Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 3. szám - Divatos igazság

— 20 — életet a múmiát megóvó balzsam. A koronák villámhárítót viselve, hasztalanul czikázott az anathema; a méltóság nevetségessé lesz, midőn nem rendelkezik kellő erő fölött, czélját elérni. Szerzőjét nem értette meg a sziklán épült; épen midőn sziklává lett, szolgává s uj templom hordozójává válnia kellett. Az idők jóslelke elhagyta a vatikán augurjait, midőn az újkor szürkületét Bál ködének hirdették. Ekkor a pogány őskor halottaiból feltámadt. Szólott a kő, szólott a betű; a hajdan művészete s tudománya műhelyeinek romjaiból felemelkedtek a szépség s igazság égfényü bálványai, a porból szellem eredt s békekezét nyujtá a szív szeretethitének. De a szívtörvény állítólagos őre nem érté e szellemi nyelvet, mint nem érté az anyagi erő jeleit, mely erő hatalmas áramába a társadalmak élete sodortatott. A keresztény hit a keleti puszták gyermeke volt, tétlen szemlélet és merengő képzelet gyermeke, mely a végtelen magány bus álmait álmodá, ezekből szellemi árnyvilágát alkotá. Felriasztva kedélye zárdai csendéből a nyers való ezer hangja által, a szerző ipar zajos életének, az anyagalkotás gyorsulásának szülő korát nem érthette, meg nem áldhatta. Nem értheti a menny hite a földi boldogság vallását, a halálban való megváltás tana az életkedvet, a pusztai vándor az épitő szorgalmat. A pessimismust kizáró életösztönök győztek s az emberi nem kettőzött veritékontással hódolt a munka hitének s érzéki édenét építeni kezdette. Megszűnt az egyház korszerű, haladtató befolyása, midőn ellenkezésbe jött az újkor tudományával s bölcseletével, optimistikus világnézletével, erkölcsi haszonelméletével. Még nélkülözhetlen népvallásul sem szolgált már egyedül; az újkor igényeihez hajló ága létesült, mely az élethez, természethez s élethez közeledett, érdeket s .érzelmet kibékített, a vallást egyéni, kedélyi terére visszazárta, a gazdasági átalakulást erkölcsileg szentesitette s az újkor nagy eszméjét, a nemzeti eszmét, a katholicismus világbirodalmi eszménye s traditiója ellenében felkarolta, — a reformatió. Nálunk azonban, midőn az újkor szelleme már testet öltő vala, az ősi hagyományok kötelező joggá képeztettek; a reformatió küszöbén a püspöki pálcza még virágzott mint Áron botja, nem vesztve vagylagos erejéből, majd olajágnak, majd lictori jajteremtőnek szolgálni. A hübéi-joggal együtt az egyházi jog nyirbálatlan szárnyakat terjesztett ki a gyakorlati jogélet felett. E szellemben épité Werbőczy jogunk góth dómját, melynek homályában népünk évszázadokon át Themist szolgálandó volt. Dr. Dell' Adarni Rezső. Divatos igazság.*) A m. kir. Curia mint semmitőszék f. é. 16098. sz. a. azt határozta, hogy az 1876. évi 31. t.-czikknek a közszolgálatban álló személyek fizetésére és egyéb illetményeire vezetendő végrehaj*) Nem osztjuk a czikkiró nézetét; de közöljük, mi•vel elvünk : audiatur et altéra pars. Szerk. tást megszorító intézkedése nem tekinthető oly kedvezménynek, melyről azillető közszolgálatban lévő személy hitelezője javára joghatálylyal lemondhatna, mert, úgymond az indokolásban: »a hivatolt törvény feltétlen tilalmába ütközik a lemondás«, és mert, úgymond »a hivatolt törvény a nyilván fenforgó közérdek megóvását czélozza.* A m. kir. Curia ezen határozata alázatos nézetünk szerint téves, és bátran állítjuk, hogy a nyilván fenforgó közérdek károsítását eredményezné. Az 1876. évi 31. t.-cz. a fenforgó közérdek megóvását czélozta; az igaz, czélozta azt, hogy a közszolgálatban lévő személy hivatásának betöltésére képesítessék, hogy az államnak tett szolgálatai fejében neki járó fizetés által napi szükségleteit fedezze és hogy ezen fizetése a pénz- és létviszonyoknak megfelelő mérvén felül zár alá ne vétessék. Ez volt a törvényjavaslat indokolása; volt más is, nevezetesen hogy >az állam pénztárából állami szolgálatért húzott javadalom hitelezők magánköveteléseinek biztosítékul ne szolgáljon.