Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 31. szám - A magánjog tárgya, különös tekintettel a magyar általános magánjog codifikatiójára. Írta Dr. Daempf Sándor pécsi jogakadémiai tanár. A szerző sajátja. Pécsett, 1877. [Könyvismertetés] [1. r.]

— 247 — V. A közigazgatási bíráskodás Olaszországban.1) Olaszországban, hol azelőtt vitás igazgatási ügyekben (contentioso amminístrativo) a döntésekre nézve Francziaországéboz hasonló organisató létezett,2) az 1865. martius 20-án kelt terjedelmes törvény >per l'unificazione amministraliva del Regno d'Italia« által és különösen az ahhoz mellékelt törvény »sul contentioso ammin i s t r a t í v o« által az ez ügyek számára fenálló külön tribunalok (»Consigli di Governo e Consiglio di Stato«) megszüntettek, és az erre vonatkozó peres ügyek részint a rendes törvényszékekre,3) részint igazgatási hatóságokra ruháztattak. Tehát a közigazgatási biróság itt sajátságos módon alakult. Rendes törvénykezésre bízattak különösen mind a kihágás4) esetei s mind azon ügyek, melyek magánjogiak vagy politikaiak (diritto civile o politico), még akkor is, ha mindjárt a közigazgatás volna érdekelve vagy a végrehajtó hatalom, vagy egy közigazgatási hatóság intézkedéseiről volna szó. Valamennyi többi ügy az igazgatási hatóságok illetékességéhez tartozik. 5) Az egyidejűleg közzétett községi és provinciális törvényben különben mindjárt meg van állapitva, hogy a provinciális tanácsosok döntései ellen a törvényszékhez recursusoknak nincsen helye. (Art. 16.) Ha az administrativ hatóság döntése által valaki » diritto civile o politico«-jában, magán- vagy politikai jogában megsértetett, a civil-tribunal előtti administrativ panaszjoggal bir.6) Ily esetben a civil-tribunal vizsgálja és constatálja az administrativ hatóság azon jogsértő cselekvésének jogi következményeit és hatásait,7) azonban az administrativ instantia döntését nem törülheti el, nem semmisítheti meg, de még csak meg sem változtathatja, hanem J) L. Ludwig Grünwald: 41. 1. — Pann: 194. 1. - ünger: 1875. martius 18-iki beszéde. — »B ericht des Ausschusses des Abgeordnetenhauses«.— M. Éneit Dubois: Le contentieux administratif en Italie et la loi du 20 mars 1865 ect. p. 21 ect. 2) Olaszországban már az osztrák törvényhozás uralma alatt egy vitás közigazgatási eljárás képződött valamennyi vitás közigazgatási ügyekre nézve és e czélra külön közigazgatási törvényszékek állottak fen. Jelenleg a rendes bíróságok jogositvák a jogi- és ténykérdés felett érdemlegesen dönteni. 3) » . . . Si l'on envisage á oe point de vue les différentes législations qui se sont succédé en Italie depujs le commencement du siecle jusqu'en 1865, on verra que le jugement du contentieux administratif y appartint: 1° pour une part presque imperceptible au pouvoir législatif; 2° pour la plus large part au pouvoir exécutif; 3° pour une part, d'abord nulle, puis faible, puis de plus en plus grandé, au pouvoir judiciaire: c'est a ce dernier qu'il appartient, du moins en principe, selon la nouvelle loi«. — V. D u b o i s p. 6. *) L. art. 2. 5) L. art. 3. — L. a belga alkotmány 92. és 93. art. — A mi az illetékességi összeütközéseket illeti, ezeket az 1859. november 20. sardiniai s később olasz törvény a franczia minta szerint keletkezett s összeállított államtanács döntése alá bocsátja. — L. az 1865. martius 20. törvény 13. art. s Dubois többsz. id. művét (40. s k. l.j, hol az illetékességi összeütközésekre vonatkozó törvények franczia fordításban szószerint benfoglaltatnak. — L. még az olasz alkotmány 10. art. az államtanácsot illetőleg. 6) 1865. martius 20-iki törvény IV. pont. — Ezen •törvény 1865. július elsején lépett életbe. — Dubois 30.1. 