Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 41. szám - Közigazgatási Döntvénytár. A kormány és királyi Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Szerkeszti többek közreműködésével Dr. Dárdai Sándor, a Közigazgatási Lapok szerkesztője. Budapest, 1. folyam, 1877. Kiadja a Franlkin-társulat. 268 l

iöí*c»ik'<»i«i» — -n as^ közönség, s ott elvétve olykor-olykor csak a birói hatáskör és illetékesség kérdésénél merült fel a közigazgatás neve is. Különben a dolog természeténél fogva s különösén az 1869 : IV. t.-cz. folytán a közigazgatás el lévén különitve a jogszolgáltatástól, amaz maga döntött »csendes visszavonultságban«, s döntvényei a közvetlenül érdekelteken kivül hermetice el voltak különitve a világtól. Ennek következménye az lett, hogy miután a közigazgatási jog terén még különböző ágak vannak, melyeket szabályozó törvények eddigelé még mindig hiányzanak, önkényes törvénypótlásnak kellett burjánzani, mely az emiitett okoknál fogva eltérő gyakorlatot eredményezett; a kételyeket nem oszlatták el a mi bonyolódott közigazgatásjogi állapotaink között egyöntetű eljárást nem volt képes eredményezni. A ^Közigazgatási Döntvénytár* hivatva van egy biztos közigazgatási jog alapját vetni s ennek egyöntetű kezelését lehetségessé tenni. Lehetségessé annyira, mennyire közigazgatási jurisdictiónk jelenlegi — túlzás nélkül még mindig ázsiainak mondható — állapota megengedi. Az egyes esetek eldöntésével egyidejűleg az alaki valamint anyagi közjog világos alaptételei állíttatnak fel, és ezek ugy motiváltatnak, hogy a gyakorlati élet emberei, közigazgatási hivatalnokok és ügyvédek ennek helyességéről meg lesznek győződve és hogy ezeket mint vezérelveket más eseteknél is elismerik és alkalmazzák. Elvi döntések által cynosura nyeretik mindazon esetekre nézve, melyeknél a törvényalkalmazási illetőleg kételyek állanak fen, minőkre minden ressortban találunk. Ez áll nemcsak azon elvi döntésekre vonatkozólag, melyek egy közigazgatási törvényszéktől, hanem bizonyos tekintetben azokra is, melyek hatóságainktól erednek. Az tény, hogy a döntvényeknek immár nyilvánosságra jutása provocálni fogja a critikát, mi ismét a fenálló viszonyokra jótékony világot fog deríteni. S a»K.D.« mint egyedüli rendelkezésünkre álló forrása a fenálló törvények alkalmazásának mikéntjére nézve szintén nagy jelentőséggel bir; az alsóbb administrativ forumok hozzá fognak szokni a közigazgatásjogi eljárásnál is az e g y ö ntetüséget naturálisaim. Szóval közigazgatásjogi casuistikus codexek lesznek a közigazgatási Döntvénytár« mindannyi évfolyamai. Az emiitetteken kivül még azért is örvendetes jelenségként üdvözöljük a többször emiitett editiót, mert arról tanúskodik, hogy ami közigazgatási jogunk — végre valahára a többi müveit Európa nyomán, szintén érezni kezdi magát, öntudatra ébred, s hogy azon subordinált állás alól, melyet az államtudományok eddigelé hazánkban a jogtudományok mellett elfoglaltak, emancipálta magát, s hogy coordinált tényezőként fog ezentúl szerepelni. Mint prágnans megindítóját azon mozgalomnak, mely in ultima analysi oda gravitáiand, hogy még »alma mater«-ünk is a szükség sugalta gyökeres separatióját e két heterogén tudomány-csoportnak kénytelenüljön létesíteni, t. i. a jogtudományi s az államtudományi karnak, szintén örömmel üdvözölnünk. Az előttünk fekvő munkában különösen kell kiemelnünk, hogy az egyes határozatok s rendeletek nagy routineról tanúskodó tapintattal kiválogatvák; pedig ez nem oly könnyű, mint a t. olvasó első pillanatra hinné, mert a matériáié gazdagsága és sokasága igen közel fekvővé teszi a csábítást kisebbszerü, vagy épenséggel alárendelt természettel bíró decisiókat felvenni a gyűjtemény keretébe. A határozatok s rendeletek közlésének egymásutánjában csak helyeseibetjük azt, hogy ezeknek időbeli kelte nem volt a közlést befolyásoló momentum, mert elvi jelentőséggel birók, bár évekkel ezelőtt keletkezettek, szintén benne foglalvák e gyűjteményben. Szükségesnek tartjuk itt felemlíteni, hogy nálunk még a legkisebb, alegcsekélyszerübb vitás közigazgatásjogi ügyben felebbezés folytán hozott