Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 32. szám - Az angol jogreform. [5. r.]

— 256 — czégét az illetékes törvényszéknél bejegyeztetni. Az ily módon be nem jegyzett czég jogilag nem létezőnek tekintendő, s mint ilyen a czéget illető védelemben nem részesülhet. Sőt a czég védelmének csakis localis jelentősége van. Ezt bizonyítja a k. t. 17. §-a, mely szerint valamely czégnek csak az ugyanazon helyen vagy községben létező és már bejegyzett czégektől kell különböznie. A czégbitorlást tárgyazó 24. §. csak a 16. és 17. §§-okkal kapcsolatban alkalmazandó, melyek alapján felperest kereseti jog nem illet, és pedig annál kevésbbé, mert nem lehet a törvény intentiója minden külföldinek kereseti jogot adni arra nézve, hogy minden, vele egy nevet viselő belföldinek ezen névnek czégül való használatát megtiltathassa. Felperes egyébiránt azt, hogy tényleges kárt szenvedett volna, nem bizonyitá; kárt nem is szenvedhetett, mivel a czégnek azon szövege között, melyet alperes használ, és felperes czégének szövege között eléggé észrevehető és a közönséget figyelmeztető különbséget állapit meg azon körülmény, hogy mig felperes czége csupán mint »Wechslergescháfu, addig alperes czége mint »Bank- und Wechslergescháít* der Administration des Merkúr jelentkezik, azonkívül a kérdéses hírlapi hirdetményekben alperesi czég székhelyéül Budapest van határozottan megnevezve. Felperes ezek szerint kárt nem szenvedvén és nem szenvedhetvén, keresete a k. t. 24. §-a értelmében az ügy érdemére nézve is elutasítandó. Felperes válaszában hivatkozik a k. t. 24. §-ára, mely a czégbitorlást kizárólag szabályozza és mely szerint a czégbitorlás miatti per indításához mi egyéb sem kívántatik, mint valamely czég jogosulatlan használata (bitorlása) egyrészt, és másrészt, hogy ez által valaki jogaiban sérelmet szenvedjen. E §. egész általánosságban szól és korántsem zárja ki a külföldit. Tehát csak a viszonosság kérdése jöhetne szóba, melyet pedig alperes kétségbe sem vont. Ezt fenforgónak tekintve, minden külföldinek szabadságában álland azon belföldit, ki az ő nevét, vagy az általa használt czéget jogosulatlanul, vagyis a törvény ellenére, czégül használja, ezen czég használatától való eltiltatása iránt perelni. A k. t. 16. és 17. §§-ai a fenforgó kérdéshez vonatkozásban egyáltalában nincsenek. Ezek elseje csupán a bejegyzési kényszert állapítja meg, a midőn nagyon természetes, hogy a bejegyzés körüli teendőket csak belföldi bíróságra bízhatta. A 17. §. pedig csupán a törvényszék részére tartalmaz utasítást az irányban, hogy uj czég csak az esetre legyen bejegyezhető, ha ugyanazon helyen vagy községben, hasonnevű czég bejegyezve még nincsen. Sem az egyik sem a másik §-ból azonban nem foly az, hogy egy más helyen létező czéget a kereseti jog ne illesse meg, ha ugyanazon czéget valaki az ő kárára s a törvény ellenére használja. A czégbitorlás fogalmából kiindulva, a kérdés első sorban csak az lehet, vajon alperes a törvény által meg nem engedett czéget használ-e vagy nem ? Ez irányban alperes a törvény fentidézett 10. és 11. §§-ainak intézkedései ellen vétett, melyek által kereskedelmi törvényünk a czégvalódiság elvét adoptálta, és melyek teljesítésére a bíróságok hivatalból is tartoznak ügyelni. Hogy azután felperest a kereseti jog megillesse, másod sorban az a kérdés, vajon valamely czég jogosulatlan használata által jogaiban sérelmet szenved-e. Tényleges kár bizonyítása, ha nem követeltetik kártérítés, szükségtelen. Elégséges, ha a jogsérelem a fenforgó körülmények összességének szemléletéből kiviláglik. Valamely a legjobb hírnévnek örvendő czég jogosulatlan használata a vevőknek elvonása által ama czégnek kárt kell hogy okozzon, mely ha számszerűleg nem is állapitható meg, azért nem kevésbbé kétségtelen és érzékeny. Mit sem változtat a dolog ezen állásán, ha egy alig észrevehető toldalék által, mint azt alperes tevé, a két czég közötti különbség a figyelmes szemlélő előtt észrevehetővé tétetik, mivel a vevő közönség a czégek szövegének egyebekben való azonossága mellett a »Bank« szócska által a fenforgó különbségre figyelmessé nem tétetik. A czégek székhelyében rejlő különbség kitüntetése sem alkalmas tévedéseknek elejét venni, mivel épen ezen különbség azon hitet ébreszti, hogy a helybeli czég a bécsinek fiókja. