Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 44. szám - A kelet büntető-joga. [1. r.] - Közigazgatási bíráskodás. [20. r.]

— 362 — főbb vonalban leendő ellenőrzése czéljából állami számvevőszék van fölállítva.') Feladata az ország egész igazgatásának comptabilitását alaki tekintetben, számtani­lag és anyagilag pontosan s gondosan meg­vizsgálni.2)5)4) Mivelhogy ezen tribunalok vitás köz­igazgatási ügyekben befolyást gyakorolnak az igazgatásra, mint külön instancziák je­lentkeznek közigazgatási vitás ügyek szá­mára : eljárásuk a jogi controlle szükséges biztositékait birja. Azonkívül léteznek még a >conten­tieux* számára külön forumok, melyek a vitás közigazgatási ügyek részrehajlatlan eldönthetésére megkívánt kellékekkel bír­nak ugyan, eltekintve könnyen pótolható szervezeti hibáktól — azonban mind ez elő­nyök paralysáltatnak azon (kétségtelenül) cardinalis hiba által, hogy ez ügyek feletti döntés utolsó fokban a pártminisztert illeti. így pl. a mi az adókivető- és felszó­lamlási bizottságokat illeti, ezen bizottságok alakulata sem kielégítő. Az adókivető bizottságok nép­szerű összetétele magában véve még nem nyújt elegendő biztosítékot az adótörvények sértése ellen, mert a bizottságok döntései és intézkedései minden esetre téves és tör­vényellenes felfogáson is alapulhatnak, a bizottság meggyőződéséből eredő szakértői verdict, a számszerinti megállapítás, min­den esetre további controlle-t szükségte­lenné tesz; azonban a bizottság az adótör­vény rendelkezése ellen is eljárhat, és akkor áll elő a közigazgatási törvényszék szük­ségessége. Az adóbizottságoknál is mindkét fokban látjuk, hogy a kormány nevezi ki a bizottsági tagok három ötöd részét. Ezen bizottságok sokban hasonlitanak a juryhez; mint ennek tagjai szintén ünne­pélyes fogadást tesznek működésük meg­kezdése előtt. A részrehajlatlanságra nézve ezen fogadás-tétel szolgál biztosítékul; ha ez elegendő, akkor nem szükséges, hogy az ezen bizottságokban kormányi meghívás folytán helyet foglaló tagok, mintegy még különös praeventiv-rendszabályként több­ségben legyenek. —Vagy elegendő garan­tiát képes az eskü nyújtani, akkor ne fél­jünk az alulról jövő elemek majoritásától, vagy nem, akkor a következetesség kedve­ért ne is engedjünk határozatokat hozni, *) L. 1870 : XVin. t.-cz. 3) Az uj bankszabályzat szintén létesít egy fórum contentiosumot. — L. »PesterLloyd< 1876. november 22. számát: »Das neue Bankstatut« 65 §. >Ist zwischen der Staatsverwaltung und der betreffenden Regierung eme Einigung nicht zu erzielen, so entscheidet inappellabel ein Schiedsgericbt, bestehend aus je drei Mit­gliedern der obersten Gerichtshöfe von Wien und Pest*. 4) L. »Ueber denRechnungshof mit be­sonderer Rücksicht auf das deutsche Reich*. — »Zeit­schrift für die gesammte Staatswissen­sch a f t« (Tübingen) 1876. évf. III. füz. 479. s k. 1. s 1877. évf. I. f. 23. s k. 1. *) A magyar államszámszék végleges ujj ászervezése küszöbön áll. Ennek alapján jövőre a magyar államazámszék a miniszterelnökkel szemben tel­jesen független állást fog elfoglalni és jogában álland ész­leleteit, tanácsait stb. közvetlen a képviselőházzal közölni, mi eddig tudvalevőleg csak a miniszterelnök közvetítésé­vel történt. A magyar államszámszék szervezését rövid idő múlva követni fogja az osztrák államazámszék szervezése is, a mi ugyan eddig csak egyszerű terve­zet. Az osztrák államszámszék szervezésével az egész ellen­őrzési rendszer változást fog szenvedni, a mennyiben az egyes szakosztályok, melyek jelenleg az illető minisztériu­mok hatásköre alatt állnak, jövőre a fő-számszék fenbató­sága alá