Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 42. szám - Párhuzamok a magyar és az osztrák büntető-törvénykönyv javaslata közt. 3. [r.]

~ 342 — selt uj fizetési meghagyás a már meglevő' intézvényre vonatkozik s annak ismétléséül tekinthető. A váltóban foglalt ezen meghagyás helyett: >fizessen ezen váltónál fogva< a hátirat e szavakkal: >fizessen helyettem N. N. urnák*, utasítja fizetésre az intézvényezettet. A forgató tehát intézvényezett váltóigéretet tesz, az eredeti intézvényezettnek hagyván meg a fizetést1). Végre a hátirat, foganatára nézve is, teljesen egyenlőaz intézvénynyel, ugyanazon jogokat állap itván meg, melyek a váltó kibocsátása folytán keletkeznek. A hátirat épugy mint minden váltószerződés önálló váltóügyletnek tekinthető ugyan, mely a többi váltószerződésektől független jogokat és kötelezettségeket állapit meg; miután azonban az az alapintézvényhez csatlakozik, mindenek előtt é rvényes váltólevelet tételez fel2) a nélkül, hogy a váltóban előforduló kifejezések >rendeletemre* vagy >rendeletére< avagy azok kitörlése a váltó forgathatására befolyással lenne. A váltó forgathatása tehát szabály, mely alól kivételnek csak akkor van helye, ha az intézvényező a forgathatást >nem rendeletre* vagy más hasonló kifejezéssel egyenesen kizárta5). Az intézvényezőnek érdekében állhat meggátolni azt, hogy váltója a rendes joghatálylyal forgalomba helyeztessék; mit az által érhet el, ha a váltóban kijelenti, hogy a fizetést egyedül rendel vényes részére kívánja teljesíteni; ha tehát a váltó forgathatását egyenesen kizárja. Az ily kizárás következménye abban áll, hogy a forgatmányosok nem váltói, hanem köztörvényi hitelezőknek vagyis engedményeseknek t ekintetnek; ennélfogva ellenük mindazon kifogások használhatók, melyek a váltóadóst a forgató ellen illették volna. Az érintett tilalomnak czélja tehát nem az, hogy a váltóból eredő jogok átruházása absolute kizárassék: hanem az, hogy az átruházás váltójogi hatálylyal ne történhessék. A forgathatás kizárásának minden esetben a váltó szövegében4) akkép kell történni, hogy az intézvényező szándéka iránt kétség ne támadhasson5). A hátirat további feltételét képezi a forgathatási jog az átruházó részéről. E jog első sorban a rendelvényest6) s utána a váltónak minden jogszerűen igazolt birtokosát illeti. Az, hogy a forgató váltóképességgel birjon, a hátirat érvényességének feltételét nem képezi7); mert arra nézve, hogy valaki váltói kötelezettséget vállal>) Ugyanaz: Ugyanott. •)Hartmann: D. d. Wechselr. 225. 1. Tehát nem rendeletre szóié váltó, mint ezt P 1 6 s z. A váltójog kézi könyve 169.1. állítja; mert a váltó forgalomra szánt papir lévén, a forgathatás annak eredeti sajátságai közé tartozik. Az, hogy a váltó hamis, vagy hogy az intézvényező váltóképességgel nem hir, a váltó forgathatását ki nem zárja. J) Vtv. 8. §. Ha azonban a kibocsátó a váltó átruházását e szavakkal: »nem rendeletret vagy más hason értelmű kifejezéssel megtiltotta, a-forgatmánynak váltójogi hatálya nincsen. Német vrsz. 9. cz.; svéd vrsz. 16. §. *) A forgathatás kizárásának nem tekinthető az, ha a tilalom a váltó hátlapjára vezettetik. A német bir. kftszék határozata. Entscheidungen II. k. 409. lap. 6) Ezen kifejezés >fedezésül szolgál* a forgatás kizárását nem jelenti. A német bir. kftszék határozata. Entscheidungen XIII. köt. 413. 