Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 33. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetére 2. [r.]

Hetedik évfolyam. 33. szann. Budapest, 1877. augusztus 16. •Jegjelen minden csütörtökönj a „magyar jogászgjülés'' tartama alatt naponkint. « kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamáliok a kiadóhivatalhoz intéztndők. MAGYAR THEMIS Szerkesztőség : V. Nagy korona-utcza 14. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz horda-«al. vapv vidékre bérroenWs .zé.kűldcFie!) a .Magyar Themis'-re. az .Igazságügyi rendeletek tara" és a .Döntvények gyűjteménye- czimá mellékjelekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévrt j forint, negyedévre 2 forini BC kr. Ai előfizetési pénz.k bérmenteaen, vidékről legczélszerűbben postautalvány útján küldendők. Kiadó-hivatal : IV. barátok tere 7. iz. EGYETEMES JOCI KÖZLÖNY. A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA, AZ UNGVÁRI ÜGYVÉD-EGYLET, VALAMINT A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. 'Külön, mellékletek: a „^öntvények gyűjteménye," és az „Jgazsác/ügyi rendeletek tára." Felelős szerkesztő: TDx. Payer László. Kiadó: az „A.trienaeum" részvénytársaság. TARTALOM: Észrevételek a perrendtartás! novella tervezetére. Dr. Tauszig János budapesti ügyvédtől. — Közigazgatási bíráskodás. (A közigazgatási bíráskodás Poroszországban.) G r u b e r Lajostól. — Jogirodalom. (Der Begriff der Strafe. Pfenninger.) Dr. Schnierer Aladár egyetemi tanártól. — Törvényjavaslat az örökség és a hagyomány megszerzéséről és ezzel kapcsolatos jogviszonyokról és a hagyatéki eljárásról. (Folytatás.) — Különfélék. — Legközelebbi csődbejelentési határidők. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-ből. — (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet : A »Döntvények gyűjteménye* III. kötetének tartalommutatója. Észrevételek a perrendtartás* novella tervezetére. Igazságszolgáltatásunk legérezhetó'bb fogyatkozásainak egyike az ingatagság. Helyeseljük tehát, hogy a novella szerkesztője különös figyelmet forditott e hiányra s fontolóra vette a módokat, melyek a judicatura egyöntetűségére vezethetnének. A rendelkezésére álló hazai előmunkálatotok értéke megközeliti a semmit. Ama rendszertelen eset- és itélethal mázok, melyek nálunk döntvénytáraknak neveztetnek, a jogbiztonságon nem lendítettek semmit, sőt annak némely tekintetben egyenesen hátrányosak. Jogtudományunk méltóságán alattinak találta e tömeg rendezését és feldolgozását ; ugy pedig, a mint előttünk fekszik, mindenkinek hasznavehetetlen. A készülő jogásznak azért, mert azt meg nem emésztheti, — a gyakorlat emberének azért, mert e magángyűjtemények a bíróságok előtt majdnem minden tekintélyt nélkülöznek. E decisiók benső értéke ritkán olyan, hogy azok maguknak érvényt szerezhetnének; arról pedig, hogy a csekély számú igazán értékes határozatnak külső tekintély szereztessék, nem gondoskodtunk. Vannak ugyan »teljes-ülési« megállapodások, s azt hinné az ember, hogy ezeknek nagyobb tisztelet, kötelességszerűbb observantia dukál; de hamar meggyőződik az ellenkezőről, ha tapasztalja, hogy a következetes alkalmazás hiánya tekintetében a kettő között alig van különbség. A tervezet 4. §-a szabályozni kívánja aCuria elvi jelentőségű határozatainak kezelését.*) Alig tévedünk, ha azon várakozá*) 4. §. Ha a m. kir. Curia egyik polgáii tanácsa valamely ügy feletti tanácskozásnál felmerült jogkérdésben egy előbbeni határozattól eltérő véleményben állapodik meg, vagy eltérő határozatok létezéséről értesül : e jogkérdést az ügy eldöntése előtt indokolt indítvány mellett az egyesült polgári tanácsok teljes ülése elé terjeszteni köteles. A teljes ülés által megállapított jogszabály az öszszes tanácsokat kötelezi. Ha azonban valamely polgári tanács utóbb felmerült esetben egyhangúlag a teljes ülési határozattól leendő eltérés mellett nyilatkozik : a jogkérdés ujabban a teljesülés elé terjesztendő. Érvényes határozathozatalra a polgári tanácsok birái két harmadának jelenléte igényeltetik. A teljes ülési tárgyak előadásának, a tanácskozás és szavazás rendjének, a határozat hitelesítésének és tlönt| sunknak adunk