Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 31. szám - Az örökség megszerzéséről és a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat. [1. r.]

— 249 — nem fogadja, az örökösödési rend ugy határozandó meg, mintha az a ki az örökséget vagy örökrészt el nem fogadja, az örökhagyó előtt halt volna el. Ezen esetben az el nem fogadónak leszármazói is ugy örökösödnek, mintha amaz az örökhagyó előtt halt volna meg. 8. §. Végrendeleti és szerződési örökösödés esetében, a mennyiben a végrendelet vagy az örök­szerződés az esetre helyettesitett örököst nem rendel, vagy egyébként eltérő intézkedést nem tartalmaz: a megürült rész azon örököstársakat illeti, a kik az egész hagyatékra, vagy annak vala­mely hányadásra az el nem fogadó örökössel együttesen, vagy az örökrész megjelölése nélkül, vagy egyenlő örökrész meghatározása mellett vannak örökösökül nevezve. Az örökség meghatá­rozott hányadára nevezett örököst ezen növedék­jog nem illeti. Ugyanezen szabályok alkalmazandók a fel­tételesen nevezett örököstárs örökrészére nézve: elhalasztó feltétel esetében addig mig az örökös­társ a feltétel teljesültével az örökséget megnyeri, feloldó feltétel esetében pedig akkor, ha az örö­köstárs a feltétel teljesültével az örökségtől elesik. Az, a kire valamely örökrész növendékjog utján száll, e részt külön elfogadás nélkül szerzi meg; s erről lemondani nincs jogositva. 9. §. Ha a megürült örökrész sem az örök­hagyó intézkedésénél, sem a növendék jogánál fogva másokat nem illet: e részre nézve a törvényes örökösödésnek van helye. 10. §. Ha az örökhagyó az örökség elfoga­dását határidőhöz kötötte és ezen határidő alatt az örökös az örökséget el nem fogadta, az örökség el nem fogadottnak tekintendő 11. §. Ha az örökhagyó ilyen határidőt nem tűzött ki, az örökös az iránt, hogy az örökökséget elfogadja-e vagy nem, bizonyos határidő alatt nyilatkozni nem köteles. Azok azonban, a kiket az el nem fogadás esetére az örökség illetne, továbbá az utó-örökö­sök, a hagyományosok, az örökkagyó hitelezői és az örökös hitelezői követelhetik, hogy az örökös a hagyatéki biróság által megálltpitott legalább 6 heti, s legfelebb 3 hónapi, s esetleg az örökös kérelmére meghosszabbítható határidő alatt az örökség elfogadása iránt nyilatkozzék, és a meny­nyiben saját cselekményétől függő feltétel alatt lett örökösnek nevezve, ugyanezen határidő alatt a feltételt teljasitse. Ha az örökös a kitűzött határidő alatt az örökséget el nem fogadja, vagy a feltételt nem nem teljesiti: örökösödési jogát elveszti a nélkül, hogy ezen jogkövetkezményt a hagyatéki bíróság­nak kimondani kellene. (126. §.) 12. §. Ha az örökös a kitűzött határidő el­telte előtt elhal a nélkül, hogy nyilatkozatt, vagy a feltételt teljesítette volna: saját örökösei a nyi­latkozat beadására, illetőlég a feltétel teljesítésére az előbbeni §. intézkedése szerint ujabb határidő kitűzése mellett felhivandók; kivéve ha a feltétel oly minőségű, hogy azt utóbbiak nem teljesíthetik, mely esetben a 11. §. következménye ujabb határ­idő kitűzése nélkül beáll. 13. §. Azon esetekben, midőn hagyatéki el­járásnak van helye, azt a ki az eljárás folyama alatt az örökség elfogadása iránt nem nyilatkozik, ugy kell tekinteni, mintha az örökséget el nem A 11. ós 12. §§-ban szabályozott jogvesztés eseteit kivéve azonban ez az örököst nem akadá­lyozza abban, hogy igényét rendes örökösödési keresettel érvényesítse, mindaddig mig örökjoga el nem évül. 14. §. Ha az örökösödésre hivatottak közül az örökséget senki sem akarja elfogadni, az örök­ség az államkincstárt illeti. Az államkincstár ez esetben az örökös jo­gaival és kötelezettségeivel bir; azonban az elévü­lési időn belül jelentkező örökösnek, — kivéve ha ez az örökségről lemondott, az örökséget kiadni tartozik. (125. §.) 