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felperes keresetének helyt adván, alperest mint a »Merkur kiadó-hivatalának bank- és váltóüzlete, Politzer S.« czégü üzlet tulajdonosát különbeni 200 frt pénzbirság terhe alatt kötelezte, czégét mindazon viszonyaiban, melyekben mint kereskedő jelentkezik, s minden általa ezen minőségben kiállított okmányokon, minden változtatás vagy elhagyás nélkül egészen, a czégjegyzékbe bevezetett, hivatkozott alakban és módon használni és 15 nap alatt, ugyanazon összegű birság terhe mellett, az üzleti helyisége felett kifüggesztett czégtábláján a »Politzer S.« nevet legalább is oly alakban kitüntetni — még pedig nem külön táblán, hanem a czég szövegéhez csatolva — hogy a névnek a czéghez tartozása s a czégben foglaltatása épen ugy, mint a czég többi szövege egyformán és világosan feltűnő és felismerhető legyen. Az indokok szerint alperesnek a felperességi jog ellen intézett kifogása elvetendő volt, mert az 1867. évi 16. t.-cz. I. és XVII. czikke a kereskedők viszonyai tekintetében oly feltétlen viszonosságot állapit meg Ausztria és Magyarország között a kereskedelmi czégek kölcsönös jogvédelmét s a jogsegélyezési viszonosságot illetőleg, mely az alperes által felállított elv vitathatóságát is egyenesen kizárja. Az ügy érdemét illetőleg: A kereskedelmi név, illetőleg hirnév, oly tulajdon, melynek védelmét bármely sérelem ellenében is a kereskedelmi viszonyokban főszerepet játszó kereskedői jóhiszeműség és a kereskedői becsületesség ép oly határozottan követeli, mint a hogy azt a törvény is (k. t. 24. §.) biztosítani kívánja. így a törvény jogot ad mindenkinek, ki valamely czég bitorlása által említett tulajdonában — jogaiban — sérelmet szenved, követelhetni, hogy a bitorló a czég további használatától pénzbirság terhe alatt eltiltassék, sct esetleg kártérítésben marasztaltassék. Ezen jogsérelem azonban nem feltételezi szükségkép a vagyoni károsítást, s minden esetben fenforog, melyben a panaszlónak joga van valamely czéghez, s más ugyanazt, vagy hozzá oly módon hasonlót, hogy ez által mások megtévesztethessenek, jogositlanul használ. A fenforgó eset adataiból kétségtelenül következtetendő, hogy alperes a sokkal régibb keletkezésű felperesi üzlet czégének majdnem teljes elsajátítása által nem loyalis versenyre, hanem oda törekedett, hogy jogtalanul saját előnyére s felperes kárára a közönségben azon téves hitet ébreszsze, hogy czége a régi hirnevü felperesi czéggel egy és ugyanazonos, hogy ennek itteni fiókja, s hogy igy a felperes által megszerzett bizalmat félrevezesse és kiaknázza. Ezen következtetés mellett bizonyít a czég keresett hasonlatossága mellett — egyebektől eltekintve — főleg az, hogy alperes az 1876. évben történt bejegyzése alkalmával nyert törvényszéki utasítása ellenére, tudva használta czégét a panaszlott törvényellenes módon. Ha ezután figyelembe vétetik, hogy épen azon nevet hagyta ki czégéből alperes, mely azt a felperesétől különösen megkülönböztetné: nem maradhat kétség az iránt, hogy ezt csak a fent előadott roszhiszemü czélzatból teszi. Ezeknél fogva és tekintettel még a k. t. 10. 11. és 24. §§-ára a kereseti kérelemhez képest kellett intézkedni az iránt, hogy a kitüntetett visszaélés sérelmei ellen felperes legalább az által legyen védve, hogy alperes minden üzleti viszonyaiban 8 czégtábláján teljes s könnyen felismerhető bejegyzett czégét használja. — Ezen Ítéletet alperes felebbezése folytán a budapesti kir. itélő tábla helyben hagyta. Az angol jogreform.