Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 38. szám - Törvényjayaslat a végrehajtási eljárásról. [A törvényjavaslat szövege] [3. r.]

tulaldoajog a tékozolni kezdés veszélye miatt bizonytalan : mindaddig legyen inkább köztem 8 reménylhető maradékaim; közt oly viszony, mintba ök utánam hitbizományilag helyettesitve lennének.* Ennyi 8 nem több az egyesség 2. pontjának értelme; 8 ép ezért gondnok ur és az időközben fölnevekedett keresztfiuk biába tagadják, hogy tulajdonjogom felfüggesztett voltának megszüntethetésére elég a tékozlási veszély megszűntét, vagy azzal fölérő más egyéb körülmények fenforgását igazolnom, és pedig olykép, hogy midőn ezt teszem, akkor tulajdonkép amaz alapegyességnek nem erótlenitését, hanem épen megfordítva, folytatólagos végrehajtását s legfölebb talán még értelmezését szorgalmazom. Nem én vagyok oka, hogy a polg. törvény bíróilag kényelmesebben exegetálható §-t magában nem foglal, de ez talán nem is nagy baj, mikor a 914.§-ban még is kimondja, hogy a szerződések kétség esetében akként értelmezendők, hogy ellenmondást ne tartalmazzanak s hogy hatályuk legyen. Az indokolás tehát nem mondhatta sem azt, hogy a végrendelet értelmét a 707. § alá esőnek mondani annyi mint a végrendelet értelmétől eltérni, sem azt, hogy a reménylhető maradékok képviselete azok születhetésének feltételeit megvonni vagy előttem az igazolhatási utat simplex ellenzéssel elzárni jogosítva lenne ü A legfőbb itélőszéknél volt eset, hogy szerződés teljesítési per egyszerübbség okáért a perrend. 108. §-a alapján szerződés-megszüntetési irányzatú tárgyalás végett küldetett vissza. — legroszabb esetben ugyan ilyes a jelen esetben és pedig már másodbiróságilag annál inkább megtörténhetnék, miután itt atulajdonképeni czim nem oly nagyon egyszerű, hogy egyenest és kizárólag teljesítési vagy értelmezési vagy épen erőtlenitéai természetűnek állíttathatnék. Ha felsőbiróságilag az ügy méltónak találtatik, hogy először az institutum kérdésében járja meg a forumokat, elvégre ebbe is belenyugodni kénytelenittetném. bár czélszerünek nem tartanám, mert hiszen ellenfeleim érvei csak a telekkönyvi kifejezésekre való merev hivatkozásban s ennek nagyon egyoldalú variálásában állanak, kézzelfogható sérelem kimutatása nélkül, azonfelül merev formalismusba belefojtani magamat is, születendő maradékaimat is nagy visszásság volna akkor, midőn az ujabb perben legfölebb azt hozhatnám még fel, hogy a jelen per submittálása óta az egyik keresztfiu elien T. szerint az árverés elrendeltetett, a másik keresztfiu pedig a maga rátáját U. szerint elidegenítette; ezen uj körülményeket pedig alkalmasint már a jelen perben is előre látni méltóztatott. Alázatos nézetem szerint itt nem az egyesség szavai mint ilyenek határoznak, hanem inkább az, hogy az egjesség mily körülmények közt jött létre. Vagy nem lényeges-e, hogy az egyesség első vonalban egy házasságon kivüli s az időben rosz társaságba keveredett fogadott fiu felett, tehát voltakép a királyi fiscus és az uzsorások ellen köttetett azon végrendeleti végrehajtó által, ki azon fiu érdekében ugyszólva atyailag kivánt intézkedni? Nem esik-e ezzel el az indokolás mindazon ostorozó része, mely az egész egyezséget teljes kinulláztatásomra czélzó intézkedésnek látszik feltüntetni ? Nem áll-e tisztán, hogy részemről a belenyugvás legfölebb tiszteletteljes engedelmességnek tekinthető, de jogfeladásnak épen nem ? Nem lényeges-e továbbá, hogy lemondásom föltevése mellett annak valamely ellenértékének is kellett volna lenni, mi azonban nem volt, különönösen a tulajdonképeni substitutusok vagy is »reménylhető maradékaim< részéről, kik még máig sem születtek meg, nem hogy akkor valamit adhattak volna. A tékozolni kezdés szine alatt a végrendelet szerint csak a két keresztfiu köthetett volna belém, maradékaim ezt nem tehették volna, különösen nem követelhették volna a tulajdonjognak nevükre Íratását, sőt még csak egyéb rendelkezésbeni korlátoltatásomat sem. Mindezt csak tőlem kaphatták ; részükről tehát ebbeli beneficiáltatásuk föltételei, módozatai, módosithatása tekintetében opponálást legkevésbbé várhattam, nem várhattam eltagadását