Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 37. szám - A magánjog és tárgya, különös tekintettel a magyar általános magánjog codifikátiójára. Írta Dr. Daempf Sándor pécsi jogakadémiai tanár. A szerző sajátja. Pécsett, 1877. [Könyvismertetés] [3. r.]

Elkülönzési okmány. 2. A végrendeletnek az általános polgári törvénykönyv 707. §-a alá eső értelme szerint a háromszáz holdas tagon a haszonélvezet L. E. és az örökhagyónak fogadott fiát L. G.-át egyenlő fele részben illeti életfogytiglan. Ellenben az átlaghozi tulajdon az egész háromszáz holdra nézve L. G. remélhetőleg származandó törvényes maradékait illeti, — vagy ezek nem létében egyenlő részekben H. B. és S. L.-t illetendi, — mely öröklési rend és mód a telekkönyvben kitüntetendő, illetőleg bekeblezendő lesz. Ellenben H. B. és S. L. külön-külön száz hold illetménye rájuk teljes tulajdonjoggal Íratandó át. 3. Egyúttal pedig a végrendelet 2-ik pontjának eme »vagy tékozlani kezdene* végszavainál fogva a jelenlegi bérlet lejártáig függőben tartja az alólirt végrendeleti végrehajtó L. Gr. irányában nem csak a birtokkezelés resignálását, hanem általában is a végrendelet végrehajtásának folytasát és befejezését stb. 26699/866. Ezen elkülönzési okmány szab. királyi Pest város törvényszéke mint kiskorú H. B. és S. L. gyámhatósága részéről ezennel egész terjedelmében jóváhagyatik, stb. Ezen okmány telekkönyvileg csakugyan foganatosíttatott is ; midőn azonban tiz évvel később a kiskorú keresztfiúk is nagykorúakká lettek, akkor az tapasztaltatott, hogy épen megfordítva, ezek birtoka költődik el, L. G. birtoka pedig épen megmarad, hogy tehát a tékozolni kezdés föltétele reá nézve annál inkább nem létezővé válnék, minthogy nőtlen állapotában maradékai sincsenek, s ekkép ideje volna a telekkönyvi sequestrumot az ő javára is legalább a 300 hold fele részéig megszüntetni, — a másik fele rész lehető maradékai vagy ezek nem létében a két keresztfiu részére épen maradván. Az e végett megindult perben az utód gondnok, a keresztfiuk s ezek egyikének hitelezői részéről a telekkönyvi állapot érinthetlen volta hangsulyoztatott és variáltatott, — mire L. G. részéről a következő — itt főpontjaiban közlött — válasz terjesztetett elő: Alig lehetett volna válaszom kiindulásául alkalmasb anyagot találni, mint a milyent az elleniratokban foglalt nézetek eltérő volta nyújt. Ötféle igazság egy dologban csak nem lehet. Hanem a nézetek elágazása már magában véve talán inkább arra argumentum, hogy ezen ügy végleg befejezve nics, s ha gondnok urat gondnoki állása, nagynénémet rokoni aggodalmai, H. urat az adósság, S. urat a törvénykezéstőli idegenkedés különböző irányban vezérelhetik, akkor a birói útbaigazítás szüksége már nagyon is bekövetkezett. Ide tartozik legelsőben is azon kétely, mely az institutum vagy keresetczim iránt egyik-másik részről támasztatott. Vajon egyesség-erőtlenitési, vagy egyesség-végrehajtási, vagy telekkönyvi viszszahelyezési perrel van-e dolgunk ? Meglehet, hogy látszólag mindháromnak kijut belőle, de ki tehet róla, ha az öröklési ügyeknek a telekkönyvvekkeli combinatiója ide vezet? Hátha a drasticusabb sequestrálási út követtetett volna, kevésbbé bonyolult lett volna a kifejlődése ? Annyi kétségtelen, hogy e 300 holdra nézve folytatólagos végrehajtás kell az egyességhez, mert én a kezelést még át nem vettem, sőt igy a mint a dolog áll, át sem is vehetem, igy el kellene járnom H. ur hitelezőihez, de máshoz is, hogy a rátát legalább haszonbérbe adhassam; erre pedig a B. alatti egyesség 3-ik pontjában kötelezve nem vagyok, sőt ott irányomban világosan fen van tartva nemcsak a birtokkezelés resignálása, hanem általában a végrendelet végrehajtásának folytatása és befejezése is. Már aztán ha ezen folytatás és befejezés az egyesség többi részein és a telekkönyv mostani clausuláin némi módosítást tesz szükségessé, ez ellen ugyanazon egyesség alapján kifogást nem tehetni még illetőségi szempontból sem, mert minden egyebektől eltekintve is. a telekkönyvi hatóságnál a B. egyesség szinte megvan, onnét annak 3-ik pontját még a hitelező urak is megláthatták s e szerint a substitutió-bekeblezést oly hitelalapnak, melyhez már csak a telekkönyvi hatóságnak lehetne szólása, egyáltalán nem tekinthették. De az említetett 3-ik pont az egyesség többi — 305 pontjaival ellentétben nem is áll, — sőt az egyesség 2-ik pontjában ugyanazon elv még másképen is bent foglaltatik. A szerint ugyanis az egyesség az én 300 holdamra -nézve korántsem definitivumot, hanem nagyon is ideiglenes viszonyt állapit meg, mert kifejezetten a polg. törv. 707. §-át veszi alapul, ott pedig csak »einstweiliger« Besitz-ről van szó, és arról, hogy a körülményekhez képest az »egyelőre szabályzott birtokállás megváltoztatható.