Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 35. szám - Zlinszky, Teleszky

Hetedik évfolyam. 35. szam. Budapest, 1877. augusztus 30. Megjelel minden csütörtökön j a .magyar jogászgyülél* tartama alatt naponkint. MAGYAR A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiok a kiadóhivatalhoz intézendő'k. Szerkesztőség : V. Nagy korona-uteza 14. ti. THEMIS fLŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordásnál, vagv vidékre bérmentt* szé:küidésséi) a .Magyar rhemis"-re. az .Igazságügyi rendeletek tára" és a .Döntvények gyüitemenye- czi.nű mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre > forint, negyedévre 2 forint 50 kr. előriz ek b rmentesen, vidékről legutalvány útján küldendők. szerűbben p Kiadó-hivatal : IV. barátek tere 7. iz EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Külön mellekletek: a „'^Döntvények gyűjteménye," és az „Jgazséyügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: TDx. Payer László. Kiadó: az „^.tlieixeLeum" részvénytársaság. TARTALOM: Zlinszky, Teleszky. Dr. V i d a Lajos budapesti ügyvédtől. — Észrevételek a perrendtartási novella tervezetére. Dr. T a u s z i g János budapesti ügyvédtől. — Közigazgatási bíráskodás. (A közigazgatási bíráskodás Poroszországban.) G r u b e t Lajostól. — Jogirodalom. (A magánjog és tárgya, különös tekintettel a magyar általános magánjog codilíkátiójára. Irta Dr. Daempf Sándor pécsi jogakadémiai tanár). Dr. Dell' Adami Rezső budapesti ügyvédtől. — A pénzügyminisztérium jogtudósai. Dr. He 1 d Kálmán budapesti ügyvédtől. — A perrendtartási novella. (Folytatás.) — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Legközelebbi csódbejelentési határidők. — Kivonat a »Budapestj Közlönyéből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Rendkívüli melléklet : Törvényjavaslat a végrehajtási eljárásról. — Külön melléklet : A ^Döntvények gyűjteményéinek egy ive. Zlinszky, Teleszky. Ket kitűnő név, két ellentétes pályaművel, két eltérő programmal az ági vagyon talán még nagyon soká napirenden levő kérdésében. Az akadémia maga szempontjából szólott már bozzá, az előbbit jutalommal, az utóbbit dicsérettel tüntetvén ki. Szólt hozzá Vajkay táblai tanácselnök ur még a munkák megjelenése előtt — jósolólag; Dr. Dell' Adami ügyvéd ur megjelenésük után kritikai szempontból: de ezek is más és magasabb regióban mozognak, ugy bogy indicáltnak látszanék hozzászólni ilyen magamféle minorum gentiumnak, vagy mint ujabban nevezik, másod-usque milliomodrendü satellitának is, u. m. a ki fölötte prózai körültekintéssel a kézzel fogható hasznost keresi és bármely iskolánál találja, egyiránt megbecsüli. Én Dell' Adami úrtól nyert okulásaimmal kezdeném. 0 t. i. a mult évi »Themis< 409. lapján a jog eredetét néplélektani kérdésnek vallja, ugy hogy egyes népeknél, a mint különböző nyelvek, ugy egymással ellenkező szokások is létesülhetnek ; ugyanott a 410. lapon a világot csak képzeletnek tartó de azért gazdasági érdekeken ábrándozó Schopenhauert dicséri; a 411. lapon a gazdasági érdekeket emeli ki; az idei »Themis« 19. lapján nemzeti városi életet, polgárzatot, nemzeti városi ipart s kereskedelmet, nemzeti városi jogot sürget; 54. és következő lapjain Zlinszky urat a földmivelő osztály pártolásáért, Schillingnek Schellinggeli felcseréléseért ócsárolja, 159. lapján a philosophiai iskolák tekintetébeni hátramaradottságnnkat panaszolja, stb. stb. Tanulságosak ezen nyilatkozatok, mert ihleltség dolgában biráló úrral mérkőzhető iróhoz ritkán van szerencsénk, ki a történelmi iskolának fölötte buzgó képviselője, s kinek, ezen álláspontja mellett, ha sem Gans Ede sem Pauler nem tetszik, azon valami nagyon nem csodálkozhatni. De megértjük tőle az emiitett iskola, illetve az ujabb philosophia szempontjából tehető kifogásokat, s ugyanő rosz néven nem veszi nekünk, hogy például a tanári pályáért rajongó de privát-doceusségnél tovább nem boldogulhatott pessimista Schopenhauertől természetesnek találjuk a világot saját