Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 38. szám - Még egy szó a végrehajtás korlátozásáról. [Hozzászólás Kollár Lajos: Néhány szó a perrendtartás 374. §-ához című cikkéhez. Magyar Themis, 1877. 34. sz. 272-273. p.]

tetése kéretik. Ezen állítással szemben védelmére kelek perrendtartásunknak. A 374. §. világosan oly okiratot kivan, mely által a fél bebizonyíthatja stb., felesleges tehát szót szaporítani a mellett, miszerint ezen okirat per esetére, vagyis ha az ellenfél az okirat tartalmát tagadja, csakis akkor bizonyít, ha teljhitelü, minthogy csakis eskü dönthetne tanuk hiányában, mindkét bizonyítéknak pedig a 374-dik §. értelmében e dd i g nincs helye. Különben ez kérdésünkhöz szorosan véve nem is tartozik, mert mi azon kérdést akarjuk tisztába hozni, vajon az ítélet előtt felmerült tények folytán részben vagy egészben elenyészett végrehajtást jog korlátozandó vagy megszűntet e n d ő-e ? Hogy perrendtartásunk felvette a végrehajtás korlátozásáról rendelkező intézkedéseket, egy véleményen vagyok K. L. úrral; én is elismeréssel tartozom; azonban csodálkozásomat fejezem ki a felett, hogy K. L. ur az adóst is védi, mondván : >ép oly sérelmes, ha a hitelező teljes kielégítés után vezet végrehajtást* stb., holott ez »czikkecském« megtámadása folytán következetlen. Mert mindegy az, akár az Ítélet után, akár az ítélet előtt lett a hitelező kielégítve. — ha végrehajt oly összeg erejéig, mely nem jár neki, az sérelem az adósra nézve. Egész helytelennek tartom K. L. ur azon nézetét, mely körülbelöl azt fejezi ki, hogy a felek úgyszólván egészen a bíróság kezébe vannak átszolgáltatva, mihelyt a per megkezdetett avagy befejeztetett. Ugy látszik K. L. ur a polgári pert a bünfenyitővel zavarja össze, mert az világos, hogy a fél az ítélet előtt, után, akármikor adhat a másik félnek időhaladékokat, elengedheti neki követelését, leteheti a pert etc. — Azt hiszem azonban, hogy K. L. ur még mindig azon időben képzeli magát, midőn az úgynevezett »körmönfont procátorok* éltek, midőn a nem-jogászközönség az ügyvédben a fortélyok nagymesterét tisztelte csak. A per még nem jelenti azt, hogy becsületesség, bizalom a bíróság és ügyvédek kezei közt teljesen mellőzendők és hogy azon fél, ki hitelezője becsületességében hitt, lakoljon ezért. Ha K. L. ur az ellenkező felfogásból indul ki, akkor hivatkozott példámnak — igaza van — kevés barátot szerzek. De tegyük fel, hogy felperes egy tekintélyes, jellemteljes kereskedő, és tegyük fel, hogy ügyvédje szintén az; nem fogja-e K. L. ur példámat az igazság és méltányosság szempontjából helyeselni? Azon példabeli A., ki fizet, hisz hitelezője becsületességében, és eszében sincs, a mint hogy nem is lehet, hogy tárgyalás fog tartatni és ítélet hozatni ; neki B. azt mondta, hogy ne féljen, a tárgyalás nem fog megtartatni, csak fizessen a mint ereje engedi. Mit tanácsol K. L. ur az adósnak bizalma megjutalmazásául ? A perújítást, vagyis ha sommás uton megy az ügy, azt, hogy legyen ugyanannyi költsége, mint a mennyit eredetileg fizetni tartozik, — ha pedig rendes uton, hogy éveken keresztül legyen végrehajtás alatt, mint ilyen hitelét veszítve, tönkre menjen. Különben maga czikkiró sürgeti a per gyors lebonyolítását, és ezért a végrehajtás korlátozására okiratot kivan, — itt pedig nem akar kevesebbet, mint újra minden bizonyíték alkalmazását! Azt pedig, hogy a hitelező adjon be perbeszüntető kérvényt, talán maga czikkiró ur sem veszi komolyan, mert tudomása van arról, hogy rendszerint a hitelező dictál az adósnak, és hogy az utóbbi örül, ha fizetési haladékot kaphat, nem hogy még zaklassa hitelezőjét. Czikkiró ur el akarja kerülni a per hosszadalmasságát, és mégis uj pert akar az adóssal kezdetni a végrehajtási költségek visszatérítése iránt. Hány pert kellene tehát A.