rendeltetnek. — L. »P e s t i N a p 1 ó« 1877. évf. 190. sz. reggeli kiadás. midőn a bizottságokban az elnökön kivül csak azon két, nem a kormánytól meghí­vott tag van jelen. Nem tekintve azt, hogy az oly bizottság határozata, melyben az alulról jövő elemek képezik a többséget, sokkal nagyobb erkölcsi hatással b i r a n d, a nélkül hogy a bizottság ilyetén alakulata mellett a kincstár érdeke veszé­lyeztetve csak legkevésbbé is lenne. Ha jellemes polgárok ünnepélyes fogadást tesz­nek, nem szükséges és nem opportun, hogy őket ennek daczára számra nézve már a priori felülmúlják, mert ez, őszintén mondva némileg analóg hallgatag bizalmatlansági szavazathoz. (Czélszerübb volna, ha egy az érdekeltek részéről szabadon választott tes­tület mint békebiró működnék; ez külső­leg tekintve ugyanazon biztosítékot nyújtja mint az alkotmány szerűen függetlenül al­kalmazott biró. Egy békebiróság ítélete ellen nem is forogna fen további vizsgálat­nak szükségessége). A kivető bizottságok megfelelőbb szervezete mellett egy közigaz­gatási törvényszék létesítése szükséges, mely a miniszter helyett döntene utolsó fokban, különösen azon adók mérve felett, melyeket a községi közegek és másod fok­ban a közigazgatási bizottságok vetnek ki.J) Az adókivető és felszólamlási bizott­ságok2) tehát csak akként szervezendők — ha a választást náluk alkalmazni nem akar­juk, — hogy az azokban kormányi meghí­vás folytán helyet foglaló elemek minori­tásban legyenek; akkor e bizottságok de­cernatumai, mint befolyásolhatatlan, füg­getlen és minden tekintetben részrehajlat­lan férfiaktól eredők, minden tekintetben kielégítők lesznek. Ez azonban csak a jogi állam alapzata, mely csupán megfelelő te­tőzettel egyetemben képes egy egészet ké­pezni, és ez épen az, mit nélkülözve köve­telünk: egy közigazgatási törvény­szék*) életbeléptetését. Ha pl. a dohány-beváltó-bízottságokat és felügyelőségeket, a királyi illeték­kiszabási hivatalokat,4) a földadó kataszteri bizottságokat stb. tekintjük, en­nek valamint egyáltalában az igazgatás minden ágában előforduló ilynemű forumok végzései (pl. 1. 1870: X. t.-cz. 24. §.) szin­tén csak a szakminiszterhez felebbezhetők utolsó fokban. A szabály tehát az, hogy vitás közigazgatási ügyek­ben mindig a miniszter dönt: az ') L. 1876 : XV. t.-cz. (a közadók kezeléséről) 11. §. 2. alinea és 29. §. 2. alinea. 2) L. 1876 : XV. t.-cz. 19. és 30. §§-ok. 3) A közigazgatási bíráskodás nálunk létesítésének feltétlen szükségességét 1871-ben hangsúlyozta a »Pester L 1 o y d«, mely erre vonatkozólag igen he­lyesen jegyezte meg már hat évvel ezelőtt, közigaz­gatásunknak sokkal tőkéletlenebb stádiumában : » ... Was uns schon jetzt — um nur einen augenfálligen Mangel zu bezeichnen — als unumgáng­lich nothwendig erscheint, ist die Anstre­bung einer V e r w a 11 u n g s-G e r i c h t s b a r k e i t. Wir acceptiren dieselbe indessen pro hic etnunc, weil, wie wir glauben, die Hofmung wohl berechtigt ist, dass die Regierung ihre ablehnende Stel­lung gegen diese Institution nur für den Uebergang von dem gegenwártigen Zustande zu einer tüchtigen Organisation eingenommen hat und dass ihre náchste Sorge nach der thatsáchlichen Neugestal­tung der Municipien diesem Gegenstande g e­widmet sein werde. Freilich bedarf es hiezu ein­gehender Detailarbeiten, namentlich der Fixirung der Ver­waltung durch Spezialgesetze, eine Feststellung der Kom­petenzen und der Prozessformen, endlich der E r r i c h­tung besonderer Verwaltungsgerichtec - L. iPester L 1 o y d«, 1871. évf. 76. sz. II. vezérczikk. <) L. 1875 : XXV. t.-cz. 2. §-a. — L. 1877 : XX. t.