* Ha a törvény az előzetes pontban idézett elvnek megfelelően alkottatott volna és csak az határoztatott volna, hogy a közszolgálatban lévő személy fizetésének csak egy harmada vagy legfelebb két harmada vehető foglalás alá, akkor nem ugyan jogi, de méltányossági, vagy ha ugy tetszik, közgazdasági szempontból nem volna kifogásunk a törvény ellen; mert megengedjük, hogy a törvényhozás a jogi szempont figyelmen kívül hagyásával is gondoskodhatik arról, hogy a közszolgálatban lévő személy hivatás-betöltési képessége — a napi szükséglet fedezése — védve legyen, hogy az államnak tett szolgálatai fejében járó fizetése a pénz- és létviszonyoknak megfelelő mérven felül zár alá ne vétessék; ezt megengedjük azért, mert helyesnek tartjuk, hogy a különben sok anyagi és szellemi önmérsékletet parancsoló közszolgálat a különös tisztelet, bizonyos állandóság és nyugdíjra , vagy végkielégítésre való jogosultság mellett azon előnynyel is birjon, hogy bizonyos, másnak nem okvetlen káros immunitást élvez. De nem helyeseljük azt, hogy a közszolgálat bizonyos esetben teljes és mind a közszolgálatban lévő személynek mind a hitelezőnek szükségkép káros immunitást élvezzen; értjük az 1876. évi 31. t.-cz. azon rendelkezését, hogy a közszolgálatban lévő azon személyek fizetéséből, kik 600 írtnál többet nem kapnak, semmit se lehessen végrehajtás alá venni. A törvény ezen rendelkezése téves azért, mert eltekintve attól, hogy a 600 írt vagy azon aluli fizetéssel biró tisztviselő nagyobb immunitásban részesül, mint i a bizonyára nagyobb szükséglettel is biró maga| sabb fizetéssel ellátott tisztviselő, kinek fizetése | egy harmad részét 600 írtig lehet lefoglalni, árt j a tisztviselő hitelképességének; a 600 frt vagy azon alóli fizetést élvező tisztviselőnek ugvanis senki sem fog hitelezni, az ilyen, igen sok számmal lévő tisztviselők hitelképességének hiánya pedig nagyobb erkölcsi csapás az államra, semmint mennyi biztosíték, hogy a »kisebb fizetést élvező tisztviselő rangjához (lucus a non lucendo) mérten megélhessen, és épen a kisebb fizetést élvező tisztviselőnél, ki bizonyára kevesebb miveltséggel is bír mint a nagyobb fizetést élvező, azt eredményezendi eme privilégium, mint már valaki megjegyzé, hogy »a szegényebb osztályú tisztviselőtől illetve hivatalszolgától elvonja a szatócs, a gyógyszerész, a szabó stb. a hónap közepétől a hónap végéig terjedő bitel-bizodalmát, vagy hogy a felsőbb, 600 írtnál több fizetéssel biró tisztviselők elleni tiszteletlenségre inditja; mert míg ennek (a magasabb tisztviselőnek) alig egyszáz frtnyi adóssága miatt történt fizetéslefoglalás folytán szegénységét titkolnia nem lehet, addig a sok százakkal eladósodott alsóbb rendű hivatalnok — kit a sikertelenség tudatában békén hagynak hitelezői — kárörömmel vagy szánakozással hetykélkedik a fölötte álló tisztviselő ellenében, vagy eredményezendi azt, hogy ezen alsóbb osztályú hivatalnokok — amegtámadhatlanság tudatában — könnyelmű és igen gyakran roszhiszemü adósság-csinálásra vetemednek. A midőn ezekben kimutattuk a törvény ama intézkedésének téves voltát, mely szerint 600 frtig a közszolgálatban lévő egyén fizetését végrehajtás alá nem vonhatónak jelenti ki, okszerűen azt kell feltételeznünk, hogy a midőn a 600 frton felüli fizetéssel biró tisztviselőnek fizetése egy harmadát végrehajtás alá vehetőnek kijelentette, ezen intézkedéskor tekintettel volt azon körülményre, hogy a közszolgálatban lévő egyén hitelképességgel is birjon és hogy ezt — t. i. a hitelt — a tisztviselő ott a hol azt a ^rangjához mért