Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 40. szám - Párhuzamok a magyar és az osztrák büntető-törvénykönyv javaslata közt. 2. [r.]

tes által véghezvitt cselekmény tekintetében a segédnél a dolus egészen hiányozhatik is. Egy lakatos megbatározott és mindenesetre kijáró pénzösszegért kulcsokat ad a tolvajnak és tudja, hogy ezen kulcsok segélyével lopás szándékoltatik végbezvitetni. Vajon ily esetben a lakatosnak mint segédnek dolusa a lopásra van irányozva ? Távolról sem. A lakatos nem akarja, hogy a czélbavett lopás elkövettessék, mert hiszen ha elkövettetik a cselekmény, akkor az 6' risque-je nagyobb. Dolusa tehát nem a lopásrairányul, hanem a kulcsok bűnös átszolgáltatására; ezen cselekményen tul nem megy szándéka, mert ami ezentúl következik, az ö' reá nézve semmi hasznot, de igen sok esetben veszélyt hozhat. A. bizonyos büntettet akar elkövetni; B. azt tanácsolja neki, hogy most ne tegye, mert könnyen meghiúsulhat. A. azonban nem hallgat reá és megmarad szándéka mellett. B. nagy nehezen magára vállalja, hogy segitő cselekményt fog véghezvinni; szeretné azonban megmutatni A.-nak, hogy mégis neki volt igaza, s e czélból csak tetteti magát, mintha segitene, de tényleg nem tesz semmit. Ha már most mégis elkövettetik a bűntett, B. itt psychikai segéd, mert az által, hogy megigérte a támogatást, már eló'mozditotta a bűntett elkövetését; ámde vajon szándékosan mozditotta-e elő psychikai segitségével ? Nem; mert az ő szándéka épen az volt, hogy meghiúsítsa a bűntett elkövetését. Ha én tudom, hogy cselekményem bűntény elkövetésének eló'mozditására szolgál, nem szabad azt véghezvinnem, még ha nem is akarom, hogy azon bűntény elkövettessék. Azzal, hogy ily segitő cselekményt vittem véghez, egyenesen megtámadtam a jogrendet, s már ekkor nem mondhatom, hogy nekem egészen más szándékom és czélom volt. A szándékos előmozdítás megkövetelésével tisztán subjectiv és semmikép sem ellenőrizhető momentum vétetnek fel a bűnösség és bűntelenség közötti határvonal megállapítására. Azt, hogy valakinek, ki a büntettet nem követi el, hanem csak segitő cselekményt hajt végre, mi a szándéka, ritkán lehet rábizonyítani, mert igen sok esetben azt mondhatja: elkövettem ugyan a segitő cselekményt, de szándékom tulaj donkép az volt, hogy megakadályozzam a tettest a cselekvésben. Az akarat és a szándék változhatik, holott a tudás nem; a ki egyszer valamit tud, az nem mondhatja később, hogy most meg már ezt nem tudja. A bűnsegéd tehát nemcsak ott büntettetik mint ilyen, a hol a cselekmény létesítéséhez szándékosan hozzájárult, hanem ott is, ahol az ő szándéka nem volt ugyan arra irányozva, hogy cselekménye által előmozdítsa vagy könnyítse a bűnös cselekmény elkövetését, de tudta, hogy a tettes által bűnös cselekmény elkövetése szándékoltatik, és ő ezen bűnös szándék létesitéséhez Ausnahmsbestimmung, denn sie lásst zum Nachtbeil des Gehülfen Bedingungen der Strafbarkeit fallen, welche zu Gunsten des Tháters aufgestellt sind. Man begnügt sich beim Gebülfen miteiner Art vonunbestimmt e m Vorsatz, mit welchem man sich beim Thater nicht begnügen darf.« (Glaser, Geíammelte Schriften I. 147. 1.) bármily módon — akár psychikailag akár physikailag — segélyt nyújtott, mely segélynyújtás által a bűnös cselekmény elkövetése eshetőleg elő is mozdittatott vagy könnyittetett. Nem kívánjuk tagadni, hogy az eredmény, melyre itt jutottunk, a doctrinában nincs még egészen tisztába hozva. Az objectivista Feuerbacli közel jár azon állásponthoz, melyet mint a magunkét kifejtettünk. A segéd közreműködését következőleg definiálja: >So wie bei jeder Ursache Nebenursachen möglich sind, welche durch erleichterte Wirksamkeit der Hauptursache auf die Entstehung eines bestimmten Erfolges hinwirken, so kőnnen auch andere an der Übertretung des Urhebers durch solche Handlungen theilnehmen, welche zwar für sich betrachtet das Verbrechen nicht hervorbringeu, aher durch Beförderung der Wirksamkeit des Urhebers zu dessen Entstehung mit beitragen. Wer sich absichtlich solcher Handlungen oder Unterlassungen schuldig macht, heisst Gehülfe.« (Lehrbuch d. peinlichen Rechtes, 1847. 44. §.)m O tehát az »absichtlich* szót egyedül a segitő cselekményre vonatkoztatja, sezen korlátolás helyes. (Más részről azonban hiány a definitióban az, hogy a segéd és a tettes közti subjectiv viszonyt teljesen figyelmen kivül hagyja.) Még közelebb áll felfogásunkhoz G e y e r. »Es ist nun allerdings nicht gleichgültig, — mondja ezen iró a Holzendorf-féle »Handbuch«ban — wie der Wille der an einem Verbrechen Betheiligten beschaffen sei, und man mag immerhin zwischen animus auctoris und animus socii unterscheiden, falls unter dem ersteren der Wille verstanden wird, das Verbrechen (d. h. die Haupthandlung desselben) zu begehen, unter dem letzteren der Wille, das Verbrechen nicht selbst zu begehen, sondern nur dessen Begehung zu fördern, (gleichviel aus welchem Beweggrunde dieser animus hervorgeht).