15. §. Az örökös az örökség megnyílta után fel van jozositva a hagyatéki vagyont, ha az örök­jog vitássá nem tétetett, önhatalmúlag birtokába venni. Az örökség tárgyát képező ingatlanok vagy telekkönyvileg bejegyzett jogok átírása örökösö­dési bizonyítvány alapján történik. A biróság az örökösödési bizonyítványt az eljárási szabályok értelmében, ha gyámhatósági beavatkozásnak van helye, az árvaszék megkere­sése, egyébkint pedig az örökös vagy más harma­dik, jogilag érdekelt személy kérelmére adja ki. A mennyiben az érdeklettek kívánják, örö­kösödési bizonyítvány adandó ki akkor is, ha az örökösödés tárgyát ingatlanok vagy telekkönyvi­leg bejegyzett jogok nem képezik. (99—110. §§.) 16. §. Ha az örökösödési jog vitás, az örö­kösödési bizonyítványt az eljárási szabályok értel­mében annak részére kell kiadni, és azt kell a hagyatéki vagyonok birtokába helyezni, a kinek örökösödési jogosultsága valószínűbb. (115— 117- §§•) 17. §. A hagyatéki vagyont a 15. §. szerint birtokba tevő, ugy a biróság által örökösödési bizonyitványnyal ellátott örökös ellen azok, a kik örökösödési jogokat igényelnek, ebbeli jogukat rendes örökösödési keresettel érvényesíthetik. A 15. §. szerint birtokban levő, ugy az örö­kösödési bizonyitványnyal ellátott örökös addig mindenki irányában örökösnek tekintendő, mig a rendes örökösödési kereset folytán az örökösödési jog másnak nem ítéltetett meg. Az örökösödési kereset eredménye azon személyek jogait, kik az örökössel a telekkönyvi­lég nevére átirt ingatlanokra nézve, vagy a birto­kában levő öröklött ingó vagyonra nézve jóhisze­müleg terhes jogügyletet kötöttek, még akkor sem érinti, ha a kereső fél az örökösödési perben nyer­tes lett. Zárlat elrendelése esetében ezen szabály csak azon jogügyletekre nézve áll, melyek a zárlat foganositása, és telekkönyvezett ingatlanok tekin­tetében annak feljegyzése előtt köttettek. 18. §. A hagyományos a hagyományhoz való igényét rendszerint az örökhagyó halálával, ha pe­dig a hagyomány felfüggesztő feltételtől tétetett függővé, a feltétel beálltával elfogadási nyilatko­zat nélkül nyeri meg. A hagyományosnak azonban jogában áll a hagyományt visszautasítani. Ugyanazon hagyományt részben elfogadni, részben visszautasítani nem lehet. A már elfogadott hagyomány vissza nem utasítható, s a visszautasító nyilatkozat vissza nem vonható. 19. §. Ha az örökhagyó másként nem intéz­kedett, a megürült hagyományra nézve növedéki jognak van helye ; de csak azon esetben, ha ugyan­azon hagyomány több hagyományos társnak együt­tesen, rész- megjelölés nélkül, vagy egyenlő rész­ben hagyományoztatott. Külön tárgyaknak, vagy ugyanazon tárgynak meghatározott részekben való hagyományozása esetében növedékjognak helye nincsen. 20. §. Azok, kik a hagyományt visszautasí­tás esetében kapnák vagy a hagyomány-kiszolgál­tatási kötelezettségtől mentesülnének, a hagyatéki bíróságnál kérhetik, hogy a hagyományos a ha­gyomány megtartása iránti nyilatkozatra, illetőleg ha a hagyomány saját cselekvényétől függő felfüg­gesztő feltételhez van kötve, ezea feltétel teljesíté­sére utasittassék. A határidőre és a mulasztás következmé­nyeire nézve a 11. és 12. §§. szabályai alkalma­zandók. (126. §.) 21. §. A hagyományos a hagyományt rend­szerint az örökhagyó halála napjától számított 6 hónap elteltével van jogositva követelni. Felfüggesztő feltétel vagy kezdeti időpont esetében azonban a hagyomány a feltétel beállta vagy az időpont elérkezte előtt nem követelhető. A hagyomány csak annyiban követelhető, a mennyiben azt az örökhagyó halálakor az örök­ségnek, illetőleg a hagyománynyal terhelt vagyon­nak értéke a terhek, az örökhagyó adósságai, és a törvényes osztályrész (köteles rész) levonása után fedezi. Ha ez a hagyományok kielégítésére nem elegendő: a hagyományok aránylagosan leszálli­tandók; de azon hagyomány, melyet minden más hagyomány előtt kiadatni rendelt, vagy melyek leszállítását megtiltotta az örökhagyó, csak akkor szállítható le, ha annak magának kiszolgáltatá­sára sem .elegendő az örökség illetőleg a kijelölt külön tömeg. A fel nem osztható hagyomány egé­szen kiszolgáltatandó, ha a hagyományos kész­pénzben megtéríti azon többletet, mely a leszállí­tás után neki kiadandó értéket felülmúlja. A hagyomány kifizetése vagy kiadása körüli késedelem következményeinek és a hagyományo­zott tárgyra fordított költségek megtérítésének kérdése a kötelmi jog szabályai szerint dönten­dők el. A hagyományozott tárgyakon fekvő terhek, a mennyiben az örökhagyó máskint nem intézke­dett, a hagyományos által viselendők. 