is positiv jogokon alapuló illetékességgel bírnak ; mig viszont az igazgatás ressortjához tartozó ügyek több századon át folytatott gyakorlatnál fogva a törvényszékekre bízattak. Mindenütt az igazgatáshoz tartozó magánjogi ügyek utolsó sorban a rendes törvényszékek illetékessége alá tartoznak ; azonban Ausztriában a nyilvános hivatalnokok fizetés és nyugdíjra való igényei az igazgatási törvényszék fóruma elé tartoznak. •— Porosz- és Bajororsz ágban a fiscns elleni magánjogi követelésként tekintik s a rendes perutra utasítják. ') >Discretionár hatalmat gyakorolni — mondja egy ujabb publicista — annyit tesz, mint : tehetni, amit valaki tenni akar*. — A közigazgatási bíráskodás által épen az igazgatásban való a b s o 1 ut i s m u s, mely jelenleg korlát nélkül uralkodik, végkép megtöretik. 3) G n e i s t azt mondja : >Die Polizeiverwaltung ist stets das Hauptgebiet, wo wir einen Schutz durch Verwaltungsjurisdiction bedürfen«. L. : »V. d. 12. d. J. t.« Hl. k. 329. 1. Az ind büntető-jog s társadalmi lét ezen sajátságai csak akkor találják magyarázatukat, ha a nép egész szellemirányával s világnézetével hozatnak kapcsolatba. Sehol nem észlelhető szembetűnőbben azon szerves összefüggés, mely népélet 8 jogélet között fenáll. Az egyes adatok, kiszakítva ezen összefüggésből, kődképekként foszladoznak szét a homályba s csak az ontogeneticus vizsgálódás fényében nyernek alakot s értelmet; miért is, mielőtt az egyes büntettek s büntetések részletezésébe bocsátkozom, azon elvi felfogást iparkodom feltüntetni, mely világot vetend az adatok homályára. Az emberi elmélkedés első feltételét mindenütt természetvallási elméletekben találja; az első reflexió gondolatsugara szétoszlódik a természet bájkertjében. A környező természet, mely ezernyi tüneményeivel örök forrást nyit a képzelemnek, gyengébb s erősebb, alsóbb s magasabb bálványokkal benépesített tarka istenországgá alakul, mig a tapasztalati kör kitágulásával a közvetlen szomszédságban lévő bálványok között mindig több s többen elvesztvén rangjukat, a tulnyomólag érzéki fetischismus helyébe egy nemesebb polytheismus lép, melyben a földi istenlények fogalmakká finomulnak, eszmékbe elpárolognak s messzetávolból a sidericus-hatalmakban mint személyesített természeterők imádatnak. így váltotta fel az Olympus a Titanusok gazdálkodását, igy következett Indiában India s phantasticus istenországára az eszményies Trimurti. Mily irányt vegyen az eszmefejlődés ezen menete, az nagy mérvrább életbeléptetését, mint a jogrend megvalósítására szolgáló egyik főtényezőt, örömmel kell üdvözölnünk. Némely állam annyira ment, hogy a rendőri bíráskodást egészen kivette a rendőri hatóságok hatásköréből s külön bíróságokra bízta,') abból az elvből indulva ki, hogy arendőrség, mely vádló, nem lehet biró is egyszersmind. Most kerül (?) tárgyalás alá egy rendőri büntető-törvényjavaslat, melyben, remélhető törvénynyé válta után, ki lesz mondva, mit tart az állam rendőri kihágásnak, mily büntetést szab reá, s mily eljárást kell követnie az illető hatóságnak. Mindezt még a hivatalnok dönti el, bölcs belátása szerint. Tőle íügg2) még kimondani, vajon valamely cselekmény vagy mulasztás rendőri kihágás-e s büntetendő-e; tőle függ a büntetés mértékének kiszabása, minden formális eljárás nélkül. »A közigazgatási tisztviselő* — ugy mond Grünw a 1 ds) — törvényhozó és biró egyszerre, s ezt nevezzük mi patriarchális és liberális megyei állapotnak. Pedig ez nem egyéb a hatósági önkény uralmánál a rendőri állam virágzó korszakában. Fent felelős kormányunk van ugyan, de lent felelősség nélküli hatóságaink*. Ez más szóval formulázása azon a népben homályosan szunyadozó sejtelemnek, — tudatnak nem akarnám általában nevezni — hogy nálunk a személyes szabadság biztosítékai s a törvényszerű közigazgatás feltételei életbeléptetésüket még várják. Annyira mentünk, hogy a rendör') L. iPester Lloyds 1877. évf. 93., 94,, 96. és 101. sz. vezérczikksorozat a rendőrségről. — Nálunk szintén az államilag kezelendő fővárosi rendörségnél annak szervezetét illetőleg vezérelvként ki van mondva, hogy >» tulajdonképeni rendőri működés a rendőri bíráskodástól külön választassák^ L. 1872 : XXXVI. t.-cz. 21. §. — Eddigelé ez azonban még mindig >pium desideriu m« ! •) L. G r ü n w a 1 d Béla többsz. id. m. 101. 1. ») Ibidem 100. 