* A feltétel pedig itt nem az én halálom volt, mely esetben szükségtelen lett volna telekkönyvileg megszorittatnom, miután a végrendelet az utóörökösök jogát telekkönyvi kitüntetéstől nem föltételezte. Hanem a feltétel a »tékozolni kezdés«volt, melyről akkor, ugyszólva éretlen koromban, nem lehetett tudni, nem áll-e be halálomig? Ezen aggodalomtól vezéreltetve stylisálták a polg. törv. 707. §-a szerinti »ideiglenes birtoklást* ugy a hogy stylisálták. Szerkeszthették volna másképen is,de elégnek találták, hogy velem egyrőlmásról le nem mondattak. H. és S. urak jogait erősbiteni vagy kiserjeszteni nem akarták, hanem csupán javamra czélzólag ugy maszkírozták a dolgot, a hogy akkor alkalomszerűnek látták. Epen ezért jogom van nekem most 11 év múlva, sőt jogom lenne évről évre is folyvást megkérdezni az egyességben érdeklett többi feleket, hogy irányomban a tékozlási aggodalmat indokoltnak tartják-e még jövőre is? S jogomnak kell lenni, ha elegendő indokokkal fellépni nem tudnak, amaz ideiglenes állapot módosítását követelni. — E részben még egyik alperes ur hitelezői sem opponálhatnak, — az egyesség 2-ik §-át a telekkönyvi irattárban szinte megláthatták, és a bejegyzés, melyre felültáblázást eszközöltek, ezen felültáblázással nem szűnt meg a polg. törv. 707. §-a alapján állani. Innét annak is, hogy H. és S. urakat nem hitbizományi, hanem vulgáris helyettesi jog illette, voltakép most kell szőnyegre kerülnie. Most nem kerülheti ki a figyelmet, hogy a p. törvénynek sem 608. sem 610. §-a nem forog itt fen. Különösen végrendeletileg meghagyva nincs sem az, hogy vagyont hátrahagyni tartozom, sem az, hogy végrendeletet ne tegyek, sem az, hogy el ne idegenítsék. Ugyanily kötelezettségek reám az egyességben sem rovattak, pedig olyanoknak reám rovatni kellett volna, ha H. és S. urakat formális fideicommissaria substitutió illette, vagy részükre ilyen szándékoltatott volna, — vagy ha az egyességben alkotott állapot a polg. törv. 707. §-ában foglalt ideiglenes állapotnál több vagy más akart volna lenni. E részben gondnok ur s E. néném elleniratai is mellettem harczolnak. De kétségtelen is, hogy ha H. és S. urak javára telekkönyvi kitüntetetés is eszközöltetetett, ez voltakép nem az ő érdekükben, hanem az én érdekemben történt, hogy ezzel korlátolva, mire a higgadtabb kort elérem, birtokom sértettén megmaradjon, különben ők a fiscust az én hagyatékomban maga a végrendelet alapján telekkönyvi kitüntetés nélkül is megelőzhették volna. Keresetemben reményemet fejeztem ki, hogy H. és S. urak gyámjaik tizenegy év előtti nézeteit dementálni nem fogják. Csalódtam. H. ur maga nyolczezer frtot kívánt, s ezzel alkalmat adott volna S. urnák is, hasonló összeget igényelni. Az eredeti száz forintos ár mellett elment volna ekkép a 300 holdból 160 hold. Maradt volna E. nénémnek 70 hold, nékem is 70 hold, vagy E. nénémnek 140 hold, nekem semmi. H. és S. urak mindegyike kapott volna tőlem, illetve E. nénémtől 80 holdat, — addig is birt s általam nem érintett száz-száz holdjukkal együtt tehát mindegyikük külön-külön 180 holdat birt volna! No már ezért E. néném visszavonhatta a végrendeletérvénytelenitési perét, hogy ő hetven holdra szoruljon, egy-egy keresztfia pedig 180 holdat kapjon! S én szinte aláírhattam az egyességet, hogy atyám nevének gyalázatjára igy kinulláztassam ! Hiszen még ha ugy vennénk is a dolgot, hogy az egész 500 hold négyünk közt egyenlően lenne elosztandó, s ha még hozzá föltennénk azt is, hogy E. néném és az én születhető maradékaim egy kenyerén ellehetnek s. egy ágat képviselhetnek: még ez esetben sem juthatna a két keresztfiunak az eddigi száz holdjukon tul 25 — 25 holdnál több, s