Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 41. szám - Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. [A törvényjavaslat szövege] [5. r.]

tébe tartozó ügyekben akként intézkedjék végérvényesen, bogy még a perújítás során se legyen érdemleges jogorvoslatnak belye. Oly államokban, melyeknek birói szervezete polgári anyagi és alaki törvényei megállapodottak, melyekben évtizedek során gondosan gyűjtött statistikai adatok azt mutatták, bogy a jelentéktelen ügyek közül felebbezetteknek túlnyomó nagy részében sikertelen a jogorvoslat az érdemleges jogorvoslatoknak elméletileg alig igazolbató teljes kiíárását czélszerüségi szempontból életbe lebet léptetni. Nálunk a mi körülményeink között a szükséges előfeltételek hiányában s részben egészen uj közegek életbeléptetése mellett ez nem lenne egyéb, mintegy veszedelmes kísérlet a sötétben ; mint egy átmenet nélküli ugrás az egyik végletből a másikba; mert mig most az 1 frtos ügyben az első és másodbiróság egyező batározata felebbezhető a legfőbb itélőszékhez s ennek belybenhagyó batározata ellen is még semmiségi panasznak vau belye : addig a törvényjavaslat szerint 50—100 frt. sőt esetleg (8-ik §. 5. pont) nagyobb értékű ügyekben is még a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró perujitás során se lenne érdemleges jogorvoslat megengedendő. Ezt mi annál kevésbbé véljük elfogadhatónak, mivel a legújabb hivatalos statistikai adatok azt mutatják, hogy a járásbíróságoktól felebbezett ügyeknek is igen jelentékeny részben hoz a Il-od és Ill-ad bíróság megváltoztató határozatot, mivel az érdemleges jogorvoslat teljes kizárása következtében a gyakran helyi befolyás alatt is álló s esetleg a felperes által választható (10. §.) egyes hirónak elfogult, hogy ne mondjuk roszakaratu ítélete által a valódi igazság nem egyszer fog elnyomatni ; és mert a jogorvoslat teljes kizárása egyfelől, másfelől pedig azon körülmények, hogy a bíráskodással felruházott szolgabirák és békebirák a birói fegyelmi törvény alá rendeltetnek, azt fogja eredményezni: hogy az érdekeit nyilván megsértettnek gondoló vesztes fél, hogy kártérítést nyerhessen, esetröl-esetre fegyelmi eljárással fog fellépni a biró ellen; s ez által azon ügyet, mely mesterséges uton a törvényszéktől elvonatik, a kir. tábla és legfőbb Ítélőszék fegyelmi bírósága elé fogja hurczolni, valószínűen igen gyakran eredmény nélkül, mert a rövid eljárás adataiból a netalán létező valódi jogsérelem sem leend constatirozható. Mindezekhez hozzá járul, hogy az érdemleges jogorvoslatok teljes kizárásával elkövetett drákói szigor még a konok perlekedésnek sem fogja útját állani; mert a ki konokul akar perlekedni, vagy a kit valaki bármi czélból konok perlekedésre reá akar bírni, az talál költött jogczimet arra, bogy a tervezett törvény korlátozó intézkedéseinek alá sem vetett összeg, például 51 frt iránt indítsa meg keresetét. A perújításnak a sommás eljárás szerinti tárgyalását az teszi szükségessé, hogy oly jegyzőkönyv vétessék fel, a melynek alapján felebbezés esetében a másodbiróság ítélhessen. — Minthogy azonban a kisebb jelentőségű ügyeknek száma 1875-iki ig. ü. m. statistikai kimutatás szerint 271,754, s ebből a községi bíráskodás körébe körülbelül 120,000 per esik, ha a megmaradott perek öt százalékába indíttatik is meg a perújítás, mindössze évenkint az egész országban 7500-ra rúgna azon csekélyebb jelentőségű ügyek száma, melyeket a perujitás során jegyzőkönyvileg kellene tárgyalni; a mi a teendőket igen csekély mértékben fogná szaporítani. A képviseltetésre,és az ez által felmerült költségekrevonatkozó intézkedés felvétele következetes folyománya azon álláspontnak, melyet e részben a törvényjavaslat elfoglal; s egyszersmind biztosítékot nyújt az iránt, hogy a perújítással és az annak során megengedett fellebezéssel képviseleti költségek okozása szempontjából visszaélni ne lehessen. Kelt Budapesten 1877. október hó 5-én. Beadják: Teleszky István, Marsovszky Jenő, képviselők. Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. (Folytatás.) 