22. §. Ha a hagyomány oly ingatlan, vagy meghatározott (nem helyettesíthető) ingó vágyott­ból áll, mely a hagyatékban természetben megvan, és a hagyomány sem felfüggesztő feltételhez, sem időmeghatározáshoz kötve nincsen: a hagyomá­nyos a hágyománynak közvetlenül a hagyatékból való kiadatását követelheti. Ezen esetben, ha az. örökhagyó máskint nem intézkedett, a hagyomá­nyozott tárgy a hagyományost az örökhagyó ha­lála napjától illeti. 23. §. Ha a hagyományhoz való igény vita, tárgyát nem képezi: a hagyatéki biróság a hagyo­mányos vagy más harmadik jogilag érdekelt sze­mély kérelmére a hagyományról az eljárási szabá­lyok értelmében hagyományi bizonyítványt ad ki. A hagyományi bizonyítvány joghatálya az örökösödési bizonyítvány joghatályával azonos. A 22. §. esetében a hagyományozott ingat­lan az örökhagyó nevéről közvetlenül a hagyomá­nyos nevére iratik át. (111.—113. §§.) 24. §. Az örökség megszerzése által az örök­hagyónak vagyonjogi viszonyokat tárgyazó jogai és kötelezettségei az örökösre szállanak át. Az örökség elfogadása esetében az örökha­gyónak cselekvényei és intézkedései akkor is kö­telezik az örököst, ha ezek az örökös saját vagyo­nára vonatkoznak. 25. §. Azon jogok és kötelezettségek, melyek az örökös személyében egyesülnek, a mennyiben a. törvény ellenkezőt nem rendel, az örökség elfoga­dása által megszűnnek. II. Fejezet. A végrendeleti végrehajtókról. 26. §. Az örökhagyó végrendeleti intézkedé­seinek teljesítése, a mennyiben végrendeleti vég­rehajtó nincs nevezve, az örökösnek kötelessége. 27. §. Az örökhagyó jogositva van egy vagy több végrendeleti végrehajtót nevezni. Végrendeleti végrehajtó nevezhető a végren­deletben vagy örökszerződésben, avagy a végren­deleti végrehajtóval kötött szerződésben ; utóbbi­nak azonban közokiratba, vagy a végrendeletre nézve előirt alakszerűséggel készített magánok­iratba kell foglalva lenni. Gyámság és gondnokság alatt levő végren­deleti végrehajtóul nem nevezhető ki. 28. §. A végrendelet végrehajtását csak az tartozik elvállalni, a ki ez iránt magát az örökha­gyónak lekötelezte. Ezen eset kivételével azt, aki a végrendeleti végrehajtónak van kinevezve, de a hagyatéki bi­róság által kitűzött határidőben az elfogadás iránt nem nyilatkozik, ugy kell tekinteni, mint a ki a megbízást el nem fogadta. 29. §. Ha a végrendeleti végrehajtó a meg­bízást elfogadta vagy szerződésileg elvállalta: a végrendeleti intézkedések fentartását és teljesíté­sét eszközölni köteles. A végrendeleti végrehajtó jogai e kötelezett­ségei tekintetében első sorban az örökhagyó in­tézkedései irányadók ; e mellett az alábbi §§.-ban megszabott korlátok közt a meghatalmazott jogai­val és kötelezettségeivel bir. A meghatalmazást az örökös vissza nem. vonhatja, s az rendszerint (30. §.) csak akkor szű­nik meg, ha a végrendeletnek minden intézkedés* teljesíttetett, vagy legalább a teljesítés biztosít­tatott. 30. §. A hagyatéki biróság, a mennyiben hi­vatalból tartozik a hagyatékra lelügyelni, hivatal­ból is, különben pedig az érdeklettek kérelmére el­mozdíthatja a végrendeleti végrehajtót, ha ez tisztét kellően betölteni nem tudja vagy nem. akarja, avagy ha hatáskörét túllépi. Saját kérelmére a végrendeleti végrehajtó et tisztétől fontos okokból felmenthető. i • • . 31. §. A hagyatéki vagyont kezelni,;továbbá^.

Next

/
Thumbnails
Contents