Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 35. szám - Törvényjavaslat a polg. törvényk. rendt. tárgyában alkotott 1868. LIV. t.-cz. módosítása iránt. [5. r.]

— 282 — két franczia physiologus Claude Bemard és Robin, a nagy problémák megoldását mindenesetre legalább annyira előbbre vitték, hogy a LeibnitzWolfí-féle speculatióba való visszaesés tudományos lehetetlenség. A hellen-germán szellem speculativ irányánál fogva az alanyi bölcselkedésnek örökbüne Pythagoras, Plató és Ai istotelestől átszállott a nagy német metaphysikusokra. A román népeknél s az angoloknál fejlődött a modern társadalmi tudomány ; Vicotól Maineig vezet az egyik fejlődési irány, Locketól Comteig és Spencerig a másik. Nem szükséges Hegellel megállani a fejlődés puszta elvonásánál; a jogi tünemények fejlő- i désének törvényeit a társadalomból, melynek egyik functiója a jogképezés, meg lehet magyarázni, habár a tárgy fejlődésével a tudománynak is tovább • kell fejlődnie. Szerző társadalmi tudományi álláspontja a joggal szemben tehát nézetünk szerint ki nem elégít; az nem Sheldon Amos, Sprague és társaiknak, sem Lilienfeld Pálnak vagy Knapp Lajosnak álláspontja. Feltétlen helyeslésünkre talál ugyan a jog gazdasági alapjainak méltatása, mely igen termé kenyitö befolyással lehet a gyakorlati törvényhozásra; magasan áll a szokásos száraz dogmatismus vagy önkényes speculatió fölött. De magában egyoldalú és főleg az erkölcsi elem száműzése a magánjogból ellenkezik a kézzelfogható valósággal. Szerző álláspontjának ingatagsága itt el is árulja magát, mennyiben az érdekegyenlőség elvét mint Deus ex machinat behozza, és majd a társadalmi igények feltétlen uralmát, majd az egyén feltétlen gazdasági autonómiáját hangsúlyozza. Az egyéni és közérdeknek, a magán- és közjognak hatarát megszabni igy neki sem sikerülhetett. Pedig az erkölcsi probléma összehasonlító, történelmi módszer szerint kezelve, szerzőt rávezette volna a jogtudomány szoros összefüggésére i nemcsak a természettudománynyal, hanem egyszersmind a mindenkori világnézlettel, az optimismus és pessimismus problémáival. A boldogság hite, a létnek és gondolatnak, az eszméknek és tényeknek kiengesztelése iránti vágy szülte az eszményi észjogot, melynek történelmi létoka a haladás szentesítése és követelése, a forradalmak igazolása volt. A római praetoroktól kezdve, kik a személyjogot a kerületi jog mellett, az emberi jogot a polgári jog mellett létesítették, Grotiuson, az elméleti nagy praetor peregrinuson át Miltonig és St. Simonig a jognak erkölcsi fejlődésének elő- és "vissztükrözését szemléljük. Azon bizalmatlansági tan, mely a földi rabszolgaságot hirdető kereszténységgel egyesült középkori politikai zsarnok uralom ellenében századokon át érvényesült, ma már az ellenhatásnak enged. Nem értjük már az állam alatt tisztán a jog szervét, hanem egyéb jóléteszközök közvetítőjét is szemléljük benne, mert a roszakaró, tettleg a közjóléttel ellenkező intézkedések veszélye csökkent, mióta a politikai államszerkezet átváltozott és az uralkodó polgárságnak széleskörű társadalmi alapjára fektettetett; nem helyeseljük többé a feltétlen laissez-faire gazdasági politikáját, mely a kormányok tudatlanságától és gyengeségétől csak zavart, az egyéni önzések versenyző létharczától pedig összhangot és haladást várt; a gazdagságot és hatalmat, a számszerű emelkedést Bem azonosítjuk többé a tettleges jóléttel és erővel, mert azon kereskedői politikai oekonomiában, mely 50 évig egyetlen üdvözítő evangéliom tiszteletében állott, a forgalmi értékek döntő jellegében stb. nem hiszünk már oly feltétlen odaadással, mint az előző nemzedék hitt azokban; a jogszolgáltatásban sem viseltetünk már azon bizalmatlansággal, mely a törvényben mindent meghatározni, annak betűjét feltétlenül kötelezővé tenni s a a birót még az elébe adott tények felfogásában is a bizonyítékok ész-kin vallató tariffálása által lenyűgözni akarta, mert a kormány befolyásának "vagy a biró tudatlanságának és gonoszságának