ez se azonnal, hanem Isten tudja mikor? Ennek fejében tehát H. ur a követelését legfölebb kétezer frtig srófolhatta volna. Nem. Ha igy lett volna is, ez is még mindig lemondás vagy ajándékozás lett volna tőlünk, a miről pedig az egyességben szó sincsen, olyanról szó későbben sem volt, — ellenkezőleg N. és O. alatti nyilatkozataikban H. és S. urak már a gyámhatósági tárgyalások alatt odáig mentek, hogy 9000 frtot megajánlottak a nélkül, hogy viszont jutalomról biztosítva lettek volna, miután 9000 frt mellett megnősülhettem volna, s maradékaim születhettek volna, mely esetben a substitutiónak vége. Azonban az egyesség 2. és 3. pontja mellett kinulláztatnom a nélkül sem lehet. Itt már E. nénémnek is fel kell szólalnia, mert ha még 30 esztendeig él, akkor ugyancsak sokszor kérelmeznie kellend haszonbérbeadási engedélyért. Semmi igazság nincs benne, tovább fentartani a 707. §. szerinti ideiglenes állapotot, mint arra épen szükség lehetett; semmi igazság nincs benne, megörökíteni egy olyan opportunitási helyzetet, a mit mi viszont a két keresztfiu irányában nemcsak, hegy hasonló 10 évre, a maguk száz-száz holdjára nézve, keresztül nem vihetünk, de egyáltalán nem is igéayelhetünk; ők nagykorúságukkal egyszerre elkölthetik mindenüket s mi csak azt kívánjuk, hogy a mienket előre el ne költsék, sem használhatását lehetetlenné ne tegyék. S ugyanezek állanak netalán születendő maradékaimra is, úgymint a kik nem létezésükkel nékem többet nem árthatnak, mint születésükkel árthatnának. De ha mindezek mellettem elengendőleg nem bizonyítanának : azon nem remélt esetre még létezik egy védelmi pont, mely mellett petitumomnak legalább másik alternatívája megtagadható csakugyan nem lenne. Megvan annak is a törvényes határa, a meddig maradékok vagy az ő érdekükben a gondnokok a felmenő ágbelieknek opponálhatnak. S ez a határ a köteles rész, — melyen tul maradékaimnak korlátolásomra lenni szabadságukban nem állhat. Az országbírói javaslatok 4-ik §-a szerint engemet zárlat alatt csak e vagyon fele része erejéig tarthatnak, és gondnok ur nem indokolja az ezen mértékeni túlterjeszkedést, a mi pedig annál szükségesebb lenne, mennél egyenesebben van kimondva elleniratában,hogy a telekkönyvi állapot a végrendeletnek nem látszik megfelelni, vagyis hogy a tulajdonos csakugyan én volnék; melylyel egyszersmind meg van czáfolva azon nézete is, mintha opportunitási tekintetekre mostani fellépésem lenne s nem a tiz év előtti egyesség lett volna fektetve. A köteles rész eszméje pedig a keresztfiakra s illetve az egyiknek hitelezőire is kötelező erővel bir, mert ők már csak vulgariter levén substituálva, maradékaimnál több joggal semmi esetre sem bírhatnak ; és igy legalább a vagyon felerészének ő irányukban is rendelkezésem alá kellene esnie, stb. Hogy a végrendelet végrehajtását csak H^ és S. urak kérhetnék : ez más szóval annyit jelent, hogy a tékozolni-kezdést beállottnak s ezzel az ő utóöröklésüket már megnyíltnak tartják. Csak hogy ezen feltevés S. úrra nézve, ki O. szerint szinte úszni kezd, még korai, még nincs bebizonyítva, hogy 37 éves korára csak olyan épségben is meglegyen az ő saját birtoka, mint a hogy az én rátám mai napig megvan. H. úrra nézve pedig már épen az ellenkező tapasztaltatik. Fonák végrehajtása lenne pedig a végrendeletnek, hogy a keresztfiak költhessenek el mindent, a fogadott fiu egy krajezárt se. Tekintve tehát, hogy az egyesség második pontja szerint az én 300 holdas örökségemre nézve csupán a polg. törv. 707-ik §-a szerinti ideiglenes állapot és csupán az én javamra rendeztetett; tekintve, hogy az egyesség 3-ik pontjában a kezelés resignálása s általában is a végrendelet végrehajtása irányomban a tékozlani kezdéstőli aggodalom folytán a közös haszonbérlés lejártára halasztatott; tekintve, hogy a közös haszonbérlés most a keresztfiak nagykorúvá léte folytán megszűnik ; tekintve, hogy ujabb haszonbérleti szerző dést különlegesen és önállólag a substitutió bekeb lezése miatt sem most, sem jövendőben nem köthetnék, sem semmi másnemű intézkedést még tékozlás esetén kivül sem tehetnék; holott a végrendelet szerinti vulgáris substitutió mellett erre jogosítva volnék; tekiütve, hogy a kezelés átvételének fogalma