Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 36. szám - Törvényjavaslat a polg. törvényk. rendt. tárgyában alkotott 1868. LIV. t.-cz. módosítása iránt. [5. r.]

— 294 — Az egyetem mint tudományos intézet méltán -TéBzesül azon gondoskodásban, hogy a fontosabb és nagyobb terjedelmű tudományszakok többszörösen képviseltetnek. így válik ugyanazon tudomány körén belül is lehetségessé a munkafelosztás, így válik lehetővé a rideg dogmatismus és előítéletes auctoritás befészkelődésének, egyes tankönyvek monopóliumának mellőzése. így válik kivehetővé a tanszabadság azon elve, hogy a tanuló arra nézve, melyik tanártól kiván hallgatni, szabad választást tehessen. De ha az egyetem nem csupán tudományos intézet, hanem szakpályákra előkészítő tanintézet kikerülhetetlen vizsgákkal és mellőzhetlen köteles tantárgyakkal és mindezek után járó anyagi javadalmakkal, ekkor a párhuzamos tanszékek tarnárai sok alávaló gyanúsításoknak vannak kitéve. , A rosz akarat, irigység talál csomót a kákán is. A tandíj kérdésével lehetne ezen állapotot is rendezni s a versenyt nemes jellemében megvédeni. A tandij mint illeték helyes. De ne képezze a •versenyre utalt tanár »haszonhajtó< foglalkozásának czéltábláját. Bánjanak vele ugy mint a műegyetemen vagy a királyi facultásokon. Meggyőződésem szerint akkor senki nem mondandja, hogy van oly tanár, a ki nem minőségre, hanem mennyiségre dolgozik. Jogirodalom. TJjabb mozgalmak a franczia jogirodalom terén. Két nevezetes munka vonta legközelebb magára a franczia jogászvilág figyelmét. Mindkét mii igen korszerű eszméket fejteget, és különösen az ujabb időben nagyon is érzett bajok orvoslását tűzte ki feladatául. A franczia szaklapok- és folyóiratokban is visszhangot keltett e két mü és bővebben foglalkozik velük a »Revue critique de legislation et de jurisprudence,« melynek nyomán érdekesnek tartom azokat a magyar jogászközönséggel megismertetni. Az első mü Flandin Pál köztársasági ügyésztől: »De la nécessitéde reviser nos codes et de codifier nos lois administrativesc,1) mely a franczia törvénykönyvek revisiójával, ennek mikénti keresztülvitelével és a közigazgatási törvények codifikálásának eszméjével foglalkozik. Ujabb időben a törvényhozás gépezete oly xohamossággal dolgozik nemcsak Francziaország"ban, hanem más országokban is, hogy mind nehezebb lesz még a szakembernek is e roppant tömegben eligazodni, az egyes törvényeket összevetni és mindazokat megkülönböztetni, melyek még teljesen vagy csak részben érvényben vannak. És a mi a bajt még inkább növeli, ugyanegy ügy rendezésére különösen Francziaországban számtalan törvény létezik, melyeknek egyike a másiknak ellentmond, egyik a másikat részben fentartja részben lerontja, ugy hogy a legnagyobb jártasság és ügyesség kívántatik meg, hogy valaki azok közt kellő módon eligazodhassék. Ily emberek azonban nem igen találhatók, vagy ha igen, ezek is sokszor egészen ellentétesen fogják fel a •dolgot, magyarázzák a törvényt, a mi a közigazgatás egyöntetűségének és biztonságának nem csekély ártalmára van és a hivatalnoki önkénykedéseknek egyenesen ajtót tár. Flandin, hódolva a kor szellemének, mely igen helyesen mindig a történelmi alapból indul ki, két részből álló munkájának első felében a franczia codificationális munkálatok történetével foglalkozik, s ebből tanulságokat vonva le, vél jó tanácsot adhatni a jelenleg szétszórva levő számtalan jartialis törvények okszerű rendezésére. Ezt munkája második részében teszi meg, hol a bajok orvoslására elmélkedései végeredményéül egyetlen szert mond czélszerünek: a közigazgatási törvények codificálását. Belátja azonban ennek roppant nehézségeit, s ép ezért bővebben foglalkozik azzal is, hogy mikép volna ez teljesíthető. E czélból szerinte bizonyos előmunkálatok volnának teendők; és pedig: a régi codexek revisiója, átalakítása mind formájukra, mind anyagukra vonatkozólag, azokba az odatartozó később hozott novelláknak felvétele; a speciál-törvények 0 Megjelent Harcnál. Biliárd et Comp.