Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 45. szám - A hagyatéki eljárásról szóló törvénytervezet

Hetedik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1877. rjovember 8. Megjelen minden csütörtökön ; a „magyar jogásigyüles- tartama alatt naponkint. A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. MAGYAR Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. THEMIS EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz horda. vagy vidékre bérmentes atftkaidéuel] a „Magyar Themis°-re. az .Igazságügyi rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjteménye' czlmű mellékletekké együttesen: egész évre 10 forint, félévre 3 forint negyedévre 2 forint 60 kr. Az előfizetési pénzek bérmenteien, vidékről ezélszerobben póatautalviny útján küldend Kiadó-hivatal : IV. barátok tere 7. tz. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. %uVon mellékletek: a „^öntvények gyűjteménye," és az „Jgazságügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: Er. IPayer Ulászló. Kiadó: az „.A/tlieiia.e-u.na.*' részvénytársaság. TARTALOM: A hagyatéki eljárásról szóló törvénytervezet. Galamb István kir. járásbirótól Zirczen. - Közigazgatási bíráskodás. (A közigazgatási bíráskodás kérdése Magyarországban). Gruber Lajostol. — Tarcza. (A kelet büntető-joga). Dr. S c h i c k Sándortól. — Jogirodalom. (Ueber den Begriff des Besitzes. Von S. Mendthal, Kreisgenchtsrath in Memel). Dr. V ó c s e y Tamás egyetemi jogtanártól. — Egy gyógyszertár mint önálló telekkönyvi test. Dr. G r i s s z a Kálmántól. — Az épületi faizas képezi-e az erdélyi s azzal kapcsolva volt országrészekben megváltás tárgyát ? vagyis annak végkielégítéséül a birtokossági erdőkből megfelelő erdőter kibasitasat a volt úrbéresek igényelhetik-e ? Dr. S o o s Kálmán törvényszéki jegyzőtől Ziláhn. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentést határidők. — Kivonat a .Budapesti Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: A váltó-törvény anyaggyüjteménynyel egy ive. / A hagyatéki eljárásról szóló törrényterrezet. Ha figyelemmel kisértük az örökösödési eljárásra irányult reformtörekvéseket, csak aggodalommal fogadhattuk a közzétett régibb törvényjavaslatokat; félni lehetett, hogy a törvényalkotásnak jelen lázas korszakában a javítani kivánt viszonyok csak bonyolultabbakká tétetnek. Annál megnyugtatóbb egy oly javaslatnak napfényre kerülése, minő' »&z örökség és hagyomány megszerzéséről s ezzel kapcsolatos jogviszonyokról és a hagyatéki eljárásról* szóló, a ^Magyar Themis« f. évi 31. — 34. számaiban közlött törvényjavaslat, melyen az első áttekintésre felismerhető a helyes irányelvek alkalmazása és a speciális viszonyok tapintatos rendezése. Ugyané lapok 1875. évi 22. és 23. számaiban indokolt kifejezést nyert, hogy az örökösödési eljárás reformv'amlr helyes irányelve az »ipso jure< elven alapuló birtokbavételnek a hivatalos beavatkozást általánosságban kizáró intézménye. Kivéfelesen a gyámoltak és gondnokoltak vagy ellentétes igényű örökösök, avagy mellékesen a közhitel igényei tekintetéből indokolva van a gyors, végrehajtásszerü birói intézkedés ; de ennek is nem végleges birtok közvetlen czélja, hanem ennek eléréséig az örökségben jogtalan foglalást kizáró s csak rendes peruton megtámadható tényleges birtokállapot. Az uj törvényjavaslat szerint, a midőn az örökös fel van jogosítva a hagyatéki vagyonnak önhatalmú birtokbavételére (15. §.), s ebbeli cselekvénye által az örökséget hallgatag elfogadja (3. §.), és az örökség elfogadása iránt bizonyos határidő alatt nyilatkozni nem köteles (11. §.): az >ipso jure« elve kellő mérvben érvényesül; e mellett nincs kizárva (2. §.), sőt az örök- I hagyó rendelkezése vagy az örökjog vitássá válta esetén jogvesztés terhe alatt kötelező az örökség elfogadása iránti formaszerü nyilatkozat (11., 12., 20. §§.), de ezek a viszonyoknak megfelelő kivételes esetek. A törvényjavaslat a gyámoltak és gondnokoltak érdekéből szükséges intézkedéseket — e tárgyban legközelebb alkotott 1877: XX. törvényezikkre tekintettel — mellőzte, sőt e