Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 42. szám - Párhuzamok a magyar és az osztrák büntető-törvénykönyv javaslata közt. 3. [r.]

— 343 — elő és nem könnyített, vagyis — a javaslat értelmében — nem segéd. Ez hiba. A segítés jogilag construált fogalmához az eredmény beállása nem kivántatik meg. A ki tudva valamely segítő cselekményt véghezvisz, segéd. Ehhez sem hozzáadni, sem belőle elvenni nem szükséges, nem is szabad, s ha idegen és hozzá nem tartozó feltételeket keverünk a fogalomba, ezzel kivetkőztetjük valóságából és teljességéből. ') Csakis egy esetben lehetne némileg igazolni a kísérlet ilyképeni körülírását: ha javaslat a segítésnek u. n. kísérletét külön büntetné. A segítés kísérletének egyik neme t. i. akkor áll elő, ha a nyújtott segély minden eredmény nélkül maradt a bűntett vagy vétség elkövetésére.2) A. gyilkolási szándékkal üldözi B.-t; C, ki ezt tudja, a nélkül, hogy A. által láttatnék, az üldözött B.-t megragadja azon szándékkal, hogy őt feltartóztassa; ez azonban nem sikerül neki, mert B. őt a földre teríti és tovább fut. Másik példa. Éjjeli időben A. ismert tolvaj egy utczaajtó feltörésén dolgozik lopási szándékkal; barátja B. az átelleni korcsmából kijövet, látja ezt és azonnal tudja, miben töri fejét A. Eszébe jut azonban, hogy az ugyanazon korcsmában iddogáló éjjeli őr épen kijövő félben van az utczára. A jó bajtárs tehát, anélkül hogy -4.-nak szólna, visszamegy a korcsmába, hogy az éjjeli őrt beszéddel tartsa addig, míg A. bevégzi a dolgát. Ez azonban 5.-nek nem sikerül. Épen midőn A. a lopott tárgyakkal kijön a házból, az őr megjelen és elfogja őt. Ha a javaslat ezen eseteket a segítés kísérletének fogalma alatt különválasztotta volna, mint némely tudósok kívánják,5) ez J) A közönséges élet szólama sem köti a segítés fogalmához az eredmény beállását. Igaz ugyan, hogy ha valaki azt mondja : > segítettem rajta*, ez alatt az eredményes segítést érti, és ha nem áll be eredmény, akkor az mondatik : »megkisérlettem rajta segíteni*. De midőn azt mondjuk : >segitettem neki ezt meg ezt véghez vinni*, ezalatt 1. értethetik az, hogy eredmény által kisért segélyt nyújtottam neki, de 2. az is értethetik, hogy csak actióba léptem, azonban közreműködésemnek nem volt eredménye. Például valaki elbeszéli, hogy a sárban egy kocsi fenakadt, melyet az összecsődült emberek nem bírtak előre taszítani, és hozzá teszi: >én is segítettem, de bizony a kocsi nem mozdult helyéből*. Ennek van értelme. Ellenben, ha ugyanazon elbeszélő azt mondaná : »én is megkisórlettem segíteni*, ennek világos értelme nem igen volna ; s ha mindenkép akarnánk a kifejezést értelmezni, talán még leginkább azt lehetne belőle kivenni, hogy a sok öszizetódult ember miatt nem fért a kocsihoz, tehát még actióba sem léphetett. ») »Hat die Beihülfe keinen Erfolg, so kann doch noch Versuch der Beihülfe strafbar sein, sobald nur das Principale vorhanden ist*. (Schütze. Theilnahme. 221. 1.) »Unter der für jede Bestrafung der Beihülfe erforderlichen Voraussetzung, dass der Urheber bereits eine Versuchshandlung vorgenommen hat, ist der Gehülfe : III. Wenn seine Thatigkeit zwar von dem Urheber nieht benutzt, aber in continuirlicher Verbindung von Mittel und Zweck zu der bereits vom Urheber begonnenen Ausführung von ihm, dem Gehülfen, gedacht und gewollt •wurde. 1. wegen Versuch zu strafen, falls entweder a) auch der Urheber nur bis zu diesem gelangte, oder falls b) der verbrecherísche Wille des Gehülfen bis zur Consummationshandlung des Urhebers nicht fortdauerte, einerlei, aus welchen Gründen er aufgehoben wurde ; 2. dagegen -wegen Vollendung zu strafen, wenn der Urheber das Verbrechen vollendete, und der Wille des Gehülfen bis zur Vollendung des Verbrechens fortdaurte*. (Vers. u. Theiln. 73. 1.) 