kifejezést, hogy e czikk a ! javaslat legvitatottabb részeinek egyike ! lesz, s a napi sajtóban már is találkoztunk erre vonatkozó felszólalásokkal. A javasolt intézkedések ellen felhozható érvek a következők. A jogszabály megállapítása nem birói, hanem törvényhozói functió, s ezért nem czélszerü a birót oly joggal felruházni, melynek gyakorlata az alkotmányos államjog által elfogadott hatáskörök összetévesztésére vezethet; a biró csak concret jogeseteket dönthet el, s ennél csak a létező joganyagot szabad alkalmaznia, tekintet nélkül a még felmerülhető hasonló esetek érdekeire. Nem bocsátkozhatunk e tételek elméleti helyességének vitatásába; de ha feltétlenül helyeseknek is ismerjük el, még mindig állana azon ellenvetés, hogyafunctiók olyszerü körülhatárolása, a milyent e theoria követel, Magyarország concret államrendében következetesen keresztülvive nincs. Nem hivatkozunk itt az 1869. IV. t.-cz. azon intézkedésére, hogy a birói hatalom a fejedelem nevében gyakoroltatik, (a mi e theoria merev tanaival mindenesetre ellenkezik); nem hivatkozunk arra sem, hogy nálunk az administrativ közegek még mindig nagy terjedelemben bíráskodnak (példa erre a szabadalmak és iparvédjegyek körül, valamint a cseléd és gazda közötti viszonyból felmerülő peres kérdések) : mellőzve mindezeket, mi azt tartjuk, hogy e határvonalak a gyakorlatban gyakran szükségképen összefolynak, s azok kellő szabatossággal kijelölve még az elméletben sincsenek. Ha a jogszabály megállapitása valóban törvényhozói teendő, akkor itt a hatáskörök gyakorlati összefolyásának egyik esete előtt állunk, mert e teendő a birói tiszt gyakorlásánál is nélkülözhetlen olyannyira, hogy a nélkül cognitiót nem is képzelhetünk. A müvelet, melynek eredményekép az ítélet jelentkezik, logikailag vénykönyv vezetésének és a döntvények közzétételének módozatait Ö Felsége jóváhagyása alá terjesztendő szabályzattal a m. kir. Curia maga állapítja meg. Jelen szakasz intézkedései hasonszerüen alkalmazandók a kir. itélő tábláknál is azon ügyekre nézve, melyekben a kir. itélő táblák másodbirósiigilag véglegesen döntenek. | véve syllogismus, melynek majorja a jogszabály, minorja a tényállás, conclusiója az itélet. Szükséges tehát, hogy a biró mindenek előtt a jog létezését constatálja. Mielőtt kijelentené, hogy a peres szerződés a feleket kötelezi, kifejezetten vagy hallgatag előre bocsátani kénytelen, hogy a fenálló jog szerint a szerződés obligatiót szül. Ez oly szükséges, és magából a cognitióból folyó teendő, hogy az 1869. IV. t.-cz. 19. §-ának azon intézkedését, mely a rendeletek tekintetében feltétlenül, a törvényekre nézve pedig az alaki törvényesség tekintetében a birót erre egyenesen felhatalmazza, szinte feleslegesnek tartjuk. De mi több, nézetünk szerint a jogszabály kimondása nem is törvényhozói teendő. A jogszabály csak a létező jog formulázása: regula est, quea rem, quae est, breviter enarrat. Ha a törvényhozó a meglevő jogból a szabályt levonja, szorosan véve maga sem teljesít törvényhozói, azaz jogalkotó functiót; azért annál nagyobb tévedés a törvényhozásba való beavatkozással vádolni azon birót, ki kijelenti, hogy bizonyos tényállásra nézve jognak ezt vagy azt ismeri. Ha az ilyen enuncíátió alapos, az az ha az itélet az eset és a jog lelkiismeretes egybevetésének kifolyása, akkor az nagy mértékben stabilis természetű lesz; más szóval : a biró az előforduló egyenlő esetek mindegyikében ugy fog dönteni, mint az elsőben, mindaddig, mig vagy a jog megváltozik, vagy előbbi jogismerete tévesnek bizonyul. A becsületes és képzett biró továbbá nagy hitelre is talál, vagyis birótársai szintén hajlandók lesznek enunciátiójának tekintélyt tulajdonítani, azt alkalmazni. E hóditás annál nagyobb lesz, minél nagyobb bizalmat kelt a személy, kitől származik, s minél nagyobb befolyása van arra, hogy véleményének a perekben véglegesen döntő érvényt szerezzen. Azért legnagyobb súlya azon határozatoknak lesz, melyek valamely igazságszolgáltatás legfőbb fórumainál keltek. Az ilyképen létesülő judicatura oly következetes lesz, a milyen következetes emberi dolog lehet. Figyelembe véve most az egyöntetű igazságszolgáltatás jogbizton-