201. §. A kiküldött köteles ugy az illető adóhivatal, mint a vevő részére is kimutatást küldeni azon összegekről, a melyek az árfelosztási tárgyalás során kiutalványoztattak. Ezen kimutatásba a pénzfelvételre jogosított s az utalványozott összeg betűkkel és számokkal kiteendő. A kimutatás az árfelosztási tárgyalást rendelő végzés száma alatt állíttatik ki, s a kiküldött, továbbá rövid uton a telekkönyvi hatóság elnöke vagy helyettese aláírásával s e hatóság pecsétjével látandó el. E kimutatás megérkeztéig az adóhivatal és a vevő fizetést teljesíteni nincsenek jogosítva. Ha a vevő az árfelosztási tárgyalásra megjelent, a kimutatás neki átadatik s ennek átvétele a jegyzőkönyvben elismertetik. 202. §. Az árfelosztási eljárás befejezése után a kiküldött az összes iratokat a 197. §. szerint felvett külön jegyzőkönyvekkel együtt jelentés mellett a telekkönyvi hatóságnak bemutatni köteles. Az ügygondnok által képviselt vagy a tárgyalás folyama alatt eltávozott, vagy az az eredeti adóslevelet felmutatni nem képes hitelezők nem kifogásolt követelései tárgyában kiállított utalványok a jelentés mellett szinte bemutattatnak, s ezek kiadatásáért az illető hitelezők a szükséges igazolások mellett, a telekkönyvi hatósághoz kötelesek folyamodni. A jelentés mellett bemutatott összes kifogások a telekkönyvi hatóság által egy végzésben intéztetnek el. 203. §. A 195. §. eseteiben beadott, valamint a 196. §-ra vonatkozó azon kifogásokat, melyek csupán a telekkönyvi rangsorozat kérdését tárgyazzák, a telekkönyvi hatóság a kifogás tárgyában felvett jegyzőkönyvek és a telekkönyvi állapot alapján a perreutasitás mellőzésével dönti el. Az adók és illetékek tekintetében a telekkönyvi hatóság csupán azon kérdés felett dönt, hogy a kimutatásban kitüntetett adók és illetékek az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelik-e vagy nem; s e részben, ha szükségesnek látja, az illetékes pénzügyi hatóságot bővebb felvilágosítások és adatok beadására utasíthatja. Az adók és illetékek összegére nézve az érdeklettek az illetékes pénzügyi hatóságnál kereshetnek orvoslást. 204. §. A 196. §. eseteiben akkor, amidőn a követelés valódisága vagy összege az adós által kifogásoltatott, a mennyiben a hitelező akifogási tárgyalás során nem igazolta, hogy követelése jogerejü Ítélet vagy birói egyesség által van megállapítva, vagy hogy követelése iránt per van folyamatban : a hitelező utasittatik, hogy a végzés vételétől, vagy ha ekkor követelése le nem járt volna, a lejárat napjától számított 30 napi zárhatáridő alatt a követelés érvényesítése tárgyában az adós ellen keresetet indítson, vagy ha a követelés nem perbeli eljárás utján érvényesítendő, az e végből a fenálló jogszabályok szerint szükséges lépéseket megtegye, s ezek megtörténtét a 30 napi zárhatáridő alatt a telekkönyvi hatóság előtt igazolja. Ha valamely jogerejü Ítélet vagy egyesség által meg nem állapított, de az adós által nem kifogásolt követelés ellen a hitelezők részéről tétetik kifogás: a végzés vételétől számított 30 napi zárhatáridő kitűzése mellett a kifogásoló hitelezők utasitandók, hogy azon hitelező ellen, kinek követelését kifogásolták, keresetet indítsanak, s ennek megtörténtét a 30 napi zárhatáridő alatt igazolják. Ha pedig a követelés jogerejü ítélet vagy egyesség által megállapítva van: a kifogások csak akkor vehetők figyelembe, ha a kifogásolók a kifogások során valószínűvé tették, hogy a követelés a végrehajtató ítélet vagy egyesség kelte után felmerült ténykörülmények által egészben vagy részben megszűnt. Ezen esetben akár az adós akár a hitelező részéről emeltetett kifogás, a kifogásolók utasitandók, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napi zárhatáridő alatt a hitelező ellen keresetet indítsanak s ennek megtörténtét igazolják. Ha a kifogásolók kimutatják, hogy a kifogásolt követelést megállapító ítélet vagy egyesség ellen visszahelyezés, perujitás vagy semmisitési eljárás tétetett folyamba: a 44. §. értelmében a folyamban levő eljárásnak jogerejü birói határozattal való eldöntéséig a kifogásolt összegnek birói letétben tartása rendelhető el. 205. §. A telekkönyvi hatóság által a kifogások felett hozott végzés ellen halasztó hatálylyal biró folyamodásnak van helye. A végzés azon része ellen, mely által a 204. §. első bekezdése szerint a hitelező s ugyanazon §. második bekezdése szerint a kifogásolók perre utasíttattak, nincsen jogorvoslatnak helye. 