1. ben azon természeti viszonyoktól függ, melyeknek uralma alatt valamely nép áll. De bármily fokra is emelkedjék, az mindig döntő befolyással lesz az illető nép szellem- s erkölcs-művelődésére. Nincs nép e földön, melynek szelleméletére a környező természet éghajlati s physikális sajátságain alapuló eszmefejlődés oly döntő befolyást gyakorolt volna, mint az ind. A természet szemlélődésében s abból eredt világnézletükben gyökeredzik az indek bölcsészeti, erkölcsi s j o gi rendszere, s különösen büntető-joga is. A világ, melyben az ind él, tündérálom; a hová tekint, körüle hóditó változatosságban hullámzik a természet tuldagadó termöereje. Északon a Missisipi irtóztató folyamvölgye s zöldülő pálmaerdők felett a Himalaya hókoronázott gránitpalotája, melynek jégfedeléről a Ganges lezuhanva, több száz mérföldön a leggyönyörüebb vidékeken át Bengalia forró földjére siet, kies partjait mindenütt templomok-, pagódok- s fürdőkkel behintvén. Az egész, majdnem Európa terjedelmével felérő, két tengertől körülövedzett tündérferdény a tropicus égöv fénylő színjátékában csillog ; a legtarkább parányi madárvilágtól az elefántok s szarvorruak colossusai, — smaragd- s rubintelt gránátalmáktól a fáklyafa varázságai sa Jacquier 50 fontos gyümölcseiig — mindenütt óriási, csodás mérveket öltő növényzet s állatvilág, mindenütt a legvizgazdagabb folyamok, a leghatalmasabb hegyóriások, troglodytikus erdők, bámulatos változatosság s termőerő. ségnél jogról beszélni, fogalmi ellentétnek tekintetik. Alkotmányos államban az államjog szellemében kell a rendőri hatóságok arbitrar büntető hatalmát revideálni; kell, hogy a rendőri orgánumot is felelősségre lehessen vonni; akkor rendőrségünk igazságosabban fog eljárni, nem tekintve azt, hogy rabszolgákhoz illő félelem helyett tisztelettel fog találkozni a rendőri közeg, s intézkedéseinek, melyek jelenleg majdnem csak kényszerrel foganatosíthatók, kész leend az állampolgár, mint az igazságosság követelményeinek engedelmeskedni, azon tudatban, hogy utólagosan felelősségre vonhatja és hogy elégtételt nyerhet. A dolog természetében rejlő jelenség az, melynek jogi érzékkel biró ember csak undorral lehet mindennapi tanuja, hogy a nép a rendőri közegek intézkedéseinek tettlegességekkel ellen t á 11. Ez jogi államban szomoritó phanomen, mely az ökölbarcz komor korszakára emlékeztet. Tehát a rendőri büntető-törvény behozatala után egy közigazgatási törvényszéknek1) rendőri decernatumok ellenikereseteknek is elintézésére való felállítása további hátrány nélkül el nem halasztható jogkövetelménynek látszik lenni.2) Poroszországban — mint fentebb3) láttuk — a rendőri intézkedésekre nézve is a >KreisOrdnung«-ban megállapított egész folyammenet használható. Közvetlen kényszer csak azon esetben alkalmazható, midőn a ') ^Budapest főváros törvényhatóságának szervező bizottsága* 1876. évi deczember 11-én tartott ülésében a rendőri bíróságnak a rendőri tevékenységtől való elkülönítésének szükségessége lön legújabban ismét hangsúlyozva. 2) Bluntschli: Staatsrecht II. k. 345. p. : >Az ok, mely miatt itt (t. i. a rendőrségnél) az igazgatásnak — törvényszéki eljárás nélkül — kell, hogy megengedve legyen, ezen kérdéseket eldönteni, nyilvánvaló az állam és társadalom szükségleteiben fekszik. Félnek, hogy a rendőri hatalom megzsibbasztatnék, ha arra nézve egy törvényszéki peres eljárás kezdetnék*. =) L. III. rész, VII. fej. A természet e kábitó termékenysége, mely örökké szűzies bájaival hullámzik köröskörül, mélyen hatott az ind népszellemre; a Hindu elvész ezen tarka, végtelenül változó tünemény világ szemlélődésébe ; contemplatióiba elmerül, mint vízcsepp a tenger végtelenségében; az anyag dúsbősége vakítja, tárgynélkülivé teszi ábrándos merengéseit. De egyidejűleg tervszerű összhangot, fenséges törvényszerűséget lát az örökös változás felett, szemeit az egység meglepi az ezerféle jelenségek ezen zűrzavarában s evvel eltűnik előtte az egész tündérvilág mint egy phantasmagoria, szemlélkezésében fata morganakép vonul az érzéki világ, melytől a valóságot megtagadja; a levő csak látszat, optikai tévedés (Maya), csak az egység, az összhang a való, (evxal xáv) csak egy létezik, Brahma, a világlélek, s annak viszfénye az emberi lélekben. Ezen alapszik az indek Mayatana, azon nagyszerű pantheismus, forrása egy furor divinusnak, ábrándos eszményiességnek, melynek következtében képzeletükben a földi lét s a túlvilág határai összemosódván, a gyakorlati ügyek prózai összefüggését egykedvűen tekintek; s mely — ugy reméljük —iránytűt is szolgáltatand jogéletük s különösen büntető-joguk tévegében. A természet bámulásában gyökeredző s ábrándszerüen képzelgő: azon felfogás, mely irányt adott az ind erkölcs- s jogélet fejlésének. A világ csak Maya, teremtésének actusa nem egyéb mint elszakadás a tiszta őslénytől, a földi lét nyomorhely a mennyei honból szám*