« A subjectivísták közt első helyen kell kiemelnünk Berné r-t, ki a részességről irt munkájának 211. lapján ezeket mondja: »Der Grund der geringeren Strafbarkeit liegt vielmehr nur darin, dass der Gehülfe die verbrecherische Absicht des Urhebers gar nicht zu der seinigen macht. Selbst wenn der Gehülfe etwas zur Erreichung der Absicht Unentbehrliches thut, selbst wenn er dem Urheber, der das Schlachtopfer schon zu Boden geworfen hat und nun nach einem Mordinstrument ruft, den Dolch überreicht, eignet er sich dessen Absicht nicht an. Er würde ja sonst den Dolch gleich selbst in das Herz des Niedergestreckten stossen können.« A fogalom ezen meghatározásába belejátszik Bemernek azon időben még subjectiv iránya, mert kimondja, hogy a segéd nem is teheti magáévá a tettes dolusát. Még egyoldalubb a szintén subjectivista Glaser definitiója: »Der Gehilfe handelt in dem Willen, dass das Verbrechen möglich, der Thater in dem Willen, dass es wirklich werde«. (Thaterschaft u. Beihülfe. Gesammelte Schr. 151. 1.) Ellenben S c h ü t z e már a másik oldalról fogja fel a dolgot. Ezen iró t. i., következetesen az általa felállított rendszerhez, mely szerint a részesség csak az előleges megegyezés és a kölcsönös tudomás momentumára alapittathatik, azt mondja, hogy Glaser segédje nem is segéd. »Es ist aber durchaus irrig, dass die Helferabsicht eine unbestimmte, und zwar auf die blosse Möglichkeit, nicht Wirklichkeit des Verbrechens gerichtet sei. Auch der Helfer will nilmlich, dass die That wirklich, er will gleich dem Thater, dass sie begangen werde. Nur will er sie nicht begehen, sondern durch seine unterstützende Mitwirkung die thüterische Begehung erniöglichen oder erleichtern. Seine Thütigkeit muss daher lediglich die letztere Beschaffenheit, sein Wille die dieser Beschaffenheit entsprechende Eigenschaft, aber in voller Bestimmtheit, an sich tragen.« (Theilnahme. 276. I.) Ugyanezt, de sokkal rendszeresebben, fejezi ki J o h n: »Der Gehülfe will, dass ein bestimmtes V e r b r e c h e n begangen wer de uud zu diesem Zwecke will er eine die Begehung des betreffenden Verbrechens fördernde Unterstützungshandlung. Hieraus ergeben sich für den Begriff der Beihülfe folgende einzelne Momente: Subjectiv der Wille, dass ein bestimmtes Verbrechen begangen werde, somit auch die Kenntniss, das Wissen von dem zu begehenden Verbrechen ; ferner das Wollen einer das betreffende Verbrechen fördernden Unterstützungshandlung ; objectiv die Vornahme der Unterstützungshandlung.« (»Kritiken strafrechtlicher Entscheidungen.« 29. 1.) Mig tehát Glaser a segítés területkörét a tettességgel határos oldalról szorítja meg, a mennyiben ott, a hol a segéd is a bűntett létesítésére irányozza szándékát, tettességet vesz fel: addig Schütze és John a másik oldalon nyirbálják meg a fogalmat és a segitő cselekmények nagy számát nembüntethetőkké teszik; ilyenek mindazon cselekmények, melyeknél a segéd szándéka csak az általa véghezvitt segitő cselekményre van irányozva, magával a tettes cselekményével pedig egyáltalában nem törődik. Azonban maga John is egészen más álláspontot foglal el az általa az észak-német szövetség számára készített törvényjavaslatban, hol a segédtől csak a tudást, nem pedig a teljes szándékosságot követeli meg.') A belga Haus az előleges megegyezés követelménye tekintetében Schütze-vel ugyanazon álláspontot foglalja el, — a minek természetes következménye az, hogy a dolus iránti nézete is megegyez Schütze-ével. Sajátságos azonban, hogy a törvénykönyvbe ő sem tette be a »szándékosan « szót, s ezt következőleg indokolja: »A la vérité le Code pénal n'exprime point la condition dont il s'agit; il se borne á exiger que Von ait participé íi un crime ou a un délit avec connaissance. Mais par les mots »sciamment, sachant, avec counaissance«, le Code designé la résolution criminelle et ces expressions l'indiquent suffisammant, par^eque dans les cas, ou elles sont employées, la eonnaissance implique le p 1 u s souvent et presque toujours la volonté.* Haus tehát megkivánjaa teljes dolust, de megelégszik azzal, hogy a törvényben a tudás ki van fejezve, mert amint mondja, a tudás a legtöbb esetben (!) és csaknem mindig magában foglalja a szándékosságot is. De kérdhetni, mi történik azon esetekkel, ahol nem foglalja magában ? Ott, ha ') A törvényjavaslat 27-dik §-a igy hangzik : »Als Theilnehmer eines Verbrechens wird bestraft . 2) wer dem Thater zur Begehung des Verbrechens Anleitung gégében hat, ingleichen wer Waffen, AVerkzeuge oder andere Mattel, welche zu der That gedient habén, wissen d, dass sie dazudienen sollen, verschafft hat, oder wer in den Handlungen. welche die That vorbereitet, erleichtert oder vollendet habén, dem Thater wissentlich Hülfe geleistet hat.« Ezen szöveg megegyez a porosz büntető-törvény 34. §-ával, mely ismét a franczia Code pénal-t vette alapul. John tehát jónak látta az általa a segéd iránt hirdetett tant a törvényben mellőzni és inkább megmaradni a járt uton.