-cz. 112. §. utolsó bekezd. (A gyámsági és gondnok­sági ügyek rendezéséről). általunk előadottak csak kivé­telek az általános szabály alul.. Azon tény egyedül, hogy igazga­tási hatóságaink saját ügyeik­ben mint felek döntenek, elégséges annak kimutatására, hogy mi közigazgatási jogügyekben jurisdictióval nem birunk, mert minden rendes judicatura elengedhe­tetlen feltétele az, hogy a biró az eldöntés alá kerülő ügyekben ne legyen elfogult. Igazgatásunk teendőiben nem tétetett soha különbség igazga­tási ügyek és igazgatási jog­ügyek között. Administrativ ha­tóságaink nem a dmi ni str a ti v tör­vényszékek, döntésük nem ne­vezhető ítéletnek, mert a politi­kai hatóságok soi disant ítélete minden inkább mint »itélet«, az előttük való eljárás1) nem mond­ható administrativ pernek. (Folytatása következik.) Az épületi faizás képezi-e az erdélyi s azzal kapcsolva volt ország­részekben megváltás tárgyát? vagyis annak vég­kielégítéséül a birtokossági erdőkből megfelelő erdötér kthasitását a volt úrbéresek igényelhetik-e ? Dr. Soos Kálmántól. Az épületi faizás, mint úrbéri szolgalom, a volt jobbágyok lak- és gazdasági épületeinek fedeléhez, ajtaiboz, ablakaihoz szükséges s a volt földesúr vagy megbízottja által lábon kijelölt élő­fák adását tárgyazta. Az épületi faizástól különbözött a tűzi fai­zás vagyis a tüzelőfa haszonélvezete, mely rend­szerint a korhadt és száraz ágaknak vagy a ki­dőlt és kiszáradt fáknak kijelölt napokon való összegyűjtése és elhordása által gyakoroltatott il­letve gyakoroltatik a nem szabályozott erdőkben máig is, de száraz ágak és kiszáradt vagy dült fák hiányában a más czélra nem használható görbe élőfákra is kiterjed. Az úrbéri faizás haszonvételeért ha pénz­fizetés nem járt is, de az bizonyos mennyiségű fa, levágása vagy elszállítása kötelezettségével viszo­noztatott az úrbéresek által. Magyarországon az úrbéri szolgalmak és viszonszolgáltatásaik törvényhozásilag voltak sza­bályozva. Ennyit fejtegetéseink tárgyának alaposabb megérthetése végett előrebocsátani kívántunk. Az 1832/6: VI. t.-cz. 4. §-sa szerint kétség­telen, hegy a szűkebb értelmű Magyarország oly községeiben, hol az épületi faizás gyakorlatban volt, a földesúr a jobbágytelki vagy úrbéri zsellér­ház s istálló fedelére a szükséges fát, — a zsin­delyt és deszkát azonban oda nem értve —ingyen adni tartozott; az idézett törvényczikk azt is meg­határozta, hogy a földesúrnak egyedül a Hármas Könyv I. K. 40. czikkelyének rendelete esetében történő elbecsülés alkalmával állott szabadságá­ban a jobbágyainak ingyen szolgáltatott épületi fák árát a becsár általános összegéből levonni. Továbbá az 1853. évi mártius 2-án kelt cs. nyilt parancs, vagyis a magyarországi úrbéri pá­tens 10-ik §-sában a volt jobbágyokat az egykori földesuraságok erdeiből illető haszonvételek meg­váltásáról intézkedvén, ottan az épületi faizásról a ') Mindenki érzi ösztönszerűleg, hogy a jelenlegi igazgatás hiányos, azonban öntudatosan a baj felismerésé­hez nem jutottak, mert szem elől tévesztették, hogy egy alkotmányos törvény és jog szerinti igaz­gatásnál az sunum etomne« egy határo­zott eljárás. Ennek hiánya okozza a döntések gondat­lanságát és laiitását, okozza az egyes rendeletek zavarát és az administrativ döntések egészben véve ingatag voltát. A szabályozandó administrativ eljárásra vonatkozó normák hiányának consequentiáit többször hangsúlyoztuk. Á felek egyedüli jogoltalmát csak az képezheti, ha az alsóbb ha­tóságok döntésüknél jurisdictionális módon és megállapí­tott normák szerint járnak el. Csakis ez ment meg a ható­ságok önkényétől.

Next

/
Thumbnails
Contents