veszélye csökkent, mióta a biró független és felelős, az eljárás nyilvános lett. Mi ma az igazgató államnak virágkorában élünk már; a holnap a socialismusé. A jognak gazdasági háttere ez oldalról szerzőnél, ki csak »anyagi javak« szerzésének szabályait látja a magánjogban, természetesen nem nyer megvilágítást. A pécsi püspöki akadémia könyvtára szerző rendelkezésére bocsáthatta Stahl és Escher munkáit, de p. o. Lefort Józsefnek, a gazdasági-jogi irány legnevezetesebb franczia képviselőjének, és számos társainak létnyoma ott bizonyosan époly eredménytelenül kerestetnék, mint a bpesti m. k. tudomány-egyetem könyvtárában. (Vége következik.) Dr. Dell' Ad ami Rezs'ó. A pénzügyminisztérium jogtudósai. E lapok f. évi 20. számában közöltünk egy esetet, melyben a pénzügyminisztérium a pénzügyi igazgatóság véleményezése alapján egy elévült adótartozásnak a törvény világos rendelete ellenére végrehajtás utján történt behajtása ellen intézett felfolyamodást azon indokolással utasított vissza, miszerint atartozáselévülése csak a behajtás szorgalmazásával veszi kezdetét, és igy, a bár az elévülési határidő letelte után szorgalmazott követelés el nem évült, miután a szorgalmazás óta az elévülési határidő | még nem telt. Az ezen elintézésre kért felvilágosítás f. évi augusztus 1-én 44392. sz. a. kelt miniszteri rendelettel meg is adatott; és jóllehet, a folyamodásban felhozott azon jogi érvelés, miszerint a pénzügyminisztérium által vitatott elévülés kezdete nem annak, hanem az elévülés megszakításának tekintendő, czáfolatra nem talált, sőt azt a minisztérium jogtudósai maguk részéről is elfogadni látszanak; a kért törlésnek most már azon indoknál fogva nem találtatott helye, »mert« ugy mond »jelen esetben a tárgyiratok tanúsága szerint nem az elévülésnek kitett adótartozásnak kiigazítása, hanem inkább az annak idején, t. i. 1870. és 1871. években folyamodó terhére törvényszerűen kivetett adónak folyamodó személy azonosságának az 1870—1874. évi időközben történt lakásváltozás szükségessé vált constatálására vonatkozó adatok beszerzésének nehézségei által akadályozott és e miatt halasztást szenvedett beszedése forog kérdésben, igy (sic!) tehát a folyamodványban hivatkozott 1868. XXI. t.-cz. 5. és 6. §§-ai a jelen kérdés megítélésénél nem alkalmazhatók*. Ezen nem annyira belső értékénél, mint csodálatos irályánál fogva érdekes szóhalmazt leginkább azok kedvéért közöljük itt szorul-szóra, kik a magyar jogász eddig ismeretlen, és valószínűleg a haladó né met jogtudománynyal nálunk is művelni kezdett rabulistikus tehetségének fejlesztését figyelemmel kisérni óhajtják. Vagy valóban azt kellessen elhinnünk, hogy a pénzügyminisztérium vezetőinek jogi meggyőződéséből folyhatnak oly theoriák, minőket a már előbb, és most idézett rendeletekben felállítanak és mindig szerencsétlenebben védelmeznek ? Ha igy van, akkor nincs szavunk a pénzügyminisztérium jogtudósaihoz, mert már a költő is elénekelte j már, hogy mi ellen küzdenek még az istenek is hiába. De akkor ne adjunk ez uraknak törvényeket, mert az fegyver, mely nem való gyermekek ' kezébe. Ez urak, mint a közlöttekből kitűnik, lehetnek jó financzok, de abból nem következik még, hogy hivatva lennének törvénymagyarázatra, mihez legalább annyi jogismeret szükségeltetik, hogy felismerhessük azt, miszerint saját hibánk és I ügyetlenségünk következményei másnak be nem tudhatók, és ha adósunkat nem találjuk, és követelésünket e miatt nem érvényesítjük, az halasztásnak nem tekinthető és az elévülés kezdetét el nem odázza. A tekervényes utakon járó több rendbeli, egymásnak ellentmondó indokolások azonban arra mutatnak inkább, hogy ez urak tudnák, mit mond a törvény, de épen azért igyekeznek azt alkalmilag kiforgatni, hogy inkább mások károsodjanak mint ők. De mire való akkor a tudományos erőlködés ? Hisz ezt egyszerűbben elérthetik, cselekedhetvén ugy amint nekik tetszik, mert nincs biró kivülők, ki a törvény mikénti alkalmazása iránt ítéletet mondhatna. Sőt valóban