7) »L'article fut l'objet de vives attaques, notamment de la part de- M. N i s c o qui lui reprochait d'étre dangereux et inconséquent, de fairé trop peu pour empécher les exces de l'administration, d'étre un resté des priviléges injustes de l'État, de réaliser une réforme plus apparente que réelle et de rőduire les tribunaux au role de simple corps consultatif de l'administration*. — V. D u b o i s p. 27. csak az elméleti és jogi határokat mondhatja ki, és a jogában sértett, kinek sértése a törvényszék által elismertetett, kereset utján kénytelen ismét az administrativ instantiához fordulni; ez utnsittatik, hogy erre tekintettel legyen, és a törvény rendeli, hogy minden egyes esetben a civiltribunál véleményéhez alkalmazkodjék.1) Ezzel kevés éretik el, mert a civil-tribunal sem nem cassal, sem jogositva nincs a dolog érdemében ítélni, hanem egész tevékenysége következmények constatálására szorítkozik, ugy hogy ha az osztrák közigazgatási törvényszéket az olaszszal összehasonlítjuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy amaz szélesb cselekvőségi körrel láttatott el, a mennyiben ha csakis közvetve és negatíve ugyan, de minden esetre mégis némi ingerentiával bir az administratió vitelére.2) Ki különösen adókivetési ügyekben akar panaszt emelni, annak előbb be kell bizonyitani, hogy azon adót, melynek fizetése által magát jogában sértettnek hiszi, már tényleg le is fizette.3) Adóügyekben is járnak el a rendes törvényszékek első fokban (»tribunali di circondario«). Másod fokban szintén a rendes tvszékek Ítélnek (»corti d'appello«.)4) Az 1865. törvény tehát az államigazgatás által elkövetett jog- és törvénysértésekre nézve fenállott kiváltságolt törvényszékeket [ megszüntette és azon alapelvnek szerzett törvényes érvényt, hogy az igazgatás ' i s, az általa magánfeleknek okozott jogsértések miatt a rendes törvényszékek előtt felelősségre kell, hogy vonassák.5) Olaszországban az adóügyek szolgáltatnak legtöbb okot összeütközésekre a ] nyilvánjog terén, és ez leginkább onnét * van, mert az állam az adók behajtását magánvállalkozóknak, adóvégrehajtóknak átengedi. Pann nézete szerint az igazgatási ügyeknek Olaszországban a civil bíróságokra való átruházásának oka »az olasz jogélet nagy múltjában keresendő, melyben az igazságszolgáltatás és igazgatás határvonalai körüli nézetek sokkal előbb tisztultak, mint a többi európai államokban. Az olasz jogászok mindig élesen tudtak distinguálni és nagy interpretatió-képességgel bírtak; az olasz törvényszékek ítéletei különösen azáltal váltak valódi mintákká, hogy a római jogot az egyetemeken mindig nagy buzgalommal tanították és tanultakt. Pann tehát az olasz törzs nemzetségének tulajdonságaiban találja magyarázó okát az ottani közigazgatási bíráskodás egész alakulatának.6) ') Art. 5. — Dubois (i. m. 24. s k. 1.) igen becses észrevételeket közöl az olasz többsz. id. 1865. martius 20. törvényt illetőleg, melyek tetemesen megkönnyítik az emiitett törvény szellemének s az olasz intézmények megértését. — Ugyanott az olasz kamarák kísérletei a törvény szövegén lényeges módositásokat ejteni, pontonkint fel vannak tüntetve. 2) L. ünger beszédét 1875. martius 18-án. — Concha: 99. 1. 3) Art. 6, 2. bekezdés. 4) Art. 6, 3. bekezdés. •) L. Grünwald 41. 1. «) Pann : 194. 