törvénynyel érintkezéseiben egybevágó intézkedéseket tartalmaz. Erre vonatkozással teljes méltánylást érdemel azon rendelkezés, hogy gyámhatósági beavatkozás esetében, ha az örökhagyó halálától számítva 4 hó alatt az örökségi igényekre egyesség nem jött létre: bármelyik nagykorú örökös örökösödési igényeinek előterjesztése mellett birói beavatkozást kérhet (115. §.). Ez eseteknél azonban az egyezkedés eszközlésére s főleg a kiskorúak érdekeinek védelmére hivatott árvaszéki ugy a kevés garantiát nyújtó szolgabirói és község-elöljárói intézkedésektől az önképviseletü örökösök^ igényeit végleg függővé tenni nem volna igazságos. A törvényjavaslata hitelezők igényeit — lehet mondani — túlzott méltánylásban részesiti, holott az örökösödési eljárásban az örökség elintézésén felül a hitelezők igényeinek rendezése csupán m?llékczél. Honi törvényeinkben gyökerező zárlat intézményét a törvényjavaslat is többféle érdekek szempontjából feutartja (48., 117., 131., 124., 141. §§.); miért nem lehetne azt a hitelezők érdekéből és a követelési össz való tekintettel kellő arányban alkalmazni ? s miért kellene ezen szó alatt »elkülönzés< ujabb biztosítási formát alkotni (48. s köv. §§.) s ez által az örökösök önrendelkezését kelletén tul korlátozni (49. §.), a hagyaték elintézését is megakasztani (71. 137. §§). ? Mert megjegyzendő, hogy bármely csekély követeléssel biró hitelezőnek joga van az összes hagyatéki vagyon elkülönítését és gondnok kezére adását kérelmezni, s az elkülönzés terhéről az örökös, 15 nap eltelte után, még ezen hitelező kielégítése által sem szabadulhat. Hagyatéki eljárásban az örökösök ellenébem ezen túlságos szigor indokolatlan. Midőn a köztörvény, mely alól a hagyaték sincs kivéve, a hitelezőknek elégséges biztosítékot nyújt: csak a hagyatékot kell hozzáférhetőbbé tenni a hagyatéki képviseletnek és a kielégítés módozatainak szabályozása által. E helyütt még egy körülmény érdemel megfontolást: ha a jelentkezett hitelezők követelései a hagyaték értékét valószínűen felülmnlják, oz a csődeljárás elrende- I lése végett a csődbíróságnak ex offo azonnal bejelentendő (45. §.). Ezen elbánás a csődügyek számát roppantul növelné és aligha volna a hitelezők ínyére, a kik tapasztalás szerint a hagyatéki eljárásnál, bár engedményekkel, szívesen kiegyeznek. Azért czélszerübb a csődbejelentésnek a hitelezők kérelmétől függővé tétele, mindenesetre pedig a hitelezők összehívásának előző eszközöltetése. Mindezen megjegyzések a részletes intézkedéseket érintvén — általában a törvényjavaslatra nézve kifejezett teljes elismerést nem gyöngíthetik. Az eljárási szabályok némely részletes intézkedései szintén nem hagyhatók némi megjegyzés nélkül. Az örökösök kérelmétől van függővé téve, hogy az örökösödési eljárás vezetése a bíróság által közjegyzőre bizassék; de kivétel tétetett a közjegyző székhelyén levő jelentékeny hagyatékokra nézve, melyeknek közjegyzőre bizatása kötelezőleg van kimondva (91. §.); holott elégséges volna ennek is lehetőségét megállapítani, mert épen jelentékeny, esetleg nagyfontosságú ügynél a birót nem lehet elzárni attól, hogy érdemleges határozatainak alapját a hagyaték . ése által maga készítse elő, midőn ama határözk$ hozatalára teljes felelősséggel kötelezve van. S épen midőn egyes közjegyzők túlkapásaiba gyámügyek körüli közjegyzői hatáskörnek kprlátozását provokálták, az sem indokolható,' hogy az 1874: XXXV. t.-cz. 126. §-aban szabályozott birói ellenőrzés a javaslat szerint teV jesen mellőztetik. Ha a javaslat 105. §-ának harmadik bekezdése határozottabb szövegezést nem nyer, roppant félreértésekre adhat okot azoknak, kik a törvény intentióit nem kutatják; ezen kifejezés: »ugy tekintendő, mintha az örökséget el nem fogadta volna« a 11. §-ban körülirt jogvesztést is involválja ; holott ez esetben jogvesztés nem czélja a javaslatnak, csupán az, hogy a felhívott örököstársak nyilatkozattételének elmulasztása esetén is eszközölhető legyen az örökösi bizonyítvány kiadása. Nem elég helyes kifejezést nyert a 95 §. negyedik^l^^ése, mely szerint a vég-