érthetetlen, mire kellenek nekünk egyáltalában adótörvényeink, mikor nincs, ki vitás esetben azok alapján a felek közt bíráskodhatnék. Ha mégis évről-évre foglalko^ik törvényhozásunk az adótörvények javításával, teszi ezt azon jó hiszemben, hogy pénzügyiközegeink annál lelkiismeretesebben es alaposabban fogják azokat alkalmazni, minél inkább kellene érezniök azon nagy erkölcsi felelősséget, melyeta törvény szabad, biró közbenjövetele nélküli alkalmazása reájuk ró az egyes adózóval szemben épen ugy mint az általuk szolgált állam érdekében; mert ha a törvényeket az adózók jogos igényeinek megsértésével erőszakosan vagy értelmetlenül alkalmazzák, több kárt okoznak az államnak a törvénytiszteletnek ily módoni aláásása által, mint a mennyit használnak annak az adójövedelmek ilyképeni emelésével. Ezt kellene meggondolni azoknak, kikre az állam pénzügyeinek kezelése oly korlátlan hatalommal van bizva. Csak örülni fogunk, ha ezen megjegyzéseink alkalmat fognak szolgáltatni a kérdéses eset tüzetesebb megvizsgálására, és ezért szívesen látjuk, ha más lapok, mint p. o. a ^Közigazgatási Lapok* tették, felszólalásunkat átveszik, csakhogy kérnök akkor azt változatlanul, és inkább a forrás megnevezésével, tenni. Dr. Held Kálmán. Törvényjavaslat a polg. törvénylu rendt. tárgyában alkotott 1868. LIV. t.-cz. módosítása iránt. (Folytatás). 69. §. Ha a keresetre hozott idéző végzés a 67. § 3-ik pontja szerint kézbesittetik, valamint akkor is, ha alperes az országon kívül tartózkodik s a vétbizonyitvány kellő időben be nem érkezett,, a megidéztetni rendelt fél részére a bíróság ügygondnokot rendelni köteles. Ezen esetekben felperes a keresetlevélnek egy példányát az ügygondnok kinevezését tárgyazó végzés vételétől számított 3 nap alatt beszolgáltatni köteles, és ez a kinevezett ügygondnoknak kézbesittetik. Ha felperes keresetlevelében alperes utolsó lakhelyének helyhatósága által kiállított bizonyitványnyal igazolja, hogy alperes tartózkodási helye ismeretlen: a bíróság azonnal ügygondnokot rendel s a keresetre hozott idéző végzést ennek kézbesitteti. 70. §. A 69. §. eseteiben ugyanazon végzés által, melylyel ügygondnok rendeltetik, a hirdetmény általi idézés is megrendelendő. A hirdetménybe a felek nevei, a kereset tárgya, a végzés tartalmának lényege és az ügygondnok neve foglaltatik; egyszersmind alperes felbivatik, hogy vagy az ügygondnokot ügyének czélszerü védelme iránt kellő utasítással lássa el, vagy védelme tárgyában másként intézkedjék, ellenesetben a mulasztás következményeit magának tulajdonítsa. A hirdetmény a hivatalos lapban egyszer, s a körülményekhez képest külföldi lapban is közzéteendő, a bíróságnál kifüggesztendő, s ha alperesnek belföldi utolsó lak-illetőleg tartózkodási helye tudatik, ott a helyi szokás szerint meghirdetendő. A hirdetés költségeit felperes a végzés vételétől számított 3 nap alatt a kiadó-hivatalba beszolgáltatni köteles. Hirdetményi idézés esetében a végzés azon napon kézbesítettnek tekintetik, a mely napon a hirdetmény a hivatalos lapban megjelent. 71. §. Az előző szakasz intézkedése megfelelő alkalmazást nyer azon esetekben is, ha ismeretlen örökösök idéztetnek perbe. Ezen esetekben, ha az elhalt örökhagyónak belföldi utolsó lak- illetőleg tartózkodási helye tudatik, a hirdetmény a helyi szokás szerint ezen helyen teendő közzé. 72. §. Ha bebizonyittatik, hogy felperes alperesnek előtte tudva levő lakhelyét vagy az általa ismert örökösöket elhallgatta, s hirdetményi idézést eszközölt, az egész eljárás semmis, s felperesa költségek megtérítése mellett 500 frtig terjedhető pénzbirsággal büntettetik. Ezen esetben az ítélet jogerőre emelkedése után az eljárás semmiségének kimondása a végrehajtás teljes befejezéséig bármikor kérhető. Ezen kérelem felett a per bírósága sommás ügyekben szóbeli, rendes ügyekben pedig jegyzőkönyvi tárgyalás és esetleg bizonyítási eljárás után itélet által (92. §.) határoz, s ha az elhallgatás valószínűsége igazoltatik, s a főügyben még itélet