1. Jogirodalom. ; A magánjog és tárgya, különös tekintettel a magyar \ általános magánjog codijikátiójára. Irta Dr. i Daempf Sándor pér.si jogakadémiai tanár. A szerző sajátji. Pécsett 1877. Ha egy akadémiai tanár szakmunkát ir, akkor — ugy látszik — a birálatnak egyetlen ! illő teendője abban áll, hogy e munka tartalmának i helyességét szaktudományi szempontból megítélje. Ha azonban ezen önmagában látszólagos természetes esemény édes hazánkban adja magát elő és ha a munka nem is tanszabadságunk gyakorlata szerint de facto köteles tankönyv, melyet azonfelül »törvény hiányában* curiai döntvény erősen oltalmaz netalán emelhető elsőbbségi igények ellen azért, »mert sem irott, sem szokásos törvény szerint külföldi iró utánnyomása büntethető tényállatékot nem képez« — akkor még különféle általános elmélkedés fér ily tüneményI hez. Nem oly astronomikus pontosságúak ugyanis e tünemények nálunk, mint p. o. valóságos irodalmi tejutnak örvendező német szomszédainknál. Főleg a társadalmi tudományok terén a sporadikus irodalmi alkotás — vagy speciiikátió, transubstantiatió etc. — nincs semmi arányban a törvényhozás lázas tevékenységével, meg sem emlitve a rendeleteknek és döntvényeknek azon bűvös szaporodását, mely csodálkoztatna a fölött, hogy létezik még valami rendelendő és eldöntendő, ha nem ismernők e csodának magyarázatát t. i. nem organikus folytonosságu és fejlődesü módositásokat s ellenmondásokat, melyek folytán még mindig titok marad, hogy mi tulajdonképen az elrendelt és eldöntött ? Nagy törvénykönyvjavaslatok közzététele után elteltek évek a nélkül, hogy egyetlen | főiskolai szaktanár azokról indokolt véleményt j adott volna! Nem tudni, közönyből-e vagy bizalmatlanságból a véleménynek hatása vagy indokolása iránt ? Keserű gyanúsításnak látszhatik ez; de indokolt, ha meggondoljuk, hogy rendszerint mily [ hamar lesznek hivatásos tudósaink kényelmes szellemi rentiers-kké és nyugdijasokká, a helyett hogy életük ^zünetlen munka és önfejlesztés lenne. Érdekes e bajnak okai fölött elmélkedni, hogy megkülönböztethessük azon általános okokat, melyek társadalmi fejlődésünk jelen állapotában szükségkép gyökereznek és magának a társadalomnak haladása előtt meg nem változtathatók, azon különös okoktól, melyek állami orvoslás által eltávolíthatók, mert csak hibás szervezettből erednek. — Midőn egy társadalom nem nyújt még elég elismerést, az állam nem nyújt kielégitő jutalmat nagy szellemi munkáért, akkor ezt az emberi természetnél fogva méltán nem is igényelhetik. Inditó erő hiányában nincs fegyelmezett, rendszeres szellemi mozgás; győz a vis inertiae. És midőn nemcsak az ösztönzés hiányzik, hanem még a munkaeszközök, teljes könyvtárak sem állnak a hivatottak rendelkezésére, akkor nagy tudósok fellépése, kik alkotó vagy ösztönző munkák által előbbre viszik a tudományt, akkor a külfölddel való sikeres versenyzés épenséggel nem várható. Hiányzik erre a munkaalap, hiányzik a mult és egyidejű korszak tapasztalatait megtestesítő, termékenyítő tőke, hiányzik az elszigetelt és magára utalt munkásra nézve a lehetőség, az idő és tér fölött uralkodó egyetemes szempontokat eredeti forrásból elsajátítani, ha meg is lenne az akarat és képesség, a szorgalom és tehetség benne. Ezért csekélyebb mivellségü, szegény ország mindig kénytelen mivelt és gazdag szomszédainak szellemi hűbéresévé lenni. S ha valaha, ugy ma, a munkaosztás és erőegyesítés korában áll ez; eszközök nélkül nincs természettudomány, természettudomány nélkül nincs társadalmi tudomány. A veleszületett józan ész és eredeti lángész önmagából szőtt triviális vagy paradox eszmei a komoly, positiv tudományban nem számítanak. Tények megfigyelésén, adatok gyűjtésén, a következtetések szigorú igazolásán alapszik az uj módszerű társadalmi tudomány. Nálunk el lehet még terjedve a hit, hogy a társadalmi tudományokban a ^bölcsek köve« keresendő; másutt már megnyugodtak Fausttal a bölcseség azon végső folyományában, hogy mindent szerezni kell. De ezenkívül nálunk sajátszerű, különösebb természetű társadalmi viszonyok is okozzák azt,