miniszteri végzés: »r e n d e - j let«-nek neveztetik a praxisban, a mint tényleg ilyennek kereszteltetik is ex offo minden felmerülő eset alkalmával. A mi a közlemények fogalmazását illeti, a í tényálladék lehető rövidséggel való feltüntetése utáa a hozott határozat vagy rendelet in extenso j egész terjedelmében közöltetik a megértést s a szakértelmet lényegesen előmozditólag azon indokokkal egyetemben, melyek a szóban levő döntésnél irány- s mérvadók voltak. A közlött 181 eset következő minisztériumoktól ered: belügyminisztérium, igazságügyminisztérium, közmunka- és közlekedési minisztérium, földművelési-, i par- és kereskedelmi minisztérium, pénzügyi minisztérium és vallás- és közoktatási minisztériumtól. A pénzügyi minisztériumnál a tárgymutató ezen felosztásokat követi: a) általános szabályok, b) államjószágok és erdők, c) bányászat és pénzverés, d) egyenes adók, e) hitelügyek, f) közvetett adók és államegyedáruságok, g) pénztári ügyek és számvitel. A munka II. része a kir. Curia: a) semmitőszéki és b) legfőbb itélőszéki osztályának elvi jelentőségű határozatait közli következő felosztással: A) köztörvényi ügyekben és B) választási ügyekben (1874 : XXXIII. t.-cz.). Különösen ezen rész az, mely az érdekes s actualis jelentőséggel biró esetek egész légióját közli. A könnyebb használat végett czélszerünek tartanok, ha betűrendes tárgymutatóval elláttatnék e munka, mi bizonynyal a későbbi folyamoknál meg is történik. Helyesnek s az áttekintést hathatósan előmozdítónak találjuk a tartalom kivonatolását. Csak előnyére válhatnék a munkának, ha a közigazgatásjog elméletében bizonyos elvek szerint alkalmaztatni szokott rendszeres felosztását az igazgatás egyes ágainak követné ezentúl a tárgymutatóban is. Mert a ki ismeri pl. a belügyi igazgatás tárgyainak temérdek különféleségeit, az elismeri, mily nehéz lesz majd idővel a rendeletek, alias miniszteri döntvények tömkelegéből a megmentő Ariadne-fonalat megtalálni ; különösen későbben, midőn a rendeletek száma, majdan köteteket teend, s a midőn majd valamennyi a belügyminisztériumtól hozott rendeleteket kénytelenül átolvasni az, kinek pl. a »ragályos betegségek elterjedésének megakadályozására szolgáló intézkedéseke tárgyában hozott valamely rendeletre lesz szüksége. Ezen jóakaró figyelmeztetés után a munkát mint határozott irodalmi gazdagodást melegen ajánljuk első sorban az administrativ tisztviselőknek s hivatalnokoknak, ezen kivül az ügyvédeknek is. A mű csinos kiállítását szintén nem hagyhatjuk említés nélkül. Különvélemény, a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló, és a 441. számú határozati javaslat folytán az igazságügyi bizottság által átdolgozott törvényjavaslatnak 62. §-ához. A központi bizottság által a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás tárgyában beterjesztett, és általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadott törvényjavaslat az ezeneljárás során hozott ítéletek ellen érdemleges jogorvoslatot nem engedett ugyan, azonban több régibb és ujabb törvényeink (1836 : XIV. t.-cz. 12. §., 1836 : XVIII. t.-cz. 19-ik §., 1840: IX. t.-cz. 44-ik §., 1840: X. t.-cz. 6. §.. 1868-ik évi LIV. t.-cz. 478. és 494.§§., 1871: XXXIX. t.-cz. 17. §., 1871: XL. t.-cz. 30. §., 1872. VIII. t.-cz. 98. §., 1874: XI. t.-cz. 15. §., 1874: XXXV. t.-cz. 122. §.) nyomdokain haladva, azon fél részére, aki a rövidebb és egyszerű, tehát kellő garantiákat nem nyújtó Ítélet által magát sértve érzi, birtokon kivül a törvény rendes útját fenthagyta. Ezen intézkedés indokául az szolgál, hogy ha a csekélyebb jelentőségű ügyekben, épen azért, mert azok nagyobb részben egyszerűek és tulajdonképeni jogi kérdést nem tartalmaznak, a megállapítandó egyszerű, ós rövid eljárás során pusztán czélszerüségi szempontból, minden érdemleges jogorvoslat kizáratik; s ez által az ily követelések gyors és olcsó érvényesítése biztosíttatik: legalább birtokon kivül engedtessék meg, azon félnek, a ki magát sértve érzi, a törvény rendes útját venni igénybe; hogy igy azon lehető jogsérelmek, melyek a rövid és gyors eljárás során okvetlen előfordulnak, legalább