*) A bírói ítélet tekintetében csak pár jellemző vonást emelünk ki. Az ítéletek — különösen az alsófoku bíróságoknál — rendszerint nem láttatnak el indokolással. A bíró mellett bírósági titkár van alkalmazva, a ki röviden az e ezélra készült lajstromba vezeti az ítéletet, mely ez által formailag constatálva van ; különben a biró fel van jogosítva azonnal megállapítani a fizetés módozatát, ha a per*) L. az elöbLi közleményeket e lapok 27., 28., 29. és 30. számaiban. vesztes kijelenti, hogy képtelen az egészet egyszerre fizetni. A felső és a felebbezési bíróság ülései Middlesex-ben tartatnak. Ha különös indokok hozatnak fel, a hely tekintetében változás engedélyeztetik. Az Ítélethozatal czéljából a bíróság minden ügyet, mely a felső vagy a felebbezési bíróság hatásköréhez tartozik, speciális megállapítás vagy tárgyalás végett előadóhoz utasíthat, ki vagy hivatalból van kinevezve vagy pedig azon különös ezélra rendelve. Ezen előadó jelentése egészben vagy részben elfogadtathatik a bíróság által és azután ítélet hatályával bir. Az ily előadó felruháztathatik azon joggal is, hogy az ítéletet kimondja. Mindazon esetekben, hol számos bizonyíték, okmány, számadás megvizsgálása szükséges, vagy a hol tudományos vagy helyi vizsgálat kívántatik, mely a bíróság véleménye szerint czélszerüen sem az esküdtek, sem pedig a törvényszék más közegei által nem teljesíthető, ily előadó küldetik ki. Már az eddigi eljárás szerint fenállottak egyes szabványok, melyek a felek által választott bíráknak (Arbitrors) fontos jogokat, ítéleteiknek pedig jogi hatályt tulajdonítottak. Az ilyen választott biró ítélete végérvényes volt, és a törvényszék által nem változtathatott meg azon okból, mivel ténybeli vagy jogi tévedés szolgál alapjául. A választott bírák ezen intézménye az uj törvényhozás által megtartatott és Ítéletei ugy mint eddig végérvényesek. Ellenben a fenébb emiitett előadók Ítélete az uj törvény szerint csak az esküdtek határozatának hatályával bir, és ha szembetűnő tévedésen alapul, a törvényszék által megsemmisíttethetik. Másik ujitás, melyet a reformakta létesít, az »assessor«-ok intézménye. Az 1873-iki törvény e tekintetben meghatározza, hogy a felső-, valamint a felebbezési bíróság is minden ügyben, a hol jónak látja, egy vagy több különösen képzett ülnök segítségével éljen és az ily ügyeket egészben vagy részben az ily ülnök közreműködésével tárgyalja és ugyanily módon hozzon abban Ítéletet. Magától értetik, hogy ezen ülnökök csak consultativum votummal biruak. Ezen eljárási módozat azonban igen költséges, s az előadói intézmény szintén nem alkalmas az olcsó perlekedésre. Törvénykezési dij gyanánt egy-egy órára 10 frt számíttatik, s a kiszámítás oly pontosan történik, hogy még a perczek is külön dij áztatnak. Joggal felvethető azon kérdés, hogyan válik lehetővé 24 milliónyi lakosság igazságszolgáltatását ily csekély számú bírákkal kezelni. Ezen körülmény felvilágosítására a következők szolgálhatnak. Mindenekelőtt figyelembe veendő az, hogy az ügyek legnagyobbrészt egy biró által döntetnek el. Továbbá azon tény, miszerint csakis oly férfiak hivatnak meg a birói állomásokra, kik évek során át gyakorlatilag működtek és tapasztalatokat szereztek, megmagyarázza, hogy a gyakorlat hiánya a bíráknál nem forog fen; a felebbezések igen csekély száma megerősíti ezen nézetet. Megemlítendő még, hogy a közigazgatási bíráskodás kezelése abékebirákra vanbizva, s csakis a felsőbb forumokban lépnek közbe a rendes bíróságok. A fenyítő igazságszolgáltatást pedig a rendőri birák, a békebirák és az esküdtek kezelik. Az esküdtszékeknél csak egy biró elnököl, és csak nevezetesebb jogkérdések vitetnek a rendes birói collegiumok elé. Másrészt az angol biró tevékenysége valóban az igazság kiszolgáltatására szorítkozik és semmiféle administrativ teendő nincs rábízva. A hol ily administrativ munka szüksége fenforog, ezt a biró helyett az önmaga (a biró) által kinevezett egy vagy két titkár teljesiti. A gyámsági ügyekkel az angol biró csak annyiban foglalkozik, a mennyiben vagyonos gyámoltakról van szó. A telekkönyvvel, a kereskedelmi czégjegyzékkel, az árujegyekkel, a mintavédjegyekkel és a házassági lajstromokkal stb., az angol biró nincs terhelve; csakis a mennyiben ezen tárgyak a felek közt jogkérdésekre adnak alkalmat, jönnek a biró elé. Az eljárás szigorúan és következetesen szóbeli, a continentális értelemben vett periratok nincsenek. Megkereséseknek a bíróságok közt nincs helye; iá más bíróság közreműködése válik szükségessé, az ügyvéd dolga az illető bíróságnál az ottani ügyvéd által a megfelelő indítványokat megtételni. Az idézések, kézbesítések, perbeszé-