-nak indítani, mig végre oda jutna, hogy azt mondhatná, íme az én jogom helyre van állítva. Czikkiró dicséri perrendtartásunkat, hogy a korlátozást felvette intézkedései közé, és ennek daczára cl akarja vonni a 374. §-tól azt, melyet minden kár nélkül ezen §. köre alá vonhat — mind azért, hogy bebizonyítsa azt, hogy az ítélet előtt felmerült tények folytán megszűnt végrehajtási jog nem korlátozandó. Védi a perrendtartást, hogy lerontson valamit, a melyet czikkének majdnem minden pontja igazol. Egyet azonban kiveszek czikkéből, és elismerem, hogy helyes, z az utolsó bekezdésben emiitett egyesség. Oly pernél, hol az adós személyesen vagy meghatalmazottja által jelenik meg szükségképen, az egyesség előtt felmerült tények folytán elenyészett végrehajtási jog azért nem korlátozandó, minthogy az egyesség megkötése alkalmával módjában állott nyilatkozni. A »Themis« 36-dik számához csatolt mellékletnek köszönhetjük, hogy futólag a végrehajtási eljárás uj törvényjavaslatának ide vágó §-ait is megérinthetjük, mellőzve a törvényjavaslat 31. §-át, hol a kiküldött közokiratokat birál, a 34-dik §. az első, a mely a 374. §-t van hivatra pótolni. És itt van helyén szólni arról, a mit kérdésünkre nézve mellékesnek, de K. L. ur czikkét tekintve, fontosnak tartunk, t. i. hogy a törvényjavaslat o kiratot a végrehajtás korlátozására rendszerint nem kíván. Hogy ez mennyire üdvös intézkedés, bizonyitgatásra nem szorul. De annál feltűnőbb azon túlságos reform, melynél fogva a végrehajtás korlátozásánál minden bizonyítéknak hely adatik. Pedig az eskünek mint bizonyítéknak a végrehajtási stádiumba való bevitele vajmi veozélyes dolog, és alig hiszem, hogy a bűnügyi statistika azon részét, mely a hamis esküket tárgyalja, nem fogja-e nagy mértékben duzzasztani. Hogy ezen nagy reform mellett a törvényjavaslat 34. §-ának azon intézkedése: »hogy a végrehajtást szenvedő a végrehajtás megszüntetését stb. kereset utján követelheti, de csak akkor (azon esetben), ha a kereset alapjául szolgáló ténykörülmények a végrehajtható közokirat keletkezése után való időben következtek be, meglep, nem csoda, mert az ember egy pazarlótól nem vár szűkmarkúságot; egyrészről az e s k ü, másrészről annak kizárása, hogy valaki az ítélet előtt tett fizetés folytán a végrehajtás korlátozását ne kérhesse! Ugy látszik, hogy a törvényjavaslat ezen §-a a »dőntvénytanácsnak< is akar munkát hagyni. Ha máiannyira irtóznak az ítélet előtt felmerült tények folytán a végrehajtást korlátozni, legyen ez megnehezítve az által, hogy ily esetben okirat felmutatása kivántassék, melyet szükség esetén esküvel lehessen érvényre emelni; sőt nézetem szerint eskünek a végrehajtás korlátozásánál csak akkor kellene helyt adni, ha a fél okiratot mutatna fel; így lehetne a rohamot csendesebb mederbe terelni. JOGESET azon kérdés megvildgitásáia, vajon benevolum vagy akár kényszerű seqiicstrvmot is telekkönyvi elausuldkkal heh/ettesithetíii-e $ utólag módosíthat ni-e ? Közli Dr. V i d a Lajos. (Befíjrzés.) Alpereseknek megint a telekkönyv érinthetlen voltára fektetett viszonválasza után az eljáró első bíróság felperest elutasította — a következő indokolással: Felperes kereseti kérelmének, hogy a p. f. 431. sz. telekjegyzőkönyv A -4- 1. r. sz. a. foglalt 225 catast. hold birtokról a B. lapon 1. r. sz. felperes törvényes maradékaira és ezek nem létében 3. és 4. r. alperesekre bekeblezett tula jdoni jog. továbbá a C. lapot a 2. sz. a. felperest csupán haszonélvezetre szorító záradék, valamint aC. 8., 9., 10., 11. 12. alatt 5—8. r. alperesek javára eszközlött zálogjogi bekebelezések teljesen és végképen törültessenek, és ekképen a birtok néhai L. L 1860. máj. 20-án K. végrendelete értelmében csakis 1. r. alperes életfogytiglani haszonélvezetének épenhagyásával felperes kizárólagos tulajdonául folytatólagos illetve végleges hagyaték elintézési czimén kiigazítás cziraen kiigazitásképen felperesre átirassék, 1. r. alperes íeles haszonvétele a kérdéses ingatlannak nyugoti fele részére átkebeleztessék, esetleg a fen elősorolt összes bejegyzések az ingatlannak most emiitett a telekkönyvben 46 l/a/l. h. r. sz. megjelölendő nyugati fele részére szoríttassanak : helyt adni azért nem lehetett, mert néh. L. I. hagyatéka az A. alatti végrendelet végrehajtásában az összes érdekeltek hozzájárultával létrejött, eddig bíróilag nem érvénytelenített, de érvénytelennek kimondatni jelen keresetben sem kívánt elkülönzési okmánynak czimzett egyességgel a felperes részérőli tékozlás esetérei intézkedhetés fentartásával