utólag orvosolhatók legyenek. A fentebbi intézkedés ellenébe felmerült azon aggodalom, hogy ez által egy perből két per leszen, teljesen alapnélküli. A feuthivatolt törvények a rövidebb eljárás ellenébe birtokon kivül a törvény rendes útját szinte fentartották és mégis az azok szerint elintézett ügyekben a törvény rendes utja csak a legritkábban vétetett és vétetik igénybe. Ezen körülmény a netaláni aggodalmak eloszlatására önmagában is elégséges. De ezen felül az igazságügyminiszterium által közzétett hivatalost statisztikai adatok azt mutatják, hogy az 1873. évben elintézett összes sommás perekből csak is 490/ioo °/o> az 1874. évben elintézett összes sommás perekből pedig csak is 572/100°/0 lett felebbezve; a mi tekintetbe véve azt, hogy a felebbezési jogorvoslat egyszerű szóbeli bejelentéssel igénybe vehető, s a kielégítési végrehajtásra nézve halasztó hatálylyal bir; de tekintve azt is, hogy a sommás perek közül a nagyobb összegeket tárgyazó pereknek bizonyára nagyobb százaléka felebbeztetik, mint a jelentéktelenebb ügyeknek ; — kétségtelenné teszi, hogy a kisebb jelentőségű polgári ügyekben birtokon kivül megengedett, tehát a kielégítési végrehajtás elhalasztására fel nem használható orvoslási móddal a felek igen ritkán, alig ezen perek 2—3°/0-ban, csak ott fognak élni, a hol a rövid és gyors eljárás során hozott Ítélet meggyőződésök szerint valódi jogsérelmet tartalmaz. Ezen esetekben pedig a nagyobb garantiákat nyújtó orvoslási mód elzárása igazságtalanságokra, nem ritkán önkényre vezet. A 441. számú határozati javaslat 9-ik pontja a következőket tartalmazza: »A kisebb polgári peres ügyekben teljes birói hatósággal felruházott közegek ítéletei ellen a felebbezés kizártával csak semmiségi panasznak van helye azon törvényszékhez, melynek területén az itélő bíróság székhelye fekszik. Ezen ügyekben a perújításnak helye van«. Ezen határozatban a perújítás módozata, s a perújítás során megengedett jogorvoslatok megállapítva nem lévén, módjában lett volna az igazságügyi bizottságnak, s kétségtelenül módjában van a t. képviselőháznak legalább a birtokon kívüli perújítás során megadni azon nagyobb garantiát, az egyszeri érdembeli felebbezést, a mit nem jogi szempontból vont meg a föperbeű, ha-nem megvon csupán azon czélszerüségi szempontból, mivel az ily jelentéktelen ügyek nagyobbrésze olcsó és gyors érvényesítést igényel. A mely garantiák tehát a követelés érvényesítésének gyorsasága és olcsósága szempontjából a főperben elvonatnak, megadandók legalább a perújítás során, a hol többé a követelés gyors és olcsó érvényesítésének akadályul ugy sem szolgálhatnak. Ezek alapján az igazságügyi bizottság többségének azon határozata ellenében, mely szerint a különben feltétlenül megengedőnek javasolt perújítás során se engedtessék érdemleges felebbezés, hanem a perújítás során is ugyanazon eljárás mellett, ugyanazon biró, ha semmi ujabb bizonyíték sem hozatik is fel, ujabban és végérvényesen ítéljen: indítványozzuk, hogy a 62. §. harmadik bekezdése helyett tetessék: »Az ujitott ügyet a biró a sommás eljárás szabályai szerint újból tárgyalja, s mindazt birói megfontolás alá veszi, mit a felek akár egész újonnan, akár a főügy tárgyalásának folyamán kifejtettekkel kapcsolatosan felhoznak«. »A perújítás során hozott Ítélet ellen az 58-ik §. szerint illetékes törvényszékhez egy fokú felebbezésnek van helye. A felebbezésben az 56-ik §-ban foglalt alaki sérelemek orvoslása is kérhető. A felebbezés bejelentésére és a felebbezési indokok beadására nézve a sommás eljárás szabályai alkalmazandók. A törvényszék határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincsen«. »A felek képviseletére és a képviseltetés által felmerült költségekre nézve, a jelen törvény 32., 33. és 34. §-nak intézkedései a perujitási eljárásnál is alkalmazandók*. Megengedendőnek tartjuk legalább a perújítás során az illető törvényszék mint collegiális bírósághoz az egyfokú felebbezést azért, mert birói szervezetünk kezdetlegessége miatt még a járásbíróságok birói személyzetében sem találunk elegendő garantiát arra nézve, hogy a jelen törvény kere-