annak, hogy nevük telekkönyvi szerepeltetése voltakép nem ellenem, hanem az uzsorások ellen volt, s ezektőli menekülésem folytán fölöslegessé vált. Nem várhattam azt sem, hogy a közelebbi módozatoknak az egyesj ségkötéskor meg nem oldott tehát nyitva hagyott kérdését, erőtleoitési czimre hivatkozással elfojthassák vagy elfojtani s ezzel saját születhetésüket meggátolni csak {akarhassák is. Ugyancsak a fenérintett körülmények magyarázzák meg azt is, miért nem lehet az egyesség második pontjában fentartott végrehajtási befejezést csak terhemre s nem javamra is értelmezni 8 miért nem lehet a felek ellenzését ellenem döntő alapnak venni ? Fel nem tehető ugyanis, hogy L., ha életben marad, elfelejtette volna az egyességgel czélzott saját intententióit. Föl nem tehető, hogy midőn az én rátámat megraaradottnak, a többiekéit pedig veszendőbe menteknek látja, hogy akkor épen ezen többieket még az én rátámnak részükre való engedésével jutalmazza meg, illetőleg az általa fentartott végleges végrehajtást akként foganatosítsa. Fel nem tehető, hogy egy nem létező maradékok képviseletére rendelt gondnok reális alap nélküli ellenzésétől hagyta volna magát vezettetni, kivált midőn még léteznek felsőbb s legfelsőbb birák, a kik L. szavainak értelmezőjéül önmagánál illetékesb egyént alig ha kerestek volna. Hogy pedig miért engedtem én a boldogultnak annyi mindenhatóságot, s miért nem sánczoltam körül magamat ellenében casuisticus reservátákkal, ennek egyszerű oka az, hogy halála oly gyors bekövetkezésére nem számítottam, azonfelül kifejezett reservátáim pénzüzérek kapaszkodójául s ekkép tulajdonképeni czélunk, u. m. sequestrum benevolum idő előtti feloldására szolgálhattak volna. De a fentiek mellett a véglegesség eszméjét sem lehet oly szélsőségig erőltetni, miután ily erőltetés eredménye végelemzésében egy végleges ideiglenességre, tehát valami paradoxonra vezetne, de nem törülhetné ki a 707. §-ból azon kifejezést, miszerint az ahhoz alkalmazott állapot csak ideiglenes, csak einstweiliger, minélfogva jelen esetben sem lehet kérdés, vajon ideiglenes állapotról van-e szó, hanem inkább az, hogy az én egyességileg felfüggesztett tulajdonjogom újra éledésének időpontja legalább részben már beállottnak kimondható-e, mire nézve perirataimban eléggé kiemeltem, hogy ellenfeleim semmi alapos ellenokot fel nem hoznak, mely miatt t. i. tizenegy év előtt elvállalt korlátoltatásom; illetve önkénytes sequestrumom továbbá is teljes mértékben fentartandó lenne. Feltételek kérdésénél nem lehet mellőzni az erkölcsiség szempontját sem. S én nem ismerhetem el, hogy a két keresztfiu részéről erkölcsös dolog volna akár az egyesség értelmezésében, akár a tékozolni kezdés ürügyének kizsákmánylásában akként járni el, hogy nem csak én magam személyére nézve náluk mostohább helyzetre kárhoztassam, de maradékaim születhetése is az ő substitutiójuk annál bizonyosb bekövetkezhetése végett előre lehetetlenné tétessék, főleg miután az egyesség 2. pontjában róluk csak »illetendi« kifejezéssel tétetik említés, mig maradékaimról »illeti« kifejezés használtatik, és használtatott volna ott még más egyéb clausula is, ha az egyének és egyéni nézetek ily fordulatáról akkor csak álmodni lehetett volna is. Már a pogány rómaiak joga is azt tartotta, hogy »quoties per eum, cui interest conditionem non impleri, (hogy maradékaim ne legyenek) stat, quominus impleatur, perinde habetur, ac si impleta fuisset.«: Most pedig a keresztyén világ XIX. századában nemcsak hogy ellen' kező ítéletet hallok, de hogy szólni merészlettem, j még 135 fit perköltségben marasztatom el. annál i méltatlanabb büntetésül, mert hiszen S. és H. j urak ugy az utóbbi hitelezői részéről a tisztelt itélet szerint simplex ellenzés is elég lett volna. Azonban ha a kereszttiuk irányában ily erI kölcsösségi igény formálható nem lenne; ha külöi nősen még az ítéletben teljesen agyonhallgatott | abbeli panaszom is, hogy a birtokot ily haszonj bérileg sem kezelhető állapotban átvenni nem is köteleztethetném, felsőbb helyen szinte figyelmen kívül hagyatnék, vagy épen ehitasiüatnék, ez | tragicum lenne ugyan, de mégis jobban elviselhetj