már végleg elintéztetett, és alperesek a felperesi kérelem teljesítését ellenzik. Ugyanis a B. alatti egyességnek 2. pontjában a végrendelet által érdekelt összes felek felperesnek és hozzájárulásával az A. alatti végrendelet értelmét, — hogy helyesen-e vagy sem, az közönyös, miután az érdekelteknek jogában állott a végrendelettől el is térhetni, az osztr. ált. p. tk. 707. §. alá esőnek nyilvánították, és ebből kifolyólag a 613. §-ával is egyezve kimondották, hogy a kérdé3ben forgó 300 holdra nézve felperest, 1. r. alperessel együtt mig ez él, csak az életfogytiglani haszonélvezet, maga az állaghozi tulajdoni jog ellenben felperesnek reményhetőleg származandó maradékait illeti, vagy ezek nem létében egyenlő részekben 3. és 4. r. alpereseket illetendi és ezen öröklési rend és mód a telekkönyvben is határozottan kitüntetendő leszen. Ezen rendelkezés tehát ugy a tulajdoni mint a haszonélvezeti jogot is illetőleg azon időre, mig felperes netáni maradékainak esetleg 3. és 4. r. alpereseknek joga a feltétel, illetve időpont be nem következte miatt elhalasztva marad, véglegesnek tekintendő; és ennek ellenkezőjét sem az egyesség 2. pontjából, sem az osztr. p. tk. 707. §-ból kimagyarázni nem lehet. De nem lehet az egyesség 3. pontjából sem, mert ebbeu megállapittatván az, hogy a végrendeletben érdekelt és 1871. évi nov. l-ig haszonbérbe kiadott egész 500 holdnak haszonbére a bérlet fenálltáig a végrendeleti végrehajtó utján közösen fog kezeltetni, a végrendeleti végrehajtó részéről csak az jelentetik ki, hogy a végrendelet 2. pontjának eme: »vagy tékozlani kezdene* végszavainál fogva a bérlet lejártáig felperes irányában nemcsak a birtok-kezelés resignálását, hanem általában is a végrendelet végrehajtásának folytatását és befejezését is függőben tartja. Tekintve már, hogy e pontban nem felperes tart fen valamely jogot a tulajdon tekintetében, hanem ellenkezőleg irányában tartatik függőben a végrendelet végrehajtásának folytatása és pedig a végrendelet: »vagy tékozlani kezdene* végszavainál fogva, kétségtelen, hogy ezen kitétel az egyesség 2. pontjában foglalt rendelkezések megváltoztathatására nem, hanem csak arra vonatkozik, hogy azon esetben, ha felperes tékozlani kezdene, további rendszabályok fognak alkalmaztathatni, melyekről az egyesség 2. pont jában gondoskodva nincs. Ezen ítélet ellen L. G. fölebbezéssel élt s fölebbezését következőleg indokolta: »Nagy örömére szolgál egy ily ítélet a codifikátió ellenségeinek, u. m. a kik ujjongva mondhatják, íme a 707-hez hasonló uj paragraphus méltánylását nemhogy perbeli ellenfeleitektől, de még maguktól a bíróságoktól se reményihetitek ! A kigúnyolt régi slendrián mellett egy sequestrum minden ily bonyadalomnak egyszerűn elejét vette volna; hires polgári jogotok és telekkönyvi rendszertek mellett pedig most egy elsöbirósági enunciátió után még csak annyit se tudtok, vajon nem erőtlenitési pert kellett volna-e indítanotok. Hiszen a mit az indokolás elején az erőtlenitési öl olvashatni, az az indokolás további folyamán az egyesség végleges volta iránti tűnődésbe vész el; abba pedig, hogy valamelyes intézkedés talán a véglegesség eszméje mellett is tehető volna, az indokolás még csak bele se bocsátkozik. Pedig az egyesség 2. pontjának e szavai: >a végrendeletnek a polg. törv. 707. §-a alá eső értelme szerint* világosan mutatják, hogy a végrendelettől el nem tértünk. csak a »tékozolni kezdést* megakadályozni s a dolgot az ebbeli veszély fenforoghatásáig függőben tartani volt czélunk. Meglehet, hogy ama 707. §-bau felfüggesztő feltétel szerepel, mig jelen esetben felbontó feltó, télről volt szó; de ha teljesen quadráló §. nem találkozott, a polg. törv. 7-ik §-a alapján ezen legI közelebb állót is választhattuk s a végrendelet értelmének világos fentartásával nyilván6ágba hej lyezhettiik. hogy nem maradékaim jogának éltem I fogytától való föltételezéséről, hanem épen meg| fordítva, az én tulajdonjogomnak a tékozlási ve! szély lenforgásáig, esetleg tehát teljes életemre való j felfüggesztéséről van szó; mert hiszen a végrenj delet szavai eze.i 707. §-hoz alkalmazva csak ekkéut állhatnak: valameddig a nekem hagyott