8)A segítés kísérlete iránt két táborra oszlik a tudományos világ. Az egyik elfogadja e fogalmat, a másik azt mint jogilag nem létezőt és nem is képzelhetőt egyenest perhorrescálja. Elfogadják nagyobbrészt azok, kik a segédet a tettestől » subjectiv momentumok szerint különböztetik meg; nem fogadják el, kik az objectiv momentumok felé hajlanak. És ez természetes. Jlaga a kísérlet fogalma olyan, hogy benne a subjectiv eljárás a scrupulosus doctrinar előtt talán igazoltathatnék; de minthogy az ilyen osztályozásnak semmi nyoma sincs ajavaslatban, ennek folytán itt ismét egy oly hézaggal van dolgunk, mely egy egész csoportját a bűntetteseknek ki hagyja bújni a büntető-törvény súlya alól. Hozzájárul még az, hogy a mint a javaslat szövege egyrészt megszorítja a büntethető segéd fogalmát, a másik oldalon, ott t. i., a hol a segéd és a tettes közt kell a határvonalat meghúzni, a törvény által használt kifejezés annyira általános, hogy a tettes irányában épen nincs elhatárolva a segéd fogalma. Az >előmozdít* és »könnyíti szavak a segítés accessorius jellegét nem juttatják kifejezésre. Előmozditani lehet saját ügyét is, sőt mindenkiről, a ki valamely ügyben sikerrel eljár, lehet mondani, hogy azon ügyet előmozditja. Az > előmozdít < kifejezésben tehát benne van nem csak a segéd, de jó részben egyszersmind a tettes fogalma is. Igaz, hogy a 70. §., mely a tetteseket definiálja, (és pedig most már a budapesti ügyvédegylet által ajánlott módosítás elfogadása után, helyesebben mint előbb), némi correctivumul szolgál e tekintetben; de minthogy rendelkezésre áll oly kifejezés, mely más §-sal való combinálás nélkül is teljesen visszaadja és minden oldalról körülhatárolja a fogalmat: ez nem lehet indok a mostani szöveg támogatására, snem lehet különösen akkor, midőn maga a javaslat egyéb helyeken a >segélyt nyújt* kifejezést használja következetesen és helyesen. Mikép oldják meg a kérdést a külföldi törvényhozások ? A franczia, belga s a régibb német törvénykönyvek specialísálják a segités módjait. A két előbbiben az >aider< és >assister< igéken kivtil előfordul ugyan a elem túlsúlyban van. A kísérlet nem egyéb, mint a subjectiv gonoszság fenforgása az objectiv momentumok hiánya vagy elégtelensége mellett. A kik tehát a segéd fogalmát a subjectiv elemre fektetik, rendszerint itt is elfogadják a kísérlet fenforoghatását, a kik pedig az objectiv momentumot vélik döntőnek lenni, azok a segéd által véghezvitt concret cselekvényekhez tartják magokat és nem fektetnek nagyobb súlyt arra, hogy a segéd szándéka messzebb ment-e, mint feltétlenül szükséges volt az általa véghezvitt cselekményhez. így Feuerbach nem ismeri el a segités kísérletét (Revision II. 247.); L u d e n, ki még messzebb megy az objectiv momentum túlbecsülésében, szintén perhorrescálja (Abhandlungen I. 439. 1.) ; Z a c h ar i a e a segítést a következő tulnyomólag objectiv felfogással jellemzi: >Unter Beihilfe verstehen wir ím Allgemeinen eine das Verbrechen eines andern nur als N e b e nu r s a c h e fördernde Handlung* (Die Lehre v. Versuche der Verbrechen I. 38. §.), s hasonlag nem ismeri el; Köstlinés Geyer, kik közvetítő felfogást tanúsítnak, ugyanazon álláspontot foglalják el; John a két momentum combinált figyelembevételét ajáDlja, s szintén nem fogadja el (Kritiken, 30. és köv. 1.); Schütze azonban, ki Johnnal egyetemben a combinativ mérlegelés képviselője, a segités kísérletének kérdésében különvált Johntól és elfogadja (Die Nothwendige Theilnahme. 278. és köv. 1.), de a fogalom kifejtése tekintetében nagyon ingadozik és ellenmondásokba keveredik. Elfogadja a segités kísérletének fogalmát Halschner a subjectiv felfogásnak kiváló képviselője, továbbá elfogadja B e rner (Theilnahme 221. 