-nál Páriában. összegyűjtése, azok összeegyeztetése, rendezése. E rendezés után hozzá lehet fogni a tulajdonképeni codifikátióhoz. Szerző szerint a már meglevő codexek mellett még a következő uj codexek lennének szerkesztendök: 1. Az államalkotmány codexe (le code des pouvoirs publics;) 2. A közigazgatási szervezet codexe; 3. a birói szervezet codexe; 4. katonai codex; 5. tengerészeti codex; 6. pénzügyi codex; 7. földmivelési és közmunkacodex; 8. közoktatási codex; 9. közmivelődési codex; 10. a közhasznú és jótékony intézetek codexe; 11. sajtóügyi codex. Előttünk egy kissé furcsán tűnhetik fel ennyi temérdek codex szerkesztésének javaslata, miután ezek nagy részére még csak állami intézményeink, sőt törvényeink sincsenek, maga a társadalom látván el azon ügyeket ugy a hogy ; Francziaországban azonban, a centralisatio hazájában, hol mindezekre állami intézmények és különböző korszakokban hozott törvények felette nagy számmal vannak, nagyon is kívánatosnak mutatkozik e javaslat megvalósulása. A törvényes intézkedések sokkal könnyebben volnának áttekinthetők, magyarázhatók, a közigazgatás biztosabb, a hivatalnoki önkénykedés sokkal könnyebben lenne kizárható. És a mi egyik legnagyobb előny, a törvények állandóbbak lennének, nagyobb gondot fordítanának annak szerkesztésére, mintha a munkát elaprózva, derüre-borura minden meggondolás nélkül hozzák a törvényeket, keveset gondolva azzal, mi lesz belőlük az életben s hogyan fogják azokat a régiekkel összeegyeztetni: míg rendszeres codexek mellett nem volna annyi kedvük a befejezett egészet minduntalan megháboritni s ujabb és ujabb ellentétes intézkedésekkel a rendszert felforgatni. De nagy kérdés, hogy kivihető lenne-e a terv? Erre a »Revue crit. de leg. et de jur.« írója határozottan nemmel felel, és e felelet szerény véleményem szerint teljes mértékben helyes. Ez egy oly roppant munka, melynek se vége se hossza nem lenne. Csak gondoljunk saját polgári törvénykönyvünk szerkesztésének nehézségeire; pedig már hány magánjogi codex létezik, melyek az utat megegyengették, megkönnyítették, melyeket mintául lehetne venni. S mi történik ? Késik és késik az éji homályban; pedig itt még csak politikai eltérő vélemények sem uralkodnak, azt rendesen bármely párt legyen is a kormányon, nem háborgatja, ha csaknem communista. De mit szóljunk akkor a közigazgatási törvények codificalásáról, hol nemcsak minta nincs, de a hány párt van, az azokat annyifélekép kívánja módositni. Mindennek daczára nem lehet mondani, hogy Flandin ur müve kárba veszett volna, sőt az által, hogy a kérdésre irányozza a figyelmet, eszmecserére szolgáltat alkalmat, a melynek utján végre is rá fognak jönni a helyes kisegítő módozatra. A második mü talán még az elsőnél is nagyobb érdekkel bír reánk nézve, miután ez részben azon kérdések egyikével is foglalkozik, mely a legközelebbi magyar jogászgyülésnek egyik érdekes tárgyául tüzetett ki t. i. az elsőbbségi kötvénybirtokosok érdekeinek mikénti megóvásáról. E mü A. Vavasseur franczia ügyvéd tollából jelent meg e czim alatt: >Un projet de loi sur les sociétés.*:1) E műben Vavasseur — kinek a kereskedelmi társaságokról irt munkája a franczia irodalomban az e nemű munkák közül egyike a legjelesebbeknek, nem annyira saját eszméit fejtegeti, mint az ez ügvben összehívott értekezlet tanácskozásainak eredményét. Az 1867-iki részvénytársasági törvény volt az első, mely az állami engedélyezési rendszert elejtve, e tekintetben a többi continentális országoknak példát adott; az államengedélyezési rendszert azonban más oldalról czélszerü általános rendszabályokat tartalmazó törvényes intézkedésekkel kellé pótolni. A törvény szerkesztői, a mennyire képesek voltak, igyekeztek ezt megtenni, de mivel ez sem volt külömb, azt hitték, hogy a hozott intézkedések által a részvényeseknek, ha egy kis jó akarat van bennük, minden eszközt megadtak saját érdekeik megvédésére. De ime mit tapasztaltak a gyakorlati életben ? A furfangos üzér kijátszotta a törvényes intézkedéseket, a részvényeseknek egy egész uj nemét teremtették az elsőbbségi kötvények birtokosaiban, kik a társaságnak csupán csak hitelzői, s igy nekik ') Megjelent Marchal, Biliárd et Comp.