képzeletének tartani, csak hogy sajnálatunkra a jogi praxisban egészen ellenkezőleg áll, a hol t. i. napról-napra elvesztünk egy-egy pört, s igy a valóságot a mi képzeletünkkel homlokegyenest ellenkezhetőnek tapasztaljuk. Tanulságos továbbá Dell' Adami ur kritikája, mert a végczél nagy részében még is egyetérthetünk; a legújabb philosophiai iskola, a materiálismus iskolája, egyikünkön is másikunkon is meglehetősen meglátszik, és ha Zlinszky ur művében a földmivelő mellett a városi polgárt is kiemelné, akkor elvei oly nagy resensust talán Dell' Adami urnái sem keltenének. Még legjobban megdöbbent a népnyelv és népszokásjog parallel állittatása. Hát a mint nagy veszélylyel fenyegeti a távsodrony és vasút az útjában álló nyelv és Írásbeli különbségeknek nemcsak továbbfejlődését, hanem már simplex fenmaradását is, ép ugy veszélyeztetve lennének egyes népcsaládok kedvencz szokásai is ? Vagy épen megforditva a népszokások még hamarább alakulnának át mint nyelveink ? Mint ezt izraelita polgártársainknál látjuk, kik imádságaikat ősi nyelvükön folytatják, de vagyonjogaikban a hazai viszonyokhoz annyira hozzásimulnak, hogy az ügyvédek létszámához legnagyobb contingenst talán épen ők szolgáltatják. Hanem a nyelv és jogszokás közt a hasonlóság még sem oly félelmetes. Uj nyelv- és távsodrony-rendszerek könnyebben keletkezhetnek s változhatnak, legelterjedtebb, pl. franczia vagy angol nyelvet valami nagy rázkódás nélkül hamarjában világnyelvnek installálhatnok is, de családi vagyonjogra ily könnyen kézhez vehető schema még nincs, sőt néhol még gondolatától is idegenkednek ; Teleszkytől tudjuk, hogy az angoloknál a törvény kijátszása annak betöltésénél nem ritkán üdvösebbnek tartatik; hogy gondoljon már ilyen nép uj jogrendszerekre, hogy azok behozatalánál, hiányaik orvoslása végett iniképeni kijátszásokkal kelljen vesződni, midőn a meglevő joggali elbánásnak már praxisában vannak ? E téren sem a philosophia, sem a jogtörténelem minél schulgerechtebbfelkarolása rajtunk nem segit; a mit Zlinszky s Teleszky urak irtak, az már inkább, és ha hibájuk van, az inkább ott rejlik, hogy a kidolgozás formájában nem Frankot, nem Paulert követték, és a két mű 700 lapot meghaladó tömege mellett, néhol hosszadalmasakká másutt rövidekké lettek, elvekre visszavezetett áttekintést sehol sem nyújtottak. Zlinszky ur hosszas tanulmányai eredményéül főbb vonásokban azt javasolja, hogy az ingatlan vagyon tartozékai az ingatlan vagyonnal egyenlő eredetűnek, üzlethez tartozó eszközük és felszerelvények az illető öröklött vagy szerzeményi vagyonának, egyéb ingóságok a házastársak közös vagyonának vélelmeztessenek; öröklött vagyon felett halál esetére intézkedni leszármazók létében ne szabadjon; leszármazók hiányában az öröklött vagyonnak azon részéről, mely az életben maradt szüléről vagy szülékről, vagy ha az örökhagyónak csak testvérei maradtak, az azokkal közös szüléktől öröklött vagyonról végintézkedni szinte ne lehessen; ez a további felmenők javára is álljon, hacsak ők maradnak életben, s tőlük eredő vagyon létezik. Jogegyenlőség elve az öröklött, vagyonban is alkalmaztassék. Midőn az örökhagyó, szüleinek egyike előtt elhal, őt első sorban leszármazottjai, további sorban szülői, végre oldalrokonai helyettesítsék, de az ezeknek jutandó vagyon holtiglani haszonélvezettel a túlélő másik szülénél maradjon. Szerzemény 2/4-éről a szerző szabadon rendelkezhessék; a másik 2 , feléről gyermekei között szintén minden korlátolás nélkül tehessen végrendelkezést és csupán a többi Vj-ed részt tartozzék egyenlő osztály alá fenhagyni. Oly öröklött vagyonban, mely még egyik ágon sem képezte osztály tárgyát, az oldalrokonok a szerzeményre nézve fenálló szabályok szerint örököljenek. A házasság előtt szerzett, ugy általában az öröklött vagyon, a szerző illetve öröklő saját rendelkezésétől függjön ; a házasság alatt közösen szerzett vagyon a házastársak közös vagyona legyen, de etiől eltérő szabályozás is megengedtessék. Gyermek néni