1.), ki a részességről szóló munkájának írásakor még subjectivista volt; később azonban, a mint subjectiv álláspontját elhagyta, feladta a segités kísérletének fogalmát is. (L. Schütze : Die nothwendige Theilnahme. 280. 1.). Elfogadja továbbá B a r is, nem különben B u r i, (ki egyenesen a subjectiv irány következetes keresztülvitele czéljából irta »Zur Lehre von der Theilnahme* czimü művét), és Haberiin. A subjectiv felfogás eme consequentiaja Schnierer Aladár dolgozatában is mutatkozik. (A bünrészesség tana. Hoffmann Pál >Jog- és államtud. folyóirata* 1871. 124. és köv. 1.) Azon jogtudósoknál, kik nem a német rendszerből indulnak ki, a subjectiv és objectiv felfogás nyomai kevésbbé praegnansak ugyan, mégis pl. H a u s, ki a subjectiv felfogás felé hajlik, elfogadja a segités kísérletét, de mindjárt hozzáteszi, hogy nem büntethető. >faciliter< ige is, de egészen más összefüg gésben mint nálunk; ott nem az elkövetés könnyittetik meg, hanem a segéd segélyt nyújt a bünszerzőnek a bűntett előkészítésében és megkönnyítésében: >aidéet assisté l'auteur ou les faits qui l'ontpréparé ou facilité*. Ugyanily értelemben van a >könnyités« szó használva az 1851-iki porosz törvény és az olasz javaslat által is. A német birodalmi büntető-törvénykönyv a >Hülfeleisten< kifejezést használja. Három törvénymü van, mely tudtunkkal ugyanazon szavakat alkalmazza, mint a mi törvényjavaslatunk. Elseje a hamburgi törvény, melynek idevágó §-át már idéztük; a másik az 1870. évi osztrák javaslat; végül a zürichi büntető-törvénykönyv. Megkell azonban jegyeznünk, hogy a hamburgi törvény már nincs érvényben; az 1870. évi osztrák javaslat pedig nemcsak hogy nem lépett életbe, de az 1874. évi javaslatnak a törvényhozás elé történt terjesztése által egyenesen mellőztetett. Ad III. A magyar javaslat külön kiemeli azon esetet, midőn a segéd a bűntett vagy vétség elkövetésének előmozdítására vagy könnyítésére mást reábir. Itt a psychikai segités egyik nemével van dolgunk. A jogügyi bizottság jelentése is így fogja fel, és egyenesen azzal indokolja ezen mondatot, (mely az eredeti javaslatban hiányzott), hogy >miután a büntettek vagy vétségek elkövetését nemcsak anyagilag (physikailag), hanem értelmileg (psychikailag) is lehet előmozditani vagy könynyiteni az által, ha valaki annak előmozdítására vagy könnyítésére mást reábir, a bünsegélyre felbujt, ez eset is a 69. §. 2. pontjában kifejezetten felemlittetett*. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a psychikai segélynek ez nem az egyedüli neme ; lehet pl. magát a tettest is megerősiteni elhatározásában és támogatni tanácsokkal. Ha tehát állna az, a mit jogügyi bizottság jelentése mond, hogy a javaslatba azon külön mondatot azért kellett felvenni, mivel vanpsyshikai segély is, akkor a definitió még mindig hézagos volna, mert ezen esetben az uj szöveg a psychikai segélynek csak egyik — ritkább — esetét venné fel. Nézetünk szerint azonban a toldás egészen felesleges és nem egyéb mint pleonasmus, mert az > előmozdít* és >könnyit< kifejezésekben a psychikai segély is benne van. A ki mást reábir az előmozditásra, az már maga előmozdít, épugy mint maga segít az, a ki mást reábir, hogy valakinek bármi módon segélyt nyújtson. Hibás továbbá a >mást« kifejezés is, mert a ki >mást« az előmozditásra felbujt, annak nem kell épen segédnek lennie; lehet felbujtó is, pl. ha a tettest birja reá az előmozditásra. Ad IV. A segélynyújtás fenebbi eseténél a javaslat nem kívánja meg sem a szándékosságot sem a tudatosságot. Ez önmagát elitéli. Mihelyt segítésről van szó, szükséges a tudatosság; e nélkül a közreműködés büntetlen. Ad. V. és VI. A javaslat a bűntett vagy vétség elkövetésénél vagy annak elkövetése után nyújtandó segély tekintetében nem követeli meg, hogy ez megígérve (zugesichert) legyen, mint az osztrák javas-