1.; XIV. k. 210. és 211. lap. «) Vtv. 8. §. A rendelvényesnek jogában áll a váltót forgatmány utján másra átruházni. Német vrsz. 9. cz. • • véd vrsz. 11. §. ') K e n a u d : id. m. 53. §. hasson, a szenvedő váltóképesség szükséges ugyan; de ez a személyhez kötött körülmény lévén, magára az átruházásra befolyással nincsen; magától értetvén, hogy a váltóképességgel nem biró forgató ellen az átruházás váltójogi kötelezettséget nem állapit meg. Végre feltételét képezi a hátiratnak a forgatmányos, tehát azon személy, a kivel az átruházás tekintetében a váltószerződés köttetik. A váltó abstract követelés képviselője lévén, az nemcsak a váltókapcsolaton kivül álló, hanem a váltókapcsolatban már előfordult személyre is átruházható1) ; a forgatmányos tehát az elfogadó, az intézvényező és valamelyik forgató is lehet. A hátirat kellékei. A váltó természeténél fogva egységes hitelpapír lévén, mulhatlanul szükséges, hogy az abból eredő járulékos operatiók magával a váltólevéllel kapcsolatba hozassanak s azzal összefüggő egészet képezzenek. A váltótörvény, miként ez kifejtetett, a váltóbirtokosi minőség igazolására egyedül a külső legitimatiót kívánja ugyan ; de feltételként jelöli ki, hogy a váltóbirtokos e minőségét a hátiratok összefüggő s egész ő hozzá lenyúló lánczolatára alapítsa ; ez összefüggés azonban csak ugy képzelhető, ha az átruházást tartalmazó nyilatkozatok a váltólevéllel kapcsolatba hozatnak, vagyis ha a hátirat magára a váltóra — és ha az több példányban állíttatott kí, valamelyik eredeti példányra — vagy a másolatra vagy végre a toldatra vezettetik1). A váltótörvény nem jelöli ki a tulajdonképeni hátirat lényeges kellékeit, s érvényes átruházásnak tekint minden oly hátiratot, melylyel annak tartalma szerint más joghatály nem köttetik össze. Ehhez képest, feltéve, hogy az átruházási szándék kellően kifejeztetik, egészen a felek akaratától függ a hátiratot tetszés szerinti alakba önteni, tehát annak lényeges kellékeit szabadon meghatározni.3). Daczára ennek a hátiratnak mint átruházási módnak, vannak a ')Hoffmann: Erlauterungen d. alig. d. Wechselordn. 254.1.; Eenaud: id. m.53. §. *) Vtv. 10. §. A forgatmány a váltónak vagy a váltó másolatának határa, vagy a váltóhoz, vagy a másolathoz csatolt lapra — toldatra — vezetendő és akkor is érvényenyes, ha a forgató pusztán nevét vagy czégét vezeti a váltó vagy a másolat hátára vagy a toldatra — üres hátirat. — Német vrsz. 11. cz.; svéd vrsz. 13. §. ») Az eredeti tervezet 30. cz. némileg eltért a k. német váltórendszabálytól, a mennyiben a teljes hátirat lényeges kellékei gyanánt ép ugy, mint a s v é d vrsz. a forgatmányos nevét és a forgató aláirását kívánta meg. Ez eltérés indokolására felhozatott: >hogy a k. n. váltórendszabály túlságos rövidségében oly meghatározásokat is mellőzött, melyek a váltó lényegére vonatkoznak, tehát feleslegeseknek egyáltalán nem tekinthetők. Ilyen kétségen kivül a 30. cz. kérdéses intézkedése, mely egyébiránt már azért is elfogadható, mert az a k. n. váltórendszabálynak a tudomány által megállapított értelmezésével teljesen megegyez. Ez eltérés daczára azonban a tervezet a hátiratot formákhoz nem kötött ügyletnek tekinti, melynek érvényességéhez az átruházási szándék mellett teljesen elegendő, ha a forgató aláirását vezeti a váltóra. És miután az átruházási szándék a váltólevél átadásában kellő kifejezést nyer, akkor is, ha a forgató ezt a hátiratban külön kitüntetni akarja, egyáltalán nem szükséges, hogy az átruházási szándék grammatikai