206. §. A kifogások felett hozott végzés jogerőre emelkedése, illetőleg a 204. §. szerint kitűzött zárhatáridő eltelte vagy a megindított eljárás jogerejü eldöntése után a telekkönyvi hatóság a fizetési sorrend figyelembe vételével a vételárnak birói letétbe helyezett részét az illető hitelezőknek illetőleg a végrehajtást szenvedőnek vagy igazolt jogutódának kiutalványozza. Ezen kiutalványozás fokozatosan történik, a szerint a mint a kifogások egyike vagy másika a jogerőre emelkedett határozat vagy a zárhatáridő letelte által elintézést nyert. 207. §. Azon hitelező részére, kinek követelése alaptalan vagy nem érvényesített kifogással támadtatott meg, a kifogásolók a birói letét után járó és a 194. §. szerint a hitelezőt illető kamat közötti különbséget egyetemlegesen megtéríteni kötelesek. A hitelező ebbeli igényeit a 204. §. szerint megindított perben, vagy külön per utján érvényesítheti. Ha a követelés ellen az adós emel kifogást: a hitelező kívánhatja, hogy ezen kamatkülönbözet két évi időtartamra számításba vétessék, s követelésének sorrendében sorozva letétileg biztositassék. Ha pedig a kifogás valamely más hitelező által emeltetik, azon hitelező, kinek követelése kifogásoltatott, a kifogások tárgyában felvett jegyzőkönyvben követelheti, hogy a kifogásolók a két évi kamatkülönbözetet a 35. §. értelmében biztosítsák, minek folytán a bíróság a 202. §. szerint hozott végzésben a kifogásolókat a biztosíték letételére utasítja. A végzés ezen része ellen jogorvoslatnak helye nincsen, és ha a kifogásolók a biztosítékot a végzés kézbesítésétől számított 8 nap alatt le nem teszik, a felszámított összeg a jogosított kérelmére a kifogások figyelembe vétele nélkül kiutalványoztatik. Egyébiránt az érdekelt feleknek jogukban áll megegyezni az iránt, hogy a kifogásolt tétel fedezetéül szolgáló összeg birói letét helyett valamely általok megállapított pénzintézetben gyümölcsöztessék, vagy az érdeklettek valamelyikének esetleg általa nyújtandó biztosíték mellett kiadassék. 208. §. A telekkönyvileg bekeblezett tulajdonos jogosítva van az illetékes telekkönyvi hatóságnál ingatlan birtokának birói önkény tes árverésen való eladatását kérelmezni. E kérelem a tulajdonosnak, vagy hitelesített különös meghatalmazással biró megbízottjának hitelesített aláírásával látandó el. Ennek folytán a telekkönyvi hatóság a birói önkénytes árverést elrendeli s annak feljegyzése mellett a végzéssel ellátott kérvény kiadatásával az árverés foganatosítására kiküldöttet rendel. A további eljárás az ingatlan végrehajtási árverelésére előirt szabályok szerint történik, azon eltéréssel, hogy az árverési határnap kitűzése végett a kiküldöttnél jelentkezni és a 140. §-ban előirt adatokat beszolgáltatni a tulajdonos köteles, s ugyan ő az árverési feltételekben megállapíthatja azon legkisebb összeget, melyen alul az ingatlan a második vagy további árverésen nem adható el. Az önkénytes árverés feljegyzésének joghatálya a végrehajtási zálogjog bekeblezésének vagy feljegyzésének joghatályával bir. Ugyanezen szabályok alkalmazandók azon esetben, ha valamely hagyatéki ingatlannak árverés utján való eladását a hagyatéki bíróság vagy a gyámhatóság rendeli el, s ennek foganatosítása végett a telekkönyvi hatóságot megkeresi. 209. §. A végrehajtást szenvedőre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonosául bekebelezve vagy előjegyezve nem levő ingatlanokra az ] 87 . évi ... . t-cz. 55. és 56. §§. értelmében feltételes végrehajtási zálogjog szerezhető ugyan, de a további végrehajtási lépések addig mig a tulajdonjog a végrehajtást szenvedő javára bekebeleztetik, függőben hagyandók. 1 210. §. Ingatlanokra, melyeket a végrehaj-