-nál Parisban. a társulati vagyon és üzlet kezelésébe semmi beleszólásuk nics, ugy hogy ezek teljesen védtelenül állanak a lelkiismeretlen igazgatókkal és a tulajdonképeni részvényesekkel szemben. így tehát a törvény oda lyukadt ki, hogy nem csak nem adott meg minden eszközt a részvényeseknek saját érdekeik megvédésére, sőt azoknak egy nemét teljesen védtelenül hagyta. Legfőkép ezen, de a részvénytársasági törvény egyéb hiányainak pótlása és ujabb javaslatok előterjesztése czéljából is Dufaure az akkori igazságügyminister 1875. ápril 4-én bizottságot hivott össze, melynek feladatául volt kitűzve : ^javaslatot dolgozni ki a kereskedelmi társaságokról szóló 1867-iki törvénynek a szerzett tapasztalatok alapján való átalakítására.« A bizottság Picard Ernő elnöklete alatt nagy szorgalommal dolgozott, de kézzelfogható eredményre nem bírt jutni. Hogy az e tanácskozmányokban megpendített eszmék a jogászvilágra nyomtalanul el ne enyészszenek, Vavasseur, a bizottság jegyzője, a fentebb említett brochureban bírálva az 1867-iki törvény intézkedéseinek hiányait és tökéletlenségeit, a tanácskozmányok alapján egy tervvel áll elő, hogy mikép vélné ő czélszerünek e törvény átalakítását és pótlását. Javaslatát három főpontra lehet redukálni: az első az alaptőke képzésére, a második a közgyűlés megtartásának módozataira, a harmadik az elsőbbségi kötvények birtokosainak állására vonatkozik. Hogy mindezek tekintetében mily javaslatokat tesz, s hogy azok mily értékűek, ennek tárgyalásába most nem ereszkedem bele, miután e rövid czikkecske keretén kivül esik, csupán figyelmeztetni kívántam a műre e lapok tisztelt olvasóit. A könyv bővebb ismertetésére és méltatására közelebb bátor leszek egy közleményben a tisztelt olvasók becses figyelmét igénybe venni. Nagy Dezső. Törvényjavaslat a polg. törvényk. rendt. tárgyában alkotott 1868. LIV. t.-cz. módosítása iránt. Jf (Folytatás). 89. §. A másodbiróság az elsőbirósági ítéletet a felebbező hátrányára, ha az ellenfél nem felebbezett, meg nem változtathatja. 90. §. Ha az első bíróság a felperesi keresetet a per érdemének eldöntése nélkül utasította el, vagy perújítás esetében a perujitási kérelemnek helyt nem adott: a másodbiróság, ha e részben az első bíróság ítéletét megváltoztatja, a peres ügy érdeme felett is határoz. 91. §. A másodbirösági itélet ellen valófelebbezésre nézve az első bíróság ítélete ellen való felebbezésekre megállapított szabályok alkalmazandók. Ha a 86. §. e), h), 1) és m) pontjaiba ütköző alaki sérelmek a másodbiróságnál fordulnak elő, a legfelsőbb bíróság csupán a másodbiróság ítéletét semmisiti meg, s ezt ujabb határozat hozatalára utasítja. Egyébként a 85—87. §§. és az 1868. évi LIV. t.-cz. 108. és 109. §§. eseteiben a legfelsőbb bíróság mindkét alsóbb-birósági Ítéletet megsemmisíteni, vagy feloldani és ujabb ítélethozatal, esetleg pót- vagy ujabb eljárás végett az iratokat az első bírósághoz visszaküldeni köteles. 92. §. A 47., 55., 56., 72.. 95., 122., 123.,. 125., 126. és 127. §§. eseteiben hozott elsőbirósági ítéletet helybenhagyó másodbirösági itélet ellen felebbezésuek helye nincsen. Az elsőbirósági ítéletet helybenhagyó másodbirösági itélet ellen akkor sincs helye további felebbezésnek, ha a per tárgyát a járulékok nélkül 50 frtot meg nem haladó pénzösszeg, vagy 50 frt értéket meg nem haladó ingóságok vagy ugyanazon értéket meg nem haladó munka-teljesités képezi.. 93. §. Ha a másodbiróság az első bíróságnak ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a további l'elebbezés a helybenhagyott ítéletnek vagy az itélet helybenhagyott részének végrehajtását nem gátolja. A megítélt eskü letételére a helybenhagyó • itélet ellen beadott felebbezésnek is halasztó hatálya van. 94. §. Ha a harmadbiróság a két egyenlő itélet ellen beadott további felebbezést elutasítja, s egyszersmind ugy találná, hogy a felebbezés merő-