mondatképzósb e n fejeztessék ki ; hanem elegendő, ha az érintett szándék kifejezésére a kereskedelmi forgalomban elfogadott rövid, gyakran egész jogviszonyt magukban foglaló formulák — pl. helyettem N. N. ur rendeletére, vagy : fizessen ön N. N. ur rendeletére stb. — használtatnak. Szorosan véve tehát a tulajdonképeni hátirat lényeges kelléke gyanánt egyedül a forgatmányos neve és a forgató aláírása jelenkezik ; mert az átruházási szándék kifejezését az oklevél tényleges átadása teljesen pótolja*. Az é rtekezlet azonban e tekintetben a német vrsz, álláspontját fogadta el. dolog természetéből folyó kellékei, melyek közé a következők tartoznak: 1. A forgató névaláírása. A név nemcsak a polgári, hanem a kereskedelmi név — czég — is lehet. A keresztnév kitétele sok esetben tanácsos lehet ugyan, da az az átruházás érvényességéhez nem szükséges. Habár a váltóigéret és a váltószerződés formális természetű, nem ellenkezik a hátirat lényegével, hogy azt meghatalmazott írja alá. Ez utóbbinak azonban minőségét magán a váltón kell kitüntetni, különben személyesen felelős1). Ha a forgató aláírása nem valódi, az állítólagos forgató kötelezve nem leend2), de nem leend kötelezve a hamisító sem, mert a hátiraton az ő aláírása hiányzik. 2. A forgatmányos megnevezése polgári nevével vagy czégével — teljes forgatmány, teljes hátirat. —• Egyébiránt az átruházás akkor is érvényes, ha a hátirat a forgatmányos nevét nem foglalja magában — üres hátirat; — ez esetben elég, ha a forgató neve a váltó hátára, a másolatra vagy a toldatra vezettetik. 3. A forgatási szándék világos kifejezése. Ez rendesen, de nem szükségképen, a forgatmányos érdekében a váltóra vezetett fizetési meghagyás által > helyettem N. N. ur rendeletére* történik. 4. A nyilatkozat helye és ideje. Mindkettőnek kitüntetése több esetben tanácsos lehet; a helyé azért, mert viszkereset esetében csak ugy lehet annak megindítása előtt az előzőt az óvásról értesíteni; a keleté pedig azért, mert csak így lehet meghatározni, hogy egyrészről a forgató birt-e váltóképességgel, hogy továbbá másrészről a forgatás a lejárat előtt vagy a lejárat után történt-e. 5. Az okirat — váltólevél — átadása. A hátirat magában önálló váltóügyletet képez ugyan, s a forgatmányos általa önálló váltóhitelező lesz nemcsak saját előzője, a forgató, hanem minden váltókötelezett irányában is; mindazonáltal az átruházás jogilag befejezettnek csak akkor tekinthető, váltójogi hatálylyal csak akkor bir, ha a váltó a forgatmányosnak átadatik. Az átruházási szerződés tehát bizonyos formához van kötve, mely a váltónak átadásában és átvételében áll. (Folyt, következik). Párhuzamok a magyar és az osztrák büntető-törvénykönyv javaslata közt. X III. Mint második eltérést az osztrák javaslattól kiemeltük (II.), hogy a magyar szöveg a segéd cselekményét nem a segélynyújtás, hanem az előmozdítás és könnyítés kifejezéseivel jelöli meg. A javaslat e szerint megkívánja az eredményes segítést. Hogy valaki előmozdította vagy könnyítette legyen egy cselekmény véghezvitelét, ahhoz legalább némi eredményt kellett saját cselekménye által előidéznie. Ha nincs eredménye, ha nincs semmi hatása, akkor nem mozdított ') A kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó kivételre nézve 1. a 22. §-t. a) Az állítólagos forgatónál egyrészről hiányzik az átruházási szándék, másrészről pedig egy harmadiknak jogtalan cselekvényéért felelős nem lehet.