ném, mert hiszen mindkét keresztfiu él, és egyességileg valamit tenni kész és — csak kivált az egyiknél s hitelezőinél inkább a mérték van kérj désben, melynek erejéig részükre áldozatot kelI lene hoznom. De hogy saját nem létező maradékim tagadják el, hogy én az egyességet mily szándékkal s mily értelemben kötöttem meg, hogy ők a tékozlás veszélyét elmúltnak, nevök jelenlegi telekkönyvi figuráitatását tőlem nyert s hatályára nézve általam magyarázható ajándéknak el ne ismerjék, hogy saját születhetésükre még azon köteles rész sérelme nélkül is, mihez legvégső esetben igényük lehetne, áldozattal járulni vonakodjanak, ezt máras erkölcsiséggel merőben megegyeztethetlennek, bírói pártoltatását pedig jogi lehetetlenségnek kell tekintenem; utódok szülelését reménylhetönek mondani s ugyanazon Ítéletben minden kitelhető erővel a születhetés feltételeinek megvonására argumentálni : a logica történetében aligha előfordult érvelési forma levén. Különben maradékaim telekkönyvi állása véglegesnek el nem ismerhetem azért sem, mer az egyesség a végén látható clausula szerint csak H. és S. részéről tárgyaltatott árvaszékileg, de maradékaim részéről nem; irányukban tehát az egyes8ég legfölebb végrendelet erejével bir, s ez oknál fogva általam visszavonható is volna; hiszen részükről alá sem irta senki*. Ezen fölebbezés most a budapesti kir. itélö tábla előtt fekszik. Hogy fogják ott a kérdést fölállítani, most előre természetesen nem tudhatjuk. De azt bizonyára nem mondhatják, hogy ime ezek megbánták az egyességüket; mert régi modorú sequestrum vagy bármely más expediens mellett a 300 hold bajosan volna ma meg, igy pedig azt mégis elértük, hogy a birtok meg van; s épen ellenkezőleg a reményelhetőknek föltételezett első vonalbeli jogalanyok — a maradékok — nem születtek meg, igy a mint a dolog most áll, meg sem is születhetnek soha; van tehát tere a birói dispositiónak L. G. javára több-kevesebb absolusiót engedélyezni. TörTényjayaslat a végrehajtási eljárásról. / (Folytatá*.) II. Végrehajtás ingatlanokra. 130. §. Készpénzbeli követelés behajtás* végett ingatlanra vezetendő végrehajtások eseteiben a végrehajtási kérvényben az ingatlan a telekjegyzőkönyvi szám pontos megjelölésével kitüntetendő, és ha valamely telekjegyzőkönyvben több telekkönyvi jószágtest foglaltatik, 8 a végrehajtás nem valamennyi jószágtestre szándékoltatik vezettetni : a telekkönyvi megjelölés szerint kitüntetendő azon jószágtest vagy jószágtestek, melyekre a végrehajtás vezetése kéretik. Ha a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság nem egyszersmind a telekkönyvi hatóság, utóbbi a kérvényben szintén megjelölendő. Ha a végrehajtás utján behajtandó követelés biztosítására a végrehajtás alá veendő ingatlanra a zálogjog már bekebelezve vagy előjegyezve van, ezen körülmény a bekeblezést vagy előjegyzést rendelő végzés számára való hivatkozás mellett megemlítendő. 131. §. A kielégítési végrehajtás elrendelésével egyidejűleg, a mennyiben a 19. §. esete forog fent, a telekkönyvi hatóság a végzésben a zálogjog bekelezését, ha a követelés már bekebelezve van, a végrehajtási zálogjog feljegyzését, és ha a zálogjog előjegyezve van, az előjegyzés igazolásának bejegyzését és a végrehajtási zálogjog feljegyzését is elrendeli s ennek foganatosítását a telekkönyvi irodának meghagyja s egyszersmind e végrehajtási zálogjog bekeblezése vagy feljegyzése utáni további végrehajtásilépések teljesítésére kiküldöttet rendel. 132. §. Ha a 19. §. esete nem forog fent, a I kielégítési végrehajtás elrendelése esetében a bíróság a végrehajtási zálogjog bekebelezése vagy [ feljegyzése, esetleg az előjegyzett zálogjog igazo| lásának bejegyzése végett a végrehajtási kérvényI nek egy-egy példányát a végrehajtást elrendelő j végzéssel ellátva az illetékes telekkönyvi hatóság| hoz teszi át. A megkeresett telekkönyvi hatóság, a nienyj nyiben telekkönyvi akadály fent nem forog, a vég| rehajtási zálogjog bekeblezését vagy feljegyzését, illetőleg az előjegyzett zálogjog igazolásának be* jegyzését elrendeli, s egyszersmind a végrehajtás foganatosítására kiküldöttet rendel. 133. §. A végrehajtási zálogjog bekeblezés*