megélhetés< szükségessé teszi, igénybe vehesse. A közérdek megóvását tehát a törvény nem abban czélozta, hogy a tisztviselőt az állam fizetési tervezete szerinti napi szükséglettel ellássa, hogy gyermekké degredálván a tisztviselőt, ráparancsolja: ennyit — t. i. 600 irtot legfelebb — fizetésedből megtartok, ennek tizenketted részét minden hónapban visszatartom és neked magadnak és senki másnak ki nem adom, ennyiből meg lehet és meg kell élned, ezt a két harmad részét fizetésednek másra nem fordíthatod, mint a napi szükségletre; ha rendkívüli szükséged van, vagy beteg gyógykezeltetésére idegen fürdő helyen, vagy lányod házasítod, ehhez semmi közöm, fizetésed két harmad részét erre el nem zálogosíthatod, ez nem a tiéd, ezt én, az atyáskodó állam neked visszatartom és havonként majd kiadom, te rövidlátó gyerek vagy, te nem tudod, mit művelsz, ha fizetésed két harmad része épségben marad a nyári hónapokra, mehetsz a zöldbe sörözni és azért most a télen didereghetsz, ha a téli gúnyán felül fütőfára nem telik, így a törvényhozás nem gondolkozott, ezt a törvény nem czélozhatta, a közérdek megóvásában az egyéni szabadság korlátozását nem akarhatta; oltalma alá vette az adós tisztviselőt, hogy általában végrehajtás alá ne vétethessék fizetésének két harmada, de azt, hogy saját jobb számítása szerint ezen két harmadrészből is a nélkülözhetőt végrehajtás tárgyául önkényt oda ne engedhesse akkor, mikor ez által talán bútorainak elárvereztetését óvja vagy egyébként hitelezőjét türelemre és engedékenységre bírja, ezt a törvény nem akarja. Igen téves tehát nézetünk szerint, a bevezetéskép idézett semmitőszéki határozat azon indokolása, hogy a tisztviselő az 1876. évi 31. t.-cz. azon kedvezményéről, hogy fizetésének két harmada, illetve 600 frton aluli része le nem foglalható, le nem mondhatna azon okból, mert ezen lemondás a közérdeket sérti; önmagában is nagyon viszonylagos a törvény ezen kedvezménye, mert bizony a fizetés két harmada is vajmi gyakran elégtelen a napi szükséglet fedezésére, a rangjához mért megélhetésre, kivétel nélkül pedig ezt feltenni, hogy gyakran e két harmadból nélkülözni nem lehet, képtelenség. Képzelni is bajos oly államot, mely tisztviselőinek a szabad rendelkezési jogot megtiltaná; elrendelheti az államhatóság, — miként az 1876. évi 31. t.-cz. előtt némely minisztériumunk és sok vasúti igazgatóság elrendelte — hogy azon tisztviselő, ki fizetésének felét túlhaladó adósságok erejéig exequáltatik, elbocsáttatik; de azt, hogy fizetésének hová fordítását előírja, az még soha hatóságnak eszébe nem jutott, pedig nem más volna az 1876. é.i 31. t.-cz. mint rosz atyáskodás és a szabad rendelkezés zsarnoki elnyomása, ha az volna értelme, mit annak a m. kir. Curia az idézett határozatban tulajdonit. Nem ezt akarta az 1876. évi 31. t.-cz.; ez a tisztviselőt csak óvni akarta külmegtámadás ellen, de korántsem akarta eltiltani az önrendelkezési jogot; sőt alázatos nézetünk szerint a védelmet — a végrehajtás korlátozását — sem feltétlenül és változhatlanul nyújtotta, hanem e tekintetben is fenhagyta a végrehajtást szenvedő beleszólási jogát, mert a midőn a törvény azt mondja, »legfeljebb« egy harmada a fizetésnek vonható végrehajtás alá, ezen szóval »legfeljebb« azt akarta, hogy esetleg a végrehajtást szenvedett kérhesse L végrehajtás korlátozását fizetésének egy harmadánál kisebb, például egy hatod részére, mi előfordulhat például azon esetben, ha egy 3600 frt fizetéssel ellátott tisztviselő egy 100 frtnyi adósság, erejéig ellene vezetett végrehaitás esetén azt kérné a bíróságtól, hogy a hitelező végrehajtási j0o-a fizetésének egy hatod részére vagyis havi 50 frtra korlátoltassék, mert hisz ez által a hitelezőnek alig okoztatik sérelem, reá pedig a »rangjáhoa